Nekem ez a könyv olyan olvasmányélmény, amelyből az életem során nem sok volt. Nekem fel sem tűnt hogy ez szerelemről szólt, bennem a kilátástalanság, a tehetetlenség, a szeretett személy elvesztéséért érzett aggódás, a miért pont én? érzés, és ehhez hasonlók domináltak. Vagy mint apát a születendő/megszületett gyermek sorsa körüli bonyodalmak alakulása kavart föl.
Tetszett ahogy az embernek lehetősége adódik a mozaikdarabkák összerakására, az időben elcsúszott történetek "áhá" jellegű összevarrására...
Sokszor írtam már, míg gyermekkoromban majdnem minden egyes Kozmosz Könyv témája új volt, azóta 90%-ban az ember már ismert téma újrafeldolgozását kapja kézbe. Ezért én különösen élvezem, ha egy olyan történet akad a kezembe, amely ötletét addig a pontig még nem olvastam.
Itt az "Időben Hontalan Személy" ötlete ilyen.
Érdekes a terhesség kérdésének a boncolgatása, másrészről viszont az hogy egy alkalommal lottónyereménnyel (előre megtudja a számokat mikor a jövőben jár) segíti ki magát azért zavar, mert ha ez lehetséges volna (a könyvben lehetséges), akkor bizony alapjaiban rázná meg a gazdaságot és ezt akkor kötelesség lett volna kifejteni a könyben ezt a vonatkozást. Csakhogy ha ebbe belegondolok, akkor nem jön ki más, minthogy az IHSZ-eket karanténba zárják vagy valahogy keményen ellenőrzik, netán rájuk teszi a kezét a katonaság, hiszen aki a jövőt ismeri, a világot uralhatja, és ez túlságosan nagy dió ahhoz, hogy csak úgy át lehetne lépni rajta. A könyv meg egyszerűen úgy tesz, mintha EZ nem is lenne kérdés.
gondolom a narnian felbuzdulva elkedtek kiadni lewis egyeb dolgait is, koztuk ujra a csendes bolygot, alcimkent feltuntetve, hogy ez a kozmikus trilogia elso kotete, vagyis gondolom varhato hamarosan a masik ketto is (amibol asszem a perelandra szinten megjelent mar magyarul, de talan a harmadik nem). 2000 ft egyebkent.
Nem szabad feladni... Én utoljára 15 éve akartam feladni Orwell 1984 könyvét a 70. oldal körül, de akkor jött a fordulat és egy ültömben végigolvastam. Az lett az egyik kedvenc regényem... A másik A kapcsolat Carl Sagan-tól...
540-bol a 72-ik oldalon tartok, lesz meg jobb? Vagy adjam fel nyugodtan?
Nekem tetszett a könyv. Persze ebből nem következik az, hogy neked is tetszeni fog.
Végülis ez egy "szerelmesregény", csak egy eléggé abszurd élethelyzetben játszódik. Az elején egy kissé én is zavarban voltam, hogy mi ez, kell ez nekem? - hiszen nem igazán szoktam ilyen könyveket olvasni. ;) De utána tetszett.
Mondjuk a végétől egy kicsit többet vártam, de ez nálam általában így szokott lenni, ritkán vagyok elégedett egy könyv befejezésével.
Mind a 4 konyv a kulturaban jatszodik? Vagyis ez kerdes igy nem pontos. Mert pl Jatekmester nagyreszt nem a kulturaban. De ertitek a kerdest remelem :))
Mármint, hogy mindegyiket érdemes megvenni és elolvasni. Bár én a Fegyver a kézben-nel még nem végeztem, de elképesztő ötletei (és hajónevei! :-)) vannak ennek a fickónak.
A Fegyver a kézben-t tegnap olvastam el, úgy érzem, talán abban vannak leginkább összhangban Banks stílusának különböző elemei, jelen pillanatban azt érzem a legjobbnak a négy közül; de csak egy hajszállal, egyébként mindegyik zseniális.
Én másfél hónap alatt talán az ötvenedik oldakig jutottam, és még nincs vége az első fejezetnek, de a részletekben elveszik az ember. Gibson írt már jobbat is. Nem lesz a kedvenc könyvem
Annyit mondanék, hogy igazat adok Neked! Ez a könyv azok között az olvasmányaim között vannak, amelyek meghatározó nyomot hagytak bennem. Mondanék néhányat ezek közül sci-fi téren: A teremtés utolsó napja, Tigris! Tigris! Átjáró, Alapítvány, Másvilág.
Igaz, nem mostanában jelent meg, de annak aprópójan, hogy a könyv március végén megkapta az elmúlt év legsikeresebb könyvének járó brit díjat, azt hiszem érdemes megemlíteni. Audrey Niffenegger: Time Traveller's Wife a nyertes könyv, ezt a művet az Ulpius-ház 2004-ben kiadta magyarul - különösebb visszhang nélkül. Én is csak kerülgettem a könyvet, egyrészt a 3480 forintos ára miatt, másrészt - mivel fóliába csomagolva árusítják - bele sem tudtam olvasni, hogy a vásárlás előtt véleményt formáljak, vajon érdemes vagy sem megvenni. Nemrég viszont a Libri 980 forintos Ulpius akciójában bevállaltam a könyvet, lesz ami lesz gondoltam és megvettem. Szerencsémre. Eddig a 2004-es év sf könyve nálam a Múltfigyelők volt Cardtól, de ez a könyv veszélyezteti a ezt a pozícióját.
Csak magamat tudom ismételni: ha jó "steampunkot" akar valaki olvasni, akkor olvassa el Stephensontól a Diamond Age-et. Ha meg lyukkártyákról, s társaikról, akkor a Criptonomicont. ;)
Miután a végére értem, egy darabig nézegettem, forgattam a darabokat, aztán mivel sehogy se sikerült rájönni, mivé akarnának ezek összeállni, vállat vontam, és feltettem a polcra úgy szanaszét, ahogy maradt.
Ööö... Spoiler...? :)
Azon kívül, hogy a lefuttatása tönkrevágta a Napoleon nevű "szuperszámítógépet", semmit nem tudunk meg a titokzatos lyukkártyákról, amik hol itt, hol ott bukkannak fel a regény során; mindenki akarja őket, de a jelek szerint senki sem tudja, mire jók, és mi sem tudjuk meg. Az is homályos, hogy a szereplők felének egyáltalán mi köze volt ehhez az egészhez, a záró szakasz jelentésével kapcsolatban meg végképp passzolok (ötleteim vannak, de azok csak annyira kapcsolódnak a regény előző 99%-hoz, mint akármelyik másik tetszőlegesen választott regényhez kapcsolódnának). Ennél csak jobb Gibsont és Gibson-Sterlinget olvastam.
