A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ha jól értem, azért képzeled el ezt a végtelen múltat, hogy az oknélküliség filozófiai problémáját elkerüld. De ez nem jó stratégia, mert a totális, végtelen, ciklikus, vagy akármilyen világmindenség létezésének az oka semmivel sem kisebb probléma.
Az időbeli végtelenség problematikáját az elfogadott (fősodorbeli) álláspont sem kerüli el. Szerintük a tágulás egyre gyorsulva és vég nélkül folytatódik. Valamikor kezdődött, de a végtelenbe tart, tehát nem egy tiszta egyenessel van dolgunk, mint a ciklikus modellnél, hanem egy félegyenessel, aminek az egyik vége szintén a végtelenbe nyúlik. Semmivel sem problémamentesebb ez utóbbi eset ilyen szempontból.
Arra is szeretnék még rámutatni, hogy az idő telését nem lehet végtelen mennyiségnek tekinteni. Nem lehet rámutatni, mint pl. egy objektumra, hogy ez ekkora tömegű, az meg még nagyobb, ez meg végtelen tömegű (már ha volna ilyen). Nem látjuk egyszerre sem az elejét, sem a végét, sem előre, sem hátra nem tudunk benne navigálni, hanem csupán a múltnak a nyomait látjuk a mindenkori jelenben, a jövőt pedig képzeletben feltételezzük. Csak a mindenkori jelent tudjuk megélni, s a múlt nyomaiból arra tudunk következtetni, hogy az idő megállíthatatlanul halad egy irányba velünk és az egész világgal. Nem tudjuk (jelenleg) az idő valódi mibenlétét megragadni, de valahogy a változással van összefüggésben. Úgy tapasztaljuk, hogy ez a változás megállíthatatlan és egyirányú, s az egész Univerzumot, mint rendszert egységesen érinti. Talán ez az idő lényege.
Tehát az idő nem egy végtelen mennyiség, hanem egy olyan folyamat (változás), aminek nincs vége, nincs határa.
csekély felkészültségű laikus cáfolja, és javasol valami mást a nagy bumm helyett.
Kértelek már, hogy ne minősítgess senkit, mert a végén én is berágok, ami velem nagyon ritkán fordul elő.
Ha haladsz, el fogod érni a Nagy Konstruktroll minősítést...
S arról se feledkezz meg, hogy a visszapattanó ciklikus modellt nem én, mint laikus képviselem egyedül, hanem csekély felkészültségűnek nem nevezhető tudósok is.
Ebből még egyáltalán nem következik, hogy ezeknek az idővonalaknak nincsen folytatása még visszább, tehát az azt megelőző időben. Ez az Északi Sarkos metafora semmit nem igazol abból, hogy mi történt valójában.
Volt egy hatalmas kezdeti expanzió, ebben egyetértek az Ősrobbanás modellel. De hogyan került ebbe az állapotba a világegyetem?
Vagy azt kell feltételeznünk, hogy ennek volt fizikai oka, előzménye, vagy azt, hogy előzmény nélkül az Univerzum „csak úgy ott termett”, mint Pallasz Athéné teljes fegyverzetben. Én inkább az előbbi esetet tartom elfogadhatóbbnak, mint a semmiből, előzmény nélküli előpattanást.
Természetesen a témával foglalkoztam akkor is, amikor erre:
"rossz az analógia, mert a hosszúsági körön tudunk előre hátra navigálni, az időben viszont nem.
Továbbá az Északi Sark analógia feltételezi, hogy több irányból (több hosszúsági körön) tudunk a nevezetes pont felé közelíteni, de az idővel kapcsolatban ilyen nincs."
válaszoltam.
De fent nevezett Tuarego persze csak hallgatott, és eszébe se jutott bocsánatot kérni, hogy sajnos hülyeséget beszélt.
Vagyis azzal, hogy egy két csekély felkészültségű laikus cáfolja, és javasol valami mást a nagy bumm helyett. Miközben számonkérik a tájékozottabb laikusokat, hogy azok miért próbálják inkább megérteni, mint tagadni a tudomány eredményeit.
Aztán egy bizonyos Tuarego nevű cáfoló még azt is felvetette, hogy ugyan honnan tudok én olyan sokat, hogy neki magyarázok, és nem cáfolok?
És ez a Tuarego még csak észre se veszi, hogy mennyire nevetséges a kérdése.
Jó lenne, ha nem foglalkoznál az én szakképzettségemmel és értelmi képességeimmel, hanem csupán a témával kapcsolatos kérdéseket tárgyalnád. Különben egyre jobban hasonlóvá válsz a Kövér Öreg Trollhoz...
Ha jól értem, azért képzeled el ezt a végtelen múltat, hogy az oknélküliség filozófiai problémáját elkerüld. De ez nem jó stratégia, mert a totális, végtelen, ciklikus, vagy akármilyen világmindenség létezésének az oka semmivel sem kisebb probléma.
Szerintem közel sem akkora probléma, s nem is áll ellentétben a tapasztalatokkal és a tudomány módszerével.
Induljunk ki abból a tapasztalatból, hogy ez a világ létezik, továbbá abból, hogy nem ismerjük a nem létező állapotát, sőt gyakorlatban semminek sem ismerjük a nemlétező állapotát. Tehát az Univerzum egyetlen elemének sem ismerjük a nemlétező állapotát, amit ne lehetne visszavezetni egy másik létező állapotra (valamiből lesz egy másik valami).
Ezekből kiindulva nem tartom elhamarkodott elképzelésnek azt, hogy az Univerzum egészének sincs, és soha nem is volt nemlétező állapota. Ha mindig is létezett, s létezésének nincs is más állapota, mint a folyamatos változás, akkor értelmetlenek az olyam kérdések, hogy miért nem teremtődött, hiszen ilyen jelenségeket sehol, egyetlen elemében sem tapasztalunk, így nem várhatjuk el az elemek összességétől, magától az Univerzumtól sem. Jóllehet ez egy indukciós logikai levezetés, de mégis több, mint olyan jelenségeknek (teremtődésnek, semmiből keletkezésnek) a feltételezése, amiknek semmilyen tapasztalati háttere nincs.
"Ismételten abba a hibába esetek, sok más fősodorbelivel együtt . . ."
Ismételten abba a hibába esel, hogy meglepően kevés tudással akarod kritizálni a szakértők eredményeit.
Pikírten kérdezted, hogy én honnan szereztem a tudásom. De mintha fel se fognád, hogy nem én, hanem épp te vagy az aki, messze túlterjeszkedik a maga kompetenciáján. Én csak megpróbálom megérteni, és a te szintedre egyszerűsítve elmagyarázni a modern fizika és kozmológia eredményeit. Miközben te a magad jól érzékelhetően kezdetlegesebb felkészültsége alapján is folyvást oda merészkedsz, hogy kétségbe vonjad, sőt leszóljad azokat. (Összeesküvésleméleti vádaskodásaidról, meg Galilei, Newton, Einstein cáfolásaidról most nem is beszélve.)
Ne várd, hogy ilyen körülmények között valaki is komolyan vegyen téged.
"A modell euklideszi terében mérhető euklideszi merőlegességnek semmi köze az Univerzum téridejének Riemann geometriája szerint való ortogonalitáshoz."
Igen, ezt mondom én is. Nem igaz, hogy "az analógiában például a Föld tengelyének helyére képzelhetjük", merthogy semmi köze hozzá. Nem analóg vele.
"mindennek van oka és előzménye, s az idő sem "keletkezik""
Ha mindennek van oka és előzménye, ponthogy akkor igaz az, hogy az idő keletkezik. Ha egyszer mindennek van oka és előzménye, akkor annak is van. A Hawkins elméletében nincs ilyen. Ott nincs olyan, hogy az idő keletkezik. Az idő, az mindig is létezett. Ami mondjuk nem nagy kunszt az idő részéről, ha jobban belegondolunk.
Ha jól értem, azért képzeled el ezt a végtelen múltat, hogy az oknélküliség filozófiai problémáját elkerüld. De ez nem jó stratégia, mert a totális, végtelen, ciklikus, vagy akármilyen világmindenség létezésének az oka semmivel sem kisebb probléma.
Tudjuk, hogy az idő csak egy dimenzió, sok tekintetben hasonló, mint a térdimenziók. Ezt a dimenziót kivetíteni a totális mindenségre, szerintem teljesen megalapozatlan általánosítás.
"Annak a tengelynek az irányában szerintem nem érünk oda sehova, mert merőleges az időre."
A modell euklideszi terében mérhető euklideszi merőlegességnek semmi köze az Univerzum téridejének Riemann geometriája szerint való ortogonalitáshoz. A 2+1 dimenziós ábrázolás szögei hasonló megtévesztő viszonyban állnak az ábrázolt világ szögeivel, mint például egy kocka axonometrikus képén látható ferde szögek, a valódi kocka derékszögeihez.
Egyébként pedig még a Hawking-féle "határok nélküli kezdet" elgondolása sincs kizárólagosan hozzákötve ahhoz, hogy a Nagy Bumm környékét egy félgömbszerű Déli-pólussal modellezzük. A lokális idővonalak összefutása lehet ott akár "csúcsos" is. Ezek a dolgok jelenleg távolról se tartoznak a biztos ismeretek körébe.
A kicsit későbbi (10-34 s-nál kezdődő) kozmológiai infláció jelenségét azonban igen sokirányú precíziós mérés támasztja alá. Ez alatt viszont annyira gyors volt a tágulás, hogy a különböző térbeli pontok trajektóriái, vagyis különböző lokális időkoordináták, valóban majdnem pontosan merőlegesek a kozmológiai időkoordinátára. Vagyis a modell egy lapos fenekű de annak közepén pici csúccsal rendelkező kehelyre emlékeztet. Ahogy azt sok szemléltetés mutatja is.
Azért, mert én az előzmény nélküli (semmiből) előpattanást a mesék, mítoszok világába tartozónak tartom, hiszen semmiben sem különbözik az ott előadott varázslatoktól, teremtésektől.
A ciklikus modellben pedig ilyen nincsenek, hanem egy valamiből lesz egy másik valami, mindennek van oka és előzménye, s az idő sem "keletkezik".
Ismételten abba a hibába esetek, sok más fősodorbelivel együtt, hogy csak az általatok helyesnek tartott modellben tudtok gondolkodni, mint szentírást ismételgetitek, és nem ismeritek el, hogy más modellek is lehetségesek.
A „visszapattanó” ciklikus világmodellben nincs egy végtelen sűrűségű állapotba, matematikai pontba (szingularitásba) visszavezethető állapot, hanem egy véges (bár nagyon kicsi) térfogatba sűrűsödött állapot, amiből elindul a következő expanzió. Ebben a modellben nincs semmiből, előzmény nélküli teremtődés, hiszen az expanzió oka és előzménye egy előző összeroppanás, s ennek az energiája szolgáltatja az expanzió energiáját. Ennek a modellnek a megértéséhez természetesen nincs szükség Északi Sarkos metaforákra, s persze az ilyen metaforák nem is illeszkednek hozzá.
Ezzel az erővel nem szabadna egyetlen időfüggvényt se diagramként ábrázolnunk, mert minden papírra rajzolt időkoordináta szintén bejárható előre-hátra, ellentétben az idővel, ami csak egy irányban növekedhet.
Nem is tökéletesen ragadják meg ezek a diagramok az idő azon lényeges tulajdonságát, hogy nem lehet benne oda-vissza navigálni, amit a papíron megtehetünk.
A Nagy Bumm következtében áll elő az a speciális helyzet, hogy ezek a különböző időkoordináták mind egy pontban metszik egymást.
Ebből még egyáltalán nem következik, hogy ezeknek az idővonalaknak nincsen folytatása még visszább, tehát az azt megelőző időben. Ez az Északi Sarkos metafora semmit nem igazol abból, hogy mi történt valójában.
Volt egy hatalmas kezdeti expanzió, ebben egyetértek az Ősrobbanás modelllel. De hogyan került ebbe az állapotba a világegyetem?
Vagy azt kell feltételeznünk, hogy ennek volt fizikai oka, előzménye, vagy azt, hogy előzmény nélkül az Univerzum „csak úgy ott termett”, mint Pallasz Athéné teljes fegyverzetben. Én inkább az előbbi esetet tartom elfogadhatóbbnak, mint a semmiből, előzmény nélküli előpattanást.
"rossz az analógia, mert a hosszúsági körön tudunk előre hátra navigálni, az időben viszont nem"
Ezzel az erővel nem szabadna egyetlen időfüggvényt se diagramként ábrázolnunk, mert minden papírra rajzolt időkoordináta szintén bejárható előre-hátra, ellentétben az idővel, ami csak egy irányban növekedhet.
Egyébként a táguló Univerzumnak ez a 2+1 dimenziós szemléltetése, a Déli póluson összefutó lokális időkoordinátákkal, egyáltalán nem csak valami analógia vagy metafora, hanem a valódi 4 dimenziós téridő két dimenzióval redukált ábrázolása. Ha pedig a táguló r sugarú világfelület minden pontja köré képzelünk egy-egy két-dimenziós gömbfelületet, azt jelezve, hogy minden a pontban szétnézhetünk újabb két dimenzió szerint, azaz a gömb "theta" és "fí" szögkoordinátáinak bármely irányában, akkor szemléletesen előttünk áll a táguló és izotrop Univezum képe.
Nem értem a logikádat. Miért ne értené? Megérteni egy analógiát, és egyetérteni az elmélettel, amit szemléltet, az két különböző dolog. Előfordulhat az is, hogy valaki tökéletesen megért valamit, de nem ért vele egyet.
, de nem volt ősrobbanás, max valamiféle dúsulás és azután szétvetülés.
... de ez meg ciklikus körkörös folyamat lehet.
Egyébkén olyan ökörségek is vannak még a misztikus Ősrobbanás mese-elméletben, hogy a legtávolabbi jelenleg általunk észlelt galaxis majdnem a fénysebességgel távolodik :-) Ami meg még gyorsabban távolodik az nem is láthatjuk már ugyebár, mert nem ér ide a fénye :-)
Teljesen el vagy tévedve. Ez nem "kinyilatkoztatás". Az a vallásokban van. Ez egy elmélet. És mint olyan, kifejezetten üdvözli a társaságot. Több különböző elmélet is van. Van helye az elképzelések szabad versengésének. Ez a tudomány, ez ilyen szabados, pogány szokás.
