A különbség viszont itt az, hogy az alma lepotyog magától, nem kell leszakítanod, megakpod leszakítás és erőszak nélkül is. Az állatot viszont nem kaphatod meg erőszak és megvesztegetés nélkül. Az állat jóval magasabb tudatszinten van a növénynél, láthattuk a belinkelt intelligens disznó-videot, még házőrzőnek is alkalmas, nincs különbség kutya és disznó között, ami az intelligenciát illeti. A kutyát mégsem eszed meg, a disznót meg igen. Mi alapján? A kutyát miért nem eszed meg? Ennyi erővel megehetnéd a kutyát is, ha a disznót megeszed, hiszen nincs a két állat között sem lelki, sem minőségbeli különbség.
Az állat és növény között pedig nagyon nagy különbségekről van szó, és nem összemosandó a két kategória.
Szerintem meg etika kerdese, hogy nem tepem le a gyumolcsot a farol vagy nem aratom le a buzat vagy a kukoricat. Szornyu hallgatni a buzamezo jajveszekeleseit egy aratas utan vagy a leesett almak halasikolyait, nekem mindig elszorul a szivem, es mindig eszembe jutnak Vagasi Feri szavai: "Ne oljetek buzat, almat es semmilyen novenyt, mert orok karhozatra iteltettek. Inkabb az ehhalal, mint az abszolut igazsag elutasitasa." Elborzaszt az egod ragaszkodasa a szojahoz es a krumplihoz, hogy csak kettot emlitsek a szamtalan aldozatod kozul.
A védákból én sem mindent fogadok el, az Isten pedig minden vallásban ugyanaz, csak más-más jelzőkkel és más-más megszólításokkal illetik meg vallásonként. Azonban, ha filozófiai és komplex értelemben vizsgálódunk, akkor mindenképpen a védák mentek a legmélyebbre, náluk nincs profán filozófia. Hamvas is azt írta, hogy ha a világ könyvei elpusztulnának, de választható lenne egy, ami fennmaradhatna, akkor a védákat választaná.
Ahhoz pedig nem kell Krsna-Tudattal foglalkozni, hogy valakibe szoruljon annyi jóérzés, hogy megkegyelmezzen az állatokon, hogy félretegye nyelve és gyomra vágyait több élet továbbélésének érdekében. Ez nem hit kérdése, hanem etika, önzetlenség és empátia kérdése, ahogy az abszolút igazság is ebbe körbe tartozik.
ha megengeded: Krisna nem mindenki számára isten, s így nem a tévedhetetlenség megtestesítője
Számomra pl. a Mahábhárata egyik nem túlságosan szimpatikus szereplője, akivel elmondatják a korabeli hindu filzófiai irányzatok zanzásított és nem is túlságosan koherens elegyét.
bár az tény, mindig elfelejtem, mindez semmit nem számít annak tükrében, hogy az abszolút igazságot te képviseled.
"Olyan pedig nincs, hogy a lélek a test elhagyása után megtisztul. A karmaterheket kizárólag a legfelsőbb veheti le rólad, s az Ő kegyén múlik, hogy mit viszel magaddal a test elhagyása után, s mit nem. Önkényes gondolat is lenne, hogy a karmaterhektől csak úgy simán meg tudsz szabadulni egymagad.
Ezzel nem egeszen ertek egyet, de ez itt nagyon off."
Akkor ezek szerint te ezt Krsnánál is jobban tudod. Mesélj nekünk akkor erről, hogy is van ez akkor...? Hogy veszed le magadról a karmaterheket a Legfelsőbb kegye nélkül?
Ha ennyire ragaszkodsz a húshoz, a te bajod, nem akartalak én eddig se lebeszélni erről.
Mar irtam: akarmennyire is probalod belem szuggeralni a ragaszkodast nem fog menni. Ha ennek ellenere folytatod, az csak neked lesz rossz, nem nekem.
az ember jobb helyzetben van, választhat.
Valoban, es en azt valasztottam, hogy fogyasztok hust is.
Választhat etikai érzéke, vagy ego-vágyai szerint, vállalva a karmikus következményeket, amit, ha mégis elutasít, előbb-utóbb rákényszerül ennek vállalására.
Ez egy velemeny, nem tobb, es egyaltalan nem ertek vele egyet. A huseves vagy nemeves kozti valasztas nem az etika es ego-vagyak kozti valasztas, max szerinted (meg Tasi szerint). A karmikus kovetkezmenyeket pedig termeszetesen vallalom, bar ugy veszem eszre a vita alapjan, hogy a te terheid nagyobbak az ugyben:) Rakenyszerulni meg semmire kenyszerulsz ra, se most, se maskor.
Olyan pedig nincs, hogy a lélek a test elhagyása után megtisztul. A karmaterheket kizárólag a legfelsőbb veheti le rólad, s az Ő kegyén múlik, hogy mit viszel magaddal a test elhagyása után, s mit nem. Önkényes gondolat is lenne, hogy a karmaterhektől csak úgy simán meg tudsz szabadulni egymagad.
Ezzel nem egeszen ertek egyet, de ez itt nagyon off.
Az pedig szánalmas és sajnálatos, hogy az állatok szenvedése csak nevetést vált ki belőled, ugyinas áttételesen ezt írtad
Ujabb szovegertesi problema es probalkozas buntudatkeltesre, az egod fantasztikusan mukodik es bohocot csinal beloled:) En rajtad nevetek, nem az allatok szenvedesen, hogy te ebbol mit probalsz levezetni, az a te dolgod.
te nem az állatok oldalán állsz, ellenük vagy, mert hozzájárulsz levágásukhoz azzal, hogy fenntartod a húsipart a pénzeddel és érzékkielégítési vágyaiddal.
Ujabb kivetites, belemagyarazas es buntudatkeltes. Kiszamithato vagy, mint egy szojagranulatum. Ha falusi gazdaktol veszem a hust, azzal is a husipart tartom fenn? Te meg fenntartod a tejipart, a szojaipart es tamogatod a novenyek genetikai modositasat erzekkielegitesi vagyaiddal es ragaszkodasoddal:)
Ito Tenzan Csuja zen mester tanítása (Takeharu Teramoto és Fumio Hasimoto fordítása nyomán)
Sóken vívómester házában egy hatalmas patkány garázdálkodott. A mester – megunva az egyre jobban kellemetlenkedő állat üzelmeit – macskáját a házba vitte, és rázárta az ajtót. A patkány azonban nem ijedt meg a macskától, úgy megharapta, hogy az rémülten menekült. A házigazda erre a szomszédaitól szerzett néhány bátor macskát, és ezeket zárta be a házba. A patkány egy sarokban lapult, de mihelyt egy macska közelíteni merészelt, támadott és megfutamította ellenfelét. A patkány oly félelmetes volt, hogy a macskák másodszor már nem is merészkedtek a közelébe. Sóken igen megharagudott, és maga fogott a patkány üldözéséhez. Az állat azonban olyan ügyesen kerülte ki a vívómester ütéseit, hogy mindig megmenekült. Ezután a házigazda ily szavakkal fordult szolgájához: Mondják, hogy él a környéken egy híres patkányfogó macska, menj és kerítsd elő! A szolga távozott, és nemsokára megjelent a macskával. Az állat nem látszott sem különösen okosnak, sem különösen vadnak. Sóken nem is remélt tőle eredményt. De mivel mást nem tehetett, ezt is bezárta a házba. A macska nyugodt léptekkel indult előre, mintha semmi veszélytől nem tartana. A patkány összehúzta magát, és mozdulni sem mert. A macska lassan folytatta útját, és végül egyszerűen torkon ragadta a patkányt. Este Sóken házában gyűlést tartottak a megvert macskák. A fő helyet az öreg győztes macskának ajánlották föl, és miután tisztelettel köszöntötték, ily szavakkal fordultak hozzá: Mi valamennyien jó hírnévnek örvendünk, mesterségünket lelkiismeretesen gyakoroltuk, karmainkat gondosan élesítettük, hogy eredményesen küzdhessünk a patkányok és más ragadozók ellen. De soha nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen patkány is létezik. Te vajon milyen módszert alkalmaztál? Kérünk, ne tartsd titokban tudományodat! Az öreg macska elmosolyodott, és ezt válaszolta: Ti, ifjú macskák, valóban derék állatok vagytok, de nem ismeritek a helyes utat. Ezért, ha valami váratlannal kerültök szembe, elvétitek a célt. No, de meséljétek csak el nekem, hogyan gyakoroltatok? Egy fekete macska így válaszolt: Híres patkányfogó családból származom, és így magam is ezt a hivatást választottam. Két méternél magasabbra ugrom, képes vagyok kis lyukakba befurakodni. Éberen alszom, és nyomban fölpattanok, ha patkány közelít. Eddig még mindig megfogtam ellenfelemet. Ez a legutóbbi patkány azonban erősebbnek bizonyult nálam, és én csúfos vereséget szenvedtem. Szégyellem magam. Az öreg macska válasza így hangzott: - Gyakorlási módszered nem volt más, mint fizikai erőkifejtés. Szellemedet ez a kérdés foglalkoztatja: miként győzhetek? Ezek szerint, még célhoz ragaszkodsz! Ha az öregek „technikát” tanítottak, úgy ezt azért tették, hogy ezzel az ösvény egy fajtáját ismertessék. Módszerük egyszerű volt, mégis a legmagasabb rendű igazságot tartalmazta. Az utókor azonban pusztán a technikára helyez súlyt. E közben sok mindent kitaláltak, mint például: ha ezt, vagy amazt gyakoroljuk, akkor ez vagy amaz lesz az eredmény. És végeredményben mi ez? Nem több mint ügyeskedés. És mindenkor ez a helyzet, ha technikára és eredményre gondolunk, és közben kizárólag elménkre támaszkodunk. Szállj tehát magadba, és gyakorolj megfelelő módon! Ezután a tigrisbundájú macska szólalt meg: - A lovagi művészetben, úgy vélem, a szellem a legfontosabb. Ezért gyakorlásaim során mindenkor ezt az erőt fejlesztettem. Szellemem, úgy érzem, acélkemény és szabad. Bírja ama erőt, amely a mennyet és földet eltölti. Ha ellenfelem szembe találja magát ezzel az erővel, úgy megbénul, hogy a győzelem már eleve biztosított. Szinte öntudatlanul támadok, a technikával egyáltalán nem törődöm; ez utóbbi önmagától alakul. De ez a rejtélyes patkány, alak nélkül közelített, és nyom nélkül távozott. Arra, hogy tulajdonképpen mi történhetett, nem találok magyarázatot. Az öreg macska válasza így hangzott: Az erő, melyet gyakorlásaid során megszereztél, valóban az, mely a mennyet és a földet megtölti. De a te birtokodban mégsem volt más, mint puszta pszichikai erő, amely nem is mondható kiválónak. Már az a tény, hogy a birtokodban lévő erőnek tudatában vagy, meghiúsíthatja a győzelmet. Személyes éned részt vesz a küzdelemben. Mi történik akkor, ha az ellenfeled ereje nagyobb? Azt képzeled, hogy csupán te birtoklod az erőt, és mindenki gyengébb nálad? A te szabad és acélos, mennyet és földet eltöltő erőd nem maga a Hatalmas Erő, hanem csupán annak tükröződése szellemedben. Szellemed csak bizonyos körülmények között töltődik fel ama erővel, így a Hatalmas Erő, melyről Meng-ce beszél, és a te erőd különböző forrásból erednek. Egy ősi közmondás szerint a sarokba szorított patkány a macskát is megmarja. Ha az ellenfél halálos csapdában van, úgy megfeledkezik életéről, bajáról; nem gondol győzelemre vagy vereségre. Ennek következtében pedig akarata acélkemény. Hogyan is volna tehát vélt szellemi erőddel legyőzhető? Ezt követően egy idősebb, szürke macska szólalt meg: Valóban úgy van, ahogy mondod. Még a legnagyobb pszichikai erő is formával bíró. És formával bíró megragadható. Én ezért már régóta a lelkemet fejlesztettem. Tehát nem azt az erőt fejlesztettem, amely a másik szellemét legyőzi. Nem is bocsátkozom küzdelembe. Ellenkezőleg: megbékélni igyekszem ellenfelemmel, szinte eggyé válok vele, és semmiképpen nem tanúsítok ellenállást. A patkány, legyen bár erős, ha támad, nem találhat esetemben semmit, amire támaszkodhatnék. De ez az utóbbi patkány mégis túltett rajtam. Jött, ment – fölfoghatatlan módlfoghatatlan módtenség. Ilyesmi még nem fordult elő velem. Az öreg macska azt felelte erre: Amit te megbékélésnek nevezel, nem a lényegiségből fakad, nem a Nagy Természet része. Csinált, mesterséges megbékélés, tehát csel. Tudatosan igyekszel az ellenség támadószellemét megbénítani. És éppen ezért, mert erre gondolsz – bárha csak felületesen is -, az ellenfél szándékodat fölismeri. Tudd meg, hogy minden tudatos szándék akadályozza a Nagy Természet rezgéseit, és ilyenformán megakasztja spontán mozdulat folyamatát. Ha azonban semmire sem gondolunk, akkor mozgásunkat e lényegi rezgés irányítja. Ez esetben valóban nincs megragadható formád; tehát ellenformaként sem jelentkezhet semmi. Hol van ez esetben az ellenfél, aki képes volna ellenállni? A macskák feszülten figyeltek, s az öreg macska kisvártatva folytatta előadását: - Ne higgyétek, hogy amit tőlem hallottatok, az a legmagasabb rendű. Nem is olyan régen, a szomszédos faluban élt egy kandúr. Egész nap aludt. Olyasmi, amit szellemi erőnek nevezünk, nem látszott a megjelenésén. Soha nem látta senki, hogy patkányt fogott volna. De ahol tartózkodott, sehol nem volt patkány található. És ahol csak megjelent, ahol csak feltűnt, ugyanez volt a helyzet: nyoma sem volt patkányoknak. Egy alkalommal fölkerestem, és magyarázatot kértem. Nem válaszolt. Újra kérdeztem, de ismét csak hallgatott. Nem az volt a látszat, mintha nem akart volna válaszolni, hanem inkább úgy tűnt, mintha nem tudná mit is feleljen. „Aki tudja, az nem szól – és aki szól, az nem tudja”. Ez a kandúr megfeledkezett a külvilágról, „semmivé” vált, és így elérte a szándék nélküliség legfelső fokát. Elmondhatjuk, hogy e fokon valósul meg az isteni lovagi ösvény célja: ölés nélkül győzni.
Ha ennyire ragaszkodsz a húshoz, a te bajod, nem akartalak én eddig se lebeszélni erről. Ahogy acsd írta: az ember jobb helyzetben van, választhat. Választhat etikai érzéke, vagy ego-vágyai szerint, vállalva a karmikus következményeket, amit, ha mégis elutasít, előbb-utóbb rákényszerül ennek vállalására. Olyan pedig nincs, hogy a lélek a test elhagyása után megtisztul. A karmaterheket kizárólag a legfelsőbb veheti le rólad, s az Ő kegyén múlik, hogy mit viszel magaddal a test elhagyása után, s mit nem. Önkényes gondolat is lenne, hogy a karmaterhektől csak úgy simán meg tudsz szabadulni egymagad.
Az pedig szánalmas és sajnálatos, hogy az állatok szenvedése csak nevetést vált ki belőled, ugyinas áttételesen ezt írtad, hiszen te nem az állatok oldalán állsz, ellenük vagy, mert hozzájárulsz levágásukhoz azzal, hogy fenntartod a húsipart a pénzeddel és érzékkielégítési vágyaiddal. Lelked rajta...
Párom volt anyósának nemes macskája volt, 3 éves korában egyszerre csak beteg lett, elkezdett hullani a szőre, bepisilt, miközben a legjobb minőségű tápot adták neki eledelül. Ahogy elkezdett diétázni a cicus, láss csodát, a szőrzete megerősödött, a veseműködése normalizálódott, emberi mércével számolva ezután még 10 évet, úgymond, macskája lehetett a néninek, amíg végül, 12 éves korában elhagyta a testét s folytatta tovább lelki evolúciós útját igazi otthonunk felé.... Remélhetőleg neked egészségesek a macskáid, nem is azért hozom fel példaként, csak azért, mert ilyen is van.
Ne erolkodj, mert folosleges. Annyira ragaszkodsz a temahoz es a buntudat erzesehez, hogy meg a vegen belebetegszel. Vicces, ahogy olyan valosagtol elrugaszkodott szituaciokat probalsz krealni, amikben belem tudod ultetni a buntudat erzeset es belem tudod beszelni a gyilkossagot es mas elmeleteidet. Javaslom, ne probalkozz, mert belolem csak nevetest valtasz ki, magadnak meg csak sulyosabb karmat okozol...
Na, a pacal az, amit sose birtam megenni, a szagat se birom. Az a tapasztalatom a pacallal, hogy vki vagy bele tud fulladni, annyira szereti, vagy ra se bir nezni. Kozeputtal meg nem talalkoztam:)
Tasi István ugyan keményen megfogalmazza az általam korábban belinkelt videon, de ezek szerint ezzel a bérgyilkosos hasonlattal a buddhizmus felől is igaza van.
Kedves Nyugalmas, ha az idézett szöveg szerint Gótama remete álláspontjára hagyatkozunk, akkor ezt mondhatjuk: ha tud róla (hiszen a hentesnél többnyire nem virágot vesznek), akkor helytelenül járt el. Ugyanakkor tény, hogy a buddhizmus elterjedt szerte Ázsiában, később messzebb is, és sok helyen csak a szerzetesek ették a "böjtöset".
Szolidarítok holnap délben, egyrészt a legyilkolt állat lelke miatt, másrészt azért, hogy valahogy le tudd nyomni magadba hányinger nélkül az ilyen borzasztóságokat, mint amilyen a pacal...
