Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
S akkor jogos, hogy tehernek érezte, hogy nem kért Ő bocsánatot.
Viszont, ha nem volt jogos, akkor ez a tipikus szitu, amikor az áldozat keresi a magyarázatot, miért is volt jogos az ő megbüntetése.
A fórumra vetítve:- sok száz törölt topik több tízezer ok nélkül rootolt nickje biztosan nem fog magyarázatot keresni arra, mi motiválhatott egy hatalmától megrészegült főadmint. Ha parancsra tette, felállhatott volna, hogy lószart, mama!, ha saját döntése, akkor meg amiket korábban írtam a megbocsájtás folyamatáról. S nem süketelni a lomb, meg ág viszonylatáról.
Én részben nem bánom, és nem hazafiatlanságból, hogy most nem mentünk tovább. Szoboszlai sérülésekkel küzd, Varga kiesett szegény a keretből. Itt ugye, ha tovább jutnunk, benne van egy tisztes 1-2, de akár egy 0-4 vagy 5 is, jobb erre így emlékezni. Egyébként csókoltatom a politikát, Csányit különösen, mivel,ha jól emlékszem, ő mondta ki, hogy ebből a csoportból tovább kell jutni (a hazaiak ellen...) , basszus, még ha az első gól fault is volt, soha nem adják meg a hazaival szemben. Svájcért kár, az első 60-70 percért. Egyébként nincs szégyenkezni valónk. Portugália helyében ma szégyellném magam, még ha nem is amiatt alibiztek ennyire, mert nem velünk akartak játszani, hanem vagy dög fáradtak voltak, vagy/és beleszartak. A kormánysajtót mindig öröm ilyenkor olvasni, erős a megfelelési kényszer.:)
Na mindegy, legalább méltósággal, és egy elképzelhetetlen, a 100. percben lőtt góllal jövünk haza.
Ennyi alibizést,mint ezen az EB-n, keveset láttam még, valamit a lebonyolításon változtatni kellene, a teljesen formán kívüli angolok egész sokáig masírozhatnak az egyik ágon, a másik meg a halálág.
"De azt már nehogy, hogy megjelenik, mintha semmi sem történt volna!!!"
Egy napon két szerzetes gyalogolt az erdei úton a kolostor felé. Egyikük már idősebb, tapasztaltabb volt, a másikuk még fiatal, aki csak néhány éve csatlakozott a rendhez. Ahogy haladtak útjukon, egy erős sodrású patakhoz érkeztek. Amint elindultak volna, hogy a patakon átgázolva a túlpartra jussanak, megláttak egy szép és fiatal nőt, aki szintén ezzel próbálkozott. Gyönyörű selyemruhában volt, és szeretett volna átjutni a patakon anélkül, hogy vizes és sáros legyen.A két szerzetes egymásra nézett. A rendbe való belépésükkor fogadalmat kellett tenniük, hogy nem érintenek meg egyetlen nőt sem. A fiatal szerzetes ennek megfelelően indult is volna tovább a patakon keresztül, ekkor azonban valami olyat látott, amit maga sem akart elhinni: idősebb társa odalépett a fiatal nőhöz, felkapta őt, átvitte az erős sodrású patakon, majd finoman letette a túlparton. A fiatal nő nagyon megköszönte a szerzetes segítségét, majd elbúcsúzott.
A két szerzetes folytatta útját a kolostor felé, ám a fiatalabbik szemmel láthatóan emésztette magát a látottak miatt. Így haladtak tovább az erdei úton anélkül, hogy bármelyikük is megszólalt volna, azonban néhány óra elteltével a fiatal szerzetes már nem bírta magában tartani a dolgot. Idősebb társához fordult, majd felháborodva így szólt:
„Nekünk még csak megérinteni is tilos egy nőt! Hogy voltál képes a karodba venni azt a nőt a pataknál?!”
Az idősebb szerzetes ránézett, majd nyugodtan így felelt:
„Én már rég letettem a túlparton. Te még mindig cipeled?”
"Portugália kezében volt, hogy ellenfelet válasszon magának. Egy győzelemmel Magyarországot választotta volna. Ezzel a vereséggel pedig Szlovéniát. Azt is mondhatnánk, hogy hízelgő, tőlünk jobban tartanak." - M4 kommentátor 🤡
Aha... és ha holnap feltalálom az überfasza keserű jégkrémet, akkor te úgy cuppansz rá, hogy közben megutálod az édeset?
A szeretet nem egy monogám kapcsolat. :)
Pláne nem ismeri a kizárást!
Attól, hogy lett egy keserű jégkrém, még nem fogja megutálni senki az eddig kedvelt édeset. És ez csak két, egyszerű alapíz. Nem két, igencsak komplex entitás - nem két ember!
Igenis lehetett Hitlert szeretni egy németnek - mert "nagy fűrer vót", meg "kiváló politikus", meg "naggyátetteanémetnépet", megafaszom... miközben Gandhit is lehetett szeretni, csak más attribútumok mentén. Vagy éppenséggel ugyanazon attribútumok mentén is, mert például mindketten a saját népükért dolgoztak/éltek (az már egy más kérdés, hogy MG egy kicsit jobban csinálta ezt az élést, mint AH.).
