A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Lee Smolin (New York, 1955 –) amerikai elméleti fizikus. Kutató a Perimeter Institute for Theoretical Physics intézetben és adjunktus a Waterloo Egyetemen. Legismertebb munkája a kvantumgravitáció több megközelítésének kidolgozása, köztük a hurok-kvantumgravitáció. Azt állítja, hogy a két fő kvantumgravitációs elmélet, a hurok (loop) kvantumgravitáció és a húrelmélet összeegyeztethető, mint ugyanazon elmélet külön aspektusai. Kutatásai kiterjednek a kozmológia, elemi részecske elmélet, kvantummechanika, elméleti biológia területekre is. Smolin legismertebb munkája a termékeny Világegyetem elmélete, melyet kozmikus természetes szelekciónak is neveznek. Megkísérli a biológiai evolúció alapelveit a kozmológiában alkalmazni.
Sir Roger Penrose (1931. augusztus 8.) angol matematikus és elméleti fizikus.
Tudományos eredményeinek elismeréseként 1994-ben a királynő lovaggá ütötte. 1988-ban a Stephen Hawkinggal közösen elért eredményekért megkapták fizikai Wolf-díjat. ...
Ő dolgozta ki a tvisztorelméletet (a tvisztorok a téridő alapjául szolgáló, magasabb dimenziós komplex térben működő, absztrakt geometriai alakzatok). További alapvető eredménye a kozmológiában a Stephen Hawkinggal megalkotott Hawking–Penrose-tétel, amely szerint az einsteini téregyenleteknek nincs szingularitás (például ősrobbanás, fekete lyuk) nélküli megoldása.
Martin Bojowald (1973. február 18. ) egy német fizikus, aki a Penn State Fizikai Tanszék karán dolgozik, ahol a Gravitációs és Kozmosz Intézet tagja. Több évet töltött a Max Planck Gravitációs Fizikai Intézetben , Potsdamban , Németországban . A hurok kvantum gravitáción és a fizikai kozmológián dolgozik, és megbízható a hurok kvantum kozmológia almezőjének létrehozásával .
Én nem a legmélyebb (végső) okok keresésére gondoltam (bár annak keresése sem áll távol a tudománytól), hanem általában az ok-okozatiság természeten belüli keresésére (eltekintve a természetfölöttiektől), s ezzel a módszerrel fizikai törvényszerűségek felismerésére.
Valamikor a görögök azt hitték, hogy a villámokat személyesen Zeusz kezeli és irányítja. Később aztán Benjamin Franklin kiemelkedő munkásságának köszönhetően (is) kiderítették, hogy a villámoknak egy elektromos jelenség az OKA, nem pedig Zeusz.
Sokáig nem tudták, hogy az égés jelensége tulajdonképpen micsoda. Először felvetődött egy flogiszton nevű anyag szerepe, de aztán bebizonyosodott, hogy az égés OKA és magyarázata a különféle elemek oxigénnel való egyesülése.
Vagy vegyük Newton emblematikus felfedezését, amikor felrémlett neki, hogy az alma leesésének és a Hold keringésének ugyanaz a természeti jelenség az OKA, amit gravitációnak nevezünk.
Amikor a tudomány igyekszik a természeti jelenségeket megismerni, akkor ezt alapvetően az ok-okozatiság elvének segítségével történik. Ha van egy eddig nem (kellően) megmagyarázott fizikai jelenség, akkor annak kiderítése a tudomány feladata, mégpedig úgy, hogy azt a már addig kiderített természeti jelenségekkel összhangban magyarázza meg, s nem a természetfölötti ágensek és varázslások felhasználásával. A tudományos magyarázatok nem nélkülözhetik az ok-okozatiság elvét; mert enélkül csak olyan válaszokat tudunk adni, hogy „ez a jelenség így van, higgyük el, de nem tudjuk, hogy miért”. Ez nem tudományos magyarázat.
Természetesen nem tudjuk még minden jelenségnek az okát és tudományos magyarázatát, de az a tudomány feladata, hogy egy-egy lépéssel előbbre kerüljön a természeti jelenségek megismerésében.
Ha a teljes univerzum tömege képes lenne visszapattanni, akkor egy kisebb tömeg is vissza pattanna a (feltételezett) szingularitás előtt, amikor az anyag a fekete lyukba zuhan.
Mivel kicsiben nem történik meg, ezért nagyban se fordulhat elő.
részletesen kidolgozott modell semmit nem tud mondani arról, hogy mi történt a kezdő pillanatban,
Nagyon lényeges különbség a jelenlegi kozmológiai modell és a Smolin prófétád által részletesen kidolgozott modell között, hogy az előbbi létezik és működik, az utóbbi pedig nem is létezik, pláne nem tud semmit mondani arról, hogy hogyan is történt az a mesebeli "visszapattanás"
Természetesen nem vitatom el azt a jogodat, hogy olyan fantazmagóriákban és mesékben higgy, amilyenekben akarsz.
Téged láthatóan félrevezet Lee Smolin könyveinek olvasgatása. Az ott előadott laza eszmefuttatások egyike sem kidolgozott elmélet. Te pedig láthatóan nem tudsz különbséget tenni az efféle fantáziák, és a valóban részletesen kidolgozott modellek között.
Ez az eljárás is jellemző rátok, szekértáborbeliekre. Először azzal jöttetek elő, hogy én, mint laikus mennyire nem értek ehhez. Aztán mikor megemlítettem néhány tudós nevét, akik ugyanazt az elvet képviselik, akkor megpróbáltátok meghazudtolni a szerzőket, hogy tulajdonképpen nem is úgy gondolta, igeidők, meg egyebek…Aztán mikor az orrotok alá dörgöltem, hogy szóról szóra mit írt, akkor meg megpróbáljátok lekicsinyelni az említett szerzők munkáját és megállapításait. (Egyébként ugyanezt eljátszottátok már Matolcsi Tamással kapcsolatban is.)
Nem az a lényeg, hogy a visszapattanó ciklikus modellt elméletnek, vagy hipotézisnek tartjuk. A lényeg, hogy van két alapelv, ami között választani kell.
Az egyik alapelv (vagy feltételezés, hiszen senki sem volt ott), hogy a világ előzmény nélkül a semmiből lépett elő vagy teremtődött, terével, idejével, energiájával együtt.
A másik elv pedig az, hogy a világ nem teremtődött, mindig is létezett, s az ősrobbanásnak nevezett expanzió csak egy következő világciklus kezdete, melynek előzménye az előző ciklusbeli összeroppanás, s innen ered az expanzió energiája.
Lee Smolin és Martin Bojowald ez utóbbi elvet képviseli, s ezzel kapcsolatban tudnak felhozni érveket, amiket különböző értekezésekben ki is fejtettek. Ezek az értekezések nem mondanak ellent a népszerűsítő kiadványokban megállapított alapelveknek. Ezek nem fantáziák, hanem alaposan átgondolt alapelvek, megállapítások.
Különben meg az általatok részletesen kidolgozott modell semmit nem tud mondani arról, hogy mi történt a kezdő pillanatban, vagyis hogyan ugrott elő a világegyetem a semmiből, s nem szól arról, hogy fizikailag hogyan zajlott le a „megtestesülés”. Ennyit a részletes modellről…
Téged láthatóan félrevezet Lee Smolin könyveinek olvasgatása. Az ott előadott laza eszmefuttatások egyike sem kidolgozott elmélet. Te pedig láthatóan nem tudsz különbséget tenni az efféle fantáziák, és a valóban részletesen kidolgozott modellek között.
De ebben nem Smolin a ludas. Én is olvastam a könyveit, s mondhatom, elég világosan felhívja erre a figyelmet. Igen csacskának kell lenned ahhoz, hogy ne vedd észre.
Vagy nem is csacskaság ez? Hanem tudatosan lerántod a saját tévképzeteid szintjére, mint valami önigazoló szöveggyűjteményt próbálva felhasználni.
Egyébként a természettudomány egész fejlődésére, korszakalkotó eredményeire jellemző az az elv, hogy a természet jelenségeire keresi az okszerű magyarázatot
Ez így egyszerűen történelmileg nem igaz. Az első modern természettudomány, a földrajz illetve a csillagászat egyáltalán nem keresett okokat a vizsgált jelenségekkel kapcsolatban. Az ú.n. tudományos módszer éppen a jelenségek leírásában, a modellalkotásban, és a mérési módszertan kidolgozásában volt új. Se Newton, sem Heisenberg nem remélte, hogy a szó filozófiai értelmében okokat találhat a jelenségekre. A bonyolultabb jelenségek visszavezetése egyszerűbbekre, (akárcsak a lényeges körülmények kiemelése) természetesen nem tekintendő ilyen "mélyebb oknak".
amelyet meg lehet magyarázni az előző univerzum történetével.
Konkrétan és nyomatékosan:
Egyetlenegy konkrét tudományos eredmény sem létezik, amelyben ezt bárki megtette volna.
Ettől persze tarthatod a nagy Smolint a prófétádnak, Az idő újjászületése című könyvét pedig mindennapi evangéliumodnak, ha a mesékben szeretnél hinni inkább...
Csak mivel az emberi nyelvben kizárólag az ösztönös időképzet szerinti igeidőkkel lehet megfogalmazni bármit, ezért amikor szóban ismertetnek dolgokat, akkor az a laikusoknak úgy tűnhet, mintha "időben megelőző" rendszerekről beszélnének.
Na. látod ez a nagy mellénbebeszélés, sőt, a szerzők mondanivalójának teljes meghazudtolása!...
Le Smolin konkrétan és nyomatékosan ezt írja le az Idő újjászületése c. könyvében:
„Az ősrobbanás valójában egy visszapattanás, amelyet meg lehet magyarázni az előző univerzum történetével.
Az univerzumunk az egyik szakasz az univerzum egymásra következő korszakainak sorában. A korábbai korszakok nyomai vagy maradványai megfigyelhetők a kozmológiai adatokban.”
Ne próbáld még egyszer igeidőkkel meg egyéb baromságokkal ellentétesre kifordítani a mondanivalóját! Legföljebb ajánlhatod neki a gyorstalpalódat, hogy te majd megmagyarázod neki, hogy mi a jó elmélet…
Szóval szerintem az egy téves intuíció, amikor a kozmológiában megpróbáljuk elkerülni az előzmény-nélküliséget. Főleg, ha azt nézzük, hogy a kvantumfizika révén konkrétan ismerünk is olyan jelenséget, ami a legjobb modellek szerint teljesen véletlen, nem határozza meg semmi.
Egyetértek Lee Smolinnal, aki szerint a kvantummechanika nem teljes elmélet, hanem csak közelítése egy még nem ismert kozmológiai elméletnek. Hogy nem teljes elmélet, az is mutatja, hogy alapvetően statisztikailag ragadja meg az eseményeket, de nem mondja meg, hogy konkrétam mi történik, pl. mit csinál az elektron az atommag körül (itt is van meg ott is van…) Továbbá nem sikerült eddig egyesíteni az általános relativitáselmélettel sem. Még sok mindent ki kell deríteni mind a mikro-, mind a makrovilágról, hogy tisztábban lássunk.
A kvantumfizika szerint teljesen véletlennek tartott dolgok sem biztos, hogy annyira véletlenek, hiszen a radioaktív atomok véletlenszerűnek tartott bomlásánál is az a helyzet, hogy minden elemnek van egy rá jellemző átlagos elbomlási időtartama, s bár az egyedi atom bomlását valóban nem lehet előrejelezni, az átlagos bomlási idő azt mutatja, hogy valamihez igazodnak ezek az elemek, így mégiscsak lehet valami oka a bomlásnak. Ha nincs oka, akkor miért bomlik el?
Egyébként a természettudomány egész fejlődésére, korszakalkotó eredményeire jellemző az az elv, hogy a természet jelenségeire keresi az okszerű magyarázatot, mégpedig olyan módon, hogy az magából a természeti folyamatokból legyen levezethető, s nem valamilyen természetfölötti ágensre (angyalok, Zeusz, Isten, Nagy Tervező, Semmiből Varázsló stb.) legyen visszavezetve.
"Szóljál Smolinnak, Bojowaldnak, Penrose-nak, és a többieknek, hogy iratkozzanak fel az általad tartott gyorstalpaló tanfolyamra, mert olyan hülyék, hogy nem tudják megérteni, hogy nincs olyan objektum, aminek a világvonala a szingularitás elé futna be"
Bocs, de ezt ők is nagyon jól tudják, csak te annyira nem értesz a témához, hogy az ismeretterjesztő könyveikből nem vagy képes kiolvasni!
Te egyszerűen egy abszolút - mindenek hátterében megállíthatatlanul folyó - időben gondolkodsz, mert az evolúció a szavannai túléléshez ilyen idő-képzetet épített be az agyunkba. Ebben az abszolút - mindenek hátterében megállíthatatlanul folyó - időben képzeled el az univerzum történetét, hogy egy adott pillanatban kezdődött, és zajlik máig, de a teljes "időfolyam" független nálad az univerzumtól és így természetesen a kezdőpillanat előtt is volt idő és volt valami.
NA EZ AZ, AMI ELEVE HIBÁS AZ ÁLTALÁNOS RELATIVITÁS TÜKRÉBEN!!!
A felsorolt tudósok viszont - veled ellentétben - kenik-vágják az általános relativitást, és nagyon is jól tisztában vannak azzal, amit leírtam: nincsen abszolút - mindenek hátterében megállíthatatlanul folyó - idő! A felsorolt tudósaid sem a mi univerzumunk téridejének az egyenes folytatását feltételezik az ősrobbanás elé, hanem általában csak valami oksági értelemben "megelőző" rendszert feltételeznek. Azaz nem időbeliség értelemben "megelőző" rendszert, azaz nem az univerzumunk ősrobbanás előtti "múltját"!
Csak mivel az emberi nyelvben kizárólag az ösztönös időképzet szerinti igeidőkkel lehet megfogalmazni bármit, ezért amikor szóban ismertetnek dolgokat, akkor az a laikusoknak úgy tűnhet, mintha "időben megelőző" rendszerekről beszélnének.
Nem mellesleg, az összes ilyen "oksági megelőző" rendszer feltételezése semmiféle bizonyítékkal nem rendelkező HIPOTÉZIS. Az okos ember pedig nem alapoz világképet bizonyítatlan kitalációkra.
hanem csak egy nagyon kicsi, de véges térfogatba való sűrűsödés, ami az előző ciklus összeroppanásának a következménye.
Aztán van néhány csudálatos nagy visszapattanás, amiről ugyan senki, még maga a nagy Smolin meg Bojowald se tudnak semmit, de az nem ám a fantázia mesevilága, hanem tőrülmetszett tudományosság, amolyan "mérnök" úr módjára...
egyetlen objektum nincs ebben az univerzumban, amelyiknek a világvonala a szingularitás "elé" futna, és mivel az univerzum a benne lévő dolgok összessége, az univerzumnak sincsen "múltja" a szingularitás előtt.
Szóljál Smolinnak, Bojowaldnak, Penrose-nak, és a többieknek, hogy iratkozzanak fel az általad tartott gyorstalpaló tanfolyamra, mert olyan hülyék, hogy nem tudják megérteni, hogy nincs olyan objektum, aminek a világvonala a szingularitás elé futna be…Gyorstalpaló!...Ekkora nagyképűséget!...
Azt nem vagy képes belátni, hogy amit „gyorstalpaltatsz”, az csak egy modell, ami korántsem tökéletes. Többek között azért, mert ott van benne a szingularitás, ami nem más, mint egy matematikai pont, nulla dimenzióval végtelen sűrűséggel, ahol semmilyen fizikai modell nem működik.
A vissszapattanó ciklikus modellben nincsen szingularitás, nincsen végtelen sűrűség, hanem csak egy nagyon kicsi, de véges térfogatba való sűrűsödés, ami az előző ciklus összeroppanásának a következménye. És természetesen ebben a modellben időben követhetők visszafelé is az események az ősrobbanás elé is. Penrose szerint a mikrohullámú háttérsugárzásban is megjelenik olyan mintázat, ami az „ősrobbanásnak” előtti idők eseményeire utal.
De te csak hajtogasd továbbra is a szingularitást, meg a világvonalaidat…
Mivel jogom van butaságokat leírni és egy fórumon közzétenni, íme! ;-)
A diszkrét téridőről, az anyagról, az univerzumról
A kvantumot, mint adagot, én a tér és az idő végességéhez kapcsolom, amennyiben a potencia pont, mint egy szingularitás is véges potenciával, megnyilvánulási készséggel rendelkezik. Ez a véges potencia az elsődleges létalap, ami öröktől van, és ami megnyilvánul tér-idő kvantumként. Az időnkénti, vagyis az egymást követő újbóli megnyilvánulásai, egy végtelen folyamatot, mintegy „gyöngysort” alkotnak. Ezzel a véges időnkénti, de újbóli dinamikus megnyilvánulással kapcsolja össze a végest, a végtelennel, a létet a létezővel. Ugyanakkor a potencia pontok, az egyéni téridő kvantumok száma is megszámlálhatatlanul „végtelen”sok. Ezzel a sokasággal alkotja azt a végtelen, fluktuáló halmazt, amit „kvantumhabnak”, anyagmentes téridő struktúrának nevezek. Ez tartalmazza részben az anyagot is, amivel kialakul a dualisztikus világképünk, a szellem és az anyag párosáról.
Az anyagról: az anyag is kettős természetű létező, amely részecske és hullám formátumú, nem megszámolhatóan sok, de véges mennyiségű öröktől való létező, amely állandó mozgásban van.
Én úgy gondolom, hogy a (field) mező, az anyag elemi részecskéinek „anyagi” terméke, vagyis a töltéseikből fénysebességgel ki és beáradó „hatóerő”, ami mindenirányban átjárja azt a téridő tartományt, amely még a töltött részecskéket tartalmazó halmazon is túl terjed. Ahol véget ér a mező, azon túl már nincs elektromágneses és gravitációs kölcsönhatás a véges számú elemi részecskék között. Képzeljük el, hogy az elektromágneses hatás kék színű, a gravitációs, pedig sárga. Ezek keveréke a zöld színű mező, egy zárt halmaz, ami az anyagi hatóerőknek állandó fénysebességű, mindenirányú halmazon belüli áramlása. Mivel ebben a halmazban találhatók a töltéssel, (gravitációs tömeggel bíró) részecskéket formáló anyag is, ezek mozgási sebessége már nem éri el a fénysebességet. Mivel a mező egy állandó „belső” sebességű zárt halmaz, ha eltekintünk a mozgási irányultságoktól, akkor egy álló vonatkoztatási rendszernek vehetjük. Ehhez vonatkoztatjuk a részecskékből álló anyag mozgási sebességének maximumát, amihez meg viszonyítjuk a minimumát. A mezőhöz viszonyítva álló részecske nincs, csak az együttmozgó testek egyike áll, a másikhoz képest. Most képzeljük el, hogy az álló vonatkoztatási rendszernek minősített mező színe fekete, mert eltekintünk a mozgástól és annak irányultságától. Ez lenne a sötét égboltozat, amin fehér fénypontként látszanak a nem fénysebességgel mozgó, fényt kibocsájtó égitestek. A fehér fénysugár, aminek színét az irányultságának figyelembevétele adja, fénytöréssel (prizmával) szétbontható a szivárvány színeire. Ezek szóródása és visszaverődése, pedig a kevert színeket adja.
A kínai univerzalizmus szimbóluma a Jin Jang, jól szemlélteti az elgondolásomat. A kör, amiben a két cseppalak van, az egységet, az egészet jelöli. A fekete cseppben lévő fehér kör, és a fehér cseppben lévő fekete kör, az anyag duális természetét és a vonzó, taszító hatásokat is szimbolizálja. A cseppalakok görbülete, pedig a mozgást, a körforgást jelképezi. Ha az anyagmentes téridőt színtelennek tekintjük, akkor a benne lévő Jin jang szimbólum az anyagi univerzum.
A kettős természetű anyag, egy végtelen téridő halmazon belüli, véges halmaz, vagyis az Univerzum. Az univerzumon belüli, általunk belátható, érzékelhető halmaza, pedig annak csak töredéke. Ennél fogva e belátható tartomány tágulása, nem azonos a benne található erőtérnek (mezőknek),éstéridőnek a kitágulásával. Inkább nevezném a tömeggel rendelkező objektumok lokális, időnkénti felhígulásának. A még érzékelésünkön túli tartomány hatásairól, eseményeiről, csak a felénk irányuló, az időben késlekedő fény, közvetett információi érkeznek.
Again, this is a question that depends on which of the many distance definitions one uses. However, if we assume that the distance of an object at time t is the distance from our position at time t to the object's position at time t measured by a set of observers moving with the expansion of the Universe, and all making their observations when they see the Universe as having age t, then the velocity (change in D per change in t) can definitely be larger than the speed of light. This is not a contradiction of special relativity because this distance is not the same as the spatial distance used in SR, and the age of the Universe is not the same as the time used in SR. In the special case of the empty Universe, where one can show the model in both special relativistic and cosmological coordinates, the velocity defined by change in cosmological distance per unit cosmic time is given by v = c ln(1+z), where z is the redshift, which clearly goes to infinity as the redshift goes to infinity, and is larger than c for z > 1.718. For the critical density Universe, this velocity is given by v = 2c[1-(1+z)-0.5] which is larger than c for z > 3 .
For the concordance model based on CMB data and the acceleration of the expansion measured using supernovae, a flat Universe with OmegaM = 0.27, the velocity is greater than c for z > 1.407.
"Az utolsó még észlelt galaxis majdnem fénysebességgel távolodik??? !!! -ezt állítják egyesek."
Kapaszkodj meg: GYORSABBAN TÁVOLODIK A FÉNYSEBESSÉGNÉL.
Csak van egy ilyen újságírói-ismeretterjesztői összeesküvés, hogy a görbült téridő okozta bizarr dolgokat nem javasolt a vérlaikusoknak tudnia, ezért aztán a z vöröseltolódás-értékből relativisztikus dopplerrel számolnak sebességet, mert ezzel a számolással a végeredmény soha nem haladja meg a fénysebességet.
A valóság viszont az, hogy akkora távolságra, amekkorára ezek a galaxisok vannak, a TÁGULÓ UNIVERZUMBAN NEM LEHET FELVENNI VONATKOZTATÁSI RENDSZERT, hogy ahhoz viszonyítva a "mozgási sebességnek" értelme legyen. Ha pedig nincsen olyan vonatkoztatási rendszer, amiben értelmes a távoli galaxis "sebességéről" értekezni, akkor csak parasztvakítás a relativisztikus doppler használata: ugyanolyan hülyeséget ad meg, mintha kutyaközönséges dopplerrel számolnánk. Kutyaközönséges dopplerrel számolva pedig a sebesség többszörösen meg fogja haladni a fénysebességet.
De szerencsére a távoli galaxis NEM MOZOG hozzánk képest, így a "sebessége" is értelmezhetetlen. Az univerzum tere tágul, mert ilyen speciális görbülete van az univerzum téridejének, és emiatt a görbület miatt az amúgy nyugalomban lévő galaxisok egyre távolabbra sodródnak egymástól.
Sokat kéne még erről tanulnod, nárciszvirágszál, hogy egyáltalán az alapokat kezdjed kapisgálni...
