kiváncsi vagyok, vajon kitalálja-e valaki, milyen gép látható a képen? nem tudom, mennyire nehéz kérdés, lévén, én tudom, a megfejtést. puskázni nem ér, mert valahol meg lehet találni a megfejtést.
Már én sem foglalkozom vele. Ez a licitálási őrület egyik-másik darabnál már hisztérikusnak tűnik...
Szerettem volna még megcsípni a 133D vakut, mint műszaki érdekességet. Jól mutatott volna az FT-men. :o)
De már most felette van az ára annak, amit egy kis teljesítményű, amatőr, zsákbamacska-vakuért kifizetnék.
Még egy-két táfmérős jószágot figyelőzöm, de sztem azoknál is el fog szaladni az ár. A FED2 így egy héttel a lejárat előtt már átlépte a realitás határát, vélhetően a többi is erre a sorsra jut.
Eeeeegen. Furán vannak összerakva az emberek. Kótyavetyés barátunk valszeg azért rámolt fel mindent 1 forintért, mert fogalma sem volt a valós értékekről. Most meg tarol, a cuccai jelentős része jóval a valós érték fölött megy el, de minimum "hibátlan" áron. Volt/van neki egy-két dolga, amiért csorgott/csorog a nyálam, de már pár nappal az aukció indulása után felette voltak a (sztem) reális árnak.
Egyébként eddig már néhányszor sikerült fotós apróságokat egy forintért megvennem, de általában tényleg a reális ár fölé szoktak kúszni a leütések. "Ha beledöglök is én nyerek!!!"
Nem hiszem, hogy ez csak magyar sajátosság: az ejbejen is megfigyelhető ez a jelenség.
Ja és azt kihagytam, hogy az eladó már majdnem megegyezett a legélelmesebb nepperrel tizenegynehány ezer Ft körül, már jelezte hogy akkor zárja az aukciót, mire anepper kicsit lassabb kollégája pánik szerűen pozíciót áldozott és elárulta, hogy a gép voltaképp több ezret ér euróban.
Ezután szabadult el a pokol, ahol az elvérzők nem mulasztották biztatni az eladót, hogy aztán csak el ne kótyavetyélje ám ezt a kincset (ami addig ütött-vert, kopott, hiányos és minden egyéb selejtes mibenlévőség hordozója volt csupán). Szigorúan csak azután, hogy már nem mertek tovább licitálni.
Végülis mulatságos itt élni Európa közepén... :-))))
Mit van tenni ugye, sokan felfedezték a turpisságot. Ahogy az ár kúszott fölfele, a vékonyabb tárcájú szerencsevadászok nem győzték felhívni a gazda figyelmét micsoda kincs van a birtokában (nyilván míg úgy tűnt, ravaszságuk többszázezret hoz, addig ezt nem tartották fontosnak, csak mikor már nem bírták a tempót).
Szerintem végül önlicit lett a vége, a vevő - gondolom valami rokon vagy barát - addig csak trabant alkatrészekett vett szigorúan 2000 Ft alatt. És a gép ment később valami profi helyre (érdekes, pár óra eltéréssel ment egy ugyanilyen licit a nagy tesón is, ott 700-800e közötti áron ment el a cucc, viszont az egy patent állapotú csoda volt, a miénk pedig elég trének hatott).
Köszönöm megtaláltam ez tényleg nagyon elszomorító és ugyanakkor elgondolkodtató is. Bajtai sokat foglalkozott a könyvében azzal, hogy mi lesz a gyűjteményével. Tényleg mi lett vele?
az jutott eszembe, hogy 2 éve, a vaterán felbukkant egy egész korai leica, valami 10.000 ft-os induló áron, ami pár órával már 400.000-nél tartott. az eladó nem sejtette, micsoda kincs van a kezében, csak mikor hirtelen 30-40 licit jött és felszaladt az ár több százezerre. kíváncsi lennék a történetnek mi lett a vége, valaki esetlegtud róla valamit?
