Szakács Béla
Tavaszi fehér terror
2010-03-07 15:22
Debrecen Ez az írás nem az 1815-ös Francia fehérterroról szól, hanem Endre kollégámról. Házasságának hajnalán kötött egy paktumot a feleségével. Azóta is ezt nyögi.
Endre minden hazai futballmecsre kimehet, ám cserébe negyedévenként különböző házimunkákban kell aktivizálnia magát. Ezek közé tartozik a tavaszi nagytakarítás. Vagy ahogy Endre nevezi: a fehérnép tavaszi terrorja!
Általában március közebén van ez a felhajtás. Jutka asszony mindig megígéri, hogy egy napos lesz, de általában két napig tart. Endre azóta március 15-én sem tud ünnepelni. Felesége szerint jobb is ez így, az utcán ilyenkor úgyis csak politikusok vannak, így rendes embereknek akkor semmi keresnivalója nincs a közterületen. Inkább március 16-án elmennek külön megkoszorúzni a Petőfi szobrot. Ráadásul az olyan civiles, szóval menő.
Ez a 48 órás nonstop takarítás Endrének valóságos rémálom. A legmegalázóbb, hogy az összes szőnyeget parfissal kell kiporolnia a házuk előtt. És olyankor mindig összetalálkozik egy-két futbalistaszurkoló ultraszemélyiséggel. Egy ízben hajnali 4-kor is próbálkozott már Endre, hátha nem jön arra Bé közepes. Nem is jött, viszont az egész környéket felverte, így később kiszúrták a kocsijának a kerekét.
A tavaszi takarítás idején Endre másik félelme, hogy a levegőbe röpül a lakás. Felesége ugyanis ilyenkor hihetetlenül nagy mennyiségű tisztitószert vásárol. Ezeket néha összeönti, kombinálja. Endre ilyenkor még az erkélyen sem mer dohányozni, nehogy berobbanjon a lakás. Egyszer a macska ugyan belelefetyelt a domesztoszba, de a gyors állatorvosi beavatkozás megmentette.
Endre elmondása szerint a legborzasztóbb amikor a 85 négyzetméteres lakásuk falait kell porszívózni. A zuhanyfülke ajtajának sínjében remekül megtelepedhet a lerakódott piszok, vagy elindulhat a penészgombák szaporodása. Ezeket a területeket is neki kell fertőtleníteni.
Persze ez mind semmi az ablakmosáshoz képest! Ráadásul a lakkozott fa ablakkeretre lerakódott légypiszkot hideg teába mártott puha ronggyal kell lemosnia. És a végén a kegyelemdöfés a függönyök visszarakása. Endre ilyenkor már gyakorlatilag nem beszámítható. Csak megy, megy fel a létrára serényen s monoton bús fájó mozdulattal illeszti a csipeszbe a függönyt. Utána legalább még kétszer leszedi, mert csálén áll.
Endre kollégámnak hetekbe telik, amíg újra visszanyeri régi önmagát. Ezek után érthető is.