pár őszi dugványom mostanra eresztett végre többcentis gyökereket, de ugyanakkor megjelentek idén már a friss hajtáskezdeményeik :). Őket szerintetek hagyjam vízben tavaszig vagy inkább most ültessem földbe? Ha a helyük változatlanul a konyhaablakban lenne, nyilván megnyúlt hajtásokkal számolhatok, de mi van ha kirakom a telelőbe ? Megmaradnak ezek friss gyökeresek a vizben is és a földben is hűvös helyen ?
Mondjuk a méreteknek is határt kell szabnunk, na meg a locsolás is fontos része a mi leandertartásunknak..., de valóban a legnehezebb számunkra a teleltetés.
Azt hiszem Olaszországban sem egyértelmű ez, feltehetően Szicíliában hamarabb kezdődik, mint az északibb részeken, de ez sem biztos, hiszen az északon lévő Garda tó mellett is mediterrán klíma van. Azért ha leandert akarunk látni, akkor az június végétől az igazán kecsegtető, ami leandert láttam, fényképeztem, azok akkorról vannak többnyire. Általában májusban utaztunk, akkor még nem volt jellemző a virágzás, néhol előfordult, de kismértékben. És amikor egyszer szeptember közepén jártunk arra, akkor is inkább már csak előfordultak szép bokrok, de többnyire a második virágzáson is túl voltak.
Nem véletlen :-) Bár meg kell mondjam, azért nem annyira jellemző az ilyen kert Toszkánában sem..., látszik rajta, hogy aki kitalálta, nem olasz, nem a gazdaságosság, hanem inkább a "gyűjtőszenvedély" vezérelte. Francis Mayes amerikai egyetemi tanárként valamikor pár évtizede Toszkánába ment válását "kipihenni", és ahogyan az lenni szokott, beleszeretett a gyönyörű tájba. Ám az egyszerű halandók, mint vagyunk a legtöbben, hiába szeretünk bele, nem adatik meg, hogy vegyünk ott azon nyomban egy villát. Ő megengedhette magának "Bramasolét", és azóta fél évet ott tölt, fél évet Amerikában. Illetve lehet már nincs pont így, azért nem követem naprakészen az életútját. A lényeg az, hogy megírta a "Napsütötte Toszkána" című könyvet, ami nagy világsikert aratott, sőt, film is készült, de azt inkább nem propagálom, mert nem sok köze van az eredeti történethez. Mindenesetre annak ellenére, hogy "jó bornak nem kell cégér", Cortona és környéke bizonyosan nagyon sok turistát és rajongót köszönhet annak a könyvnek.
De ha Francis Mayes nem is kedveli nagyon a leandereket, azért mások igen :-)
Azért nem teljesen pl. a növény habitusa is más, nálam pl. az Iles de Canaries az egyik legdúsabban egész nyáron át folyamatosan virágzó sárga fajta, csak a tartása nem elég "délceg" kicsit nyeke-nyóka, bár lehet, hogy a túl sok virágot nem bírja el.
Hát igen, ahány mag, annyi féle lehet belőlük. És van már az Isle of Capri, és az Ilies De Canaries, /ha jól írom így fejből/ Amik szintén ugyan ilyenek. Ezért van annyi féle név!
A két féle kis virágú sárga, ami nálam született régebben. Nevet nem adtam nekik, mert másnál már volt hasonló. Az egyik szarvacskás, a másik hegyes szirmú
Viszont lett egy nagyon szép barackos árnyalatú, színváltós. Neve ,,Gifu" lett.
Nem értek ennyire hozzá, de a kemény lógó levelek visszaálltak eredeti állapotukba és az állaguk is teljesen normális lett, nem tűnik úgy, hogy baja lett.
Ma jó idő lévén kipakoltam a fele fészert és megöntöztem a dézsásokat is, hát épp rájuk fért, meg persze találtam újabb szüretelni valót egy 6 szirmú Soleil-t meg egy Prof. Granelt, szerintem jövő hétre a többi fajta is szedhetőre érik. A 01.07.-én szedettek most így néznek ki:
Pécsett az út mellett végig kinn vannak a házak előtt a leanderek dézsákban mindenféle takarás nélkül , az igaz, hogy most a fagyos időkben nem voltam kinn, hogy bevitték-e őket.
Korábban úgy terveztem, hogy sűrű szövésű jutazsák anyagával többszörösen körbetekerem a 60 cm átmérőjű dézsákat, majd erre jönne fóliaborítás, hogy ne áztassa át az eső, hó.
A dézsákat 2-3 cm vastag hungarocell táblára helyezem majd.
A föld színére amilyen vastagon tudok faaprítékot szórok.
Kíváncsi lennék, hogy ilyen védelem mellett a mostani néhány napos kemény hideg után átfagyott volna-e a föld a dézsában?
