a gyorsulas - ahogy a gyengebbek kedveert a neveben is benne van - valtozo sebesseget jelent. a sebesseg vektor mennyiseg igy iranya is van, igy a sebessegvaltozast a bazisiranyban kell vizsgalni. a kormozgas az x-y vektor iranyokkal irhato le. a keringo objektumnak mind az x mind az y iranyu sebessege valtozik igy gyorsulo mozgasnak kell tekinteni. sot, egy forgo test minden pontjat is gyorsulonak kell tekinteni.
a gyorsulas erzete, vagyis a kimutathato merteku belso feszultseg a testben nem feltetele a gyorsulasnak, hanem technikai kerdes. ha tamaszponttal gyorsitunk (halytomu->raketa anyagi pontjai) akkor a gyorsito ero anyagi pontrol pontra adodik at ezert van belso feszultseg. ha a test minden pontjara kozel qzonos gyorsito ero hat, akkor nincs belso feszultseg (gravitacio v centrufugacio)
a centrifugacio a valtozo iranyu mozgas palyairanya es a tehetetlen test egyenes vonalu palyairanya kozti elterito ero, tehat az minden nem egyenes vonalu mozgasnal letrejovo, a test pontjaira hato ero. a centripetalis ero a testre hato ero (kenyszerero) ami leteriti a tehetetlensegi egyenesrol. a centripetalis eronek nem feltetele az anyagi kapcsolat a testtel, az egy erohatas, a keringo mozgasnal pl a gravitacio. tehat qz egyik a tehetetlensegipalyan akarja tartani a testet a masik pedig errol leteriteni. ha a ketto egyenlo, akkor kormozgas jon letre. ha nem egyenloek akkor sprila a palya.
persze lehet hinni a relelmben es ujabb es ijabb kiteteleket kitalalni ahhoz, hogy egy elmeleti rendszer, amit a gyakorlati kiserletek szamtalanszor megcafoltak es egyetlen egy technikai eszkozben nem hasznalatos, ervenyben maradjon. hat, erre szoktam mondani, h megerett az emberiseg a pusztulasra.
aki vitazna ezen utobbi allitasaimmal, ismet felajanlom, y hozzon barmely valos - nem gondolat - kiserletet v technikai megoldast es one to one vitassuk meg.
"De ha kettő ilyet kiválasztasz a Föld két átellenes oldalán, és az egyikhez méred hozzá a másik mozgását, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a másik inerciarendszer "gyorsuló mozgást" végez."
Hogyan jön ez Einstein kijelentéséhez?
"Ha találnánk egy inerciarendszert, akkor az ahhoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végző rendszerek is inerciarendszerek."
"Einstein, jó szokása szerint, addig pofozgatta, csiszolgatta a képleteit, amig ki nem hozta a 43 ívmásodperc eltérést, amely már korábban ismert volt a mérések alapján. Szóval ez nem egy előre megjósolt jelenség volt, hanem egy ismert jelenség belegyömöszölése a hibás relativitáselméletbe."
"Einstein, jó szokása szerint, addig pofozgatta, csiszolgatta a képleteit, "
(szerintem inkább Mileva volt az, aki "addig pofozgatta, csiszolgatta a képleteit"...) ;-/
Mondom: az égimechanikai kúpszelet pályákon haladás nem számít gyorsuló mozgásnak (mivelhogy a súlyos és a tehetetlen tömeg precízen azonos). "Egyenes vonalú egyenletes mozgásnak" számít az adott gravitációs térben, és ebből kifolyólag semmiféle belső virtuális erőhatás nem lép fel, amit a tapasztalni lehetne például a Föld keringéséből eredően. (A Föld forgásából eredő belső virtuális erőket természetesen lehet tapasztalni, de az egy másik mozgás.)
"Na jó, kompenzáljuk ki a Föld gravitációját egy függőlegesen zuhanó megfigyelővel.
A-ha. A függőlegesen zuhanó megfigyelő szerint az űrállomás mit csinálik?"
Továbbra is az a probléma, hogy egy INHOMOGÉN gravitációs térben (jelesül egy gömbszimmetrikusan központosban) akarod az egyik testhez rögzített vonatkoztatási rendszert kiterjeszteni a végtelenségig.
Gravitációs térben NEM LEHET a lokális vonatkoztatási rendszereket büntetlenül akármeddig kiterjeszteni, mert ha megteszed, akkor a vonatkoztatási rendszer távoli részeiben a dolgok elb.szottan kezdenek viselkedni. Ez alapismeret, amire az áltrel megtanít. A Föld koncentrikus gravitációs terében a szabadeső vonatkoztatási rendszerek számítanak valódi inerciarendszereknek. De ha kettő ilyet kiválasztasz a Föld két átellenes oldalán, és az egyikhez méred hozzá a másik mozgását, akkor azt fogod tapasztalni, hogy a másik inerciarendszer "gyorsuló mozgást" végez. Pedig csak te voltál olyan hülye, hogy figyelmen kívül hagytad: változó gravitációs térben a lokális vonatkoztatási rendszerek nem terjeszthetőek ki tovább, mint ameddig a elhanyagolható az eltérés a homogén gravitációs térhez képest.
Einstein, jó szokása szerint, addig pofozgatta, csiszolgatta a képleteit, amig ki nem hozta a 43 ívmásodperc eltérést, amely már korábban ismert volt a mérések alapján.
Szóval ez nem egy előre megjósolt jelenség volt, hanem egy ismert jelenség belegyömöszölése a hibás relativitáselméletbe.
"mint ahogy gondolkodás nélkül bedőlnek a papjaik prédikációinak."
Tévedsz ! 'Előírás szerint' 'ez úgy van', hogy: "ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." (1 János 4:1-18 )
Szóval aki nem szellemileg lusta birka, az figyel és gondolkodik - ott is... ! ;-)
"S az elfordulást egyáltalán nem a Nap valamiféle tömeggócai okozzák, hanem a többi bolygó."
Attól 'eltekintve' hogy ez 'nem túl hihető' (már csak a tömeg-'arányokat' figyelembe véve - is.. ;), de akkor "az elfordulás"-nak mégsincs 'köze' a rel.elm.-hez ?! ;-)
Ezt a primitív irományt már a harmadik mondata lebuktatja: fogalma sincs a Merkur anomália mibenlétéről. Hisz a 43" egyáltalán nem az évszázadonkénti elfordulás mértéke, hanem csak a mért elfordulás és a Newtoni elméletből számított elfordulás különbözete. A mért elfordulás maga pedig 574,8" évszázadonként.
S az elfordulást egyáltalán nem a Nap valamiféle tömeggócai okozzák, ahogy ennek az ócska brosúrának a szerzője képzeli, hanem a többi bolygó.
De a vallási fanatikusok persze ugyanúgy benyalnak minden ilyen szélhámos szöveget, ha az a hitüket erősíti, mint ahogy gondolkodás nélkül bedőlnek a papjaik prédikációinak.
- nem tudjuk, hogy a tömeg mekkora része koncentrálódik a testben, és mennyi a retardált mezőben;
- a gyorsuló test visszahatása önmagára.”
Gyula bácsit is ez aggasztotta, amikor az elektromágneses zavarásról panaszkodott.
„Egy elektromosan semleges objektumnak, ami mind a négy elemirészecskékből áll, a súlyos tömege
mg(objektum) = |(NP - NE) mP + (Np – Ne) me|.
Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege
mi(objektum) = (NP + NE) mP + (Np + Ne) me > 0.
Nyilvánvalóan különbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtől, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. A kétfajta tömeget ki is lehet mérni, ha az elektromágnesesség egy ezred része a testre ható gravitációval szemben.”
Az nem lehet, hogy „a gyorsuló test visszahatása önmagára”, a retardált mezőben lévő tömeghányad, az elektromosságnak megfelelő értékének feletti része a zavarás? Ezt kellene ezredrész alá csökkenteni? (valahogy, valahol, valamikor);-)
"Meg lehet állapítani, hogy egy gyorsulú űrhajóban vagyok, vagy pedig a Föld vonzása hat rám."
Persze, hogy meg lehet állapítani.
A gravitációs erővonalak nem párhuzamosak, a gyorsulástér erővonalai pedig párhuzamosak.
Perecíz méréssel kimutatható a különbség.
Egyébként ebben a kérdésben a relativitáselmélet tökön szúrja magát.
Akasszunk fel a lift plafonjára egy rúgóra egy 1 kg tömegű testet. A rúgó valamennyire meg fog nyúlni.
Ha gravitációs mezőben vagyunk, akkor a rúgó megnyúlása ugyanannyi marad, akármeddig várunk.
De ha egy gyorsuló liftben vagyunk, akkor a relativitáselmélet szerint a rúgónak egyre jobban meg kell nyúlni, mert a sebesség növekedésével a rúgóra akasztott tömeg egyre nagyobb lesz.
Három lehetőség van:
- Vagy a tömegnövekedés nem igaz,
- Vagy a gravitáció és a gyorsulás egyenértékűsége nem igaz,
"melyikkel számolnak: a "Newtoni égi mechaniká"-val, vagy az "Einsteini általános relativitáselmélettel" ?!"
Mindkettővel ugyanaz jön ki, nagyon kis eltéréssel, ami csak ritkán éri el a mérések pontosságát, pl. a Merkur perihélium vándorlásánál, vagy a frame dragging effektus esetén.
"A Föld-Hold esetében is így van. Mivel azonban a Holdnak jóval nagyobb a tömege, mint egy műholdnak, így a Föld-Hold közös tömeg-középpontja körül keringenek, mégpedig úgy,
hogy hol közelebb, hol távolabb vannak egymástól, minden keringési ciklusban. Valójában rezgőmozgást végeznek, mert nem csak a Hold mozdul el,
"A "tapasztalati tény" az, hogy mind' az 'üstökösök', mind a bolygók nem egyenletes sebességgel haladnak a pályájukon, hanem hol felgyorsulnak egy kicsit, hol lelassulnak valamennyire..."
Így van.
Egy égitest gravitációs mezejében (centrális erőtérben), a körpályán keringő műhold nem gyorsul, mert a rá ható erők eredője nulla. A gravitációs erőt kiegyenlíti a centrifugális erő.
De a pálya csak közelítőleg körpálya, mert mindig van valamennyi excentricitása, így a műhold ellipszis pályán kering, hol gyorsulva, hol lassulva. Mégis mindig súlytalanság van benne.
A Föld-Hold esetében is így van. Mivel azonban a Holdnak jóval nagyobb a tömege, mint egy műholdnak, így a Föld-Hold közös tömegközéppontja körül keringenek, mégpedig úgy, hogy hol közelebb, hol távolabb vannak egymástól, minden keringési ciklusban. Valójában rezgőmozgást végeznek, mert nem csak a Hold mozdul el, hanem egy kis mértékben a Föld is.
De ezt a vén salabakterek már nem fogják megérteni soha.
(az űűrállomáson semmi nem "SÚLYTALAN", mert az 'elnyújtott' ballisztikus pályaívű 'zuhanás' közben, van! egy kimérhető -kvázi- 'negatív irányú súly', a "centrifugális erő"-ből 'kifolyólag'...! ;)
"A probléma abban van, hogy amikor a Földhöz rögzített vonatkoztatási rendszerben írod fel a körpályáját Newton Illuminátus Nagymester "mechanika" nevű nagy varázslata szerint, akkor egy elb.szott vonatkoztatási rendszert választottál, amiben inhomogén a gravitáció. Ezért aztán egy elb.szott eredményt is kapsz: "gyorsuló mozgású körpálya"."
Csakhogy nincs itt semmiféle "gyorsuló mozgású körpálya", hanem csakis egy 'elnyújtott' ballisztikus pályaívű 'zuhanás' - ami "centrifugális erő"-t 'generál'... ! (amivel jól lehet számolni -a gyakorlatban!-, tehát nem! "elb.szott eredményt is kapsz"...! ;) ;-)
"Azonban tapasztalati tény: az égimechanikai pályákon maguktól haladó dolgok súlytalanok, azaz nem gyorsulnak. Ez mutatja meg azt, amit az előbb írtam: a hibásan felvett vonatkoztatási rendszer miatt TŰNIK gyorsuló körmozgásnak a műholdak pályája."
"tapasztalati tény: az égimechanikai pályákon maguktól haladó dolgok súlytalanok, azaz nem gyorsulnak."
Háát, ez nem igaz ! A "tapasztalati tény" az, hogy mind' az 'üstökösök', mind a bolygók nem egyenletes sebességgel haladnak a pályájukon, hanem hol felgyorsulnak egy kicsit, hol lelassulnak valamennyire a keringési központjuktól való távolságuktól függően. Mert tökéletes, és 'zavarmentes' körpálya nincs 'az égen' sehol... ! ;-)
