"nem az a kimozdulós fajta, én például Genfben láttam őt."
Talán ott van a róka fogta kutya elásva, hogy nincs is másképp kellő közönségkontakt, csak megfelelő nyelvi környezetben....
Bár nem tudom, van-e valakinek rendes orosz koncertfelvétele (DVD-t adtak ki?) itt kicsit B kategóriásnak tűnik a dolog. Mindensetre ez is érdekes videó .
A filmben utaztató Pulkovo légitársaságot később az EU súlyos repülésbiztonsági - üzemeltetési hiányosságok és balesetek miatt nem engedte be a saját légterébe. Végül 2006-ban kormányutasításra beolvadt a Rossiya légitársaságba... az ügy meg lett oldva :)))
André Szőts, az azóta elhunyt, magyar származású producer - aki a Desenchantee ill. a Regrets klipek kapcsán dolgozott Mylene-nel bő 20 évvel ezelőtt - mesélte nekem, hogy ő gondolkozott azon, hogy elhozza őt fellépni Budapestre, de valóban nem lett volna nyereséges / ildomos egy teltházas sportcsarnokokhoz szokott énekesnőt pár száz (?) érdeklődő előtt felléptetni.
Oroszországon kívül nincs más olyan nem francia-nyelvű ország, ahova érdemes lenne őt elvinni. Talán egy össz-közép-kelet-európai koncertben gondolkozhatna egyszer Prágában, vagy Budapesten. (Mindkét várost nagyon szereti egyébiránt...)
Mylene nálunk jó nagy ráfizetés lenne a szervezőknek. Ugyebár őt nem lehet betenni a Pecsába, mert akkora díszlettel jön, hogy kilógna a Városligetbe, viszont a népszerűsége nem indokolná a Puskás Stadiont. Szóval sakk matt. Ahogy nézem a karrierjét, nem az a kimozdulós fajta, én például Genfben láttam őt.
Koncz Zsuzsa nem az én világom, totál fáradalom. Csak azt a számát bírom amit a Zenga zének könyv alapján Vámos Miklós írt neki. Bródy soha nem érdekelt, viszont baromira tisztelem, mert a szigeten végig nézte a Nitzer Ebb koncertet. Istenbizony, a nagyszinpadon játszottak és szemben az egyik bárban mellettem ült. A mai napig mesélem.
Cseh Tamás és Bereményi engem totál eltalál, pedig csak 35 vagyok. Viszont vágom az akadályversenyt, az osztálykirándulást, az úttörőket és a Fáskerti elvtárst.
Ez jó:))) És igaz.... Bár azt hiszem, hogy a borongós romantika mindkettőben megvolt/van.
Csak azért hoztam őt példának, mert nálunk nemigen volt ilyen női próbálkozó a popvilágban. Tán Koncz a misztikusnak szánt sárgarózsás dolgokkal, ami egyrészt lerágott csonttá vált másrészt sem démoni, sem misztikus, sem bájos, sem intim műfaj nem volt, függetlenül az előadó személyes varázsától. Az polzene volt jórészt. Bródynak egyszer feltette Geszti egyenesben a kérdést: Te, mi ez a sárga rózsa? Namost a választ azért nem tudom idézni, mert nem nagyon lehetett értelmes mondatba összefoglalni a jelkép bonyolult jelképére épülő bonyolult jelképrendszert taglaló habogást :)) Addigra már ugye az Illés is pártok szerint hullott szét...
Díva jellegű szomorkás versenyzőnk utoljára tán Karády, esetleg Ruttkai volt szintén egész más történelmi közegben, közelebb Piaf műfajához.
Vagy tegyem ide, ugyanerre a lapra Ágnes Vanillát? :)
Az intimitás azért még Bercyben is megvan, de folyamatosan veszélyben is van a méretek miatt. Gyanítom, ezért oldják meg a nagyobb csarnokokban mélyen benyúló színpadtoldással, és brutál mátrix kivetítőkkel. Dühöngő közepén kibillenő egy szál zongorával és kísérővel, intim színekkel, kevés fénnyel ahol kell. Adnak olyan fejközeli plánokat, hogy tele van vele a színpad. Talán ezért is engednek fel egy-egy rajongó fiatalt pár percre egy kis kézszorongatásra, puszira.
Persze hogy ez nem Cseh Tamás világa lenne semmiképp. Meglátná és már futna is kifelé :)))
Ettől függetlenül nem tudom, meg lehetne-e tölteni nálunk egy Mylene Farmerrel egy stadiont - akár magyarul. Szeretném hinni hogy igen, de félek, hogy nem.
Cseh Tamás anyaga kis termekben, színházakban, borozókban élt, egy nagy stadionban elveszett volna az intimitása. Persze, nyilvánvalóan meg sem töltötte volna. Ő soha nem nyitott a mainstream felé, soha nem gondolkozott azon, hogy vajon elég "rádióbarátra" sikerült-e az albumom. Egy szűk réteg azonosult vele és talála meg önmagát a dalaiban. Ha Cseh Tamás francia párját keresem, akkor Alain Bashungot mondanám és nem csak azért, mert ő férfi :)
Mylene sötét romantika, bájjal és csillogással, Cseh pedig a sáros cipő kopott kabáttal :)
Bizony de szép is volt még beélesített videóval várni a nagy Ő-ket :))
Azt kell mondjam, hogy zeneileg meglehetősen mindenevő vagyok, aminek részben oka, hogy különböző médiacuccokat, spotokat, filmeket raktam össze, és néha még ma is. Emellett amúgy is nyitott típus vagyok mindenféle audiovizuális élményre. Kénytelen voltam megtanulni még a mai zenének mondott zenék közt is kiválasztani a "jót" :))) Ennek általában az szokott lenni a vége, hogy miután egy ilyen "jó" munkán túl vagyunk, beteszek valami jóféle nyugis zenét régebbről. :))))))) Bár meglepő mód épp pl. a jazzben ma sem bűn klasszikus, kellemes vonalon mozogni.
Ez a Boutonnat egy érdekes figura. Ha odaül az ember a billentyűk elé és lefogja a dalok akkordjait rájön, hogy, végtelenül egyszerű dolgokból vannak ezek a zenék összerakva. De ahogyan ezek az egyszerű akkordok követik egymást, ahogy sétál egyik hangnemből a másikba, na az telesen jellemző, helyenként meglepő, mint Lisztnél, csak az utóbbinak nagyobb volt a PR-ja, meg hát kicsait többet is tanult és melózott az életpályán annyi idő alatt... :))).
A hangzás Boutonnat esetében kicsit jellemzően francia, de nagyon jellemző és felismerhető személyesen Boutonnat-ra vonatkozóan. Nem tudtam ki ő, de azt tudtam, hogy Alizée és Farmer zenéjének valahol kell legyen közös pontja, és nem lepődtem meg, mikor ezt aztán olvastam is.
Ugyanakkor - miközben nem győzöm hangsúlyozni hogy mennyire bájosan öregszik a művésznő, - megértem, hogy a továbblépő piacról él. Sokféle módon meg lehet persze indokolni az arrébblépést. Ha szentimentális akarok lenni, akkor azt mondom, hogy meg akarja szólítani a felnövő újabb tucctucc generációt, de valójában így is rosszul vannak érte a fiatalok. Megmondom őszintén, hogy kicsit irigylem is ezért a francia zenei kultúrát. Nálunk egy ilyen előadó megbukna. Beszorulna valami kis színházba, hogy ott nyafogjon szeretetről, meg vágyakozásról, keserű világról E-mollban, mint Cseh Tamás.
Tegyük hozzá, szegény Cseh Tamás sosem tudott volna egy mosolyával és az esendőségével, pláne a finoman csábos démoniságával megtölteni egy stadiont. Mylene igen. Valami nagy varázslat van benne. Leszedtem már egy rakat fotót, és mivel fotózom is nagyjából vissza tudom fejteni a modellt a végeredményből. Én úgy látom, hogy a külsejében annyi a titok, hogy ha az ember a szemébe néz, minden képén azt kéri, hogy szeressetek engem. Már kislány korától. Félelmetes. Ugyanakkor a DVD közeli plánokon (Rever 2006 Bercy) lehet látni, hogy még a színpadról is ezt csinálja. Néha megáll, és kitáguló pupillákkal varázsol... Nagypályás játékos... :)) Koránt sem szeretném ezzel a zenei teljesítményét alábecsülni, csak a jelenséget próbálom kikódolni. Gondolhatod, hogy egy repülőtéren, ahol 1800 nő között dolgoztam, napi többezer utassal futottam szembe, megszoktam a kisebb-nagyobb trükköket, tehát nem vagyok vértezetlen a női praktikákkal szemben. Ami itt félelmetes, az az, hogy nagyon sok esetben elhiszem neki, hogy olyan, amilyen. És itt a varázslat, mert olyankor a legszerethetőbb. Ha ennek a fele mégis színház az sem baj. Kezit csókolom: az előadóművészet mind rokon a színházzal. Közben a nézőtéren párok öleleik egymást, emberek kapaszkodnak össze és fújják kívülről az olykor provokatív, olykor gyönyörű szöveget, de szeretet van a légtérben. Ezzel ma showt csinálni nem akármi.
Ha viszont a tucctuccba trappolás az ő talán nem túl sziklaszilárd lábakon álló személyiségét is erősíti, ám legyen. Egészségére. Menjen előre a fiatalokkal. Én itt elleszek az eddigi zenéivel :)))))))
Az éneklés egy nagyon érdekes vonal. Több helyen is nyilatkozta, hogy cikizték a mély hangja miatt és felfelé trenírozott emiatt. Ez érezhető. A magasság amit hallunk, az gyakran szoprán, de érezhetően egy mélyebb hang szopránja. (Néhol le is ejti a hangját a pincébe szépen, ha úgy akarja:)) Emiatt a szoprán nem a szokványos fényesen, netán operásan csillogó, hanem picit fuvolás, picit elcsukló, teljesen sajátos, csendes, de feszített hangkép. Nem tartom elképzelhetetlennek hogy ezt sokáig csinálni még fájdalmas is, ugyanakkor épp a fájdalom miatt oda-visszaható folyamat a sírás határán táncoló jeleneteknél.
Nem tudom, nem akarok most nagy elemzéseket mert még tart a sokk :))) Majd megnyugszom:))). Szerencsére asszonykám megértő. Neki van egy Bocellije, azzal, meg egy szál akusztikus gitárral ébreszti a telefon minden nap.... :)))) De jó ez. Köll az embör lelkének....
Szedem le a Mylene anyagokat, írásokat németül angolul, oroszul, franciául sajnos pont nem tudok két mukknál többet, de szedek le mindent, és "tanulok". Kicsit izgalmas is hogy olyan zenei világban matatok, ami egyébként nem tartozik a fő csapásirányomhoz. Hogy aztán az összeszedett anyagból mit kalapálok össze, az a jövő zenéje. Végülis webezünk is a cégnél :))
Viszont tartok tőle, hogy a lemezvásárlás elég hamar el fog indulni. Láttam is már itt lejjebb ezt-azt :)))
Anno nálam is ez a klip / koncertfelvétel volt az egyik meghatározó élmény, ami megfogott vele kapcsolatban és elkezdtem utánanyomozni a művésznőnek, klipeket vadászni tőle - akkor még YouTube (és otthoni Internet) hiányában az MCM csatorna előtt ülve, távirányítót beizzítva -, és ez az egész egy 1999-es párizsi koncertlátogatásban kulminálódott. Azóta - hazai viszonyokhoz mérten - tekintélyes lemezgyűjteményt sikerült összehoznom, egyéb "kincsekkel" (pl. névreszólóan dedikált képek, rajongói magazinok, stb.) kiegészítve. Az általam is felkeresett koncertek száma pedig 3-ra nőtt.
Sajnos, a művésznő legutóbbi albuma - Boutonnat-hiányában - sztem már közel sem lett olyan nívós, mint a korábbiak, bár ez a hanyatlás tulajdonképpen már az "Innamoramento" c. LP után beindult. Ez persze szigorúan személyes vélemény.
Na ebben semmi sem az volt, amit korábban róla tudni véltem ... Persze van itt színpadi dráma is, de egy nagy csomó varázslat is, amit csak egy nő tud... Pláne egy ilyen :)) És persze a közönség imádja....
Sziasztok itt is, hamár a facebookon sikerült hamarabb tiszteletemet tennem :)
Nem szeretnék nagy coming outtal beköszönni, de pár dolgot muszáj megírni:))
Úgy hozta az életem, hogy bár zenéjében nyomokban ismertem Myléne Farmert, soha nem láttam még őt színpadon, legfeljebb lemezborítón külföldön. Egy két kommerszebb száma előfordult nálunk a fedélzeten (Malév hosszútávú járatok). Szívesen hallgattam ezeket időről időre, de kevés zene is volt, nem a leg átütőbbek, nem társult hozzá vizuális élmény, sosem láttam őt előadni.
Most viszont beletenyereltem a Youtube-on először ebbe majd a 2006-os Bercy koncert néhány darabjába. Aztán sorban a többibe. Ez a törékeny kis nő annyi mindent hordozni látszik abból, ami nekem fontos ma a világból, vagy pedig méginkább fontos lenne, ha lenne, hogy gyakorlatilag úgy esetem bele a csapdájába, hogy nem volt esélyem sem :))))
Nemigen vagyok már tini 46 évesen, így a dolog nem mondható szokványos fellángolós jelenségnek (bár ahogy látom a közönséget, bizony tinik tömkelege is nyomul a koncerteken).
Emellett alapjában a jazz az én világom, bár klasszikus zenét tanultam. Emellett azért eléggé mindenevő vagyok, de nem minden állt egyben ahhoz, hogy feltétlenül Mylene fan legyek.
Valójában nem is őt ismertem először, henem Boutonnat-t, merthogy előadó ismerete nélkül jutottam egy-két számához, amit vagy kottából, vagy nyers midi formátumból építettem fel egy Gravis hardveres szintetizátoros hangkártyán saját szórakozásból de ennyi. A szomorkás zenei világ megfogott úgy is, de nem tudtam egy használható képbe összerakni a morzsákat abból meg mondjuk a Désenchantée- ból.... :))) De most egyszerre összeállt a kép, és nem is akárhogyan...
Mikor még ezt is megtaláltam, elkezdtem utánanézni, hogy mégis ki ez a nő, akit a mai frankofon zenekultúrát nélkülöző magyar média eddig gazul eldugdosott előlem :)))
Férfiasan be kell vallanom (bár boldog házasságban élek) hogy felőlem szegény Boutonnat a hátán is pöröghetne, Yvan Cassar - amúgy csodaszépen - elballadázhatna a Yamaha Clavinováján, de ha Mylene nem lenne az a varázslatos valaki aki, akkor nem kutatnám 9 napja a netet reggeltől estig kihasználva a betegszabimat....
Egyrészt elképesztő bajnak tartom, hogy pusztán nyelvi okok miatt ennyire piacképtelen egy olyan országban, amelynek kétharmada amúgy sem beszél nyelveket, másrészt szerencsének tartom, hogy a netet néha értelmes dolgok felfedezésére is lehet használni :)))
Picit magánszféra, de két évvel ezelőtt egy szívsebésznő ügyességén múlott az életem. Azóta mindazokra a dolgokra sokkal fogékonyabb vagyok, ami körüllengi Mylene kifelé mutatott és a csak sejthető világát , de arra a szeretetre, bájra, öregedni nem akaró lendületre is, amit sugározni képes. Kicsit utánaolvastam az életének is, persze ezt is szűrni kell, mert minden forrás kicsit másképp írja ugyanazt. De azt hiszem, ez a hirtelen támadt csapda olyan, amiből nem is akaródzik kiszállni :))
Hát ennyit hirtelen elsőre. Örülök, hogy idetaláltam.
A viccet félretéve, azt hiszem ez nem kérdéses, hogy te vagy a legnagyobb hazai Mylene Farmer rajongó. Elképesztő lexikális tudásod van, és a gyűjteményedet is szívesen látnám a polcomon. Tehát ez nem bók volt, hanem tény. (Olyan, mintha valaki rám mondaná ugyanezt, csak a Simple Minds tekintetében. Ott már nemzetközi szinten jegyzett gyűjtő vagyok...)
Ami az új albumot illeti... nekem még semmilyen formátumban nincs meg az anyag, tehát még letöltve sem... (Remélem értitek a célzást...)
Amúgy, a múlt héten végre fizikai formátumban is befutott az új album, de csak a sima - nem digipak, és még annyira sem gyűjtői - kiadást rendeltem meg.
Azért, van pár szám - a RedOne-féle gagyi-popon kívül -, ami bejön, de nem ez lesz a kedvenc M.F.-albumom, az biztos!
Hát, szerintem az a baj, hogy senkinek sincs ideje egy rendes oldalt csinálni. Szerintem a legjobb helyen jársz, ha a hazai Mylene rajongókkal akarsz kapcsolatot tartani, hiszen itt van az ország No. 1. rajongója Giorgio barátunk személyében. De ha ez nem elég, ő csinált egy Facebook csoportot is: http://www.facebook.com/home.php?sk=group_171759996176792&ap=1
Üdv. mindenkinek. Én még nem régen kedveltem meg Mylene Farmer-t. Mivel nem találtam magyar fan oldalt így arra gondoltam , kellene alakítani egyet, ahol a rajongók megbeszélhetik a vele kapcsolatos infókat,videókat, zenéket és képeket tehetnek fel és küldhetnek egymásnak.Biztos sokan vannak Magyarországon is akik kedvelik őt,csak nincs egy olyan oldal ami össze fogja ezeket az embereket.
Nálam a M'effondre és a Lonely Lisa az eddigi győztes. Az angol nyelvű dalok "szükségességét" nem annyira értem, nyilvánvalóan nem ezekkel a súlytalan dalokkal szeretne újabb rajongókat megnyerni magának a művésznő. Amúgy szerintem az előző album fényévekkel jobb szerzeményekből állt és az is hasonlóan dance-orientált anyag volt, szóval nem is értem, hogy miért kellett Boutonnat urat likvidálni...
Nálam viszont a Lonely Lisa a befutó. Ez kevésbé Lady Gagás, mint a másik Red One szerzemény, fülbemászó, és pont jó a hosszúsága is. (A Mylene Farmer dalokkal néha az a bajom, hogy túl hosszúak, és a végére már unom a refrént.)
A további befutó helyeken nálam a Moby szerzemények vannak.
Egyébként ennél az albumnál is azt érzem, mint az előzőnél. Külön-külön nem jönnek be annyira a dalok, de az egészet végighallgatva kellemes élmény. Azért örülnék, ha egy visszakanyarodás következne a hagyományos Mylene-stílushoz.
A francia iTunes-ról tegnaptól le lehet tölteni az albumot. Egy párizsi (nem felvágott ;-)) barátom segített megszerezni. A jövő héten meg jön majd mellé a fizikai megjelenés. Kb. 4-5 számot hallgattam meg a 11-ből, de azok tetszettek. A "Moi je veux..."-t ma reggel újból meghallgattam, az nagyon begyere!
Még tegnap este végigszaladtam a digitális booklet-en, de sehol nem láttam rajta Boutonnat nevét. Csak szóba hozza majd vmelyik újságíró, hogy miért nem vett részt ennek az albumnak a munkálataiban... Egyedül Yvan Cassar nevét fedeztem fel, aki a "Giorgino" óta M.F. hű zenész-társa és zenei rendezője.
Mobilon, fülessel, jártamban-keltemben meghallgattam pár számot az új albumról. Most már (be)látom, hogy az "Oui... Mais Non" alapján nem kellett volna annyira előítéletesnek lenni.
Eddigi favoritok:
"Moi je veux..." - Paroles: Mylène Farmer / Musique: Moby
"Leila" - Paroles: Mylène Farmer / Musique: Darius Keeler
