Mixed Up-on a Pictures of you, amikor Robert puhán, lágyan monsja a szöveget , na az a rész orgazmusközeli állapot számomra (ennyi pasi elött ilyet leírni :))
A porraloltós sztori elég kemény lehetett. Ha elképzelem :-D
Azt tudom, hogy a Faith után zokogtam. Nagyon kemény volt. A fények, nem semmi.
Egyébként nagyon tetszett még a Why can't I be you?, benne a betéttel: everybody wants to be a cat, meg a Fascination street (lila, bíbor fényekkel). And what about Cold? Elemi erejű volt. Ott szerettem meg ezt a számot nagyon-nagyon!
Akkor jó a topic, ha pörög, nem? Meg ha sok rajta a vélemény.
Másik élmény '89: az egyik ráadás után vagy szám után, nem tudom már, arra lettem figyelmes, hogy a küzdőtér egy ritkás részén néhány fiatal egy teljesen hullára kómált rövid, vöröshajú csajt próbál egyáltalán lábon tartani, de nem sok sikerrel, lehet hogy ők sem voltak tiszták. Nekem ez akkor is és most is szentségtörés volt. Nem csak azért, mert eleve elítélem a hullarészegséget és drogot, hanem mert egy koncertet nem szabad így elrontani. Én direkt tiszta aggyal mentem, hogy minden egyes pillanatát megélhessem és a lehető legtöbbre emlékezhessek. Ez luxus, hogy az ember életében eljut 10-15 koncertre, valószínű nem is ugyanannak az együttesnek az előadásaira (na jó, van aki 100-nál több Cure-show-n volt már :-)), és arra sem emlékszik, mert tök kómásan fetrengi végig.
Bakeliton Istenien 'puhányan' lépteti a szavait a Mixed Up ezt bátran állíthatom! Így szerettem csak meg, mára már semmi bajom vele, ilyen is kell. Személy szerint örülök neki, hogy ők csináltak inkább maguknak mixeket előbb, mint valaki más...
Hűha 89, erről van egy két sztorim... Fraser barátom porral oltót fújt egy egész vonatfülkényi RS imitátorra:)))
Iszonyatos volt a Faith a végén! Na meg persze ott láttam először működő intelligens lámpákat, meg akkor volt szintén új dolog a Turbo Sound sub+ compact rendszer ami levitte a fejemet. Ábrahám Gábor barátom (a HS7-es Ábry öccse) meg békéltetőbírót játszott az akkoriban szétszakadt ős Sexepil zkr Hegyi Z.-vs.- zenekar között a küzdőtéren. A backingre nem emlékszem, csak hogy volt hegedű benne, egyesek szerint a korai Sugarcubest fogtuk ki akkor, de senkit sem érdekelt. Ja és aznap volt lomtalanítás Bp.-en, és a visszaút a városba elég barokkosra sikeredett:))))))
kedvenc album: sok van pl: disintegration, the head on the door, pornography, the cure
nem szeretem album: WMS
olyan ismerősöm nekem is volt anno, aki azért szólt meg, mert sose volt tupír hajam és egy trúúú kjúrosnak ez kötelező viselet szerinte , és egyébként is Ő a trúú és senki más - el is neveztem Kjurvának :) ...
A külsőségek számomra kevésbé fontosak, bár magassarkú kiscipőm nincs és többre értékelek egy bakancsot mint egy körömcipőt... Szeretem a feketét, de akkor is szerettem amikor még nem ismertem Robi bácsit...
Na ez könnyen meglehet. L. ilyen komoly albumokkal kezdett, mint WMS ill. Mixed Up (bakelit.. ) Jók is azok!! :))
Én pl. a Mixed Up-ot is rommá hallgattam egy időben és meg kell mondjam az Inbetween Days-t kivéve mindegyik mix hibátlan rajta.
Ja, a másik hibátlan lemez, amit imádok, persze az koncert kategória, a Paris. A Cure (szerintem) legjobb élő felvétele, a számok is a lehető legjobb hangulat szerint lettek összeválogatva. Felemelően komor!! Imádom!!
Volna egy javaslatom. Én ott voltam a 89-es pesti koncerten és sok emlék megmaradt belőle. Mégsem annyi, mint amennyit szerettem volna. Kérem azokat, akik ott voltak átélték, írják le, mire emléxenek, mi hogyan történt és mi a véleményük az egész eseményről. Pl. én 2 haverommal jöttem Salgótarjánból. Egyszerű farmer, edzőcipő, farmerdzseki és rettenetesen beindulva (nem alkoholosan ;-)). Elsiettünk egy csoport mellett, akik nagyon darkosan néztek ki. Hallottam az egyik csajt a csoportból, amint beszól: "Húzódjunk félre, hadd menjenek a nagy kjúrosok!" Gondolom az öltözködésem alapján csak kocarajongónak ítélhetett meg.
na, ha már mindenki megmondja, sztem a trilogy a tuti, és a Bloodflowers a legjobb, a The Cure az kuka, soha nem hallgatom, egy szám se tetszik róla, a többi meg jó.
Kedvenc Cure albumok....hmmm, ez mindig jó téma! Totál szubjektív.
Én pl. a WMS-t imádom, de val'színűleg azért mert akkor jött ki, mikor igazán megszeretem a Cure-t, így fossá hallgattam, és az összes ismerősömnek is azt adtam kölcsön a Standing On A Beach és a Disintegration kazikkal együtt.
A Bloodflowers nálam sem ütött akkorát, számomra kicsit unalmas album.
Viszont a The Top-hoz is nagyon kellemes emlékek fűznek, pontosan olyan lemez, mint amilyen én voltam abban a korszakomban, amikor hallgattam, őrült... :)
Viszont ha ki kéne emelnem egy lemezt, ami a hűdehúha, az a Disintegration. Persze valamikor ezt sem hallgatom hónapokig. De ez az album bármikor képes nagyon mély érzelmeket előcsalni belőlem, ezért imádom.
Persze ezek árnyalatbeli különbségek, mindegyik Cure lemezt imádom, de ha egy legkevésbét is kell említeni, az sajna tényleg a The Cure. Először nagyon örültem neki, hogy kicsit változatosabb lett, mint a BF, viszont baromi hamar el is vesztette a varázsát...
Cure songs in the forthcoming Marie Antoinette movie: http://www.premonition.fr has just posted the news, two Cure songs will be included in the ost of the Marie Antoinette movie by Sofia Coppola (out on May 24th in France, on October 13th in the US): All Cats Are Grey and Plainsong.
Other contributors inculde Squarepusher, Phoenix, Adam and the Ants, Aphex Twin, The Strokes, Bow Wow Wow, The Radio Dept., Air, Gang of Four, Siouxsie and the Banshees (Hong Kong Garden) and New Order (Ceremony).
Így van, ezt már vitattátok valahol korábban, de emlékezhetsz, hogy énekli Róbert bácsi, hogy "this top is the place where nobody goes". Sztem csak ő tudja, hogy melyik jelentés miért. Az lenne még jó, ha a 17 seconds - Faith - Pornography számait sorról sorra elmagyarázná, mert így elég sokmindent nem igazán lehet érteni. Vagy csak én nem? Gondoljatok csak a Siamese twins, All cats are grey, The figurehead vagy Faith számokra.
A "baj" csak az, hogy nekem nincs kedvenc lemezem. Mert sok kedvencem van. :-)
Ha van fél órám zenét hallgatni, nem tudom eldönteni melyik legyen, mert szinte mindegyiket szeretném. A The Top? Hát természetesen csúcs! A Shake dog shake elemi erejű - most ahogy eszembe jut, kiráz (Shiver and shake :-D)a hideg. "I tear your red hair by the root". Give me it - iszonyú erejű. Banana fish bones - sodró és aztán valóban a CSÚCS - The Top.
Egyébként meg érdekes, hogy pont a WMS-en debütált Jázon gyerek és a játékán érződik, hogy borzasztó módon odafigyelt, ki vannak szépen dolgozva a dolgai... na ez pl. azóta sem sikerült neki, pedig esküszöm, hogy drukkolok!!!
Jól van na, hiszek neked. Mindenesetre gyökér dolog volt. 19 éve imádom a Smiths/Morrissey combót, nekem ne szólogasson be senki.
Nekem a Bloodflowers c. dal majdnem az a kategória mint a Faith. A mondanivalója érthetőbb is, bár lehet, hogy csak nekem rejtélyesebb a 81-es nóta. Kevésbé megfogható.
Ha már mindenki megmondja, melyik a legjobb lemez, akkor én is beszállok! :) Nálam a Wish a listavezető, de szerintem a The Cure lemez is zseniális. Egységes szövegvilág, a két mélypont rajta az Us or Them és az I Don't Know...
A WMS meg túlságosan alulértékelt. Mondjuk kétségtelen, hogy jobb lemez lenne, ha nem lenne rajta a Strange Attraction, a Mint Car, a Numb, a Round & Round és talán a Return, de a többi az remek darab.
Egy teljesen más kérdés: Van valami lista azokról a filmekről, amelyekben felcsendül bármelyik Cure nóta?
Szerintem is ettől nagyon jó ez. Rengeteg lemez, van amelyik mindenkinek tetszik, van olyan amelyik csak bizonyosaknak. Kövezzetek meg: nekem a Japanese Whispers is tetszik. Persze világos, hogy az az utolsó a sorban, de pl. az Upstairs room, Lament, Just one kiss, ha zeneileg nem is, de szövegben mindenképp Cure-hangulat. Nem így látjátok?
Off: tegnap írtam egy véleményt a Morrissey-Smiths topicba, hát a fejem majd leharapták, ráadásul lebuziztak érte. El is ment a kedvem tőle. Veletek legalább lehet normálisan vitatkozni és "beszélgetni".
nagyon jó olvasni a különböző véleményeket, ebben is nagy a Cure, hogy ennyire különböző albumokat jelentetett meg :-) számomra a Kiss Me-ig volt meg a hatalmas, albumról albumra való fejlődés (najó, persze a Japanese Whispers nem volt fejlődés a Pornography után), aztán a Disintegration egy szépséges, de súlyosan önismétlő album, a Wish és a Wild Mood Swings két nagyon érdekes és legtöbbször élvezetes "oldallépés", azóta izzadságszag mindkét stúdiólemezen; az elsőn azért az egyik Homesick a sok közül zseniális lett (Out Of This World).
sajnos nem az én példányom 