A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"a kérdésem az, hogy van-e létjogosultsága annak az elképzelésnek, hogy a mi 3D-s terünk, egy 4D-s hipergömb 3D-s felülete.
azaz, ha "elég ideig egy irányba nézünk" a 3D-ben, akkor a saját tarkónkat látjuk meg."
Mindennek van "létjogosultsága", ha sikerül kimagyarázni a MÉRÉSI TÉNYEKKEL szembeni ellentmondását.
Mérési tény: az univerzum terének görbülete "globálisan" NULLA.
Az univerzum tere "globálisan" sík, azaz az általad emlegetett triviális "hipergömb felület" megoldás biztosan nem jó a véges de határtalan 3D tér létrehozásához. Topológiailag van még számos szóbajöhető sik-kompaktifikáció, amelyek közül a sík-hipertórusz a legegyszerűbb: ha hengerbe hajtasz egy papírlapot akkor a 2D felülete továbbra is síkgeometriájú marad, ha a maradék két élt 4D-ben hajtod egymáshoz, akkor az alakzat 2D felülete továbbra is sík marad. Na ezt képzeld el hat dimenzióban!
De ami a lényeg: a különféle sík-kompaktifikációknak vannak matematikai előrejelzései, amelyeket például a háttérsugárzás mintázatában ellenőrizni lehet, és ezt TERMÉSZETESEN A VALÓDI TUDÓSOK MEG IS TETTÉK. Negatív eredménnyel:
Nem győzőm elégszer hangsúlyozni: szemben a XX. század nagy részével - amiben az itt hozzászólók többsége szocializálódott - a KOZMOLÓGIA MÁRA PRECÍZIÓS MÉRÉSI TUDOMÁNY LETT, és nem kötetlen LSD-s fantáziálás a vakvilágba! Kőkemény mérési tények vannak, aminek az összes modellnek meg kell felelnie. Ha pedig valaki annyira outsider, hogy a precíziós mérési adatokat sem ismeri, akkor javasolt, hogy ne kezdjen ötletelni, mert hiábavalóság amit művel.
A modell egy a tudományos kutatásban használt fogalom, amely a nagyon pontosan megfogalmazott hipotéziseket és hipotézis-rendszereket (összetett hipotéziseket) jelenti. Az egyazon jelenség vizsgálata céljából bevezetett alternatív hipotézisek együttesét hipotéziának, a hipotéziának megfelelő modellek együttesét modell-családnak tekintjük. A modellezés során a valóság egy meghatározott szeletéből kiemeljük a számunkra adott szituációban fontos, ismert vagy feltételezett elemeket és azokat hipotézisünknek megfelelően kapcsolatba hozzuk egymással. Az így elkészített modellt tesztelnünk kell. Ha a modell úgy viselkedik, ahogyan a modellezni kívánt rendszer vagy objektum, (tehát predikciói egybevágnak a közvetlen tapasztalatokkal) akkor azt mondhatjuk, hogy a modell jó (céljának megfelelő keretek között használható), ha eltér attól akkor a modellt tovább kell fejleszteni vagy el kell vetni. A modellnek a valós tapasztalatokkal való összevetését a modell tesztelésének (validálásának esetleg verifikálásának) nevezzük.
Az emberi gondolkodás lényegét, működését szintén tágabb értelemben vett modellezésnek tekintik.
Azért mondom, hogy statisztikai alapon, nem pedig hogy statisztikai jelleggel.
Az empirikus tény, hogy a lehetséges dolgoknak van valamiféle hajlamuk arra, hogy létezzenek. Szerintem Occam borotváját szigorúan használva a legminimálisabb feltételezés az lenne, hogy minden létezik.
Persze, az is lehet, hogy csak ez az egy Univerzum létezik. Csak ez a feltételezés tartalmaz egy plusz dolgot: azt a különbségtételt, hogy vannak létező, és vannak nem létező dolgok a lehetséges dolgok között. És van egy konkrét határ a kettő között, ami véletlen pont ott van. Ez szerintem egy eléggé fantasztikus feltételezés, és semmi szükség rá.
Nem, hanem hogy nem görbe. Ha meghajlítasz egy papírlapot, annak a felülete attól még két dimenziós marad, de nem lapos. Vagy a földgömb felszínén élő kétdimenziós dolgok is egy kétdimenziós világban élnek, ami viszont nem lapos. Amit meg tudnak mérni, mert nem 180 fok a háromszög szögeinek az összege.
Persze, a külső szögeit kell mérniük, mert nem tudnak bemenni a háromszög belsejébe. Mert két dimenziósak.
Nem akadunk fenn. Csak annyi, hogy benne van a pakliban az is, hogy lapos. Amit szeretnek bizonyos tudósok, mert ha jól értem, ez a laposság megengedné azt, hogy nulla legyen az Univerzum összes energiája. Ami mondjuk praktikus, ha a semmiből akar keletkezni valami.
Teljesen igazad van. Soha nem tudhatjuk biztosan, hogy a legalapvetőbb ismert dolog csak úgy, magától van, és csak úgy, magától olyan, amilyen. Még ha elméletileg a végére is érhetünk a visszavezetésnek, a megmagyarázásnak, akkor sem tudhatjuk, hogy tényleg a végére értünk.
De logikailag szükségszerű, hogy van olyan kérdés, amire nincs válasz.
És szerintem az Univerzum nagyon jó jelölt egy ilyen önvaló létezőnek. Egy önkifejtő dolog, ami úgy használja az időt, hogy elég nagyon egyszerűnek lennie, és mégis nagyon komplex. És mivel az antropikus elv megköveteli, hogy eléggé komplex legyen a világ, pont egy ilyen világra lehet számítani, ha az Univerzumok egyenesen a semmiből ugranak elő, csak úgy, maguktól, statisztikai alapon.
Dehogynem. Azzal, hogy nem Zeuszra vezetjük vissza a villámokat, hanem egy elektromos jelenségre, máris léptünk egyet előbbre a megismerés terén. Persze merülnek fel további kérdések, s talán a végső válaszokat sosem fogjuk megismerni, de ilyen kis lépésekkel egyre jobban megértjük a világot.
A legnagyobb botorság lenne, ha a tudomány feladná az ok-okozati elvre alapuló kutatási módszerét.
"az egyedi atom bomlását valóban nem lehet előrejelezni, az átlagos bomlási idő azt mutatja, hogy valamihez igazodnak ezek az elemek, így mégiscsak lehet valami oka a bomlásnak. Ha nincs oka, akkor miért bomlik el?"
Nem arra gondolok (a bomlás példájánál maradva), hogy elbomlik az atommag, hanem hogy pontosan mikor. Lehetne például egy olyan gépet csinálni, ami bomlási idő alapján igazi véletlen számot generál. Az igaz, hogy az átlagos bomlási idő értékét meghatározza valami, de a megfelelő matematikai transzformáció után semmi nem határozza meg az eredményül kapott véletlen számokat. Vannak olyan sajátosságai a bomlás jelenségének, amik nem véletlenek, de vannak olyanok is, amik véletlenek.
" keresi az okszerű magyarázatot, mégpedig olyan módon, hogy az magából a természeti folyamatokból legyen levezethető, s nem valamilyen természetfölötti ágensre (angyalok, Zeusz, Isten, Nagy Tervező, Semmiből Varázsló stb.) legyen visszavezetve."
Az valóban nem lenne tudományos, ha Zeuszra vezetnénk vissza a világot. De az egy logikai szükségszerűség, hogy vannak olyan kérdések, amikre nincsen válasz a természetben. Mert ha mindent visszavezetünk valami másra, akkor vagy a végére érünk ennek a visszavezetésnek, vagy körbeérünk. De ha körbeérünk, akkor is fel lehet tenni a megalapozottság kérdését a kör egészére, hogy miért olyan, amilyen. És hogy miért van egyáltalán. Szóval nem vagyunk előbbre.
Ennek a kutatási irányzatnak a fő célkitűzése, hogy közös alapra hozza a kvantummechanikát és Einstein relativitás-elméletét.
Az elmélet lényege, hogy az einsteini téridőt nem tökéletes kontinuumként fogja fel, hanem a kvantummechanika energia-kvantumjaihoz hasonlóan a téridőnek is feltételezi elemi „részecskéit”.
A közérthetőség kedvéért ezt az elemi részt valamiféle hurokként (karika) jeleníti meg, de nem ennek a pontos alakja az érdekes, hanem a viselkedése, mely hasonlít arra, mintha kis hurkok (karikák) kapcsolódnának egymásba, s ezek alkotnák az általunk érzékelhető téridő „szövedékét”.
Amikor ezek a hurkok szorosan egymáshoz szorulnak, ott „sűrű”, görbült a tér, s magas a hőmérséklet, amikor pedig széthúzódnak, ott a tér kisimul, a hőmérséklet pedig csökken.
Ennek az elemi téridő „részecskének” a mérete megegyezik a Planck-hosszal.
Ezen elméletből több következtetés levonható:
-Az Univerzum legkisebb térfogatú állapotában sem lehet kisebb ennél a „részecske” méretnél, vagyis az elmélet kizárja a zéró-térfogatú szingularitást, s ezzel a kvantummechanikából és az Einstein egyenletekből kikerülnek azok a végtelen mennyiségek, amit a szingularitás okozott.
-Végre megnyílik az út az einsteini gravitációs elmélet, s a kvantummechanika közös alapra hozására, mivel minden „kvantált”, még a téridő is.
-Ahol nincs ilyen elemi hurok-részecske, ott nincs semmi! Vagyis ez a téridő szövedék teljesen kitölti a teret, van ahol ritkábban, van ahol sűrűbben átszőve.
-Ezekből a hurokelemekből épülnek fel azok a magasabb szerveződési szintű részecskék, melyeket már ismerünk (hadronok, leptonok).
A kvantumgravitáció elméleti és matematikai alapjait Abhay Ashtekar rakta le, majd Lee Smolin és Carlo Rovelli fejlesztette tovább a Hurok Kvantumgravitáció elméletévé.
(Meg kell említeni, hogy ez az elmélet sok tekintetben hasonló a húrelméletekhez, de azokhoz képest kevésbé tartalmaz olyan absztrakciókat, mint pl. a 11 és 26-dimenziós terek, valamint jobban igazodik Einstein relativitás elméletéhez is.)
Ezután lépett a képbe Martin Bojowald, akinek a nevéhez fűződik a Hurok Kvantumkozmológia (Loop Quantum Cosmology) elmélete.
Ennek lényege röviden az alábbiakban foglalható össze:
-Nem kell feltételezni az anyag, tér, idő „keletkezését”, mivel a téridőnek ez a „szövedéke” nem tud sem eltűnni, sem keletkezni, de folyamatosan és dinamikusan változtatja méretét/alakját.
-Az Univerzum örökké létezik, s ciklikusan megújulva tágulások és összehúzódások követik egymást.
-Az Ősrobbanás „induló” pillanata nem az idő kezdete, hanem csak egy
Induljunk ki egy nem gömbölyű elrendezésből. Vonzani kezdi önmagát. De a kisebb átmérő mentén jobban, egyre gyorsabban.
Na itt a végkifejlet attól függ, hogy az anyagnak van nyomása vagy nincs. Például neutrínók.
Szóval vagy palacsinta lesz belőle, vagy pedig oszcillálni fog, mert a nyomás nem állítja meg a "középpontban" a mozgást és túllendül. A nagy kérdés, hogy ectrém sűrűségen a kvantumfizika mit csinál.
Mondjuk a jelenlegi gyorsítókban elérhető anyagsűrűség a végtelenhez képest sehol sincs.
Látom, nárciszvirágszál, hogy te is az életrajzi ismertetőkből próbálod kihüvelyezni a kozmológiát, ahogyan azt a @destruct-ra átkeresztelődött @JimmyG a gumiszobában mesterien műveli a fizikával.
