"És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen." Már hogyne lenne! Mindenki küzdjön az igazáért, aki erősebb, az győz. Öngyilkosság e harcból kivonni magunkat...
Ugyan, nincs semmi összeesküvés elmélet. csupán legyünk egy kicsit szofisztikáltabbak, ne zárjuk ki eleve valamit, mint lehetôséget, csak mert eretnekségnek számít az önálló gondolkodást nehezen těrô demokráciakaranténban.:) Mit is mondtam?
"Valóságos, országok feletti hatalmi tömörülés ez, amelynek múltja (és jelene?) homályba vész." Ebbôl mi nem igaz a mai tudásunk szerint? Semmilyen következtetést nem vontam le, azon túl ami tudható, és valószínu"leg te is tudsz.
Hogy nem voltak a politikai elitben és a kultúrában kisebbségben, mutatja az is hogy milyen szépszámmal voltak itt tagok, Kossuthon keresztül, Kosztolányin át, Adyig. mindebbôl nyilvánvaló, hogy abban az idôben még volt romantikája e mozgalomnak a feudális szembenállása miatt. Hogy a társaság titkos, senki sem vitatja... a beavatottság szintjeirôl éppen ezért nem lehert tudomásunk... de Kossuth Dunamenti-köztársasága, Petôfi világszabadsága és Ady sajátos, világuralmi vágya nem hiszem hogy a késôbbi, Károlyi féle rémálommal - 1920 után is közösséget vállalt volna. Pláne nem Kun Bélával, vagy nagyot ugorva, éppenséggel azzal, amit ma Globalizmusnak hívunk. Manapság nem nagyon lehet hallani a kultúrális életben szabadkômu"vesrôl. Ha a megvalósult Globalizmust tekinthetjük a szabadkôm"vesség megvalósult céljának, érthetô hogy nincsen most ennek romantikája. A Globalizmus elsôsorban multicégeknek ad olyan preferenciákat és hatalmat, és - biztosra veszem - politikai befolyást is, amelyekkel a 19. században csak kormányok rendelkeztek. Ez nem valami költôi. Még az elôdök a 19. században kérkedtek lázadó eszméikkel, a maiak úgy látszik jobban titkolják kilétüket a valódi hatolom birtokában? ... vagy elhamvadt a mozgalom szôrin-szálán, és nekünk csak a Globalizmus maradt, amihez a szabadkômu"vességnek dekányi köze sem volt? Meg sznobisztikus diákpáholyok az oxfordi/sorbone-i/cambridge-i egyetemeken amelyek véletlenül politikai eliteket nevelgetnek? Vajon mikor oszlatták fel magukat?
A kérdés költôi. Nincs válasz. Én sem állítok semmit, hiszen összeesküvés elméleteket valóban nem lehet komolyan venni! Annyit nekem megér ez a kérdés mégis, hogy kockáztasam ezt a megbélyegzést, ha legalább azt belátjuk és világosan kimondjuk: Ez a történelem (és jelen?) egy hófehér foltja, és nem csak amolyan tabu, amirôl gondolkodni sem szabad anélkül hogy a "mindenkori okosok" reflexbôl körülvihognák. Kíváncsi vagyok, ki tud megcáfolni abban, amit itt tények szintjén összefoglaltam, összeesküvés elmélet nélkül? Hogy a kelgyó csípje mög!
"Ezután meg jött egy békeszerződés, amely véget vetett egy kifáradt, felerészben másfelé orientálódó nemzetiségek által lakott anakronisztikus képződménynek."
A szétvert "anakronisztikus képződménynek", a helyére olyan "anakronisztikus képződmények" kerültek amik maguktól estek szét az első alkalommal.
"És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen. "
Ez szerintem egy rendkívül leegyszerűsített, torz kijelentés.
Azt hiszem, nem tudod, mit jelentett a fegyverszünet és muilyen körülmények között kérték és adták.
Maga az állam szűnt meg mögülük, mire visszaértek. Az antant minden ellenállást egyébként is teljesen jogosan megtorolt volna. A csapatok abban a pillanatban nem voltak magyaroknak minősíthetők, amely pillanatban a Monarchia államszervezete megszűnt mögöttük, hiszen tele voltak máshová orientálódó nemzetiségiekkel.
De hát mítoszokkal nincs mit kezdeni. Csaba királyfi vezethette volna őket, csillagösvenyen. Esetleg Mackensen, vagy Rothermere lord, Radomér királyfi néven... Királyfi...
Ez egy csúnyán elvesztett háború volt, mögötte egy felbomlott állam, forradalmas hangulat, kifáradt, soknemzetiségű csapatok, Magyarország körben felfegyverzett ellenségekkel, minden lényegi ellenállás az ország felszámolásához vezetett volna.
Miképpen Horthy nemzeti hadserege is inkább Orgovány és Siófok utcáin táncoltatta a lovát, meg a Parlament előtt, a puccs alkalmával.
Miképpen a németek se pisszentek.
Ezután meg jött egy békeszerződés, amely véget vetett egy kifáradt, felerészben másfelé orientálódó nemzetiségek által lakott anakronisztikus képződménynek. Olyan igazságosságokkal, és igazságtalanságokkal, ahogyan békeszerződések, ha akarod, "imperialista rablóbékék" során ez szokásos.
És a korábban magyarosító politikai nemzet helyébe románosító, szlovákosító politikai nemzetek kerültek, úgyhogy különösebb helyrehoznivaló itt nincsen.
Ma ezeknek az egykori területeknek egyikén se éri el a magát magyarnak tartók aránya a 25%-ot, de inkább a 12-15% körül van. Úgyhogy ezek a területek optimális módon csak az unióval és a szomszédos államokkal való együttműködés révén kerülhetnek újra közelebb Magyarországhoz, de természtesen csak akkor, ha gazdasági és kulturális vonzerőt tudunk kifejteni.
És becsülettel, hátsó gondolatok nélkül elismerjük ezeknek a területeknek és lakosságuknak a mai hovatartozását, természetes kötődésüket fővárosaikhoz, Bukaresthez, Pozsonyhoz stb., az ottani kormányhoz és nem próbálunk meg közvetlen közjogi kapcsolatot kalakítani velük, mint ez a vagy beteg, vagy sanda szándékú állampolgársági szerencsétlenkedés célja volt.
Értelek... és az elkeseredésedet is. De ezeket a dolgokat nem nekem kellene bemutatnod, hanem azoknak, akik december 5-én NEM-mel szavaztak. Amúgy, az anyai nagyszüleim Romániából települtek át és elég sokat meséltek arról, hogy nem beszélhettek magyarul.... Ettől függetlenül továbbra is állítom, hogy itt ebben az agymosott országban, sokkal nehezebb magyarnak lenni, a magyarságodat kimondani, mert rögtön pellengérre állítanak, lefasisztáznak... Aki büszkén és nem megalázva akar magyar lenni, annak itt nincs helye. Erre gondoltam.
Mindenesetre én nem intéztem hozzád ilyen stílusban kirohanásokat. Szerintem te vagy kicsit frusztrált, és előítéletesen viseltetsz minden anyaországival szemben. Ez nem jó megközelítés, mert nagyon is sokan vagyunk olyanok, akik testvérként közelítünk a kisebbségi magyarokhoz. Ha nem így lenne, nem szavaztunk volna 1,5 millióan a kettősállampolgárságra. Úgyhogy légyszíves ne rajtunk töltsd ki az elkeseredettségből eredő bosszúdat, s ne a románokhoz szaladj vígaszért, mert az sem megoldás!
Remélem nem sértettelek meg, nem állt szándékomban!
Sokan, azt hiszem te is, kifelejtitek a demográfiai számításokból a társadalomszerkezeti, népmozgalmi, szociológiai változásokat.
Egészen egyszerűen azt, hogy míg a megelőző kilencszáz év nyugalmasabb időszakaiban a társadalmi mobilitási igen alacsony volt, a közoktatás és a központi államnak az egyes emberre való közvetlen hatása úgyszintén, ezek a hatások az 1870-es évektől kezdve (közoktatás, tömeghadsereg, sajtó stb.) flegyorsultak és mára túlnyomóvá váltak.
Tehát ma gyakorlatilag senki nem ússza azt meg, hogy ne az állam nyelvén tanuljon, művelődjön, hallgasson zenét, nézzen televíziót, járjon egyetemre, érintkezzen a hatóságokkal stb. Ezért az úgynevezett etnikai nemzet, ami Magyarország esetében tulajdonképpen vagy háromszáz éve definiálhatatlan, felgyorsuló mértékben vált politikai nemzetté, ld. a színnémet Pest teljes elmagyarosodását és az 1910 körülre felgyorsított asszimilációt, ugyanezen okkal és eszközökkel ez a folyamat folytatódott, csak az utódállamok részéről, melyek politikai nemzetei természetesen asszimilálnak.
Ezért az etnikai nemzetre és az anyaországgal való közjogi kapcsolat tételezésére (ilyen ez a vagy szerencsétlen, vagy átlátszó állampolgársági ügy) épülő nemzetiségi tudatú, jelenleg amúgy is 12-15-20% körüli magyar nyelvű populációk igen gyorsan és természetesen elenyésznek.
Ezért aztán a kulturális, esetleg a gazdasági autonómiák kiépítése a kívánatos, olymódon, hogy az adott népesség szülőföldjének intézményei, tehát a bukaresti és pozsonyi stb. kormány illetve a területi egységek intézményei felé gravitáljon, Magyarország velük közjogi kapcsolatot ne tartson fenn, viszont ápolja jó viszonyát az adott államokkal és mélyítse el kapcsolatait az ottani magyar nemzetiségű közjogi tényezőkkel, egy Markó Bélával, egy Csáky Pállal stb. A felváltva Bukarestben és Budapesten tartandó közös kormányülések igen jó kezdeményezésnek látszanak.
Az osztrák szövetségi kormány álláspontja szerint Szlovénia NEM jogutódja az egykori (nagy-) Jugoszláviának.
Ausztria az 1990-es években meg is szakította a diplomáciai kapcsolatokat Belgráddal, Jugoszláviával - ezzel megszünt a békés egymás mellett élés Ausztria és Jugoszlávia között.
A magyar kormány végig a békés egymás mellett élésre hivatkozva fenntartotta a diplomáciai kapcsolatokat Belgráddal. Akkor is, amikor magyar területröl hadmüvelet folyt Belgrád ellen. (hadüzenet nélküli hadviselés).
Úgy tünik, a magyar kormány az exjugoszlávia helyén létrejött államokat Jugoszlávia jogutódjának tartja.
Ez így igaz,a szlovák lakosság is nagyrészt a nagyipari munkásság köreiből került ki.Viszont a magyar többség vált volna valószínűvé,városi német lakosság falusi utánpótlás nélkül ugyanúgy felszívódott volna,mint ahogy tette azt szinte mindenütt az oszágban.Magyar vidék viszont volt Pozsony körül,sőt szinte csak az...
Apa, a "Mondd el fiadnak" nem "irredenta lózung volt, persze a szokásos antiszemita beütéssel. " hanem a Pészach héber szent szövegéből való idézet. (Shemot, 13:8). Ezt is nekem kell tudni?
Ha egyenlő feltételek lettek volna biztosítva a szlovákiai magyarságnak,akkor az ő létszámuk most olyan 1.300.000 körül mozogna,figyelembe véve a szlovák népesség növekedést.Pozsony és Kassa valószínűleg magyar többségű lenne ráadásul. Persze volt kitelepítés,reszlovakizáció,sima elüldözés,asszimiláció és társaik.Ezért vannak csak körülbelül 600.ezren.
Ady Endre, költő Ady Lajos, pedagógus Ágai Adolf, humorista Báróczy Sándor testőr-író Batsányi János, költő Benedek Elek, író, Benedek István, író Benedek Marcell, író Bölöni György, irodalomtörténész Csáth Géza, író Gábor Andor, költő Harsányi Zsolt, író Hatvany Lajos, irodalomtörténész Hatvany Bertalan, műfordító Heltai Jenő, költő Ignotus, szerkesztő Kármán József, író Karinthy Frigyes, író Kassák Lajos, költő, festőművész Kazinczy Ferenc, író, nyelvújító Kiss József, költő Kosztolányi Dezső, író Kölcsey Ferenc, költő Márai Sándor, író Móra Ferenc, író Pálóczy Horváth Ádám, író, műfordító Schöpflin Aladár, író Szabolcska Mihály, író Tamási Áron, író
Andrássy Gyula, miniszterelnök Auer Pál, nagykövet Bánffy György, református főgondnok Bárczy István, Budapest főpolgármestere Bruckental Sámuel, Erdély kormányzója Bibó István, politikus, Berzeviczy Albert, miniszter, az MTA elnöke Csáky Tivadar, képviselő Csécsy Imre, képviselő Esterházy Ferenc, főkancellár Esterházy János, a kormányzó tanács tagja Festetich György, a Helikon alapítója Hadik András, tábornagy Hajnóczy József, jogtudós Hock János, teológus Jászi Oszkár, író, politikus Klapka György, honvédtábornok Kossuth Lajos, kormányzó Kővágó József, Budapest főpolgármestere Martinovics Ignác, jakobinus Mónus Illés, képviselő Pálffy Károly, kancellár Podmaniczky Frigyes, politikus, akadémikus Ravasz László, író, református püspök Sigray Jakab, jakobinus Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója Szende Pál, pénzügyminiszter Teleki László, nagykövet, író Teleki Sámuel, erdélyi kancellár Türr István, altábornagy Vázsonyi Vilmos, igazságügyminiszter Wekerle Sándor, miniszterelnök
Úgy hívták őket, hogy zöld káder. Majd próbálok még anyagot találni róluk, addig itt egy idézet. 1918-ban már nagy területeket tartottak az ellenőrzésük alatt:
Following the death of Franz Josef, Sarkotic effectively became the pointman on South Slav affairs for Kaiser Karl. He faithfully informed the Kaiser of the increasing trend by Croats and Bosniaks in supporting South Slav unification. As governor of both Bosnia-Herzegovina and occupied Montenegro, Sarkotic reported on the "Green Cadres," Serb and Croat deserters who were supported by the peasants and effectively ruled vast stretches of rural countryside. These brigades defied government orders and distributed crude anti-Habsburg propaganda. During the early autumn 1918, Sarkotic had the unenvious job of maintaining Imperial control over practically rebellious South Slav provinces.
"Mért gondolod, hogy aki határonbelüli, az kevesebbet tesz le a közös asztalra, mint ti?" Hol mondtam ilyent?
"Sok szempontból nehezebb az anyaországban magyarként megmaradni, mint azt képzeled." Na ne mond. En is eltem nehany evet Mo-n es ez valahogy nagyon nem tunt fel.
"Ne arra legyél büszke, hogy elvegetáltatok Csau idején," Tudod mit buszke vagyok ra. Buszke vagyok, mert tudom milyen amikor az igazgatono meg akarja tiltani, hogy magyarul beszelj az iskola szuneteben, mert tudom milyen amikor csak azert b@szogatnak mert magyarul beszelek. Ja es nem "vegetaltunk", mar ha Suto, Kanyadi es tsaik neve megrezget valamilyen emlekhurt..... En nem tartom magam tobbnek egy mo-inal, de azt igenis elvarom, hogy egy mo-i se tartsa tobbre magat mint en.
Akkor majdnem egyetértünk. Nem vádolok sem nyíltan, sem burkoltan semmilyen kisebbséget semmivel. A politika alakulását többnyire a többség dönti el, és nem csak a demokráciákban!:) A szabadkômu"vesség sem volt soha kisebbségben, a számára fontos politikai testületekben. A történelemkönyvek mert nem nagyon írják, a létezését nem tagadja nyíltan senki. Valóságos, országok feletti hatalmi tömörülés ez, amelynek múltja (és jelene?) homályba vész. Nem kellett hogy a hátuk mögött álljanak, Károlyi bevallottan szabadkômu"ves volt. Csak errôl illik hallgatni. Kun Béla meg kis magyar Che Guevaraként terrorizált és döntötte romlásba az országot.
Szerinted a nemzethűség nem kíván meg némi alázatot? Mért gondolod, hogy aki határonbelüli, az kevesebbet tesz le a közös asztalra, mint ti? Sok szempontbólnehezebb az anyaországban magyarként megmaradni, mint azt képzeled. Ne arra legyél büszke, hogy elvegetáltatok Csau idején, amikor ugye nehéz volt magyarnak lenni, hanem arra, hogy most... (amikor már nem lenne fizikai érdek "nekik" nyalni) kiálltok az autonómiáért, és kiegyenesedve a szemükbe mondjátok, hogy VAN Erdélyben magyar érdek is! Ez bátorság lenne, így békeidőben:-)
"Álságosnak érzem azokat az erdélyi MAGYAR véleményeket, melyek a románok alá adják a lovat."
Rohejes. Ha egy erdelyi magyar nem mely-magor velemennyel rendelkezik, akkor mar nyilvan csak szorostalpu-szekuberenc-budosolah lehet, ugye? Az erdelyi magyarok (azok is akik fogekonyak a mely-magor szovegre es azok is akiket irrital), megmaradtak hosszu evtizedeken at ugy magyarnak, hogy a kommunista rendszer ezt kifejezetten ellenjavalta. Ha minimalisan is erdekel a magyarsag sorsa, akkor ezt a puszta tenyt ertekeled minimum annyira, hogy toleralod a velemenyuket, akkor is ha teged, belhoni mely-magort irritalnak. Kulonben csak magadat teszed qrva komolytalanna.
