Én azt szeretem amikor küzdeni kell azért, hogy száraz maradjon a láb. Június végén a Sokolon annyi víz volt, hogy le kellett venni a bakancsot meg a zoknit és nadrágot felhajtva átkelni a vízen (többször is). Alig voltak itt emberek, csak egy családot láttunk azok is jóval előttünk haladtak. Engem zavar a nagy tömeg.
Sziasztok! A valóság még sokkal szebb volt, mint amilyennek leírtátok! Vasárnap voltunk fent, Podlesok-Sucha Bela -Klastorisko - sárga jelen a Hernád függőhídjáig-kék jelen vissza Podlesokba. Most este jöttünk meg, gyorsan írok, amíg meleg.
Hálatelt szívvel gondoltunk Rátok - köszönet a seregnyi tanácsért! Nyeretlen kétévesként baj nélkül megjártuk.
Vipera tényleg nem volt, bár ha jobban meggondolom, akár lehetett volna, mert a sárga úton volt szikla is, napsütés is, sőt még viszonylagos nyugalom is, nem nagyon kellett másokat kerülgetni :0)
Ez utóbbi okát csak az első 10 perc után értettem meg. Akkor fogyott el alólunk az út, és mindenbe kapaszkodni kellett, ami nem mozgott, hogy ne csak a"g" hasson ránk. Voltaképpen sejtettem, hogy ezen az úton gyorsan leérünk...
A Sucha Bela elején rendes tömeg volt, vasárnapi kirándulókkal, némelyik bakancsban, a létrán állva fényképezgették egymást kétfokonként, mindenkit feltartva (ez szó szerint értendő: a létrán csüngve). Amúgy ez volt a legkisebb bűnük... az égiek bocsássák meg nekik!
A Tálcás vízesés után már csak hat-nyolcan maradtunk látótávon belül.
A víz mennyisége kellemes volt, nem is folyt be a bakancsunkba. De szűkebb helyeken, ahol semmi segítség nincs kiépítve, hogy lehet átjutni egy kiadós eső után... ?(gondolom, benedvesedve : )
A Klastorisko-nál találtunk szabad árnyékot - és megvolt a Zlaty bazant is.. mennyei volt.
Az áttörés tálcáin szerencsére nemigen jött szembe senki, de több iskoláscsoportot is le kellett küzdeni.
Több nyelven is kaptunk és mondtunk köszönetet előzékenységért, szavam se lehet! Nem értem, miért panaszkodtatok?! : )
Tanulság 1: nem biztos, hogy a Poprádra írt időjárárás előrejelzés a Paradicsomra is érvényes, 2. ha szlovákul köszönsz,majd angolul kérdezel, és közben halkan odaszólsz a gyerekednek, hogy hagyja abba, amit éppen csinál, jó esély van rá, hogy magyar nyelvű választ kapsz : ))
Még egyszer: köszi mindent, a túra- és útvonaljavaslatokat, a speciális tippeket, szállással, étkezéssel, etnikai sajátosságokkal, időjárással, közlekedési morállal, stb kapcsolatos jótanácsokat!
Vissza kell mennünk, még ott van a Sokol, meg a Piecky, a Kysel és az áttörés keleti oldala. Kéne még egy hét szabi : )
Kicsit off, de biztos elnézitek nekem:
Ma (hétfőn) levezetésnek barlangozást terveztem, mert zord időt ígért még a pénteki előjelzés, de egyrészt hét ágra sütött a nap, másrészt kiderült, hogy hétfőn minden zárva, aminek van ajtaja, így hát maradt régi szerelmem, a Tátra. Három év után most láttam viszont, és ...megsirattam. A völgyek még a vihar utáni képet mutatják, épp csak a túrautak felett vágták át a keresztbe dőlt törzseket. Egy gyönyörű, teljesen ép és egészséges metszeten 68 gyűrűt számoltunk....
Milyen lehetett az a néhány óra, ami alatt ez megtörtént? Micsoda pusztítás...
.. ilyeneket gondoltam hétfő reggel a Nagytarpatak mentén.
Aztán hazaindulva bekapcsoltuk a Kossuth rádiót... Erre nincsenek szavak.... Döbbenetes!
Szerintem ősszel garantált a bő víz. Tavaly a Sucha Belán Szeptember végén a létrákat sem lehetett már látni a Tálacska vízesésnél pedig dübörgöt a víz. Kiabálva is alig lehetett érteni egymás szavát. Ja és végig esett az eső.
2 hete a Kiszelben, a többi szurdokhoz képest még egészen sok víz volt. A sárga, régi-Kiszel hurok útja nagyon kalandos, és a nagy-vízesés még egész jó. Mármint hogy vizes. A kék Kis-Kiszel első felében, kb míg a doronghidak tartanak is elég jól csordogál a víz. Az út második fele épphogy szuttyogó, majd kiszáradt patakmeder, ami azért a kövek és kidőlt-bedőlt fák miatt azért még így is elég jól néz ki. A zöld jelű Velky Kyselt nem tudom, az az egy, ami nem volt meg az északiak közül. Ha vízre utazol, és ugyan állnak még a 2 héttel ezelőtti vízviszonyok, akkor a Velky Sokolt ajánlom. A többi szurdok szárazságához képest ott egész kövér kis vízesések fogadtak, mondanom sem kell, nagyon örültem nekik, hogy végre nem csak a létrákat érdemes fotózni... Ez egyébként általános, hogy nyár végére így kiszáradnak a kanyonok? Érdemes esetleg nyár elejét becéloznom, ha legközelebb több vizet akarok, vagy szerencse és időjárás dolga? Kinek mi a tapasztalata? Jó lenne egyszer úgy bejárni mindet, hogy a vízesések dübörögnek a szuttyogás helyett, és néha rám is jusson pár csepp a vizükből... Gondolom, ez nyár elején esélyesebb...
Én még mindig hajtom a Jirousek-albumot, amit Műhód ajánlott (2110 hsz.), ha valaki meg tudná nekem venni és elpostázni, írjon lécci az r.k@freemail.hu-ra a részletek miatt.
Nem nagyon hagy dolgozni a SZP emléke, így feltettem a képeket netre. vanellus.kepeim.hu oldalon, értelemszerűen a Szlovák Paradicsomot keresse, akit érdekel. Túl sok vizet ne várjatok rajtuk, kivéve a Velky-Sokolosakon (amik a végén vannak). Sokolia egyébként szerintem is Csingóból érhető el a legrövidebb és a legkönnyebb úton. A létrarendszer egyébként nem olyan félelmetes, és ha kell, bármely 2 létra között megoldható, hogy pihenj, és elengedd az esetleg gyorsabbakat. Én is csináltam ilyet. A szintidőkre, kellemes meglepetés volt, tényleg elég jól lehet hagyatkozni, inkább felülkalkulálnak, mint alul. Sokoliát pl 1,5 óra alatt kényelmesen megjártam, nemcsak én, hanem mindenki, akivel kb egyszerre értünk az elejéhez. Levezető útnak, különösen, ha nem jártatok még arra, jó lehet a felérve a zöldön balra, Bykárka felé, sárgán balra le a Klauzy-tóhoz, majd zöldön-kéken, patak és Hernád mentén vissza Csingóba, ez egy nap alatt kényelmesen megtehető. Huu, azért a visszafelé vaslétrázástól lehet, hogy nekem égnek állna a hajam...:-) Ámbár, ha nincs tömeg....
most 7végén jön valaki a paradicsomba? mi 2-en megyünk egy kocsival, sátrazunk és kedd este jövünk. persze lehet, hogy későn szólok :( mindenesetre kb, 4-5 közt indulunk.
Köszönök minden segítséget. Lassan elfogadom, hogy nincs rövidebb út, mert az "anyázós" helyet inkább kihagynánk ugyanis a feleségem egész útját beárnyékolná egy ilyen beszólás. Kár lenne érte.
Nekem mar szinte fix szorzoszamaim vannak a szintidokre. van, ahol tudom, hogy ugyanannyi, van ahol 0,9, van ahol 1,2. Csak arra hasznalom oket, hogy tudjak ejszakai szallast tervezni. Erre is ra szoktam hagyni hiszen lehet, hogy valahol ot-tiz percet is elfotozok egy kep tobb beallitasara. Neha pedig megpihenek, es megprobalom elengedni magam, csak a tajra es a termeszetre figyelni.
Tobbek kozott ezert sem tudjuk tartani a szintidot. Megalllunk fenykepezni, nezelodni, nem azert megyunk hogy rohanjunk. Viszont a turistauton latnivalo nem sok van. A 7 orabol a terkep szerint 3.5 ora a turistaut, ebbol mondjuk 30 perc ami turistaut, de azert eleg latvanyos magaban is. A mararedek 3 ora az igazi latvanyossag. Sokolinan a fajos bokammal siman felmentem a nagy letrarendszerig 30 perc alatt, ami majdnem fel ut. Persze innen kezdodik a szint, meg a nehezseg. En is feltem, es lenyegeben igazam is volt, de ezt csak az elozo napi hulyesegemnek koszonheto. Kb. 100 metereket tevedtem, es megis eleg sok plusz km, es szint lett a vege.
Azt én sem teljesen értem, hogy mi értelme végigrohanni egy csomó vízmosáson. Csak azért, hogy elmondhassuk, hogy megcsináltuk, mekkora teljesítmény? Jó egyszer-egyszer... De teljesítménytúrának túl szép a Paradicsom. Aki csak rohan, pont a lényeget, az apró szépségeket nem veszi észre.
A Szokolia dolinában még és sem jártam, nem tudom, nem-e pánikba esnék. A Píecky első létrájánál is meglepődtem. Amugy szerintem nincs értelme végigrohanni a kanyonokon. Ha már az ember rászánja az időt akkor szét kell nézni rendesen, hogy emlékezzünk arra, ahol jártunk. Mi általában a z esös időt részesítjük előnyben, ugyanis akkor jóval kevesebben vannak, nameg egy kicsit több a víz. Nincs idegesítőbb mikor "tolnak" a létrákon. Nameg egy kiszáradt vízesés mégsem olyan szép. Minden utat végigkamerázok, sorozat DVD készül a Paradicsomból. Idáig a Velky Sokolon fáradtam el a legjobban, biztos rátett az is, hogy az utolsó 3 órában ömlött az eső. A visszauton nem létezett föld ahol ne hömpölygött volna a víz így a bakancs tele volt iszappal. (Ez most nyáron volt)
A Sokolina-dolina megközelítésével nekem is mindíg bajom volt Nagyszerű utat tettünk meg 3 hete: 3 völgy egy nap alatt:
indulás Pila-ból, sárgán fel Biela dolina kék-sárgán elérni a Sokolina felső végét, menetiránnyal szemben lemenni zöldön elmenni a Kyselig (gerenda pallókon a folyó felett) a Kysel torkolatától jelzett út visz fel Klastoriskoba (az én magyar kiadású térképemen nincs is rajta) kéken visszaereszkedni a maly kyselbe (ez már könnyű levezetés) piroson vissza Pilaba
Az egész lehet 22km, kb1200m emelkedés, 8-10 óra alatt megtehető.
A sokolina menetiránnyal szembeni mászásának szerintem két feltétele van: - hétköznap történjen, amikor eleve kicsi a forgalom - minél korábban történjen, hogy még ne érjen oda a későn kelő túrista. brutál magas létrák vannak, némelyik ívelt, tehát a két vége nem láthatja egymást, kikerülési lehetőség nincs, csak anyázás.
Mi 10h-tól erszkedtünk szabálytalanul, de a létrákat javító munkásokon kívül senkivel nem találkoztunk.
Lehetne úgy is menni, hogy Podlesokból a kerékpáros múrvás úton fel a kolostorhoz, ez elég lankás 6km, és még belépőt se kell venni :), majd le a meredek sárgán a fehér patakhoz, és onnan 28 perc a zöldön, folyással szemben, a kanyon kezdete.
Hacsak nem helikopter :-). Mivel pont most voltunk, ezert Cingowbol tuti. Max 2 ora a bejarat, meg nekem is tarthato volt a szint. Mi azt terveztuk, hogy Sokolina Dolinana fel, Kyselen (szabalytalanul) le. Ez igy 7 ora nem tul gyorsan. Egyre figyeljetek: Ne roviditsetek mint mi :-). 3 ora alatt tettunk meg elozo nap 20 perces utat a rovidetesek miatt :-).
Jövő kedden mennénk a Szl. p.-ba és szeretnénk a Sokolina Dolinát megközelíteni, csak azt nem tudom merről menjünk, mert térkép szerint Podlesoktól és Cingovtól is nagyon messze van. Ha jól számoltam közel 10 órát kell rászánni és visszafelé is kerülni kell. Tudtok e humánusabb megoldást? A Hernád áttörésen és a Sucha Belán már voltam, meg a Tamásfalvi kilátónál is, úgyhogy valamennyire képben vagyok.
Ha élne még, akkor betöltötte volna már a 120-at...
Hallomás után mesélte a történetet, hogy amikor Besztercebánya felé építették a vasutat, volt a pálya útjában egy hatalmas szikla, amely akkora volt mint egy kisebb hegy. Erdővel, bokrokkal borított volt az alja, és az emberek kerülték, mert igen sok
volt arra a kígyó, és féltek a marástól. Kígyósziklának hívták.
A vasutépítők pedig felrobbantották ezt a sziklát, majd amikor elhordták a törmeléket, ezernyi kígyótetemet találtak közte.
Ennyi a történet.
További részletekre nem emlékezett a nagymamám.
Nyilván a téli szállását semmisítették meg a környék sikló-kígyóállományának.
Off: van egy természetjárókból álló csapat, akik rendszeresen ápolják hazai túrautakat, örömből, lelkesedésből. Mostanában láttam valamelyik csatornán egy róluk szóló riportot, azaz, csak a végét. Jó volna csatlakozni. Hallott róluk valaki?
Eddig inkább a Magas-Tátrában jártunk, mindig élmény volt, a kiépítettség, a megbízható útjelzések, tisztaság. Két éve volt, hogy a Csorba-tótól mentünk fel a Fátyol vízeséshez, özönvíz-szerű esőben. 7-kor indultunk, és már akkor friss kapanyomokat lehetett látni az ösvény átereszeinél, amelyeknek az a célja, hogy a lefolyó vizet oldalra, az ösvényen kívülre terelje. Egy órás kapaszkodás után értünk utol a két viharkabátos embert, aki ebben a reménytelen időben is tette a dolgát.
Eddig passzív olvasója voltam a fórumnak, mert mindent, ami készülődés közben érdekelt, megtaláltam a korábbi hozzászólásokban. Utólag is köszi az infokat, ez a hely tényleg egy paradicsom!!! Nagyon teszett... mennék is vissza, akár máris.... :-)) Pár tapasztalatot meg most én írok le, hátha mások okulására/szórakozására szolgálhatok vele. A kanyonokat a zöld jelű Nagy-Kiszel szakasz és a Zejmári kivételével mindet meglátogattam. Sajnos nagyon kevés a víz a legtöbbjükben, a vízesések épphogycsak csordogálnak! Ez gyakori így augusztusban? Még a Kis-Kiszel elején és a Nagy-Sólyom völgyben volt valami komolyabb vízesés, utóbbi lett egyébként a kedvencem. Talán a legvadabb mind között, meg még a Sólyom-völgy is nagyon bejött, természetesen Klauzy-tó érintésével.... Na jó, nem listázom már ki az össze bejárt helyet... A doronglétrahídtól, mint kiderült, jobban féltem, mint kellett volna (a lábremegés nemcsak a fáradtság, ld. Firon-könyv, jele lehet, hanem a bef*sásé is, mert nekem mindig a létra alján kezdődött és a tetején múlt el. Majd pár akadály után végleg elmúlt :-)). Az első szurdokban viszont, ami nálam a Piecky volt, ugyancsak megkaptam belőlük az alapkiképzést, utána nem volt velük gondom. Nem így anyukámnak, aki a Sucha Belából már az elején visszafordult, viszont, érdekes módon a Hernádon végig átjött gond nélkül . Ez azért érdekes, mert már mások is írtak tériszonyos emberekről. Nos, neki is valami hibrid tériszonya van, mert ha tud mibe kapaszkodni, akkor átjön 10 méterekkel a folyó felett is a trepnin, de ha nincs lánc vagy korlát, a Sucha Bela első doronghídjain közli, hogy ez nem az ő útja. A kanyonok kiépítettségével nekem nem volt bajom. Első este a magyar faházszomszédunk ugyanis nagyon f*kázta őket, h nem elég biztonságosak, de nem sikerült elrettenetnie :-))) OK, van, ahol a létra kissé remeg, vagy a doronghídon hiányzik egy-két fok, de összességében véve minden járható, engem zavarna is, ha nagyon kiépítenék őket. Egyébként találkoztam is egy karbantartó ürgével meg a fiával, akik mentek, és veregették vissza a dlh-k kilazult szögeit. Szállás a podlesoki kempingben volt. Szép és korrekt hely, még azt is el lehetett intézni, hogy szülők faházban legyenek ketten, én meg a sátramban (=nem ragaszkodtak a maximális faházfeltöltéshez). 2 negatívuma volt a helynek. Egyik, hogy melegvíz az nagyon ritka, késő délutántól gyakorlatilag soha nem volt, a másik meg Műhód cincogói (mert jó sokan vannak ám). Kirágta a kedves a sátram!!! Egy használt szendvicses szalvétáért, mert a többi kaja a házban, anyáméknál volt. Marha mérges voltam!!!! Műhódnak, ha jól emlékszem valamelyik képére, nagy ház-sátra van, ahová gondolom, könnyen betalált. Legalábbis én ezzel magyarázom, hogy ott nem lett belőle gond. Nálam meg ugye a cipzár helyett a sátor oldalába rágott magának ajtót.... Szóval a Podlesokba sátorral indulóknak tanács, hogy a sátorban, ha megoldható, nem érdemes ennivalót tartani (utána vettük észre, hogy mások is a fán, jól beszatyrozva tárolnak dolgaikat, feltehetően ugyanemiatt), érdemes figyelemelterelésként a sátortól kissé messzebb, maradék kajával etetni (nekem ez működött, utána nem jöttek), esetleg vigyetek egy házőrző macskát... :-)) A szlovákok - mint azt korábban, a Tátrában is tapasztaltam - abszolút rendesek voltak, igaz, alap turista szlovák szókincs sokszor hasznosnak bizonyult. Na kb ennyi a beszámoló azon része, ami másoknak is érdekes lehet. Persze ha valakinek van szüksége valami friss infora, segítek ha tudok. Meg ha időm engedi (el kéne végre kezdenem dolgozni is :-((), és felrakom a képeket netre (sok vizet ugyan ne keressetek rajtuk, mint mondottam), szólok majd...:-) Ámbár ha túl sokszor nézegetem őket, talán majd nem bírok magammal, és visszaindulok gyalog.... :-)))
Műhód, köszönöm a tanácsokat, el merünk indulni. A bukósisakon elgondolkodtam : )
Levente, ha látunk kígyót, lesz fénykép. Amúgy további Par-járókkal konzultálva úgy tűnik, egyáltalán nem ritkaság viperákat látni. Napsütötte sziklákon csapatostól sütkéreznek, és hála az égnek, nem keresik az emberi társaságot. (Miből gondolhatják, hogy jó félni tőlünk?)
Mit gondoltok, lesz tömeg most hétvégén? Érdemes az ünnep miatt mégis előre szállást foglalni?
