"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Ugyanúgy a házasságokat nem a holtomiglan-holtáiglan miatt kötik az emberek,
Na itt kezdődnek a bajok, ugyanis, mint említettem ennek a magánjogi aktusnak egyik lényegi eleme ez, amiről mit sem tudnak manapság az erre készülő felek. Lényegi eleme, de nem elsődleges lényege, mivel az a gyermek felneveléséhez nyújtott biztonságos trsdlmi, és jogi környezetet nyújtja.
Tehát a fentiekben le lett írva, h kb miről szól. Manapság lehet lakás, gyerek, szép menyasszonyi ruhat, többtízmilliós esküvői hacacáré a Bazilikában prominens vendégekkel, jó buli, stb...
Képzeljünk el két felet, amint az életük során kétszer házasodnak újra, összesen 3-3 házasságot kötnek ilyen-olyan okokból, de sosem a házasság elsődleges, vagy lényegi okai miatt, hanem brahiból... Tegyük fel, hogy az első házasságukból születik 2 kölyök, a többiből meg 1-1, és vannak hozott gyerekek is. Mit mondasz a kölyköknek? Ki kinek a testvére, ki kinek az apukája, anyukája? Mit mondasz arról, h a szülők lecserélhetők? Mit mondasz arról, h a jogban a házastárs vérségi rokonnak felel meg, hogyan magyarázod el, h tulképpen a vérségi rokonok ia cserélhetők, ha nincs kedved hozzá. Mit mondasz akkor, ha a saját gyereked le akar cserélni a saját válásodra hivatkozva? Hogy oldod meg a láthatásokat az 5(!) család között? Hogyan alakítasz ki szülő-gyerek viszonyt a hozott gyerekkel, és hogyan magyarázod meg neki, h a második apu is elment, és jön a harmadik, de szeresse, kötődjön hozzá úgy, mint az előzőhöz, h aztán majd a harmadik is faképnél hagyja. Mi van, ha a gyerek el akar menni a második apuval? És mi akkor, ha az eredetivel, de ott meg a mostohaanyu nem látja szívesen? Mi van a testvérkékkel? Azokat nem kell szeretni? Vagy csak kicsit? Mi van, ha egy-két kölyköt elvisznek tőled, hogyan oldod meg a különböző helyeken, háztartásokban a láthatást?
És, OK, tegyük fel, ez neked smafu! Kirázod a kisujjadból. Mit gondolsz, mit gondol ezekről a gyereked?
És mit gondolnak ezekről a dolgokról azok, akik valóban megfontoltan, komolyan véve, és tisztelve egymást, és a születendő gyermekeiket, leendő házastársuk családját is ideértve, tisztelve a törvényeket végigcsinálják, és azt látják, h szakképzetlen bohócok vásári mutatványt csinálnak abból, amit ők igyekeztek komolyan venni...
A házasság nem bazilikai hacacáré, és nem lakásszerzés, meg nem jogilag hivatalos baszás, hanem gyermekvállalás céljával látrejövő, élethosszig tartó jogi aktus. Ami ugyan felbontható, de szvsz semmiképpen sem ismételhető.
Szerintem erősen megfontolandóvá tehetné a felek részére, h elkövetnek-e egy ilyen aktust, ha az ugyan felbontható lenne, de egy életben csak egyszeri, és megismételhetetlen eseménnyé válna. / A legkevésbé sem érdekel, h nem tudna babaváró hitelt, meg nemtomén még miket felvenni, igényelni, koldulni, stb...
Nagyon sok ember válik azért, mert mással akar összeházasodni. :)
Ugyanúgy a házasságokat nem a holtomiglan-holtáiglan miatt kötik az emberek, hanem köthetik anyagi előnyök kedvéért (ilyenért lehet válni is, csak mondom*) is. Például mint az unokaöcsém: elvált a feleségétől (gyerek nem volt szerencsére), mert teherbe ejtette egy munkatársnőjét. Megszületett a baba, de nem házasodtak össze és el is lettek volna így, ha nem jön ez a csok, amihez elvileg házasság is kell... Az ő majdani válásukért pont a családbarát kormány lesz felelős. Egyik se gondolkodik: a fiú, aki nemrég tapasztalt meg egy elhidegült házasságot és egy nem szép válást, de már újraházasodik; a csaj, aki egy könnyen "elszerethető" férjet kapott, aki a házastársi fogalmát nem vette komolyan; és külön még egyszer mindketten, mert felvesznek egy hitelt a kopasz seggükre úgy, hogy közben újra terhes a csaj...
* Az anyagi előnyökért történő válásra a példa a volt főiskolai osztálytársam szüleinek "válása". Minden maradt a régiben, de papíron az osztálytársam (és testvére) egyedül nevelő szülő gyereke lett, az egy főre eső jövedelem a családban jóval kevesebb lett, így a gyerekek jogosultak volt rendszeres pénzbeli támogatásokra. És itt most nem kell elítélni őket: szegények voltak a szülők, ráadásul vidékiek és ez egy pesti főiskola, szóval minden pénz jól jött, hogy tényleg csak a tanulásra kelljen koncentrálniuk a gyerekeknek.
Ez egyszerűbben is megoldható lenne: a lakáskölcsön a lakáshoz és ne az azt felvevő személyhez kötődjön. Akié marad, azé a hitel is. Egyébként én nem is engedném, hogy a gyerekek érdekére hivatkozva a közös tulajdont fenn kelljen tartani bármelyik fél hátrányára. A gyerek nem hülye, és egy rakás gyerek túléli, hogy a szülei másik városba költöznek, kivándorolnak stb. Sőt! Szerintem kifejezetten jót tenne a gyerekeknek a változás, nem keltene bennük hamis reményeket, hogy "apa/anya csak elköltözött, de majd hazajön". És ha a lakást el kell adni a válás után, akkor eldöntheti az egyik fél, hogy kivásárolja a másikat és marad vagy közös megegyezéssel eladják és kisebb lakásba költözik mindkét fél.
Másrészt nyilván, aki ilyen helyzetbe kerül, annak ez fáj, de külső személőként azt is mondhatnám, hogy mind a házasságot, mint a hitelszerződést ő kötötte, és hát felnőtt ember volt, átgondolhatta volna az összes lehetséges forgatókönyvet, amit ezekkel magára vonhat. Persze nem mondom, mert tudom, hogy az emberek csak azt hiszik, hogy tudják, mit csinálnak, de persze nem gondolkodnak ötpercnél előbbre. Önmagában egy hitelből vett nagy lakás is lehet az oka a későbbi válásnak: a befolyó pénz egy része stabilan nem a család jóllétét szolgálja, hanem a bank fele a törlesztést, nem mennek nyaralni, mert úgyis ott a kert és sok a hitel, nem veszik meg azt a virágcsokrot az asszonynak, mert úgyis elhervad, nem vesznek új fotelt a nagyitól örökölt kiült fotel helyett, inkább feszengenek az epedarugón (otthon, ahol a legkényelmesebben kéne érezzék magukat). Közben az asszony az ikea-katalógust lapozgatja, hogy majd ha lejár a hitel, akkor lesz végre pénz berendezni a házat, közben a kamaszgyerek bevágja az ajtót, mert nem kapja meg a márkás sportcipőt, amit kinézett, a férj fut a mókuskerékben, fáradtan hazamegy, és egy frusztrált család várja, aki kurvára nem hálás a házért, mert az már megvan, és másra vágyik. Közben a férj is makita ütvefúrót nézeget az OBI-ban, ahova beugrott pár cuccért, hogy a dohányzóasztal kijáró lábát a hétvégén beragaszthassa rendesen, meg a leszakadt törölközőtartót visszategye a falra, de ő se veszi meg, mert tavalyelőtt impulzusvásárlásként megvette az Aldiban az Einhellt, amivel nem elégedett, de már úgyis ott van.
Ne felejtsd el: Nincs olyan válás, ahol csak az egyik fél felelős! És nincs olyan házasság, amit külső körülmények vagy események ne befolyásolhatnának rossz irányba.
Szvsz a házasság intézménye erodálódott. Mégpedig éppen azért, amit itt is említesz, h a válás reménye benne van. Persze, legyen, hiszen valakiket összekötni kényszerrel marhaság. Viszont az intézmény presztízsét lehetne növelni azáltal, ha a válásban hibázó fél nem házasodhatna többet. Különben is, miért akarna házasodni az, aki válni akar. A házasság lényegi eleme a "holtomiglan-holtodiglan". Aki nem így gondolja, annak minek?
Nem kell keresőprogram ehhez, elég történelmi témájú weboldalakat, blogokat követni. Ahhoz épp elég jól dokumentált a római kor, vagy a XIX. század emberének hétköznapjai, hogy levonhatóak legyenek bizonyos következtetések. De ugyanezeket a következtetéseket (valamennyire persze kritikával illetve) le lehet szűrni a kor íróinak műveiből is, Émile Zolának a Rougon-Macquart családról szőtt regénysorozata elég szépen bemutatja az alsóbb néprétegek párkapcsolati anomáliáit, de még a közép- és felsőosztály életének nyomorúságába is belepillanthatunk a sok nő által rajongott Jane Austen regényeiben is. De ha nem akarsz történelmi vonatkozásokat a vitába, akkor nem is kell, ott maradunk az utolsó bekezdésemnél: a jelenleg hatályos magyar jogszabályok mind a házasságkötést, mind a házasságot, mind a házasokat megillető kedvezményeket, mind a válást szabályozzák, gyereknevelést illetően is. Ha az egyikre joga van a feleknek, a másikra is. Nem lehet szemezgetni, és nem lehet másoknak előírni, hogy élnek-e ezzel a jogukkal vagy sem. Nem lehet válásellenesnek lenni általában véve, csak és kizárólag a saját házasságod esetében, aztán ehhez nyilván még a házastársadnak is lesz egy-két szava. Mert az meg full a ti dolgotok, hogy mit hoztok ki a házasságotokból.
És bár én is azt írtam, hogy a házasság megmentésének legfontosabb érve a gyereknevelés, de te is írtad: egymást szerető szülők. Elvált szülők gyereke vagyok, alkoholista apával: nem fogsz tudni meggyőzni, a válást én nem szükséges rossznak, hanem egyenesen megváltásnak éltem meg. De még továbbmegyek: miért ne élhetne a szerelmével bárki, csak mert előtte másba volt szerelmes és elvette? Pláne, ha nem is volt szerelmes, csak azért házasodtak össze, mert jött a gyerek, mert régen együtt vannak már, mert így szokás. Az emberi természet már csak olyan, hogy ha rákényszerítik valakire, amit teste-lelke nem kíván, akkor gyűlölni fogja a börtönőreit: a családját, a házastársát, sőt, bizony még a gyerekeitől is elidegenedhet.
A keresztény kultúrának én nem tulajdonítok ekkora jelentőséget, a sok hasznos dolog mellett volt jó pár olyan húzásuk is, ami jelentősen visszavetette a fejlődésében például a tudományos felfedezéseket, nem véletlen, hogy ma a tudomány és a vallás gyakorlatilag egymás "ellentétei". Nyilván ez nem az eszme bűne, csak minden emberi csoportosulás olyan szellemi szinten áll, mint amilyen szellemi szinten állnak a követői, és ha egy egyház elzárja a tudást a híveitől, akkor maga se fog tudni élni a tudományos felfedezésekkel, mert a saját hívői fogják megkövezni.
Az utolsó bejegyzésedről meg csak annyit, hogy ilyen körülmények között lepkehálóval se fognál olyan értelmes embert, aki rávehető lenne a házasságra a válás reménye nélkül. Másrészt: ilyen már volt, és nem vált be. Gondolj csak Pipás Pistára vagy a kiáztatott légypapírokra! Ha nem lehet válni, akkor megözvegyülni kell. ¯\_(ツ)_/¯
Nnno akkor te is tudod már, hogy milyen a házasságából egy lépéssel kilökött férjnek lenni - aki élete végéig fizetheti a közösen felvett lakáskölcsönt és a gyerektartást.
(nemisigaz, a gyerektartást csak tizenévig)
Én a nőhatalom változásáról szeretnék itt beszélgetni, de egy válás-ügyi törvénytervezet vitájában is benne vagyok..
Akkor mondjuk azt hogy nem felbonthatatlan, hanem az addíg házasságban leélt időre felfüggeszteni a felbontását. De mondtam az elején hogy a házasságkötést tiltatnám be kötném sokkal súlyosabb feltételekhez.
" Akik viszont teljesítik a feltételeket és akarják, azoknak felbonthatatlan lenne. "
Nagyszerű ötlet .:-(
Mongyuk' huszonévesen összeházasodnak (mer' akarják , és nincs kizáró indok) , de valami miatt megváltozik egyikük annyira , hogy a másiknak elviselhetetlen (alkohol/félrevirágzás/munkakerülés) .
De hivatalosan nem szabadulhatnak egymástól . Majd megoldják máshogy ... különköltöznek . Klassz lesz az erősebb félnek , mert nála marad a közösen szerzett minden . A másik meg földönfutó lesz . Gyerekkel meg lehet zsarolni a gyengébbet . Vagy egyszerűen kizárni a gyerek életéből .
Hát igen - de azért mert a házasság a gyermeknevelésre van kihegyezve.
(az együttélés meg a boldogságkergetésre)
Én nem akarok belemenni az elmúlt évszázadot megelőző történelembe, mert olyan messze már mindenki azt hisz amit az internet mesél neki.. és az internetes keresőprogramok célzatosan szelektálnak a tények között.
Az biztos hogy a kereszténység családeszménye eredményezte (többek között) az európai kultúra élretörését, mert a férfi a családjáért sokkal többet tett mint magányosan a saját életminőségéért.
Én azért vagyok válás-ellenes, mert a gyerekeknek az a jó ha egymást szerető szülők között nőhetnek fel. És az nem megy úgy, hogy félidőben egyik szülő ráébred hogy nem ilyen lovat akart.
Illetve a második nagy kérdésedre az a válaszom, hogy ha nincsen egymásra utalva a két felnőtt, akkor persze hogy ezer ok adódik amiért szétszedik a házasságot.
Hm.. most jutott eszembe : Be kéne tiltani a házasságot - bizonyos feltételek megléte nélkül.
Akik viszont teljesítik a feltételeket és akarják, azoknak felbonthatatlan lenne.
Jogilag nem. A házastársat több jog illeti meg. :)
Területenként és történelmi távlatokban tartalmilag széles skálán mozog a házasság jelentése, és ebbe belefér, hogy a felek elváljanak inkább, mint hogy boldogtalanul éljenek. Egy életünk van, és nem mindenki teljes szívéből monogám, sőt, a monogám kapcsolat a ritka, a boldog monogám kapcsolat meg kb. fehér holló. De az egyetlen életünket pazarlás egy elérhetetlen ideálra áldozni. Pláne arra tekintettel, hogy a házasság csak az utóbbi pár évszázadban lett szentté felmagasztosítva a keresztény vallások által. Előtte 18.000+ évig elvoltunk azzal, hogy az utód felneveléséig (vagy addig se) együtt éltünk, mint a vadak. Közben valamikor feltaláltunk hozzá rituálékat, amiknek jellemzően annyi értelme volt, hogy a vagyonos és rangos emberek a lányaik és fiaik boldogságának kiárusításával érdekszövetséget kössenek. Hogy a fiatalok ne szabadulhassanak egymástól arról számos mechanizmus gondoskodott: papok, szerződések stb. formájában. A válás tilalma már keresztény ötlet, de jó pénzért a Vatikán is elválasztotta a feleket. Az ókori Rómában pedig az apa joga megelőzte a férjét, így ha a fater mással előnyösebb egyezséget kötött, a lányát visszavehette a férjétől. Nem tudok másképp gondolni ezekre a néhai boldogtalan házasokra, mint az örömteli élettől megfosztott szerencsétlenekre, még akkor se, ha ez csak a gazdagoknál volt fontos, mert a prolik továbbra is azzal áltak össze, akivel akartak, és a válást is megoldották okosba, ha kellett. :)
Persze nem vitás, hogy az utóbbi időben a nyugati kultúrákban a szent szerelem nevében fogadunk örök hűséget, amit aztán akinek tetszik, betartja; akinek meg nem tetszik, nem tartja be. És csakis a felek dolga, hogy hogyan döntenek. Ma már polgári esküvők vannak, a polgári törvénykönyv szabályozza, hogy kik házasodhatnak, és ugyanígy a válást is. Miért ne lehetne élni mindkettővel? Miért lenne fontosabb a házasságról szóló rész, mint a válásról szóló? De tényleg: Mitől tartod menőbbnek azt, aki ímmel-ámmal betartja a házastársi esküjét (amiről templomi esetében van értelme beszélni), mint azt, aki becsületesen kimondja, hogy nem bírja tovább?
Emlékszel mi van az anyakönyvvezetőnél? Ennyi: Akarod férjedül/feleségedül az itt megjelent XY-t? Nincs benne semmi olyan, hogy "vele maradsz holtodiglan-holtáiglan", sőt még az se hogy "hozzá hű leszel". Az a templomi részre tartozik, és benne van az is, hogy vele szenvedsz, vele tűrsz, vele megelégszel, és sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában el nem hagyod. De ebben sincs az benne, hogy bármelyikük alkoholista, bántalmazó, lusta, dologra rest, szegényes szexuális életű lesz, és akkor is mellette kell maradni. Se az, hogy megcsúnyul, se az, hogy megkeseredik és még sorolhatnánk a modern okokat a házastársunktól való elhidegülésre. Szerinted rendes dolog egy ilyen hiányosan körülírt szóbeli szerződés megkötése után rákényszeríteni bármelyik felet, hogy olyannal éljen együtt, aki arra se tiszteli, hogy közösen keressék és költsék el a pénzt és legyen megosztva a házimunka és a gyereknevelés (ami egyébként az életközösség tartós fenntartásának egyetlen ésszerű oka)? :)
Szerinted miért kötnek házasságot ahelyett hogy csak úgy együtt élnének?
Mert ha az együttélés úgy van kimondva hogy "veled akarok együtt élni - amíg jobbat nem találok" - akkor nincsen meglepetés ha valamelyikük egy mégjobbat talál.
Akkor se ha tényleg jobb, és akkor se ha azt csak úgy képzeli a kilépni szándékozó.
Nincs benne a mondásában, hogy sírig tartó lesz ettől a kapcsolat. Meg nem vagyok válásellenes, szerintem megéri akkor is belevágni, ha nem tart örökké, de amíg tart, addig harmonikus. :)
A "plátóian" az a józan eszed szemed, a "való élet" pedig az ösztöneid érzelmeid hatalma a józan eszed felett. :-))
A férjed tanácsa sajnos nem elég a stabil boldogsághoz.
Részben azért mert a női érzelmek felül tudják írni a női józan észt, részben pedig azért mert a nők már nincsenek a férfiak támogatására ráutalva.
És ez ellen még lehetne készülni.
De arra nem hogy a férjezetlen női ösztön kívánja a férfi támogatását, aztán amikor a férjezettségbe beleunt női józan ész rájön hogy nem is kell mellé férfi akkor kilép a házasságból. Vagyis.. hm.. ez a tananyag még csak most készülődik a fiaink tanulnivalói közé.
Az az igazság, hogy plátóian nekem is a huszonéves srácok tetszenek, ha szép barna szemük van és megnyerő mosolyuk. Ja, és karcsúak, kevés testszőrzettel. De a való életben az intelligens pasikra buktam mindig is, akkor aztán lehetett pocakos és szőrös is. Ahogy a férjem szokta mondani a fiainknak: okos csajt kell elvenni, mert többet fogtok beszélgetni, mint dugni. ;)
