Célkitűzések és remények
Beszélgetés a Goldberger tulajdonosával
Tekintettel arra, hogy nyáron igencsak mérsékelten tájékoztatta oldalunk az egyre népesebb szurkolótáborunkat a csapat körüli helyzetről, így lehetőség volt arra, hogy néhány mende - monda ismét felüsse a fejét, illetve néhány esemény nem kapott megfelelő publicitást.
Ezt pótlandó a bajnoki nyitány előtt egy héttel egy rövid beszélgetésre kértük a Goldberger tulajdonosát.
- Mindenek előtt arra lennénk kíváncsiak, milyen reményekkel vág neki a Goldberger a következő bajnoki idénynek,Ön milyen eredménnyel lenne elégedett?
- Rendkívül nehéz erre röviden válaszolni. Ennek az évadnak bele kéne illeszkednie abba a tervszerű-építkezésbe, amelyet 1 évvel ezelőtt kezdtünk meg, amikor átvettük a klubbot. Akkor az volt a célkitűzés, hogy 5-6 éven belül egy stabil NBI-es egyesületet alakítsunk ki, amely széles társadalmi bázison nyugszik. Ezalatt egyrészt azt értettük, hogy alakuljon ki egy viszonylag széles kör, amelynek fontos a Goldberger sorsa. Most is vannak valahol olyan szimpatizánsok, akik egykoron kötődtek ehhez a klubhoz, mert ők maguk vagy rokonaik itt sportoltak. Miután azonban évtizedekre eltűnt a Goli az élvonalból, sokan azt hitték, már nem is létezik a Goldberger. Elsődleges feladatunk tehát, hogy üzenjünk mindazoknak, akiket még érdekel ez a patinás egyesület: a Goldberger él, újra talpra áll, várjuk őket. Várjuk a lelátón, hogy hangosan biztassák a csapatot, várjuk a hozzászólásaikat, javaslataikat, BÁRMILYEN segítségüket, hogy egyre népszerűbb budai klub legyünk. A Goldberger nem az enyém. Ez egy egyesület, aminek NINCS tulajdonosa, jogilag nem is lehet. Én sem sajátíthatom ki. Egy epizód vagyok ennek az igen nagyszerű klubnak a történetében, és csak reménykedem benne, hogy a munkám eredménye a klub aranyoldalaira kerül. Azt szeretnénk elérni, ha egyre vonzóbbnak találnák a Goldbergert éppúgy a szurkolók, mint a sportolni vágyó gyerekek. Igyekszünk minél hamarabb utánpótlásbázist építeni, hiszen a Goli mindig is erről volt híres. Igyekszünk egyre ismertebb, jobb szakembereket a klubhoz csalogatni, hogy ez is vonzó legyen a fiatal lányok számára, akik éppen csapatot keresnek.
Kapóra jött a hosszú távú terveink megvalósítása során, hogy a felnőtt csapat, az előzetes várakozással ellentétben kapásból feljutott az NBI-be. Az I. osztályban szereplés igen jó hírvivője lehet a Golinak, hiszen az elektronikus és írott sajtóban is jóval többet szerepel. Ebben az évben az a feladata a csapatnak, hogy minden egyes mérkőzésen teljes erőbedobással küzdjön, hogy a lányok az utolsó lehelletükig harcoljanak, igazi sportember módjára, hogy ezáltal szerethető csapattá váljunk, és akkor is kitartsanak mellettünk, ha vereséget szenvedünk. Ebben az évben én akkor lennék elégedett, ha a Goldbergert elsősorban a szurkolók megszeretnék, és megtisztelnének azzal, hogy kilátogatnak a mérkőzéseinkre.
- Nincs konkrét helyezésbeli elvárás a csapattól?
- Nyilván van olyan eredmény, ami kifejezetten boldoggá tenne, de a klub jövője nem attól függ, hogy bennmaradunk –e, vagy sem. Elkezdtünk egy munkát, aminek a célja az, hogy a Goliból egyszer nagy csaptatot építsünk. Ma a főbb „cölöpöket” kell leverni ehhez. Ezért fontos pl. számunkra az, hogy bár igen messze van Óbudától, de egy impozáns, a nagy csapatokra jellemző csarnokkal várjuk az ellenfeleinket, a Sportmax csarnokában. Hogy maga a csarnok is olyan legyen, amivel üzenünk a külvilágnak: a Goli naggyá válhat. A kilátogató szurkolók pedig élvezhetik ennek a vadonatúj létesítménynek a rájuk nézve is előnyös oldalait. Kitűnő állapotú kiszolgálóhelyiségeket (mosdók, büfé, később ruhatár, stb.) tökéletes rálátást biztosító lelátókat stb.
- Mennyire ismeri a vetélytársakat, kivel lehetünk partiban?
- Az már sok helyen megjelent, hogy egy rendkívül izgalmas bajnokság elé nézünk. Ezúttal ugyanis nem csak a dobogós helyezésekért lesz ádáz csata, de a kiesés elkerüléséért is sokkal élesebb lesz a verseny. A Hódmezővásárhelyet szokták stabil középcsapatnak nevezni, akit mindenki az „öt nagy” mögötti befutónak vélnek, én is ezt gondolom róluk. A többi csapat is jócskán előttünk jár, ki ezért, ki azért, de velük szemben a Golinak lehet keresnivalója. Ha mi egy jó napot fogunk ki, és ellenfeleink nem koncentrálnak eléggé, elkaphatjuk őket. Én nagyon büszke vagyok a mi csapatunkra. A tavalyi évben, amikor már sokan minket véltek feljutónak, rendszeresen kaptuk a kritikákat, hogy ez nagyon kevés lesz a bennmaradáshoz, meg majd meglátjuk, milyen ügyetlenek is vagyunk. Ez nem igaz! Természetesen a bőrünkön éreztük, hogy mekkora a különbség a két osztály között. Mi mégis bátran elvállaltuk a feljutást, hiszen nekünk ez egy nagy kaland. Először is a lányaink többségének, de bevallom nekem is óriási élmény és megtiszteltetés lesz olyan csarnokokban pályára lépni, mint a Győr, a Debrecen, a Fehérvár, vagy Dunaújváros, illetve a fővárosi „nagytestvér” Ferencváros pályája. Túlzás nélkül ezek az európai kézilabdázás szentélyei, olyan, mint labdarúgásban a Barcelona, vagy a Real Madrid, vagy a Milán stadionja. Minden játékosomnak át kell éreznie ezt a megtiszteltetést. Nyilván Kovács Péter edzőnek nem gyűlnek majd könnycseppek a szemében az elérzékenyüléstől, és talán Elena Koryuk sem lesz izgatott az öltözőben, de a többiek, beleértve engem és a szurkolóinkat, igen. De azt el kell mondjam, hogy elvárom a lányoktól, hogy a nagy tisztelet, az áhítat, csak a kezdő sípszóig tartson, utána küzdjenek bárki ellen, bárhol. Egy dolgot büntetünk csak: a lélektelen gyávaságot.
- Ezek után kik lehetnek mégis a közvetlen riválisai a Golinak?
- Hát figyelemmel követtem négy csapatnak, a Derecskének, Vasasnak, Vácnak, Békéscsabának a három különböző helyszínen rendezett kupasorozatát, és ez igen jól rávilágított arra, hogy ez a négy csapat szinte fej-fej mellett halad, kiszámíthatatlan, hogy ki nyer. A Kiskunhalas idén „sötét ló” lesz, ami akár veszélyes is lehet ránk nézve, hiszen a 3. fordulóban éppen ők látogatnak új csarnokunkba. Szóval úgy gondolom, hogy velünk kiegészülve ez a 6 csapat, tehát Derecske, Vác, Vasas, Békéscsaba, Kiskunhalas, Goldberger vívhat élethalálharcot a bentmaradásért, ami ezúttal igen izgalmassá teheti a jövő évi bajnokság alsóházát is.
- Említette, hogy úgy érzi a riválisok előrébb járnak, mi az, amiben mi hátrányban vagyunk, és miben bízik?
- Hát, csak a játék kedvéért végigmegyek ezen, ami azért vicces, mert egyáltalán nem értek a kézilabdához, úgyhogy ez egy nagyon- nagyon szubjektív vélemény lesz.
A Derecske azért tart előrébb mint mi, mert egyrészt ott évek óta a tulajdonosi kör tudatosan készül az NBI-re, ennek megfelelően építik a csapatot, és Köstner Vilmos edző tulajdonképpen már tavaly lerakta egy ütőképes NBI-es színvonalú csapat alapjait, amit a tavalyi évben saját bőrünkön is éreztünk, amikor simán elvertek minket. Gyorsak, magasak, dinamikusak a játékosok, ravasz, taktikus edzővel, és egy biztos tulajdonosi háttérrel, amelyik sikeréhes. Kétségem nincs afelől, hogy a Derecske meglepi a mezőnyt. Ezt bizonyították a felkészülési mérkőzések is.
A Vasasra mindenki azt mondja meggyengült, én ezt nem gondolom így. Igaz ugyan, hogy meghatározó játékosok sora távozott, de még így is van egy nagyon ütős kis „első sora” egy sikerre éhes edző, aki nagyon jól tudja hogyan kell a fiatal tehetségeket a csapatba építeni. Ráadásul a Vasasnak egy komoly szurkolótábora is van, ami szorult helyzetben sokat jelenthet. Az lehet ugyan, hogy idén nem a 6. hely megszerzése lesz a részükről a reális cél, de ettől még akár oda is beevezhetnek.
Több rutinos játékosuk van, mint nekünk.
A Vác a tavalyi évben a mezőny alsó harmadának kiemelkedő csapata volt, a rájátszásban bizonyította, hogy az ottaniaknál messze jobb. Itt is volt némi elvándorlás, de ha Veszeli Judit felépül, nagyon erősek. Kenyeres József edzőben talán nincs olyan erős bizonyítási vágy, de ő meg rendkívül rutinos és ravasz.
Ezalatt azt értem, hogy képes a kevésből is jót főzni, váratlan húzásokat alkalmazni.
A Vác is jóval előttünk jár, régebb óta együtt játszó, az NBI ritmusát jóval jobban ismerő játékosállományból áll, egy gyönyörű csarnokkal, amit ha megtöltenek a váci szurkolók, komoly hangulat lehet.
A Békéscsabáról azt mondják, nagyon fiatal csapat, de hihetetlenül gyorsak, nagyon ismerik egymást, fiatal koruk ellenére ismerik az NBI színvonalát és az ördögtől sem félnek. Ráadásul Mátéfi Eszter személyében egy hihetetlenül győzelemre törő ambiciózus edzőt kaptak, aki csodákra képes. A Békéscsaba előnye – és ez nem csak velük szemben, hanem a többiekkel szemben is megmutatkozik -, hogy saját pályán képes akár az 5 nagytól is pontot szerezni, amire a többi csapatot mosz nemigen látom képesnek.
A Kiskunhalas szerencsére el tud indulni a bajnokságban, ami a helyi sportvezetők, városvezetők hallatlan dicséretére válik. Kiskunhalast gyakorlatilag kivégezték, amikor a sajnálatos haláleset miatt a klub anyagi háttere roppant össze, a sikeredző távozott és a többi klub – köztük mi is -, mint a hiénák szétkapkodták a használható játékosokat. Bármely egyesületnek ez a biztos halálát és évekre történő eltűnését jelentette volna. Nemúgy Kiskunhalason, ahol valami emberfelettit alkottak.
A csapatról nem tudni sokat, bár beszélnek egy külföldről szerződtetett „csodabeállósról”,aki tarthatatlan az ellenfelek számára, de igazából egy kupáról tudok, amit természetesen otthon megnyertek alsóbb osztályú csapatok ellen.
Kiskunhalasnak ma az összetartás az ereje, ebben kerekedhetnek felül. Hogy nem roppantak össze, hanem fogcsikorgatva talpra álltak, és egy „csak azért is
megmutatjuk” hangulat van náluk. Mivel csodák nincsenek, ezért ez a nagy csapatok ellen kevés lesz, de az előbb elemzett csapatok, beleértve a Goldbergert is, jobb ha nem írja le a Halast. Ennek a városnak a csapata életveszélyes lehet, a mi lányainkat is arra készítjük: nagyon becsüljék meg a Halast!
- Annyi szépet mondott már az ellenfelekről, most mondjon szépet a Goliról is, mert a végén még elhiszem, hogy semmi jóra nem számít.
- Én nem taktikázásból vagy udvariaskodásból dicsértem az ellenfeleket, hanem
komolyan is gondolom, amit mondtam. A mi erényünk változatlanul az maradt, ami
tavaly is volt: nincs egyetlen meghatározó játékosunk, akire építjük a taktikát vagy akitől a győzelmet várjuk. Mindig más és más játszik a legjobb formában, s húzza a csapatot. Remélem, hogy ez éles bajnoki mérkőzéseken is így marad. Előnyünk lehet, hogy a csapat nagyon éhes a legkisebb sikerre is. A csapat gerincét változatlanul a tavalyi bajnokcsapat meghatározó, és egymást ismerő játékosok alkotják, de úgy érzem, hogy tudatosan és jól igazoltunk. Ráadásul az új igazolásaink emberileg egytől egyig kitűnő emberek, akik „elkapták a fonalat” a többiekkel, és remek csapategység jött létre. Nyilván nem hagyhatom ki, hogy a sors ajándékaként az ölünkbe pottyant Kovács Péter edző, akiről nem kell külön ódákat zengenem, anélkül is mindenki tudja, hogy szakmailag és emberileg is micsoda kincs. Remélem, hogy már az ő személye is sok budapestit kicsalogat majd a mérkőzéseinkre. Egyetértek az edzőnkkel abban, hogy ebben a bajnokságban a Golinak minden pontért meg kell harcolnia,és minden pontnak hallatlanul örülni fogunk. Nem hiszem, hogy ne lennénk NBI-es szintű csapat, ezzel együtt természetesen benne van a játékban, hogy mi esünk ki. De hiába várnak legtöbben minket a kieső- zónába, azt előre elmondom: minket se lesz könnyű legyőznie a közvetlen riválisainknak. |
