Majd szólnak, hogy eltértünk a témától. Már jó pár fórumban jártam így, hogy nem azt a témát boncolgattuk amiről szól. Egyikben - másikban volt akinek nem tetszett, szóvá is tette, a végén beletörődött, hogy kicsit másról is irogatunk.
Kicsit morbid ez a kép, de ahogy beleolvastam a topicba, vannak itt morbid ötletek bőven, tán belefér az én képem is! Ma temetőben voltam, ahol lenni valamiért szeretek, és mert mostanában megszállottan fényképezek, elvittem magammal a gépet. Egyszer csak valami mozgolódás támadt mellettem, visszaléptem és ezt láttam. Ki más juthatott volna eszembe, mint Te. Vajon ők tehetnek róla. hogy a temetőben élnek és szaporodnak?
Minden állatnak szaga van, ami a fajtájára jellemző. A macskának is, a kutyának is. A macska is lehet büdös és a kutya is. Ápolni kell őket, megfelelő élelmet adni nekik, és akkor nincs szaguk.
nekünk orientálisunk van(egyszínű sziámi) - egy bohóc - de csak velünk, nekünk mindent szabad. Jószagú, nem megy fel, ahová nem szabad, őrzi a házat. Mint egy kutya, csak nem olyan büdös...
Egyébként amit írtál, minden illik rá, néha olyan jókat szórakozunk, amikor csak ül és nyávos, de olyan hangosan! Végülis lehet, hogy a sziámi és egy házimacska keveréke a sziámi minden jellemzőjével, de nem olyan hosszú, karcsú.
Nem sziámi, de valami távolkeleti fajta, de nem sok pénzért vettük, sőt, a nővérem hozta valahonnan, ahol nagyon nem szerették és a nővérem gondolta, nálunk jó helye lesz, szóval majdnem hogy kivert macska. De hihetetlenül érdekes természete van, azt sem tudom biztosan megmondani, szeret e minket vagy csak "használ", de tény, mindig lehetőleg mellettem van, ha főzök, ha a számítógépnél ülök, ha TV-.t nézek. De a simogatást nem tűri! Nem csavarog, nem vadászik, de egerünk nincs:-)
Nagyon elkanyarodunk a hogyan űzzük el a kertünkből a betolakodó macskákat témától, elolvastam kb. 150 hozzászólást az elejéről, jokat nevettem, mert a "vérszomjas" macskaüldözők ötletei inkább nevetésre ingereltek, mintsem komolyan vegyem. Bár van néhány kemény beszólás, de szerintem csak túloznak:-) Szeretem az állatokat, bármilyenek is, de messzemenően egyetértek a betolakodók iránti tehetetlenségből adódó indulatokat. Nekem szerencsém van, két kutyám és egy macskám mellett szép kertet is sikerült csinálnom, néha itt, ott barna foltok meg csomagok a fűben, szerencsére a szomszédokkal sincs bajom. A mi cicusunk picike, nem csavargós..., talán nem is cicus, hiszen kergeti és üti, veri a kutyákat, azokat a kutyákat, akiknek a lelkén sok macska élete szárad. Nézzétek ezt az idili képet, nálunk általában ilyen béke honol.És mit gondoltok, mi van a dobozban, amiben a macska fekszik? Kutyaszőr!!!(most vedlenek)
Az a szegny kiscica nem tanulta meg, hogy hogyan legyen cica. . .ezert fonots, hogy az anyjaval maradjon - maskepp serult lesz, csak ugy mint a tobbi eloleny, beleertve az embert is.
Nem ide tartozik, csak erdekessegkepp - no meg szeretem az elefantokat. Hallottam, hogy egy teruleten (reszletek nem erdekesek) levedasztak a felnott elefantokat, az agyarukert. Csak a fiatalok maradtak meg. Csoportokba verodtek - es mint az ember csemetei - vandalkodni kezdtek. Nem volt aki fegyelmezte, tanitotta volna oket. . .
Ki a hibas. . . a hianyzo lancszem, a szocializacio. . .a tudatlan, nemtorodom ember okosan kezebe veszi a "rendet tevest".
Az a pici zacskos cica jobban "sikerult" volna, ha sikerul valahova mamacica melle adni - es neked is egy kedves emlekkel tobb lett volna.
Látod pontosan leírtad amiért nem az esetem a macska. Még az is lehet, hogy bennem van a hiba. 8-9 éves lehettem, mikor Anyám hozott egy barna zacskót, benne egy pár napos cicát. Felneveltük. Minket látott meg elsőnek! Egy nagyon szép félperzsa hófehér cica lett belőle, de nem hizelkedett, nem jött oda senkihez dörgölődzni. Magányos volt? és valahogy ez megmaradt bennem, hogy még annyi sincs benne, mint a kutyában, aki legalább megnyalja az embert ha megkapta a kajáját.
Ehhez képest most ott tartok, hogy olyan kutyáim vannak, akik hordozzák a macska és a kutya természetét. Mikor felállnak úgy nyújtóznak mint a macskák - domboritják a hátukat, úgy fürödnek mint a macskák - az első mancsukkal, nem hizelegnek mint a macskák, csak akkor ha érdekük fúzódik hozzá. A különbségük a többi ami a kutyában benne van, és még szenvedélyes vadászok is. Önállóak, megvesztegethetetlenek.
A macskák egyáltalán nem olyanok, amilyennek az őket nem kedvelők képzelik!!!
Persze vannak olyanos is, nekünk a négyből egy olyan volt, de azt is szerettünk. Itt végre írhatok arról, hogy ahány macska, annyi jellem, és ha néha hálásak, azért az annyira nem bűn, szeretünk a gyerektől is egy egy puszit kapni.
Az első macskánkat mindjárt az ideköltözés után befogadtuk, már felnőtt, de valamiért gazdátlan, megműtött nőstény, amolyan jóházból való úrilány típus. Befogadtuk, de ő sosem fogadott el minket, tűrte néha, hogy simogassuk, de ha már nem akarta, a fogaival megfogta a kezünket, nem harapott. Amikor meglett az áhított két kiscica, a szó szoros értelmében meggyűlölt minket, átköltözött a szomszédba, ahol egerészet, csak enni járt haza. De egyszer valami tályog nőtt a fején, bár hivatalosan nem voltam a gazdája, de felelősnek éreztem magam miatta, elvittem az orvoshoz. Gondoltam, most mégjobban fog utálni, hárman kellettünk, hogy begyömöszöljük a hordózóládába. És a macska ezek után amíg meg nem gyógyult, az ágyam mellett aludt (először benne, a véres fejével, majd elájultam!), egyértelműen felfogta, hogy meggyógyíttattam, hálás volt, de amint meggyógyult újra elment. Hosszú évek teltek el, nem járt már haza enni, iszonyatosan lefogyott, már hálni járt belé a lélek, amikor az utcán elkezdtem etetni. Egész szépen rendbejött, aztán elmentünk Olaszországba két hétre és a macska többet nem jött, elpusztult nyílván, valószínűleg véletlen volt az egybeesés, öreg volt már. Igaz, öregségére és éhezésére megtört a büszkesége, dörgölőzött, nyávogott az ételért, de különös, jellemes macska volt! Ja, és vadászós is, hozott nekem több egeret!
Persze talán ezt egy macskás topicon kellett volna leírnom, de ott mindenki imádja a cicusát, én azt szeretném, ha nem általánosítanátok annyira!!!
Haengeditek, holnap a másik macskáról írnék, de ha nem engeditek, szóljatok! De előre mondom, már a rá emlékezéstől könnyes lett a szemem.
Elmesélem, hogy mikor gyerek voltam az élő verebekért fizettek, vitték Kinába.
Kinába kitalálták, hogy kártékonyak, az összesett elpusztitották. Innentől a bogarak bőven szaporodtak, olyannyira, hogy nem tudtak velük mit kezdeni. Szóval visszatelepítették a verebeket és láss csodát, helyreállt a rend.
Itt merül fel a kérdés - látszólag ki mennyire kártékony ebben a láncban.
Meglátásom az elmúlt 6 évről, mióta kikerültem a "természetbe":
- egyre több a madár,
- egyre több a macska,
- egyre több a kutya, stb.
Nem fogynak - többen vannak.
Nem vagyok macskapárti, pont a dörgölődzése miatt, mert csak akkor jön, amikor valamit el akar érni az embernél, de szörnynek sem nevezném. Nálunk kimondottan hasznos, mivel a horgászok által kidobott haltetemeket elfogyasztja. Legalább nincs bűz.
A madáretetős topicon csak az összegzős válaszodat olvastam, mert siettem, és nem vettem észre az alatta lévőt. Szóval ez a macskaüldözős viták helye! Hát jó, bár elég sokat nyomogattam a gombot az "Érvek..." topicon, nem szeretném újra, sajnos nem vagyok profi gépíró!
De válaszként csak annyit, a bolti papagáj esete ugyanaz, sőt, hiszen alapból fogságban lévő szülők költik, de a hollós téma...ha így vesszük, tényleg ugyabaz, de különbség mégis van, a papagájnak nincs választása, ha már a boltban van, hogy én veszem meg, vagy más...részletkérdés.
A macska alternatívára válaszoltam, az általad felsorolt állatok nem mennek be a pincékbe és ha ott az egerek biztonságban lennének, akkor bizonyára ismét az éléskamrát választanák.
A háziasszonyok butácskák bizonyára, de a szívük elég nagy, szerintem még az egeret is sajnálják, ezért is jó a macska, mert a szagával elriasztja őket és nem kell egértetemekkel bajlódni. Amióta ebben a kertesházban lakunk négy macskánk volt, váltakozva persze, volt kettő vadászós, kettő nem, de szerencsére egéren kívül mással nem ajándékoztak meg, csak akkor volt gáz, amikor a hazahozott egér még élt és elszaladt a házban.
De miről is beszélünk mi itt? Nem hiszem, hogy közülünk valaki is olyan szellemi szinvonalon lenne, hogy hagyja a macskáját felellőtlenül szaporodni és kikergeti az erdőbe. A baj az, hogy az értelmes beszéet mindig és mindenhol az értelmes emberek olvassák, akik nem szemetelnek, akik vigyáznak az állataikra.
Köztünk hiába nő a feszültség, mindannyian bizonyára tudjuk a természettel, a társadalommal kapcsolatos kötelezettségeinket, ami azért szerencsére nem a macskáink azonnali kiírtását követeli.
Rendben, nelegyenekmacskákazerdőben!!! Aláírjuk valamennyien! De félek, ez neked nem elég. Hidd el, boldogok lennénk, ha nem látnánk többé kóbor kutyát , kóbor macskát! Ők az ember mellé rendeltettek, az embernek kell róluk gondoskodni! Elitélünkmindenkit, akiszélnekeresztközülükegyetis!!!
Az enyémek sem voltak kint egyedül soha. Pedig nincs macskafóbiám. Viszont baromi vacakul éreztem volna magam, ha a pici gyerekem felügyelet nélkül, egyedül van bárhol. (Igaz, te is azt írtad, hogy a teraszon alszik, ahol rálátsz, ráadásul szúnyoghálós babakocsiban. Viszont akkor nem értem, miért félted a macskától.. )
Kedves Thick! 
És mit gondoltok, mi van a dobozban, amiben a macska fekszik? Kutyaszőr!!!(most vedlenek)
Ő egy babalány - akita a fajta.