Az egy a "Go" gyök kerekdedséget jelentéséből ered, mert az égben (az ég kerek boltozatán túl) lakozó istenség a nevét a lakhelyéről kapta, így lett Egy a neve.
Jól látható, hogy az alábbi példában csak a magyar szavak logikai kapcsolata magyarázza a rokonértelmű fogalombővülést. A nyelvészeink ismét bebizonyították, hogy nem tudnak magyarul.
Árad, ered, jár, iram, érni, érteni - szavaink etimológiai szókapcsolatából érthető meg, mit jelent a magyar "-ár" végződés.
Se szeri, se száma pedig. Pl.: magyar, megyer, huszár.
Folyó ere, kút ere. Innen lett, ered...
ÉR, (1), fn. tt. eret v. ért, tb. erek. Eredeti általános értelme: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed. Különösen 1) azon pont, hely, honnan valami kihat, kifoly, kifakad, hogy tovább jusson, haladjon. Folyó ere, kút ere. Innen lett, ered, és származékai. 2) Az állati és növényi testek azon csatornái, csövei, melyeken a vér és nedvek folydogálnak, szivárognak. Vérerek, életerek, öregerek, nedverek. Eret vágni v. vágatni. 3) Elszivárgó forrásvíz, melyet kicsinsége miatt pataknak vagy csermelynek nem mondhatni. 4) Vizenyős vidékeken áradás előtt és után kifakadó, s bizonyos mederben tovább szivárgó vízfolyás, mely szárazságban eltünik. Érben megsülyedt szekér. Keresztűl hajtani az éren. Ér mellett termett fű. 5) A meder, vagy vágmellékiesen szólva neder szóban (med-ér, ned-ér) am. folyóvíz teknője. Vágnedre, Vág-Duna nedre. 6) A bányászoknál, földalatti vonal, mely érczeket foglal magában. Közelebbi származékai (mint főnévnek és önható igének): erdő, ered, ereget, eres, eresz, ereszt, erez (mind ékvesztők) és ezek származékai. Egészen azonos ér önható igével, l. alább; s mindkettővel rokon a szanszkrit ar v. ár (am. megy, ér), ri v. rí [foly, fut], lat. rivus, hellén ρεω, ρεζω, persa: resz-íden (érkezni, jönni), német rinnen stb. A török er-mek, a magyar ér-ni többi jelentéseivel is bír (arriver; toucher; mûrir. Hindoglu).
AR, elvont gyök, mely némely származékaiban jelent 1) metszést, vágást: arat, előtéttel gyar, gyarat, sar sarol, sarabol, tar tarol, rokonai: or, ir, az ort, ortvány, irt, irtovány, előtéttel, csor, csoroszol, dor, doroszol, nyir, nyirbál származékokban. 2) értéket, becset, az arany-ban, s rokonai: ár (becs) és ér, érték. 3) terjedést, mértéket ezekben: arasz, arány, s rokona er, ér, honnan: ered, ereszt, erdő, 4) fordítva ra jelent magasságot, fölszint, pl. ház-ra, fal-ra; hangzóváltozattal rokonai a magasságra vonatkozó: or, orr, orcza, orom, orj, előtéttel: mar, marj, morj. 5) több helynevek gyöke, mint: Arács, Ardó, Arak, Ardány, Arló, Arma, stb. Az idegen nyelvekbeli rokonságokat lásd részint a származékok, részint az érintett magyar rokonszók alatt.
ÁRAD, (ár-ad) önh. m. árad-t. Mondjuk vízről, folyóról, midőn nagyobb tömegben öszvegyűlvén, dagad, emelkedik, illetőleg mind szélességében, mind magasságában vett árja növekedik. Árad a Duna, Tisza. Két, három lábnyit áradt huszonnégy óra alatt. Igekötőkkel: kiárad, szétárad, elárad, megárad. Átv. ért. szaporodik, sokasodik, terjed. Ránk áradt a sok baj. Szanszkrit nyelven: ardh, am. nő, szaporodik, növekedik, a török art-mak, szintén am. nőni, nevekedni, nagyobbodni.
JÁR, (rokon vele a török jürü-mek, [honnan jürüs = járás], mongol irrene, latin gradior, magyarir gyök, iram szóban s er gyök ered, ereszt szókban); önh. és gyak. Gyöke vagy gyökeleme a mozgást jelentő j v. i (l. I. elvont gyököt, és j betü jelentését, melyekből a képzővel lett az igenév ia v. ja, s ebből gyakorlatot jelentő ar képzővel ja-ar, j-ár,
És itt a bohókás szóeredet is, a hozzá nem értőktől:
"Bármilyen tudományos bizonyítékot hozunk ide, azt negligálod, mert azt hiszed, hogy fejből jobb vagy. Sajna nem, konkrétan azt sem érted mi az a tudományos bizonyíték."
"Tudományos bizonyítékaitok", hogy a "szókincs árulásból" csemegéztek, csömöszölve a hülyeség gyümölcsét dagadó gyomrotokba, én meg gyomlálok utánatok.
Kerek, gömbölyű, gombolyag, gördül, golyó dagad... szócsoportba tartozik a török jumur.
--
ja a magyarba még a töm, dug, gyök, döm, DOMB, DOMBORODIK, nyom, göb, tömb, gönc, göngy, görcs, gyűr, stb szavak is...
gyömöszöl – ‘‹szűk helyre rendetlenül› benyomkod’. Vitatott eredetű szó. Talán a töm nyelvjárási döm, gyöm alakváltozatából lett gyakorító képzőegyüttessel, de lehet hangfestő eredetű is a dömöcköl, csomoszol családjából.
---
Jól látszik hogy a magyarban ez nem jövevény, ez a magyar nyelv saját ősi produktuma. A török nyelvek leágaztak róla, mint ahogyan a funak mondott nyelvek is.
"A minden sztyeppei nyelvet iráni és török kategóriákba er®ltet® indoger-manista nyelvészek maguk is érezték, hogy konklúzióik túl átlátszóvá válnak mind történeti, mind nyelvészeti érvek miatt, ezért beiktattak egy hipotetikus ún. bolgár-török nyelvet. Az uráli nyelvek és a köztörök nyelvek hatásaival ugyanis lehetetlen volt magyarázni a magyar nyelv minden velük két-ségtelenül rokon, de nem közvetlenül rokon jellegzetességét. Hogy vala-ogyan mégis tartani tudják a magyar nyelv északi, primitív eredetének dogmáját, ki kellett találniuk a nyugati török, bolgár-török kategóriát.
Tudnivaló, hogy a ma él® török nyelvek mindegyike a másik, a keleti török, köztörök kategóriába tartozik (a több nyelvi tömb határvidékén él® csu-vas nev¶ tipikus keveréknyelv nem nevezhet® töröknek, lásd alább). A holt nyelvekr®l pedig mindenki azt mond, amit akar, legalábbis addig, amíg elég hangos ahhoz, hogy a józan ész hangját elnyomja. Mivel a sztyeppei népek közül nagyon sok kihalt illetve beolvadt más népekbe (kazár, bolgár, be-seny®, jász, utigur, stb.), így nem volt nehéz a legcifrább nyelvi modellek tömkelegét a világra zúdítani a Kr.u. els® évezred kelet-európai viszonyaira vonatkozólag. A többszörösen közvetett érveken nyugvó, hipotetikus bolgár-török kategória a gombhoz varrni a kabátot tipikus példája volt.
Akadémiku-sainknak természetesen nagyon kellett vigyázniuk, hogy valaki majd nehogy arra a következtetésre jusson, miszerint e kategória lényegében a magyar nyelvet takarja. Mondjunk is gyorsan egy jellemz® példát: Kazária Don-parti vámhelyének görög és arab forrásokban fönnmaradt kazár neve ™arkhel volt, s Bíborbanszületett Konstantinosz magyarázata alapján ez a kazároknál Fehérhely (Fehérszállás, Fehérház ) jelentés¶, óorosz forrásokban pedig e név Belaveºa (fehér szállás, fehér tanya, fehér liget) alakú.E helynév töröknyelv¶ névadás esetén körülbelül Aq-sängir, Aq-bahçe vagy legjobb esetben is Aq-kale alakú lett volna (aq=fehér; sängir=hely, vár, sánc; bahçe=liget; kale=er®d). Ugyanakkor a magyar helynévadási terminológiában a fehér hely leg-valószín¶bb névalakja amúgy is Sárhely (vö. Sárvár=Fehérvár) vagy éppen Sárhel (e sorok írója el®bb ismert szül®falujában helet, mint helyet), arról nem is szólva, hogy éppen Sárhelr®l kerültek el® olyan cserépre írt rová-sok, melyek karakterei egyértelm¶en és els®sorban a magyar rovásjelekhez kö-thet®k ([37], 231. old.). A hel(y), kil (csuvas) stb. alakok a köztörök nyelvek-b®l egyszer¶en hiányzanak, s e nyelvek a fehér jelz®t is mindig aq-kal jelölik.(Az egyetlen gyanús kale név törökül er®döt jelent, ami nem egyeztethet® a ház, szállás, liget jelentés¶ χελlel, amelynek ugyanakkor mind alakilag, mind jelentésében a legpontosabb visszaadása hel(y). Sárhel mint vámhely egyébként is minden logika szerint régebbi, mint maga a puszta er®d, tehát a χελ elnevezés még véletlenül sem vonatkozhat er®dre, amely momentán mint er®d amúgy sem fehér, hiszen égetett téglából épült {[34], 42. fej.}.) Ez így nagyon egyértelm¶ szituáció volt. Ezért kitalálták, hogy a törökségnek volt egy olyan ága, amelyiknek a szavai között a magyarral sokkal több és közelibb egyezés volt, mint a tényleges török nyelvek esetében.
Ehhez éppen határvidékén kialakult csuvas nev¶ keveréknyelv, amely már annyi törökös hatást hordoz, hogy rá lehet fogni a török jelz®t, ugyanakkor van még annyi volgai ˝nn és baskír-magyar eleme, hogy azoknak a magyarral való egyezésébe mégis bele lehet magyarázni valamiféle török→magyar szókölc-sönzést. (Csuvasul momentán a fehér hely tényleg nagyon hasonló volna a kazár eredetihez: ™ur€-kil, de ez ett®l még nem zárja ki a ™arkhel-Sárhel(y) névazonosságot. S®t mint lentebb látni fogjuk, eléggé er®s érvek szólnak amellett, hogy a volgai bolgárok már ezer éve is egy köztörök nyelvet beszél-tek, tehát sem a ²ur€, sem a kil nem a bolgároktól ment át a csuvasba. Pláne, ha a ²ar=fehér szó a ma ugornak nevezett nyelvek ®si alapszava, amelyik ugyanakkor a tiszta török nyelvekben nincs is meg! Így ezek a csu-vasbeli szavak legvalószín¶bben a török hatást megel®z® kuruk mari vagy baskír-magyar elemek.
Eszerint összhangban a kútforrásokkal és a történeti érvekkel a Sárhel er®djének bizánci épít®ivel közvetlen kapcsolatban álló kazár arisztokrácia nyelve a mai nyelvek közül még mindig a magyarhoz áll a legközelebb.) Ezért aztán nagyon gyorsan deklarálták, hogy a mai csu-vas nev¶ keveréknyelv egyenesági utóda a hajdani bolgár-török nyelvnek, s ezzel egyidej¶leg a nyelvkölcsönzések irányát is minden komoly érv nélkül csuvas→magyar ill. csuvas→mari irányba fordították. (Az senkit sem zavart, hogy a törökség két ága közül az egyiket alig egymillióan beszé-lik, míg a másikat százmilliónál is jóval többen.) Kézzelfogható érv persze a bolgár-csuvas kontinuitás mellett csupán az az egyszer¶ tény volt, hogy lám, a dunai bolgárok elszlávosodtak, de ímhol vagynak az egykori volgai Bulgária területén lakó csuvasok, akik lám, nem szlávosodtak el...
Csakhogy néprajzi adatokkal igazolható (lásd mindjárt), hogy a csuva-sok nem kis része az eltörökösödött baskír-magyarok leszármazottja akik a mongol invázió el®tt még magyarul beszéltek , s®t a többi rész sem ere-deti török, hanem eltörökösödött hegyi cseremisz (kuruk mari), tehát a mai csuvas nyelv egy nagyon speciális török-magyar-cseremisz keveréknyelv, sem-miképpen nem képezheti egy olyan kihalt nyelvcsalád ®smintáját, amelyb®l való átvétellel volna magyarázható az él® magyar nyelv egy seregnyi szava. Tudniillik mindeme szavak fordítva, a magyar nyelv szavaiból váltak egy eltörökösött nyelv szavaivá mind Baskíriában, mind a volgai Bulgáriában. A volgai magyarok nem töredéknépe voltak Baskíriának, mint egyesek hiszik, hanem ®k voltak Baskíria. Rubruk 1254-es levele szerint: Pascatur, azaz Nagy-Magyarország ... Pascatur és a magyarok nyelve ugyanaz. A X. századi arab írók többsége egyenesen Árpád népét nevezi bas§irtnak! A vol-gai bolgár évkönyvek szerint a Baskort-ok urmiai-maszgut (mada, massza géta) vegyülék, akik urmiai nyelven beszélnek, s akiket a türkök Ugyr-nak neveznek, s kultuszuk középpontjában Madjar, az élet védelmez®je áll {[3], 1. fej.}. Ez az éppen a XIII. században készült írás bizony ízig-vérig magyarokról ír, s a nyelvükre való zavaros utalás is csak annyit mutat, hogy az bizonyosan nem az író által jól ismert török nyelvek közé tartozik, tehát szóba sem kerülnek holmi török baskírok, a Baskort név eredend®en a magyarokat jelenti! Richardus fráter sem holmi magyaroktól különböz® baskírokról, hanem bizony ungarokról írja, hogy az els® csatában ®k gy®zték le a tatárokat. Márpedig egy töredéknépt®l ez lehetetlen. Magában Bul-gáriában is a Gazi-Baradj Tárihi szerint 900 körül 190 ezer kipcsaki anyanyelv¶ lakos mellett 170 ezer Modjar azaz Baskort anyanyelv¶ lakos élt {[3], 7. fej.}!
És itt még valamire nagyon érdemes oda˝gyelni. Míg tehát Julianus, Ricardus, Rubruk, Plano Carpini és Benedictus Polonus tudósításai telje-sen egybehangzóan Baskíria totális magyarnyelv¶sége mellett szólnak, s ugyanezt er®síti meg nem csak a fentebb idézett szintén XIII. századi Gazi-Baradj-Tárihi, de a mai baskír törzsek többsége nevének kétségtelen magyar eredete is (Gyula-Yulaman, Jen®-Yeney, Gyarmat-Yurmati, Megyer-Mi²er, Nyék-Nägmän, Keszi-Kese), addig a Baskíriában térít® Johanca nev¶ mag-yar szerzetes 1320-ban már egyáltalán nem említ magyarokat Baskíriában, s®t manapság Tatárföldön és Baskíriában az a nézet egyenesen divatossá válhatott, amely szerint soha nem létezett volna semmiféle Magna Hungaria (jóllehet ez a név éppen a szóbanforgó területen még Johannes Schöner 1523-as térképén is szerepel)! Ez tudniillik tényleg Baskíria rövid id®n belüli (80 év) nagymérték¶ etnikai kicserél®dését jelenti (gondoljunk csak Kolozsvár legutóbbi szintén 80 évére!), s valóban: Julianus második (1237-es) tudósítása szerint már a tatárok a pogány magyarokat teljesen kiirtották[4]. Ilyen teljes kiirtást persze soha nem lehet teljesen komolyan gondo-lni, a lakosság egy része s ez a fentiek szemszögéb®l igencsak kényszerít® következtetés! nyilvánvalóan nyugat felé menekült, els®sorban éppen a kés®bbi Csuvasföldet jelent® Volgán túli erd®ségekbe. Tehát akár tetszik, akár nem, a csuvasok ®seinek jelent®s része bizony egy kiterjedt magyar nyelvterületen vagy annak határvidékén élt, illetve ilyen nyelv¶ etnikumot fogadott kés®bb magába. Nota bene: minden további infor-máció hiányában is biztosak lehetnénk abban, hogy a csuvas nyelv hemzseg a magyar kölcsön- vagy maradványszavaktól"
Az a baj, hogy kettőnk közül nem igen ismered az előéletét. Nem azért lett kizárva, mert az elméleteit terjeszti. Azért lett kizárva, mert egyrészt nem megfelelő helyen teszi, másrészt nekiállt politizálni, harmadrészt személyeskedni. Amikor ezeket jeleztem neki a büntetésekkel együtt, akkor a füle botját sem mozgatta, sőt nekiállt módszeresen szétverni a topikokat. Kétségtelenül jól áll neki a mártírpóz, de a látszat nem minden.
Ahogy én látom, de Gali barátunk nem egy troll, hanem egy üldözött, meg nem értett lélek. Azon kevesek közé tartozik, akiknek van egy határozott elgondolása őstörténetünket illetően, aminek itt az "Alternatív elméletek" alatt szerintem helye volna. A folytonos elutasítás és kizárás szerintem nem tesz jót neki, és a fórumnak sem válik becsületére.
Amíg nem vagy képes a moderátori figyelmeztetésekre és hozzászólásokra normális választ adni, addig marad a folyamatos törlés. Nyugodtan tapsolhatsz annak, ha véletlenül 24 órán át marad egy hozzászólásod itt, és megpróbálod provokálni az ittenieket vagy a töriseket, de végül úgyis törölni fogom a hozzászólásaidat, amíg nem tanúsítasz normális viselkedést.
