És Brown megcsinálja, hihetetlen. Micsoda egy történet. Az ilyenek miatt érdemes nézni sportot azt hiszem. Ha Brown soha életében nem nyer meg egy meccset se már, ez akkor is egy örök történet marad.
O'Sullivannel pedig egyértelműen ugyanaz történt, mint Higginsszel.
Egyenlőre 5:3 az észak-írnek!Jól játszik Brown de estére változhat a helyzet.Ronnie bánhatja hogy nem lett 4:4 elég amatőr hibát vétett az utolsó játékban.Nem lesz ez könnyed Ronnie siker,ha lesz egyáltalán.
Ez a "majd meglátjuk" kábé a legjobb, amit tehetünk. Mindenre lehet pro/kontra példákat hozni, pl azt sem láthatjuk előre, hogy egyszeri csodadöntősről van-e szó, vagy ezek után már legalább szezononként egy-két elődöntőig merészkedés kifut majd Brownból. Andrew Higginsonról bebizonyosodni látszik, hogy az előbb említett kategória: a 2007-es Welsh Openen nagyon megszaladt neki, maxbrékkel, meg mindennel, a döntőben délután 2-6-os hátránnyal fordult Neil Robertson ellen, majd este belehomorított és 8-6-ra is vezetett a 9 nyert frémig tartó meccsen.
Stuart Bingham profi pályafutásának 17. szezonjában, 35 évesen jutott először pontszerző bajnokság döntőjébe, amit 5-8-ról fordítva meg is nyert 9-8-ra, addig 112 tornán indulva összesen öt negyeddöntőt tudott felmutatni, mint legjobb eredmény. Azóta világbajnok, világranglista második és összesen már hat pontszerzőt nyert.
A maiak egyelőre nagyon igyekeznek alulmúlni egymást.
Tegyük hozzá, hogy igazán komoly ellenfele nem volt ezen a tornán, Carter lehetett volna talán a legnehezebb, Williams is már inkább hobbi játékosnak tekinthető, mint top 16-osnak. a többi nagyágyú meg kiejtette magát.
Mára 9-2, 9-3-at tippelek, az ilyen egyszeri csodadöntősök bele szoktak futni nagyobbb verésekbe, de majd meglátjuk. :)
Igen tényleg jó formában játszik most Ronnie.Mondta is a stúdióban hogy nem vállal nagyon nehéz,rizikós lökéseket inkább biztonságit lök ha nem marad állás.És látni is az eredményeken eddig mindössze két játékot vesztett azen a tornán!A döntőt is simán kell hogy behúzza,én 1-2 db 100-asra számítok tőle.Valamit tegnap említettek a közvetítés alatt hogy otthon elesett játék közben a gyerekével és monoklija lett,de nem tudom hogy Carter-ről e esett szó vagy nem.
Csak találgatni tudunk, de ha a rák valamilyen fornája újult volna ki, akkor az nem lenne ilyen akut, és nem lenne már "gyógyulóban".
Mivel azonban Chrone beteg is, vélhetően ez lehet a bűnös. Az embernek egyik napról a másikra (vagy inkább egyik pillanatról a másikra...) olyan hasi görcsei jönnek, hogy semmi másra nem képes, mint U alakban feküdni a földön.
Sajnálom, hogy így alakult, bár a mostani Sullivan azért eléggé az átgázolós formájában van, vélhetően rajta is átmegy, és nem tennék rá sokat, hogy a 81. meglepetés ember megállítja, főleg ahogy felmosta a padlót az imént Williams-sel.
Pedig pont láttam az egyik nyilatkozatát, talán az utolsó meccse előttit, és azt mondta most minden rendben van az egészségével és úgy érzi jól fog szerepelni a tornán.
Ezeket a neveket pedig gyakran halljuk a közvetítések során:
71. Jones Jamie (Wales) 72. Page Jackson (Wales) 73. Sharav Eden (Skócia) 74. Bingyu Chang (Kína) 75. Jones Jak (Wales) 76. Greene Gerard (Észak-Írorszá) 77. Williams Robbie (Anglia)
81. a világrnglistán. Még az előtte lévő 10 játékost sem ismerem :-)
71. Jones Jamie (Wales) 72. Page Jackson (Wales) 73. Sharav Eden (Skócia) 74. Bingyu Chang (Kína) 75. Jones Jak (Wales) 76. Greene Gerard (Észak-Írorszá) 77. Williams Robbie (Anglia) 78. Si Xu (Kína) 79. Zifrn Chen (Kína) 80. Figueiredo Igor (Brazília) 81. Brown Jordan (Észak-Írország)
Nem ember, egy gép. Semmi lazaság nincs benne, minden lökésen egy évet gondolkodik. Emellett mindig elejt egy egy nagyképű mondatot a nyilatkozataiban hogy ő a legjobb. Én már jobban utálom nézni mint Selbyt.
Sőt, már Selbyt nem utálom mióta volt az a meccse mikor matematikailag nem juthatott tovább és úgy kellett lejátszania egy meccset. Elkezdett pörgősen játszani, élvezet volt nézni.
Valaki tudja esetleg hogy melyik meccs volt? Jó lenne újranézni.
Több oka is van szerintem. Egyrészt addig is ő van az asztalnál és a további lökdöséssel szinten tartja a formáját, még jobban belejön, főleg ha már tényleg tét nélkül lehet lepakolni a golyókat, felszabadultabban megy a játék is, ennek köszönhetően jobban tud brillírozni, ami nagyobb önbizalmat ad satöbbi, mindamellett akár tovább is tesztelheti magát, hogy aznap éppen milyen fajta golyóbelökések mennek jobban, mi az, amit esetleg továbbra sem árt még jobban gyakorolni, mivel ezek a játékosok bármennyire is tizen-huszon-harmincéve profik, attól azok, hogy szinte minden nap gyakorolnak, vagy legalábbis pontszerző tornák előtt kell a formába lendüléshez sok-sok órányi löködés (na jó, kivételes figurák mindig akadnak). Másrészt mindeközben míg ő van az asztalnál, a másik nincs ott még hosszabb ideig, tovább "hűl a keze" és kénytelen azt nézni, hogy milyen jól megy az ellenfélnek - szóval kicsit némi erőfitogtatás, nyomásgyakorlás is lehet benne, de mindenesetre az asztal uralása. Aztán ott van még, hogy nem mindig lehet pontosan tudni, a hátrányban lévő játékos mennyi snookerre való különbség után engedi el a frame-et, van aki tényleg még öt snookerre is rápróbál adott esetben, így biztos, ami biztos alapon löki, amíg potyognak a golyók. Azon kívül egyszerűen lehet egy belső igény is, hogy ha már nekiállt, szereti végigcsinálni, szeretné érezni a végén, hogy milyen ügyesen, tökéletesen letakarította az egész asztalt, a fehéren kívül nem hagyott fent más golyót, ezért ment oda, hogy mindent a zsebbe küldjön. És ha már zseb: fizetnek is érte. A legnagyobb breakért külön pénz jár, általában a mostanihoz hasonló tornákon talán 10 ezer font, ami ott is három-négy havi átlagfizetésnek felel meg, ami persze sokmilliókat kereső játékosoknál már nyilván nem oszt, nem szoroz, ám amíg ők sem voltak sokmilliókat keresők, többek közt úgy válhattak azzá, hogy minden ilyen pénzszerzési lehetőségre rámentek. Ráadásul még ez is egy statisztikai adat, ami elképzelhető, hogy egyik-másik játékosnál szempont, mert szeretne rekorddöntögető lenni és annyi százasbréket produkálni, amennyit csak lehet, lehetőleg mindenki másnál többet, mert neki ez a fokmérője.
A tegnap este is játszó Mark Williams például meglátásom szerint olykor elég flegma tud lenni e téren, aktuális hangulatától függően nem izgatja annyira mindig a százasbrék-gyártás lehetősége (el is van maradva az öröklistán az évfolyamtársaihoz képest), a múlt heti Championship League-ben volt, hogy egyetlen hibára kényszerítéssel lett volna még matematikai esélye megfordítani a frame-et, de ő arra is legyintett és csak bólintott, hogy viheti az ellenfél (mivel az egész tornát szinte minden résztvevő kvázi gyakorlásnak fogta fel, ezért a többiek is eléggé hasonló szellemiségben álltak a dologhoz, csak Marknál ez még látványosabban kiütközött néha). A tegnapi meccs legvégén aztán Tom Ford volt, aki fejszámolt egyet és látta, hogy legjobb esetben is 3 snooker kell az egálhoz és valószínűleg egyszerűen már nem érezte magában az erőt, hogy ő erre képes lenne (feltehetőleg annyira beleragadt a fejébe a sárgáról való rossz terelés), ezért jelezte az ellenfélnek, hogy hagyd a zöldet, megadom magam. Egy Mark Selby nem biztos, hogy ennyiben hagyta volna a dolgot, szóval személy- és hát lelkiállapot-függő is ez.
Más. Ezzel az elődöntőbe jutással Mark Williams kvalifikálta magát a jövő héten esedékes Players Championshipre, míg a Stephen Maguire - Jordan Brown mérkőzés győztese a döntőbe jutásával fogja ezt megtenni, kilökve így onnan, az idei szezon legjobb 16 játékosa közül Shaun Murphyt.
