„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Lk 6,35
Itt rögtön szembesülünk a problémával, hogy a vallásos ember várja a feltámadás jutalmát. Ezért nem mondhatja, hogy „ semmit érte nem várván.”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Tehát a vallásos lélekben semmivel sem lett jobb ember, csak annyi történik, hogy nem a földi világban, hanem a mennyeiben várja a földinél sokkal nagyobb jutalmát. Vagyis még többet akar.
Az ateista, ellenségeit szerető, mindenkivel jót tevő ember, sokkal nagyobb erkölcsi magaslaton áll, mint a vallásos, mert az ateista sem a földi, sem a mennyei világban nem vár jutalmat a jótevésért.
Nem valószínű, hogy Isten azokat az embereket venné magához, akik a jutalomban reménykednek, és akik meg nem, azokat kizárná.
És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Mt 19,29
A vallásos ember nem lemond a földi dolgokról, hanem ez által befektet egy sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető ügyletbe, gyakorlatilag nyerészkedni akar.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak. Mt 5,12
Tehát az ilyen vallásos ember is csak közönséges haszonleső, amit tesz, azt csak a még nagyobb haszon reményében teszi.
Van hite Istenben, de csak a felkínált haszon reménye miatt.
Ha nem lenne jutalma, hite sem lenne.
Valójában nem Istenben hisz, hanem a kecsegtető haszonban.
2Kor 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Tehát az ateista is megjelenik Isten előtt, ráadásul erkölcsileg sokkal magasabb fokon állva, mint a jutalom miatt hívő vallásos ember.
Akkor mi lesz az ítélet?
Előrébb kellene kerülnie az ateistának, mint a képmutató vallásosnak.
Már ha Istennél tényleg nincsen személyválogatás.
„Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek.”Jer 8,10
A hívők, a papok, akik mind istenben hisznek, valójában csak a hatalmas nyereség után nyargalnak, hamisságot űznek.
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Mk 8,36
Ugyanígy kárt vall, aki a mennyei világot megnyeri.
Mert aki jutalmat nyer, az a lelkében kárt vall, elveszett.
Mik 3,11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
De semmivel sem jobb a vallásos hívő sem, aki a jutalomért hisz Istenben.
A bibliai résznek így kellett volna íródnia:
Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, a hívőik meg jutalomért hisznek, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!
