Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
- drága mulatság (első gyerek több milliós beruházás: nagyobb lakás/ház, idétlen autó, hogy beleférjen a babakocsi, szempont lesz, hogy bölcsöde, óvoda, iskola van-e a környéken, lakás "gyerekbiztossá" tétele)
Én is aludtam már olyan lakásban, ahol ha nem is elmebeteg, de
minden esetre fura népek éltek. Éjjel, áramszünet volt, és a házigazda
ötször esett át a berendezésen, amíg visszakapcsolhatta az automatát.
- hangos
legalább elnyomja a szomszéd részeges üvöltözését..
de ha még akkor is zavar, feljebb tekered a hangerőt az erősítődön,..
Gézu, mondhatod mindenre, hogy van rosszabb, de:
a mi szomszédunk nem üvöltözik részegen, és a mi lakásunk gyerek nélkül nem volt "fura", és nem estünk át semmin áramszünetkor sem. És nyilván nem az akaratunkon és lehetőségeinken kívüli dolgokról kell beszélni, hanem a saját lakásról... Én is akartam olyan lakásban aludni párat, ahol fura népek éltek, az első éjszaka után pánikszerűen menekültem, pedig nem vagyok nyavalygós.
- a szabadidő mint olyan megszűnik, (illetve egy része komoly szervezések árán megmaradhat)
Ezernyi új szabadidős tevékenység elött nyílik meg az út, ahová gyerek nélkül
vagy be sem engednek, vagy ha igen akkor mindenki pedofilnak tekint.
De ha egyszer az ember azokat a dolgokat szereti, amivel eddig töltötte az idejét, akkor miért akarsz rátukmálni más szabadidős tevékenységet? Amúgy hova nem engednek be gyerek nélkül?
nem hagy aludni (hajnal 8-kor nem szeretek felkelni)
-- rosszul nevelted... az enyém tud lábujjhegyen közlekedni.. és ha még
így is megébrednék, megsímogat, megpuszil, és megigazítja a takarómat,
hogy aludjak csak nyugodtan, még korán van.. ő is csak a rajzfilmet nézi
meg és jön vissza..
- drága mulatság (első gyerek több milliós beruházás: nagyobb lakás/ház, idétlen autó, hogy beleférjen a babakocsi, szempont lesz, hogy bölcsöde, óvoda, iskola van-e a környéken, lakás "gyerekbiztossá" tétele)
Én is aludtam már olyan lakásban, ahol ha nem is elmebeteg, de
minden esetre fura népek éltek. Éjjel, áramszünet volt, és a házigazda
ötször esett át a berendezésen, amíg visszakapcsolhatta az automatát.
- hangos
legalább elnyomja a szomszéd részeges üvöltözését..
de ha még akkor is zavar, feljebb tekered a hangerőt az erősítődön,..
- büdös
Nos, lehet, hogy te már nem emlékszel rá, de a gyereket fürdetni kell, és
ettől nagyon fínom illatú minden baba.. hát amelyiket nem fürdetik.. az
is csak tizedannyira büdös mint a nem fürdő felnőtt..(lévén a méret a forrás)
- a szabadidő mint olyan megszűnik, (illetve egy része komoly szervezések árán megmaradhat)
Ezernyi új szabadidős tevékenység elött nyílik meg az út, ahová gyerek nélkül
vagy be sem engednek, vagy ha igen akkor mindenki pedofilnak tekint.
Nekem ennyi elég is, bár sokáig sorolhatnám még. :-)
sokáig... nézzük akkor az első valóban emóció mentes objektív érvet!
(Hasonló indokokból kutyát sem tartok.) Kutyát sem? Hörcsögöt? Atkát? semmit????
"Kivéve a többmilliós beruházást. Az nem szükséges. "
Nem "feltétlenül" szükséges. Esetleg. Ám ebben az esetben még több a kellemetlenség. Pl láttam már kisgyereket szülői hálószobában aludni, de az - szerintem - gusztustalan. (Ez egy szubjektív ok volt. :-) ) Másrészt: sportkocsiban hová tegyem a babakocsit (?), illetve a gyereküléshez sem lehet normálisan hozzáférni (Trabi-szindróma). Természetesen évtizedekkel ezelőtt százezrek éltek így, viszont azóta más lett az emberek komfortigénye (pl klíma nélküli autót nehezen lehet eladni).
- nem hagy aludni (hajnal 8-kor nem szeretek felkelni) - drága mulatság (első gyerek több milliós beruházás: nagyobb lakás/ház, idétlen autó, hogy beleférjen a babakocsi, szempont lesz, hogy bölcsöde, óvoda, iskola van-e a környéken, lakás "gyerekbiztossá" tétele) - hangos - büdös - a szabadidő mint olyan megszűnik, (illetve egy része komoly szervezések árán megmaradhat)
Nekem ennyi elég is, bár sokáig sorolhatnám még. :-)
Ott vagytok eltévedve, hogy föltételezitek, hogy a rendelkezésre álló információkból, valamiféle módszerrel tökéletes döntést lehet hozni.
Nem lehet, semmilyen módszerrel. A vakszerencsét is kizárólag bevált algoritmusok alkalmazásával lehet jó irányba befolyásolni. Az igazán nagy elmék, vezetők annyit képesek ehhez hozzátenni, hogy ők a rendelkezésükre álló algoritmusokat a megfelelő irányba tudják módosítani, sokszor próbálgatásos durrbele-szerencse alapon.
( Kevés a 3. ezeknek a keverékei vagyunk. És néha egyik, néha másik tulajdonságunk győzedelmeskedik. Én pl. van, hogy túl racionális vagyok, van meg, hogy túl emocionális. Szóval nem eccerű. Időnként pl. ordenáré nyál filmeken tudok bőgni, és akkor a racionális férjem meg rajtam vigyorog. :) )
Simon teóriáját én is ismerem, ő mondta azt is, hogy ha több variáció közül választasz egyet, akkor a többit nem választod. És vagy utólag okoskodsz hiába, hogy mégsem azt kellett volna, meg mi lett volna ha..., de egyszerre csak egyet lehet választani, nincs mese. ;)
Az is igaz, hogy színtisztán racionális vagy intuitív alapon nem lehet dönteni.
Abban viszont Botsinkainak van igaza, hogy azért az számít, hogy mi van egy döntésnél túlsúlyban. Észérvek, vagy érzelmi tényezők.
Csak a magam nevében beszélhetek: engem nő létemre olyanná akartak nevelni, hogy a gondolataimat és az érzelmeimet is ha csak lehet, tereljem racionális síkra. De így meg pont a nőiségem lényegéből veszítettem (bár számomra egy férfiban sem vonzó a túlzott hidegfejűség-halvérűség, mereven tudományos(kodó) gondolkodásmód!), és a magánéleti kudarcaimban is jócskán közrejátszott ez.
Valamint tényleg azt tapasztaltam, hogy ahol szabadjára mertem engedni a fantáziámat és az érzelmeimet, ott sikerült jónak bizonyult döntést hoznom. :)
Nem vagyok semminek a tudora, nem is szeretnék tudálékosnak tűnni, de szerintem 3 féle kategóriába sorolhatók az emberek:
- művészlelkek (Értelmi intelligenciája van, a kultúrára és a műveltségre igényes, azonban az érzelmi intelligencia szerepe dominál. Intuitív, kreatív, néha csapongó.)
- ú.n. egyszerű emberek (Alacsonyabb iskolázottságú, előnytelen szociokulturális hátterű, kétkezi munkások.)
Botsinkai topiktársunk szerintem az első csoportba, én a másodikba tartozom.
Kicsit más a hozzáállásom. Ha a magam ostobasága, könnyelműsége miatt járok pórul, akkor levonom a tanulságot, szívom a fogamat és kész. De utána felállok és megyek tovább. Mert nem érzem magam megbántottnak, leigázottnak, elgáncsoltnak, stb. vagyis, nem érzem azt, hogy más ember ártott nekem (akár szánt szándékkal, akár óvatlanul), az erőmet nem veszi el a keserűség.
Akkor nem tudok veszíteni, ha egyébként nyerésre álltam, sportszerűen is játszottam, csak más szorított le a pályáról - tisztességtelen eszközökkel. Ha én úgy viszonyulok másokhoz, hogy a saját céljaimat sohasem gátlástalanul, egyoldalúan önző módon, másoknak ártva kívánom elérni, akkor jóhiszeműen feltételezem is azt, hogy a többiek is így viszonyulnak hozzám.
Ez olyasfajta hipotézis, mint a közlekedésben, hogy ha én szabályosan közlekedem, akkor azért érzem biztonságban magam, mert számíthatok arra, hogy a többiek is körültekintően és szabályosan közlekednek, nem lesz baleset. Persze tudom, hogy lehetnek balesetek, önhibán kívül is, de lényegesen csökkenthető a veszély a játékszabályok betartásával.
Dühít, elkeserít, bánt, ha úgy tesznek nekem keresztbe, vágják el az utamat, hogy én arra előzetesen nem adtam okot. Az ilyen veszteségeket azért nem tudom elviselni, mert igazságtalanok.
Akármilyen tuskók is vagyunk mi férfiak, hidd el száz kilóméterről ellenszélben fölismerjük azt a nőt, aki egyensúlyban van önmagával, és azt is aki nem. Az előbbi vonz, mint legyet a méz, a másik taszít.
Akkor ez egy ördögi kör. Van annyi önismeretem, hogy tudom: most én egy "félember" (fél-nő) vagyok, az egyensúlyomat csak akkor nyerhetem vissza, ha lesz társam. Ha most az egyszer az életben én kaphatnék némi megelőlegezett bizalmat, szeretetet, törődést. Nagyon sok jót (ugyanezt viszont + tiszteletet, megbecsülést, kellemes hátországot, vidámságot) tudnék "cserébe" nyújtani a társamnak. De az ajtót neki kell kinyitnia. Ez van.
"Tehát mi a szar az, hogy értelmi és érzelmi alapon hozott döntés? Mitől érzelmi az érzelmi és mitől értelmi az értelmi."
Olvass vissza légy szíves, amit gyomnövénynek írtam pl nadrág- vagy házvásárlási példa kapcsán.
"Egyáltalán ki ígérte meg bárkinek is, hogy a rendelkezésre álló információ halmazból, majd pont ő halálos biztonsággal válogatja ki a lényegeseket?????"
Miért kellene ígérgetni? Nem vagyunk pártgyűlésen. :-) Mindenkinek vannak elsőbbséget élvező szempontjai a döntéseiben. Neked mások, mint nekem, s ezt te velem ellentétben nem tudod elfogadni, mindössze ennyiről szól a dolog. :-)
Már leéltem az életemben egy-két évet, de mi az, hogy értelmi és mi az, hogy érzelmi alapon hozott döntés???
Herbert Simon óta tudjuk, hogy a racionalitás korlátozott, azaz soha nem lehetünk az összes információ birtokában, amikor döntést hozunk. Ha vannak megfelelő algoritmusaink, bevett rutinjaink azok segíthetnek a működő megoldásokra jutni általában, de ez nem tuti. Sokkal fontosabb, hogy állandóan nyitottnak kell lennünk és változásra késznek. Illetve kellően elkötelezettnek, ha egy dolgot véghez akarunk vinni.
Tehát mi a szar az, hogy értelmi és érzelmi alapon hozott döntés? Mitől érzelmi az érzelmi és mitől értelmi az értelmi. Egyáltalán ki ígérte meg bárkinek is, hogy a rendelkezésre álló információ halmazból, majd pont ő halálos biztonsággal válogatja ki a lényegeseket?????
De ha más visz bele a kakiba, abból kimászni is sokkal nehezebb.
Nem hiszem, hogy így lenne. Valójában sokkal könnyebb, mert nem furdal a lelkiismeret. Amúgy meg kell tanulni túllendülni "hatalmas keleppel", ahogy azt egy író írta, akit kamaszkoromban olvastam. Ha nem tanulsz meg veszíteni, soha nem nyerhetsz!
Mindent elhiszek, amit magadról írsz. Elhiszem, hogy mosolygós vagy. De az a lényeg, hogy belülről mosolyogj! Akármilyen tuskók is vagyunk mi férfiak, hidd el száz kilóméterről ellenszélben fölismerjük azt a nőt, aki egyensúlyban van önmagával, és azt is aki nem. Az előbbi vonz, mint legyet a méz, a másik taszít. De csak akkor ha valódi, igazi, klasszikus párkapcsolatot szeretnénk, ha csak dugni akkor nem fáradunk az ilyesmivel, be sem indítjuk az erre hivatott neuronjainkat. Reggel igen!
Lehet, hogy úgy látszik a hsz-ok alapján, hogy "sajnálom magam". Na bumm. Ha más nem "sajnál" úgysem?! Ez amolyan lelki önkielégítés. ;)
Hogy mást hibáztatok? Te szeretsz más hülyesége/rosszindulata miatt szívni? Mert én nem. A saját baklövéseim következményeit zokszó nélkül vállalom, megeszem mindig, amit főztem. De ha más visz bele a kakiba, abból kimászni is sokkal nehezebb. :P Veled még soha nem fordult elő, hogy átvertek és te hagytad magad, mert bíztál az illetőben? Vagy még csak át sem vertek, csak te nem láttad, hogy a helyzet csapda, még ha nem is rossz szándékkal tereltek bele téged?
Legyél laza, jókedvű, mosolygós!
A való életben ilyen vagyok. Alapjáraton, mindenkivel. :)
"csak az számít neked a nadrágvásárlásnál, hogy jó legyen méretben, kényelmes legyen és az évszaknak megfelelő?"
Mivel nem vagyok hajlandó 20 boltot végigjárni, ezért az első megfelelő darab megy a kosárba. (A minap vettem 6 öltönyt egy helyen, nem akartam összevissza rohangászni. :) )
"Képtelen lennél "beleszeretni" egy lakásba/házba csak úgy?"
Mond az neked valamit, hogy a házam berendezése a beköltözés óta nem volt átrendezve? :)
"Pedig az ingatlanvásárlás komoly döntés, de ha érzelmileg nem tudsz oda kötődni, akkor megette a fene az egészet."
Építőipari "kötődésem" nyomán azt mondanám, hogy szerintem ingatlanvásárlás esetén az érzelmi befolyásoltságon súlyos milliókat lehet "bukni". Erre bazíroznak az ingatlanközvetítők is, amikor a régi, elavult ingatlanokat egy kis "kenjük be sárral" színvonalú felújítás után rásózzák az érzelmi alapon anyagi döntést hozó vevőre. :-) Persze akinek megéri (és megteheti), az döntsön csak nyugodtan érzelmi alapon.
"Még egy gondolat: rájöttem, hogy én eddig pont arra fáztam rá, ha az érzelmeimet szellemi síkra tereltem és nem engedtem nekik szabad folyást, racionalizáltam mindent."
Én pont fordítva tapasztaltam. :-) Hiába, nem vagyunk egyformák. :-)
