(me-gy-e) fn. tt. megyét. 1) Vonal, mely bizonyos földterület mentében elhuzódik s azt a legközelebbi földterülettől elválasztja, és határ gyanánt szolgál. Különösen azon szalagforma majd szélesb, majd keskenyebb földköz, melyet a szántóföldek, szőlők, kertek hosszában két felől parlagon szoktak hagyni, egyik dűlőtől a másikig. Az ily megyét többször a földhöz szántják s helyét egyszerü barázdavonal pótolja; ez tájszokásilag: mesgye. V. ö. MESGYE. E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a megy ige (valamint a járásé jár), s a megyének kijelölése csakugyan határjárásnak mondatik. 2) Polgári ért. am. vármegye, azaz a magyar birodalom kezdetén behozott alkotmány szerént, a magyar korona országainak nagyobb-kisebb területű, bizonyos vártól elnevezett, s önálló igazgatási és törvénykezési hatóságot, a királytól rendelt ispán (főispán) vezérlete alatt szabadon választott tisztviselők és bírák által gyakorló állománya. Magyarországi, erdélyi, szlavonországi vármegyék. Pest vármegye, Komárom vármegye. Újabb szokás szerént a vár szót szeretik elhagyogatni, pl. Vas megye. Győr megye. 3) Egyházi ért. határozott földterületen lakó, és bizonyos főpap, ú. m. püspök, érsek, főérsek stb. lelkészi igazgatása és hatósága alatt levő hivek gyülekezete, valamint azon földterület, melyen az illető hivek laknak. Érseki megye, püspöki megye, főapáti megye, egyházmegye. Szélesb ért. néhutt, pl. a barkóknál, egyes lelkészek pásztorsága alá rendelt hivek gyülekezete, szokottabban idegen, vagyis latin nyelvből kölcsönözve: plebánia. Szerb nyelven metya, tótul medza szintén határt, közeget jelent, de ezek rokonaikkal együtt vagy a magyar megye szóból, vagy a latin mediumból eredtek, melynek meo gyöke közös a magyarral, mert medium am. intervallum pro meando, átmenni való közeg. A szláv nyelvekben ezen gyök nem ismeretes.
A nyest bámulatosan képes a józan észtől megszabadítani.
Ezek szerint a magyar nyelv hemzseg valami különös véletlen folytán az azonos alakú szavaktól.
Fecseg, mint egy fecske németül: Faseln, wie eine Schwalbe.
A faseln ezidáig ismeretlen eredetű szó volt, de most már láthatjuk, hogy ugyanaz a jelentéskapcsolat formálta, mint ami a magyarban is felismerhető. A képzésekor hangátvetést alkalmaztak.
fasel-n'fecseg' < közép-felnémet swalwe, dán svale 'fecske'.
Egységes jelölést kellene használni a kölcsönös érthetőség érdekében.
A fecseg hangutánzó, a fecske hangját utánozza, de csak f-el, ugyanis a finnugor alakok mind p-vel kezdődnek. Aki hallott már fecskét, megfigyelhette az f hangot, amilyet más madarak nem hallatnak.
A sumér Apkallu fején van egy "Isten" olvasatú hieroglifa.
Ez a magyar "ős" és "ten" összetételből álló ligatúra.
A sumér nyelv nem azonos és nem is őse a magyarnak, csak az ősnyelv leszármazottja. Ezért őrizte meg ezt a szent, ősvallási jelet, mint sok más nép a világon.
az nem valószinű, de az valószinű, h bahis + seda, azaz a szlávok újraalkották a szanszkritből azt a szavat (beszél), ami egyébként is ugyanabban a hangalakban létezett
"Rendszeresen elmagyaráztuk neked, hogy miért badarság az egész.
Általában 5x után az ember elunja, és inkább nyom egy "-"-t ("Marhaságveszély!!!")"
Carnuntum (182339):
"Mi a "Marhaságveszély" ebben a hsz-ben? Hiszen csak és kizárólag a Magyar etimológiai szótár szövegének az ellentmondásossága van kiemelve, önmagát cáfolván. Saját értelmezésükkel lőtték lábon magukat... megint.
a lényeg az, h a szlávban a bez a kezdettől fogva 'nélkül'.
nincs más adat, és te sem hoztál ilyet.
azaz a szlávban a bez-seda értelmezése 'ülés nélkül'.
a tárgyalást meg általánosan leülve szokták végezni (bele se menve abba, h mi köze egyáltalán h ülés = beszélgetés. az egy teória, szómagyarázó teória, de neked elmegy, ezt beveszed mint a kacsa a nokedlit, mert csak)
