"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Ez egy kötetlenebb beszélgetési felület, ezért is kértem lehetőséget ide nyitni topikot.
A Ferfihang -on a mindíg éppen legújabb cikkhez hozzászólva alakul ki (vagy nem) beszélgetés - nagyon nehéz egy mondjuk aznap ébredéskor eszedbe jutott témát csak úgy szóba hozni.
Határőr koromban prióztam eleget ahhoz, hogy manapság ne keresgéljek senki után hogy máshol hogyan mutatkozott be - veled ma reggel kivételt tettem.
Amúgy is látlak a HANG -on, de itt arra voltam kíváncsi hogy mennyire vagy széjjelszóródva.. hogy idehívjalak-e.
Csak szólnék, hogy bár fillér úgy hiszi, nem én vagyok Brewi. ;)
A sorkatonaság utálatához nem tudok hozzászólni, nekem hivatásos volt a pasim (bár volt egy sorkatona is, őt meg is látogattam, még mielőtt kiderült volna, hogy amúgy nős). Egyáltalán nem sajnálom, hogy megszűnt, szerencsére az öcséimet és az unokaöcséimet már nem érintette, és remélem, ez így marad: szerintem katonának az menjen, aki katona akar lenni. És ha lehet, ne akarjon senki háborúzni, és a katonák minden tevékenysége merüljön ki az árvízvédelem idején való segédkezésben. Viszont azt gondolom, hogy a sorkatonaságot utálni úgy, hogy közben az intézmény már huszonpáréve nem létezik, értelmetlen dolog. Legalább annyira értelmetlen, mint önkéntes cölibátusban várni a gyíkemberekre, és képzeletbeli nőkkel folytatott szexuális fantáziákkal kitölteni a holtidőt.
Ez egy érdekes gondolatmenet, de látom egy hiányosságát : a gyerek nem egy alacsonynövésű felnőtt. Nem ok nélkül tilos a gyereket élet adására és élet elvételére felhasználni. A szülők közötti érzelmi mélyrepülés őszinte feltárása a kicsik előtt.. hm.
Eleve az őszinteség egy síkos téma, hiszen a saját magunkkal szemben elvárható nyíltság nagyon nem ajánlható a külvilág felé. És az összes többi szint ... hm-hm..
Szóval nem.. nem való a gyerekeknek a szülők egymás közti nyílt szókimondása SEM.
Az hogy őrültnek érzi-e magát az a magát közösséginek tartó ember aki rájön hogy valamilyen közösségi részből kimaradt.. szerintem ettől nem őrültnek hanem abból a közösségből valamilyen szinten kirekesztettnek érzi magát.
Maga a gondolatmenet egy új nézőpontot mutat be.. tetszik, és érdekes gondolkozni rajta.
Azt hiszem, ezt ejthetjük. Az emberek 97%-a nem akarja hallani az igazságot. A maradék 3% meg csak akkor, ha kiskanállal adagolják, vastagon porcukrozva.
Kell, hogy legyen egy közösség, amiben megegyezünk, mi micsoda. Akinek hazudnak, az ki van közösítve.
Amikor valaki rájön, hogy a többiek a közösségben tudnak valamit, amit ő nem, akkor visszamenőleg őrültnek érzi magát, mert ezek szerint mindaddig mindenki egy másik valóságban élt, mint ő. És ő nem is tudta. Ez maga az őrület.
Például egy gyerek megérzi, mi történik a szülei között. Teljesen benne úszik a valóságban. Nem lehet előle titkolni semmit. Viszont ha a szülők hazudnak, akkor a gyerek megőrül.
Mert nem tudja, nincsenek szavai arra, amit tud és érez. Azt hiszi vele van a baj, hogy olyanokat érez, ami nem igaz. Hallucinál. Tehát ha a szülők hazudnak, a gyerek megőrül.
Az egész pszichoterápia, és eredetileg a pszichoanalízis arról szól, hogy egy kapcsolatban megtaláljuk azt a bizonyos bátorságot, szavakat találjunk az eddig kimondhatatlanra.
Remélhetőleg a terapeuta megfertőzi ezzel a bátorsággal a pácienst. A terapeutának elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy akkurátusan kimondja, mi van. Például közte és a páciens között.
Nem kell cukorbetegnek lennem, hogy étrendet készítsek egy cukorbetegnek.
Az ilyen dolgokat meg lehet tanulni, és annak birtokában vallásos vagy szakmai útravalót is adni a jegyeseknek, moderátorkodni a házasfelek között. De nem az volt a mondandóm lényege, hogy a papok csinálják, hanem azt nehezményeztem, hogy a házasságra jelenleg senki és semmi nem készíti fel a házasulókat, sőt, még a jegyesoktatás se erre van kihegyezve.
Az lehet , hogy a gyónások okán tudják a hívek "bűneit" , de milyen gyakorlati tanáccsal szolgálhatnak a feszt félrekefélő Józsikának , aki ezt természetesen meg sem gyónja , sőt templom tájára sem megy . Vagy a házsártos Mancinak , aki szintén nem gyón ilyesmiről , mert fel se fogja , hogy ezzel kergeti a zurát' a kocsmába . Vagy a Lajcsinak , akin a fél falu röhécsel , mermá' csak a pappal nem csalta meg a zasszony' .
Elmondhatják , hogy ezt ne csináld/azt ne csináld , de hogy helyette mit és hogyan , azt ők gyakorlatból nem tudhatják .
...én meg érzékletesen elmesélem neked, hogy milyen élmény egy JÓ military lovon szintidőn belül végigmenni egy alap nehézségi fokú (120 cm) akadálypályán.
Amit a létszámarány-változásból következő normalitásváltozásról feltételezel (a 856-osban), az sajnos nem ilyen egyszerű.
Mert az államgépezet működése is megváltozik ha a közvetlen működtetői kulturálisan megváltoznak.
Szekula.. miii.. jaa, Magyarul hittelenné válás.
Az IszlámÁllam soraiban harcoló önkéntes harmadgenerációs német és francia állampolgárok nem ritka kivételek hanem normális fejlődés következményei. Illetve Allah a hittelenséget még jobban üldözteti mint a hitetlenséget. Hittelenné csak egy feltétel nélkül szerető Isten hívői válhatnak.. tömegesen.
Cölibátust fogadtak, de vakságot nem. Pontosan tudják a gyónások miatt, hogy milyen igazi problémák és nehézségek merülnek fel egy házasságban, éppenséggel nem lenne szerintem ördögtől való gondolat, ez alapján egy összefoglalót nyújtani a jegyeseknek és a nem összeillő párokat lebeszélni arról, hogy hülyeséget csináljanak, pláne az örökkévalóságig, amiben ugye ők hisznek, hogy majd a mennyben se szabadulnak egymástól a házastársak.
"De a beáramló muzulmán tömeget látva kellett elgondolkoznom hogy mit lehet azzal a .. hm.. csak mint választói létszámmal szembeállítani - huszonöt év múlva."
Nem kell aggódni, a szekuláris állam mint olyan megoldás lehetne, feltéve, hogy egyik vallást, hitet sem teszik mérlegre. Egységesen el kell utasítani mindegyiket, és akkor egy állam működésébe nem lehetne hitéleti alapon beavatkozni. Mivel most arra törekednek, hogy a szakralitás is megjelenjék a mindennapokban is, könnyen lehet, hogyha fordul a kocka, egy másik hit, vallás szakrális fundamentuma válhat normává.
A példáid szélsőségesek, de igazad van. :) Sokan felejtjük el azt a régi bölcsességet: a házasság előtt legyen nyitva a szemed, utána viszont csukd le félig. ;)
Nem beszélve arról, h a második házasságkötés ellehetetlenítése erőst visszafogná a szeretőzést is. A második házasság reménye nélkül ugyanis kevesebben feküdnének alá a házas pasiknak...
"Meg az is, h sorban egymás után lehet valakinek 8 felesége is, de egyszerre kettő már nem. Ez is képmutatás... Ez nem normális!"
Miért, te lennél második feleség?
Mert én pl. tuti nem lennék második férj. (feltéve, hogy jogegyenlőségben gondolkodunk, tehát a nőnek is lehet több férje, nem csak a férjnek több felelsége)
Azért "misztifikáljuk" mert szerintem egy nagyon szép hagyomány, ami ( ha az ember értelmesen házasodik) társadalmilag is nagyon hasznos.
Bárkinek elhiszem, hogy mivel neki nem jöt össze, nem tekinti fontosnak, de az előttünk szólóval is egyetértek: a házasság legyen egyszeri, és megismételhetetlen, de a válás jogát fent kell tartani.
Nem akarok az áldozathibáztató szerepében (tul sokáig:) tetszelegni, de mikor egy nő huszonéves korában hozzámegy a hétvégi diszkóban hétvégenként magát seggrészegre ivó "falubikájához", az a nő miért csodálkozik 25 év múlva, mikor az alkesz férje hetente eltángálja? Az a faszi, aki korai harmincas éveiben az amúgy hozzá nem illő (jóval előnyösebb küllemü) aranyásó nőcikét elveszi, az miért csodálkozik, mikor összesúgnak a háta mögött, hogy "ez a Jani mekkora egy ribancot vett már el" ?
Sajnos az emberek nagy része tehet a szerencsétlen sorsáról, tisztelet a kivételnek.
"És mit gondolnak ezekről a dolgokról azok, akik valóban megfontoltan, komolyan véve, és tisztelve egymást, és a születendő gyermekeiket, leendő házastársuk családját is ideértve, tisztelve a törvényeket végigcsinálják, és azt látják, h szakképzetlen bohócok vásári mutatványt csinálnak abból, amit ők igyekeztek komolyan venni..."
Mit kéne gondolni? Semmit. Mindenki megérdemli a nyomorát, amit a nyakába kap. 46 éves férfi vagyok. kiscsikóként nehéz volt felfogni, illetve átlátni, hogy a szüleim mit, hol rontottak el a házasságuk során, de 30 körül már jól láttam. Ebből jött az is, hogy én nem akarom így elszúrni az életemet. Mivel a nejem is elvált szülők gyermeke, nem volt túl nehéz meggyőzni arról, hogy mi ne így csináljuk. Hazudik az, aki azt mondja, hogy egy házasságban nincsenek nehézségek, de ezeket együtt meg kell oldani. Komolyan kell venni azt az "esküt", amit egymásnak tesznek az emberek. Engem nem bizserget, hogy ilyen sok a válás, ez az én életemet nem befolyásolja. Én megyek tovább az úton. Akit meg ez elriaszt, az ne is vágjon bele.
