A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Ismételten abba a hibába esetek, sok más fősodorbelivel együtt . . ."
Ismételten abba a hibába esel, hogy meglepően kevés tudással akarod kritizálni a szakértők eredményeit.
Pikírten kérdezted, hogy én honnan szereztem a tudásom. De mintha fel se fognád, hogy nem én, hanem épp te vagy az aki, messze túlterjeszkedik a maga kompetenciáján. Én csak megpróbálom megérteni, és a te szintedre egyszerűsítve elmagyarázni a modern fizika és kozmológia eredményeit. Miközben te a magad jól érzékelhetően kezdetlegesebb felkészültsége alapján is folyvást oda merészkedsz, hogy kétségbe vonjad, sőt leszóljad azokat. (Összeesküvésleméleti vádaskodásaidról, meg Galilei, Newton, Einstein cáfolásaidról most nem is beszélve.)
Ne várd, hogy ilyen körülmények között valaki is komolyan vegyen téged.
"A modell euklideszi terében mérhető euklideszi merőlegességnek semmi köze az Univerzum téridejének Riemann geometriája szerint való ortogonalitáshoz."
Igen, ezt mondom én is. Nem igaz, hogy "az analógiában például a Föld tengelyének helyére képzelhetjük", merthogy semmi köze hozzá. Nem analóg vele.
"mindennek van oka és előzménye, s az idő sem "keletkezik""
Ha mindennek van oka és előzménye, ponthogy akkor igaz az, hogy az idő keletkezik. Ha egyszer mindennek van oka és előzménye, akkor annak is van. A Hawkins elméletében nincs ilyen. Ott nincs olyan, hogy az idő keletkezik. Az idő, az mindig is létezett. Ami mondjuk nem nagy kunszt az idő részéről, ha jobban belegondolunk.
Ha jól értem, azért képzeled el ezt a végtelen múltat, hogy az oknélküliség filozófiai problémáját elkerüld. De ez nem jó stratégia, mert a totális, végtelen, ciklikus, vagy akármilyen világmindenség létezésének az oka semmivel sem kisebb probléma.
Tudjuk, hogy az idő csak egy dimenzió, sok tekintetben hasonló, mint a térdimenziók. Ezt a dimenziót kivetíteni a totális mindenségre, szerintem teljesen megalapozatlan általánosítás.
"Annak a tengelynek az irányában szerintem nem érünk oda sehova, mert merőleges az időre."
A modell euklideszi terében mérhető euklideszi merőlegességnek semmi köze az Univerzum téridejének Riemann geometriája szerint való ortogonalitáshoz. A 2+1 dimenziós ábrázolás szögei hasonló megtévesztő viszonyban állnak az ábrázolt világ szögeivel, mint például egy kocka axonometrikus képén látható ferde szögek, a valódi kocka derékszögeihez.
Egyébként pedig még a Hawking-féle "határok nélküli kezdet" elgondolása sincs kizárólagosan hozzákötve ahhoz, hogy a Nagy Bumm környékét egy félgömbszerű Déli-pólussal modellezzük. A lokális idővonalak összefutása lehet ott akár "csúcsos" is. Ezek a dolgok jelenleg távolról se tartoznak a biztos ismeretek körébe.
A kicsit későbbi (10-34 s-nál kezdődő) kozmológiai infláció jelenségét azonban igen sokirányú precíziós mérés támasztja alá. Ez alatt viszont annyira gyors volt a tágulás, hogy a különböző térbeli pontok trajektóriái, vagyis különböző lokális időkoordináták, valóban majdnem pontosan merőlegesek a kozmológiai időkoordinátára. Vagyis a modell egy lapos fenekű de annak közepén pici csúccsal rendelkező kehelyre emlékeztet. Ahogy azt sok szemléltetés mutatja is.
Azért, mert én az előzmény nélküli (semmiből) előpattanást a mesék, mítoszok világába tartozónak tartom, hiszen semmiben sem különbözik az ott előadott varázslatoktól, teremtésektől.
A ciklikus modellben pedig ilyen nincsenek, hanem egy valamiből lesz egy másik valami, mindennek van oka és előzménye, s az idő sem "keletkezik".
Ismételten abba a hibába esetek, sok más fősodorbelivel együtt, hogy csak az általatok helyesnek tartott modellben tudtok gondolkodni, mint szentírást ismételgetitek, és nem ismeritek el, hogy más modellek is lehetségesek.
A „visszapattanó” ciklikus világmodellben nincs egy végtelen sűrűségű állapotba, matematikai pontba (szingularitásba) visszavezethető állapot, hanem egy véges (bár nagyon kicsi) térfogatba sűrűsödött állapot, amiből elindul a következő expanzió. Ebben a modellben nincs semmiből, előzmény nélküli teremtődés, hiszen az expanzió oka és előzménye egy előző összeroppanás, s ennek az energiája szolgáltatja az expanzió energiáját. Ennek a modellnek a megértéséhez természetesen nincs szükség Északi Sarkos metaforákra, s persze az ilyen metaforák nem is illeszkednek hozzá.
Ezzel az erővel nem szabadna egyetlen időfüggvényt se diagramként ábrázolnunk, mert minden papírra rajzolt időkoordináta szintén bejárható előre-hátra, ellentétben az idővel, ami csak egy irányban növekedhet.
Nem is tökéletesen ragadják meg ezek a diagramok az idő azon lényeges tulajdonságát, hogy nem lehet benne oda-vissza navigálni, amit a papíron megtehetünk.
A Nagy Bumm következtében áll elő az a speciális helyzet, hogy ezek a különböző időkoordináták mind egy pontban metszik egymást.
Ebből még egyáltalán nem következik, hogy ezeknek az idővonalaknak nincsen folytatása még visszább, tehát az azt megelőző időben. Ez az Északi Sarkos metafora semmit nem igazol abból, hogy mi történt valójában.
Volt egy hatalmas kezdeti expanzió, ebben egyetértek az Ősrobbanás modelllel. De hogyan került ebbe az állapotba a világegyetem?
Vagy azt kell feltételeznünk, hogy ennek volt fizikai oka, előzménye, vagy azt, hogy előzmény nélkül az Univerzum „csak úgy ott termett”, mint Pallasz Athéné teljes fegyverzetben. Én inkább az előbbi esetet tartom elfogadhatóbbnak, mint a semmiből, előzmény nélküli előpattanást.
"rossz az analógia, mert a hosszúsági körön tudunk előre hátra navigálni, az időben viszont nem"
Ezzel az erővel nem szabadna egyetlen időfüggvényt se diagramként ábrázolnunk, mert minden papírra rajzolt időkoordináta szintén bejárható előre-hátra, ellentétben az idővel, ami csak egy irányban növekedhet.
Egyébként a táguló Univerzumnak ez a 2+1 dimenziós szemléltetése, a Déli póluson összefutó lokális időkoordinátákkal, egyáltalán nem csak valami analógia vagy metafora, hanem a valódi 4 dimenziós téridő két dimenzióval redukált ábrázolása. Ha pedig a táguló r sugarú világfelület minden pontja köré képzelünk egy-egy két-dimenziós gömbfelületet, azt jelezve, hogy minden a pontban szétnézhetünk újabb két dimenzió szerint, azaz a gömb "theta" és "fí" szögkoordinátáinak bármely irányában, akkor szemléletesen előttünk áll a táguló és izotrop Univezum képe.
Nem értem a logikádat. Miért ne értené? Megérteni egy analógiát, és egyetérteni az elmélettel, amit szemléltet, az két különböző dolog. Előfordulhat az is, hogy valaki tökéletesen megért valamit, de nem ért vele egyet.
, de nem volt ősrobbanás, max valamiféle dúsulás és azután szétvetülés.
... de ez meg ciklikus körkörös folyamat lehet.
Egyébkén olyan ökörségek is vannak még a misztikus Ősrobbanás mese-elméletben, hogy a legtávolabbi jelenleg általunk észlelt galaxis majdnem a fénysebességgel távolodik :-) Ami meg még gyorsabban távolodik az nem is láthatjuk már ugyebár, mert nem ér ide a fénye :-)
Teljesen el vagy tévedve. Ez nem "kinyilatkoztatás". Az a vallásokban van. Ez egy elmélet. És mint olyan, kifejezetten üdvözli a társaságot. Több különböző elmélet is van. Van helye az elképzelések szabad versengésének. Ez a tudomány, ez ilyen szabados, pogány szokás.
mert nincsen olyan, hogy "időben előtte". (Pont ahogy nincsen olyan, hogy az Északi Sarknál északabbra!)
Ez csak egy mitikus elképzelés, ami sem logikailag, sem tapasztalatilag sincs igazolva.
Nemcsak én, mint laikus (bár nem hülye) nem fogadom el az ilyen kinyilatkoztatást, hanem olyan professzionális tudósok sem, akik vélhetően többet tudnak a Friedman-Lematre-Walker-Robertson metrikáról, mint te.
Például Martin Bojowald, s Lee Smolin sem dőlt be az ilyen kinyilatkoztatásoknak.
"Akkor is rossz az analógia, mert a hosszúsági körön tudunk előre hátra navigálni, az időben viszont nem.
Továbbá az Északi Sark analógia feltételezi, hogy több irányból (több hosszúsági körön) tudunk a nevezetes pont felé közelíteni, de az idővel kapcsolatban ilyen nincs."
Oké! Kénytelen vagyok visszavonni az előbbi kijelentésemet.
Sajnos neked még a metaforák is túl magasak, nem éred fel azokat...
"az Északi Sark analógia feltételezi, hogy több irányból (több hosszúsági körön) tudunk a nevezetes pont felé közelíteni, de az idővel kapcsolatban ilyen nincs."
De éppenhogy ugyanez a helyzet az idővel is. A különböző hosszúsági körök az egymástól távoli térpontokban rögzített objektumok világvonalai. Tehát ezen vonalak mentén mérjük a kérdéses objektumok sajátidejeit. A különböző objektumok múltja mind különböző trajektóriák mentén érkezik a közös kezdőpontba. A Nagy Bumm következtében áll elő az a speciális helyzet, hogy ezek a különböző időkoordináták mind egy pontban metszik egymást. Csak emiatt lehetséges egyáltalán bevezetni egy közös kozmológiai időskálát, ami az analógiában például a Föld tengelyének helyére képzelhetünk.
"Továbbá az Északi Sark analógia feltételezi, hogy több irányból (több hosszúsági körön) tudunk a nevezetes pont felé közelíteni, de az idővel kapcsolatban ilyen nincs."
De igen.
A különböző irányok nem mások, mint eltérések a másik dimenzióban, ami a tér hasonlata. Vagyis a különböző irányok a tér egyes pontjainak felelnek meg. A Föld az egyik irányba van a kezdőponttól, a Hold egy másik irányban. Mert máshol vannak. Pont ez a lényege a hasonlatnak. Hogy a Föld felszíne a téridő.
Mivel volt a feljelentett hozzászólásomban érdemi mondanivaló is, így most a biztonság kedvéért megismétlem Mimózalelkű Ivángabi kompatibilis megfogalmazásban:
Az a baj, világraszóló zsenialitásodba beleszerelmesedett világszép nárciszvirágszál, hogy az emberi nyelv szükségszerűen az ösztönös időfogalommal tud csak megfogalmazni szóban bármit.
Ezért aztán, ha az áltrel egyenletei azt hozzák ki, hogy a búvalbélelt univerzum összes világvonala egymással szembefutva úgy találkozik az ősrobbanás pillanatában, ahogy a Földi hosszúsági körök találkoznak az Északi Sarkon, akkor szimplán nincsen IGEIDŐNK annak elmesélésére szóban, hogy az Ősrobbanás pillanata "elé" semmiféle időbeli folyamat nem folytatható, mert nincsen olyan, hogy "időben előtte". (Pont ahogy nincsen olyan, hogy az Északi Sarknál északabbra!)
Ehhez persze legalább annyit tudni kell a relativitáselméletekről, hogy a {+, -, -, -} szignatúrájú 4D téridőben minden dolognak saját személyes ideje van, amit a világvonala hossza mentén tapasztal meg. És ha a téridő görbülése a világvonalakat összegörbíti egy pontba, akkor ebben a búvalbélelt univerzumban nem lesz egyetlen megveszekedett fizikai objektum se, amelyiknek lenne "múltja" időben az "ősrobbanás előtt".
"Hagyjuk már a metaforákat, mert azzal a tudományban semmit sem lehet igazolni."
Viszont az Einsten-féle téregyenletek differenciálegyenlet-rendszerét, és az abból levezethető Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker metrika matematikáját meg te nem tudod kezelni.
Tudod, aki leáll pofozkodni, az azért javasolt, hogy állja is a pofonokat zokszó nélkül, és anélkül, hogy az óvónénihez rohangál árulkodni...
Nem érted te ezt. A mi Nárciszunk belehabarodott nem csak a szépségébe, de a rengeteg eszébe is. Meggyőződése, hogy ő bizony nagyon okos, tehát aki mást mond az sértegetni, sőt megalázni akarja. A Nárcisz már csak ilyen.
Ő már tudományosan átszűrte a tudományán a dolgokat és az éjjeli edényben felfogott eredményén hosszasan elmerengett. Az így levont konklúzióit azután egy belső kényszer által, mint tudományos felismeréseket jólelkűen megoszt minden jobb sorsra érdemes topikban a nagyérdeművel. Hát nem érthető a felháborodása, ha egy ilyen nagyszerű karitatív tevékenységet rosszallással fogad néhány magából kivetkőzött olvtárs?!? Hát kihez forduljon nyomorult, ha nem a moderációhoz azonnali elégtételt remélve?
Az analógiában nem a Föld felszíne az idő, hanem a hosszúsági körök menti dimenzió. A másik dimenzió, a szélességi körök iránya meg a tér.
Akkor is rossz az analógia, mert a hosszúsági körön tudunk előre hátra navigálni, az időben viszont nem.
Továbbá az Északi Sark analógia feltételezi, hogy több irányból (több hosszúsági körön) tudunk a nevezetes pont felé közelíteni, de az idővel kapcsolatban ilyen nincs.
