Igen, egészen más az íze, mint a boltinak. DE ANNYIVAL nem jobb, hogy mindenki rohanna csirkét keltetni. Van ismerősöm, aki nem eszi meg csak a házi csirkét - megteheti, mert megtermeli. De 50 évig városlakó volt előtte, és vígan zabálta a bótit:) Szóval van igaza annak, aki számot vet: megéri-e, és ha a válasza nem, akkor nem tart tyúkot, nem kapál és a többi.
Én is így szoktam nézni, ezeket a dolgokat legtöbbször akkor csinálom amikor egyébként a tv-t nézném, attól meg csak a hasam nőne. De az meg már így is emberes.
No igen. Paradicsom-paprika, egyéb zöldségek tekintetében már ismerem a különbséget! Már tojásügyben is. Szavakba nem foglalható!!:))) Életemben se ettem ilyen pardicsomokat...
Remélem így lesz húsügyileg is!
A beletett munkánk értékét meg sztem nem kell nézni, legalábbis míg magunknak termelünk. (Vagy legalábbis nem érdemes...)
Yess:) saját munka, aztán elveri a jég:( Aki nem termel, az nem számol azzal a kockázattal, hogy dolgozik a semmire. Megítélésem szerint nagyüzemben éri meg professzionális módszerekkel termelni. Háztájiban pedig úgy hozzáállni, hogy ha nem sikerül ez vagy az, akkor is legyen pénz a zsebemben megvenni a krumplit, hagymát, csirkehúst, és amit kell:)
Ferinek igaza van:) Többe van a saját termelésű tyúk, mintha a boltban vennéd. Tény. Engem különösen nem hatna meg, hogy tudom, mit eszem, ha én termelem meg, de ha már olyan helyen élek, hogy megtermelhetem, akkor megteszem. Na, meg ebből a kisfaluból nem olyan egyszerű átcaplatni a Tescoba, mint az előző lakhelyemen, ahol 500 méteren belül minden a számban volt. Amiben lehet, önellátásra rendezkedem be.
Én is így gondolkodom.(Mondjuk 1 kg lisztből több, mit 1 kg kenyér lesz).
Feri azzal érvelt, mire megvesszük a csibét, akár naposat, akár előneveltet, felneveljük, nem éri meg. Persze ő nem igen hajlandó azt belátni, hogy nem úgy van, hogy hús-hús, azaz a házi igenis értékesebb, mint a hipermarketes. Azt látja, hogy ott megkapja a csirkemellet mondjuk 1000-ért, á, úgyis értitek. Pedig anno nevelt az anyukája is csirkéket, ezek szerint nem emlékszik már a különbségre. Na de épp ezért szeretnék magam keltetni kotlóssal, magam felnevelni, sokat kint a zöldben, had legeljenek, annyival is kevesebb takarmány kell. És ehez még azért nem kell nagyon nagy szakértelem, míg egy marhatartásba nyilván nem mernék belevágni. Egyelőre a birkákon szkanderezünk, de már úgyis ltja, hogy mindenképp akarok.
Jajj, képzeljétek, most kéthetes a kiskutya, aki jön hozzánk, 6 hét múlva hozzuk majd el!! :))
Ő is Közép-Ázsiai Juhász lesz, ahogy Boriszunk. És ősszel meg majd lesz egy kislány! :) Ő majd a Nyírségből jön majd, ahonnan Boriszunk, csak másik szülőktől, szűrten(mert Borisz sajnos erősen diszpláziás, így nem tenyészthető)
Én is gondolkodom cserekereskedelmeben. Majd felmérem a falunkban - szomszéd falvakban esetleg - a lehetőségeket hozzá: mert ugye ezt elég nehézkes úgy megvalósítani, hogy postára rohangál az ember, vagy kocsival megy az ország másik végébe a cserélt tárgyért.
Ha a nyulat komolyan gondolod és tudod mit akarsz szólj, mert én a tenyészállományomat is gyéríteni szeretném. Kényszerből. És azt hiszem el kell adni élve vagy holtan az egyik anyanyulat is (vagy kettőt), és még ketrecek egy részét is meghirdetem.
Az ember érzi hogy mit bír. Ha nem az első évben hét majd a harmadikban. Belefárad ha túlvállalja magát.
Azért egy csapat fürjön még gondolkozom. De azt sem tudom ki árul és mennyi az ára. Na majd tavasszal!
Úgy van ezzel is, mint sok mással: el kell határozni, hol húzd meg a határt.
Én is úgy kezdtem, hogy nézegettem az e-betűket, miben mennyi van. Meg előre pácolt, fűszerezett, félkész termékeket sose. Aztán jött, hogy saját kenyér. Merthogy ne emulgáló, térfogatnövelő meg mifene legyen, hanem liszt meg só meg víz, meg magvas, stb.
Aztán ez fokozódott, termeljük meg, amit meg tudunk. Irány tanyára. Zöldség, gyümölcs. Eleinte no vegyszer, legyen bio. Aztán az első burgonyavész-rohamnál ezt pikk.pakk feladtam. Aztán jöttek a gyapottok bagolylepke hernyói, és vele a pánik: nem marad semmi.
Aztán de jó lenne házi tojás is, hús is, legyen csirke, nyúl minimum. Hát tyúk, tojás, gyöngyi már van, csirke, nyúl, birka lesz. Most házi disznóból házi kolbász kéne… de ha ez így megy, saját búzából akarom majd a lisztet a kenyérhez, saját kukoricán akarom a disznót nevelni.
És mindeközben a nap továbbra is csak 24 órából fog állni, én sem fiatalodni fogok, hanem öregedni(majd jóóóó soká!!) és persze soha sehova nem utazhatunk el, mert itt vannak a jószágok. Szóval azt a határt-mégha tologatjuk is néha, mint a komposztot, azért hébe-hóba ki kell jelölni…
És akkor még nem is jutott eszembe a tej és tejtermékek! :)
Amúgy az valóban jó megoldás, hogy személyes ismeretség révén, megbízható háztól. És milyen szépen is működne: egyikőnk ezt termel, de másra már nincs kapacitása, de azt megtermeli a másik, és lehet csereberélni.(Sajna régóta mániám a cserekereskedelem). Talán mert az adózás tette tönkre a vállalkozásomat? Na, ez már más téma.
Most 2 helyről kipróbáljuk a disznótorost, és ha beválik, építgetjük a kapcsolatot.
Mi tavaly olyan helyről vettük a hízót, ahol kisüzemi körülmények között hízlalnak majd értékesítenek.
Féltem tőle nem kicsit....
Aztán a hentes -aki igazi hentes!!!- azt mondta hogy nagyon jó a minősége az árunak, és ekkor megnyugodtam.
Ami készült belőle az mind nagyon finom volt!
Most a télen nem vágtunk, másra kell a pénz.
És jó lenne saját magunknak, itthon nevelni, de erre még nincsenek meg a feltételek...
Aki háziasszony és naponta süt főz, szerintem csak az érti és érzi át, hogy mennyivel másabb a saját magunk által előállított hús, zsír, szalonna, mint a bóti...
Ha látnál egy-két házi vágást, ahol eladásra vágnak és nincs igényük.... Te is azt mondanád hogy jól van ez így. Kényes kérdés az élelmiszer. Mert pl. ha csak 1000-ből 1 disznó hólyagférges. És te abból az egynek a húsából készült kolbászt viszed haza a gyermekednek/párodnak stb. mondván hogy ez nem bolti, ebben nincs minden sz@r! De persze 100 más baj is lehet.
Szóval bizonyára túl van variálva a dolog, de van előnye is. Tudod a mi szomszédunk a tanyán tehenet, disznót tartott vágásra meg fejt is. Hát nem ecsetelem, de undorító dolgok történtek ott. Mikor az állandó emberei (csak italt és ételt kaptak istálóban aludtak) vágták a disznót. Meg ahogy ott a tejet is kezelték. Brrr...
Azóta tudom hogy én nem veszek "házi" kolbászt, tejet, sajtot, húst csak ha tényleg ismerem azt akitől venném. De legjobb magadnak csinálni.
Azt meg hogy magadnak is kell neveleni kicsit igaz is. Ha hentestől vagy multitól veszed a fél disznót az valószínűleg nem házi hízlalás. Az meg ugyan olyan gázos, mint a bóti pipi. Háztól venni egy kissebbet és feldolgozni. Lenne hurka, kolbász, szalonna vagy 3 féle, sonka, füstölt oldalas egy kis hús meg amire gusztusotok támad. Vannak hentesek akik akár otthon, akár házhoz kimenve (kevésbé szeretik) megcsinálnak mindent. A háziasszony dolga a kóstolás, meg az irányítás hogy mennyi sonka, mennyi májas, mekkora húsok stb. És nekik receptjük is van.
Ma ismét sikerült beszereznem egy jó nagy lelki-pofont...
Tegnap este nagyon fellelkesedtem a házi hurka és kolbászkészítés témában (késői órákon már egészen úgy láttam, akár egyedül is megcsinálhatnám, mire apa hazaér, had lessen csak mint Jenő a moziban…de hát a késő esti órák már csak ilyenek, ilyenkor gyakran megválton a Világot is) Addig-addig szítottam magam, míg találtam egy Végh Antal könyvet: Több nap mint kolbász címmel. Olyan hangulatosan írja le a régi népi szokásokat nem csak disznótor, de minden más feldolgozás, kenyérsütés témában. Sok-sok fotóval, igazi emberekkel, olyan tényleg IGAZI arcokkal. (Hiába én már ebben nőttem fel, a felfújtszájú celebeknél inkább kipróbálnám, egy pofonkától olyan lenne-e a szájuk, mint a leeresztett lufi…)
No, ezek után lementettem a netről (röpke pár óra alatt) jó sok kolbász és hurkareceptet, ma pedig bementem a városba a nagycsarnokba, amúgy paprikáért meg házi túróért, tejfölért.
És akkor ott árult egy idősebb hölgy házi kolbászokat. Ott tébláboltam-vacilláltam, elvégre fogyókúrán vagyok éppen(már megint, mint kb. kéthetente 3-4 napig, amíg bírom), aztán szóba elegyedtünk. Mondom neki, én már annyiszor csalódtam házinak nevezett kolbászokban is, hogy ott tartok, inkább magam töltenék. Aszongya, hát ha a disznót is magam nevelem, úgy jó lehet, de ha csak úgy veszem hozzá a húst,-már bocsánat-teszi hozzá-ugyanolyan xar lesz. No. Nesze neked nagy tervek. És meséli, hogy a városban összesen 3 embernek van hivatalos engedélye házi füstöltáru értékesítésére, mármint úgy, hogy ő is készíti. De ehhez át kell vinniük a sertést Hmvhelyre(Szegedtől kb.20 km), ott levágják, a vért meg se kapják. EZ annak kapcsán jött szóba, hogy kérdeztem, véreshurkát is árulnak-e. Hát most szerintetek normális ez? Én anno a mosléktilalmon is kiakadtam, de hogy ha adni akar el belőle, le se szúrhatja a saját disznaját, úgy felzaklattam magam, hogy könnybe lábadt a szemem, úgyhogy gyorsan elköszöntem, mielőtt ottfognak vásári mutatványként, hogy íme az utolsó szentimentális hülye, aki még hisz a mesékben meg a csodákban…
Kezünk-lábunk megkötözik, nehogy már megéljen valaki önerőből, a maga lábán… úgyhogy mi most az árral szemben úszunk ezzel a tanyára költözéssel meg gazdálkodással, tudom.
DE hogy az embernek már álmodozni se legyen érdemes…
Mostanában a lájkolással gyűlt meg a bajom, végképp nehezemre esik elfogadni. Kis falunkban szeretik a az adjon isten, fogadj isten, hová megy bátyám, és atöbbi formulákat. Nekem könnyen rááll a szám az ilyen szólásokra. A fiamnak - aki maga is felnőtt ember - meg ez a furcsa. Főváros - kis falu, más szokásokkal.
Nem az a bajom, hogy változik a nyelv. Sőt azt állítom, hogy a korral változnia kell. Ha értelmes irányban változik, áldásom adom rá. Rengeteg idegen szót nem lehet kiváltani magyarral. pl Az előbb írtam a házi veteményes topikba egy hozzászólásomban a mikroorganizmus szót. Ami szemmel nem látható élőlényeket jelent. Ezt magyarul hosszan lehetne körülmagyarázni. Vagy pl. a file szót nem is tudom hogyan lenne célszerű magyarul mondani. Szóval nem ezekkel van nekem bajom, hanem a média által divatba hozott beszédmóddal. Mely egyrészt hülye szokásokat, másrészt trágárságot jelent. Nézd meg az irigy hónalj mirigy vagy a Bagi –Nacsa páros humoros jeleneteit. Elképzelhetetlen hogy ne bazdmegezzenek, faszozzanak, picsázzanak. A sztárokat a nép utánozza. Így nem csoda, hogy nálunk a cégnél mindenki így beszél. Akár a vezetői értekezleten is a több diplomás mérnök urak.
Egy másik ilyen baromság ami elharapódzott, az igazán szó használata a riportokban. Mindig az az operett jelenet jut eszembe amikor a Latyi azt mondja: Figyeld meg ha azzal kezdi, hogy az az igazság, akkor hazudik. Persze, hogy azzal kezdte a színre lépő szereplő, hiszen ez benne a poén.
Ez a szóhasználat azért érdekes mert a normális köznapi értelemben az igazából szót nem használják elcsépelve, de ha valaki riportban szerepel akkor valamiért fontosnak érzi használni. Ez így van nálunk is a gyárban. Csak vezetői értekezleten szokás sűrűn emlegetni. Mert akkor fontosnak érezheti magát a használója.
Ezt amit itt elmondtam nem a fiatalok hozták divatba, hanem a sztárok. Igy a fiatalok nem okolhatók. Abba kell hagynom mert szóltak, balhé van a gyárban. Be kell mennem.
Régi szép idők, egy idézet : " magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, .."
Hogy változott meg az a szép magyar nyelv ennyire? Én is örzöm nagyapám száz kötet Jókai-ját diszkötésben a mult század huszas éveiből. Néhányat elolvastam belőle. Nagyon sok kifejezést már én se értek, pedig csak kb. 150 éve írta. Ha akarjuk, ha nem, változik a nyelv. És mi lesz itt még az sms-ek elterjedése miatt!?
Nagyon sokszor meghallgatom Grétsy László anyanyelvi műsorát a Kossuthon 23 óra körül. Ajánlom mindenkinek.
Én sem az a korosztály vagyok viszont szeretem ha az 'Adjon Isten"-re "Fogadj Isten" a válasz. Valahogy jobban érzem magam tőle. Ez szerintem nem kor hanem ember kérdése és ez nem azt jelenti hogy az egyik ember több vagy kevesebb a másiktól csak épp más tipusúak. Van aki nyitott a külföldről beáramló dolgokra és van aki nem. Mindenkinek az jelent értéket amit képvisel. Én nem veszek coca cola-t, nekem megteszi az almalé is, és borból is csak magyart vagyok hajlandó venni. Kolbászból is Sarudit veszek, hiába olcsóbb a szlovák és a tescós "tejet" is megnézem hogy hol gyártják.Apósomat sem érdeklik ezek a dolgok de nem vetem meg érte, nem vagyunk egyformák. Nem biztos hogy nekem van igazam. Én nem tudnék elképzelni olyan kertet ahol ne lenne szőlőm, gyümölcsfám, és azt sem tudnám elképzelni hogy ezeket női kéz érintse. A tyúkokról és kacsákról sem vagyok hajlandó lemondani és már már gyüjtő szenvedéllyel szedegetem össze a régi használati tárgyakat. Vannak régi kaszáim,kapáim sőt üknagyapám molnárlaska sütőjét is nagy gonddal őrizgetem. Nagyjából ez a helyzet mindennel, az ember is addig él amig emlékeznek rá. A nyelvünkkel is ez a helyzet, sajnos olyan világban élünk ahol lépten nyomon próbálnak minket eltéríteni a hagyományaink megőrzésétől és mivel az ember esendő, gyakran be is csúszhat egy "Szép napot". Ezt én nem követem el de biztos van más ezer amit igen és észre sem veszem. Sajnos ez van, de amennyire lehet erőltetni kell a hagyományaink megőrzését, viszont nem rápirítással, mert az sehova sem vezet, hanem példamutatással.
(Majdnem 'halihó'-t írtam, mert a lányaim néha így szólnak, de lehet, hogy ez is egy új flancos kiszólás.)
Szóval szép dolog a hímes magyar nyelv, de lehet, hogy Gyula már nem a mi korosztályunk és a nyelve sem a mienk. Nem feltételezem, hogy majmolná a mai kor szólásait. Én is 'sziá'-val köszönök vissza az egyik kölyök (mármint nekem, amugy majd 50 éves) szomszédomnak, mikor 'sziát' mond, és nem azt vágom rá, hogy 'jónapot' .
Más: amit a TV egyes műsoriról irsz, igazad van, de azért nem kell a TV-t kidobni. Tudod mennyi természeti szépséget és tudományos okosságot láttam én már benne?! Csak jó (!) adót kell nézni, jókor. (Igaz 60 közül, ha 2-3 van.)
És, ha már számítógép mellett ülsz, igy a hosszú téli estéken ajánlom a Google Earth-ot. Hihetetlen mit meg nem tud nézni rajta az érdeklődő. Én is azon néztem meg a kertedet, házadat, meg a környékedet felülről.
Ahogy eltunyultam az őssztől biztos hogy fájni fog mindenem, pedig ha nem esik valami nagy hó akkor holnap is dzsindzsa irtás lesz. Szerencsére csak ketten vagyunk, mind a ketten ma kezdtünk. Nem tudok félig dolgozni, vagy dolgozok vagy nem.
Jó sok pénzre lesz szükséged ha 4000 ha földet akarsz majd venni, mert a a földtulajok olyan ráülősek.
Én csak a kertünk végében évek óta parlagon álló földet szeretném megvenni, de nem tűnik úgy, hogy a tulaj nagyon szabadulni akarna tőle s a jelek se vallanak földtúrási szándékra. Talán abban reménykedik, hogy majd a kisajátítás több pénzt hoz. De szerintem az egységesen kevesebb lesz.
