Jó, akkor kérlek szépen fordítsd le nekem, szegény elmehunytnak, hogy még én is értsem, mit akart ez a jóember ezzel a fröcsögéssel a hozzám hasonlók értésére adni?
Egy lófaxt. Ha a Gyurcsányt küldené el az anyjába, akkor itt tapsikolna mindenki hozzá. Most meg mindenki akkora himnuszvédő lett, hogy kifordul a belem.
"Kölcsey nem írta bele a bazmeget így konkrétan, az részletkérdés, a napi politikai érzületet viszont belekódolta alaposan."
Nos, TW pontosan rámutat Kölcsey és Dopeman művei közti különbségre.
Amit Kölcsey írt, az kódolva írta és amit nem írt bele a versébe konkrétan, Dopeman viszont igen! Sőt nagyon is konkrétan és nem kódolva, hát éppen ezért lehet az egyik elismert és védett nemzeti imánk, a másik pedig közfelháborodást keltő és ügyészi vizsgálat tárgya.
Ugye milyen kevésen múlik?
És igen, a szó az egy nagyon veszélyes fegyver és akár ügyészi vizsgálat tárgya is lehet.
nem, mivel bazmeghegyekbe a politikusok/multik/bankok/stb vannak ágyazva, a himnusz itt éppenhogy ellenpontként jelenik meg, mint a szeméthalommal szemben álló tisztaság és remény.
A rap önmagában is nemzetgyalázat, a gajdolt szövegtől függetlenül. A média által favorizált, nemzeti kultúránktól távol álló trendi álművészet olyan mentális leépülést visz végbe az erre felvértezetlen ifjú lelkekben, ami aligha hozható helyre. Ahogy azt egy erdélyi magyar népdal frappánsan megfogalmazza:
"Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára, Tekints az ingadozó reménység pólcára, S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni, Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit, Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit, Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek: A szabadság s a rabság, miben különböznek!"
Üzenete ma még aktuálisabb, mint keletkezésekor. (Pálóczi Horváth Ádám "Ötödfélszáz énekek" című 1813-ból származó gyűjteményének első darabja)
A Kölcsey-vers nem jogdíjas, az egyik legtöbbet idézett magyar irodalmi alkotás. Mint nemzeti imádság, pontosan azt a helyzetet írja le, amibe Dopeman elhelyezte. Eleve az volt a címe, hogy A magyar nép zivataros századaiból; ennek megfelelően a tartalma depis nyivákolás arról, hogy mi régebben végigraboltuk ugyan Európát, de most meg nem megy annyira jól, ezért szíveskedjen segíteni rajtunk az Isten, valautaalap nem lévén akkor még. Hogy Kölcsey nem írta bele a bazmeget így konkrétan, az részletkérdés, a napi politikai érzületet viszont belekódolta alaposan.
"Teljesen jogosan mondta Pityinger, hogy bazdmeg!"
Meglehet, hogy jogosan mondta, de ezért a kijelentéséért az ügyészség nem is emel majd kifogást.
Ellenben, azt felróhatják neki, hogy az előadásában feltűnik a védet nemzeti jelkép (a Himnusz) szövege is. Ami az adott szövegösszefüggésben megbotránkoztató. És, ha ez nagynyilvánosságot érint, akkor bizony szankconálandó.
és akkor azt is elárulnád, hogy a vonatkozó szöveg hol követte el a vétséget?
mivel akárhogy is olvasgatom dopeman alkotását, én biz abban sehol nem fedezem fel, hogy az előadó bárhol is "a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést" használt volna.
(politikusokat, bankokat, multikat ekéz rendesen, de a per, ill. a gyanúsítás tárgya nem ez)
1. A törvényi rendelkezés, amelyre az utólagos normakontroll irányult, a Btk. 269/A. §-a volt, mely a nemzeti jelkép megsértését szankcionálja. Az indítványozók kérték e jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az ügy előadó bírája Strausz János és Kukorelli István volt.
2. A kifogásolt törvényszöveg szerint „aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő”.
3. Az indítványozók álláspontja szerint e cikkely sérti az alkotmány 61. § (1) bekezdésében alapjogként meghatározott véleménynyilvánítási szabadságot.
A határozat
4. Az Alkotmánybíróság az indítványok megfelelő elbírálása érdekében összehasonlító elemzést végzett, melynek során azt vizsgálta, hogy milyen a felségjelvények alkotmányos szabályozása az európai országok gyakorlatában. A vizsgálat során megállapította, hogy a nemzeti (állami) jelképek megsértését a legtöbb európai országban büntetőjogi szankcióval fenyegetik. Az egyes államok büntető törvénykönyvei e bűncselekményt szerkezetileg az állam elleni bűncselekmények között helyezték el, és a magyar Btk.-hoz hasonló büntetési tételeket alkalmaznak. Ezek alapján megállapítható, hogy a nemzeti (állami) jelképek büntetőjogi védelme nem tekinthető magyar sajátosságnak.
5. A nemzeti (állami) felségjelvények fokozott jogi védelmét több tényező indokolja. Egyrészt az, hogy az alaptörvényben meghatározott felségjelvények szorosan kapcsolódnak az alkotmányos demokrácia megteremtéséhez, másrészt pedig az e felségjelvényekről, használatukról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Továbbá az alkotmány XIV. fejezetében felsorolt nemzeti jelképek az ország külső és belső integritásának alkotmányos szimbólumai. Valamint figyelembe kell venni a demokratikus átmenet speciális történelmi körülményeit is, hiszen az előző rendszer által porpagált internacionalizmus kifejezetten igyekezett visszaszorítani a nemzeti jelképek használatát, így jelen helyzetben azok jogi védelme méginkább indokolt. Mindezeket figyelembe véve a nemzeti jelképek védelme alkotmányos korlátja lehet a véleménynyilvánítás szabadságának. Miután büntetőjogon kívül más alkalmas jogi eszköz nem áll rendelkezésre a jelképek védelme érdekében, így büntetőjog rendszeréhez képest enyhe szankció kilátásba helyezése nem tekinthető aránytalan korlátozásnak.
6. Az AB álláspontja szerint nem megalapozott az indítványozónak az a megállapítása, mely szerint a Btk. vizsgált szabálya diszkriminatív. A Btk. e rendelkezése csak az alkotmány által meghatározott és általa védett nemzeti jelképeket részesíti büntetőjogi védelemben. A törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az alkotmányban meghatározott nemzeti jelképeken kívül esetleg más államok nemzeti szimbólumait is büntetőjogi védelemben részesíti-e.
7. Mindezek alapján az AB megállapította, hogy a Btk. 269/A. §-a nem sérti az alkotmány hivatkozott rendelkezéseit, összhangban van az alkotmányos büntetőjoggal szemben támasztott követelményekkel, ezért az indítványokat elutasította.
Párhuzamos indokolások
8. Erdei Árpád a határozathoz párhuzamos indokolást fűzött, melyben kifejtette, hogy bár elfogadja a mostani határozatnak azt a megállapítását, hogy a jelen ügyben a véleménynyilvánítás szabadsága az alaptörvényre közvetlenül visszavezethető más normatív alkotmányos értékekkel ütközik, s a konkrét büntetőjogi norma szerkezete is különbözik a korábbi alkotmánybírósági vizsgálat alapjául szolgáló normákétól , rá kell mutatni arra, hogy a Btk. 269/A. §-ában meghatározott tényállás alkotmányossága nem csupán e megállapításra és a hozzá fűzött okfejtésre tekintettel mondható ki, hanem azért is, mert a véleménynyilvánítási szabadságot a közösség méltóságának védelme érdekében korlátozza.
9. Harmathy Attila párhuzamos indokolása még egyszer rámutat arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában követelmény az, hogy az emberi jogok korlátozása törvényen alapuljon. Ez a követelmény azonban az alkotmánybíró szerint nem merül ki abban, hogy a korlátozó szabály formailag törvényben fogalmazódik meg, hanem kiterjed a tartalomra is, és ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a korlátot meghatározó szabály megfogalmazása lehetővé teszi az állampolgár számára annak -- ha szükséges, jogi tanácsadó segítségével történő -- előre látását, milyen következményekkel járhat magatartása.
A Btk. támadott szabályát a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény határozta meg és iktatta be a Btk.-ba 269/A. §-ként. A jelen ügyben a szabály érthetősége, pontossága megfelel a bíróság gyakorlatában kialakult elveknek. A korlátozás törvényen alapuló volta tehát megállapítható. Mint ahogy megállapítható a korlátozás egyezményben elismert célja is, vagyis a felségjelvények védelmével összefüggésben mások jogainak védelme.
10. Kukorelli István párhuzamos indokolásában annak a véleményének ad hangot, hogy a határozat rendelkező részében kellett volna alkotmányos követelményként kimondani, azt az indokolásban szereplö megállapítást, miszerint nem minősíthető bűncselekménynek a nemzeti jelképeket érintő negatív vélemény kifejezése, a tudományos bírálat, de még az olyan művészi kifejezés sem, amely a jelképeket meghökkentő módon értékeli vagy azokat sajátos szemléltető eszközként használja. A szólásszabadság, a művészi kifejezés szabadsága és a tudomány szabadsága ennyiben elsőbbséget élvez a nemzeti jelképek büntetőjogi védelmével szemben. A jogalkotó a Btk. 269/A. §-ának megalkotásával a társadalomra veszélyesnek minősítette azt, ha valaki „nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el”, azonban az AB az alkotmány 61. §-ának értelmezése alapján megfogalmazott alkotmányos követelménnyel e tényállás alkalmazási körét szűkítette.
11. Németh János párhuzamos indokolásában szintén hiányolja, hogy a Btk. támadott rendelkezésének alkalmazási körére vonatkozó elvi tétel nem a határozat rendelkező részében, csupán annak indokolásában kapott helyet. Hiányolta továbbá, hogy az AB nem mutatott rá világosan, miért van különbség a 30/1992. AB határozatban vizsgált gyalázkodás, és a most górcső alá vett büntetőtörvényi tényállás alkotmányos megítélése között. Vélménye szerint a nemzeti jelképek fokozott védelmét elsősorban nem annak alkotmánybeli elhelyezése indokolja, hanem a többségi indokolásban is felvetett speciális történelmi körülmények..
Azt nem értem, hogy ha ennyire egyértelműen nondvacsinált az ügy, akkor a szügyészség miért helyezi magát szopóágra azzal, hogy nem azonnal utasítja el bűncselekmény hiányában.
Kurvára nincs már semmi, amit vizsgálhatnának, láblógáznak, oszt egyszer csak no, találtak valami vizsgálnivalót?
