Magyar nyelv (1862) TÚROS szójelentése, értelmezése:
(túr-os) mn. tt. túros-t, v. ~at, tb. ~ak. Eves, genyes, fekélyes sebü, feltörött testü. Túros hátu ló (Szabó D.). Közös lónak túros a háta. (Km.) Nem: túrós; túr és nem túró törzstől. V. ö. TÚR. (2)
-----
4. Túr: ige és főnév – nomenverbum?
4.1. A túr ige jelentésszerkezetét az ÉrtSz. és a TESz., ill. az EWUng. lényegében azonos módon ábrázolja. Az elsődleges jelentést a tajtékot túr – ma népies, ill. irodalmi stílusértékű – kifejezésben érhetjük tetten (vö. JordK. 484: le ragadangya, meg faggattya hw̋tet, es tayteekot thwr). A toló – túró – mozgás itt a vízre hat, és ami ennek nyomán magából a vízből mint anyagból keletkezik, az a tajték. A tajték szó etimológiai szótáraink szerint ismeretlen eredetű. A TESz. szerint a szóvégi -k képzőnek látszik. A tajték szó szinonimái egyfelől a taj, tajdok. A taj tő véleményem szerint alkalmasint a tol tőnek lehet egy elhasadt allomorfja. Az l : j szinkrón hangváltakozáson, ill. – diakrón szempontból – az l > (l’ > ) j hangváltozáson alapul a tol és a toj- (vö. tojás) összekapcsolása. Ez utóbbi allomorf egy másik változata lehet a taj, amely a talyiga : taliga, toliga, talyicska : talicska ‘eredetileg kézzel tolt szállítóeszköz’ szavainkban fedezhető fel.3 Ehhez a taj tőhöz járulhatott az ősi -(a)t/-(e)t műveltető képző, és ehhez kapcsolódhatott a cselekvés eredményét jelölő -ék deverbális nomen képző: talj- + -(a)t + -ék > taljték > tajték. Ezt az elemzést látszik megerősíteni a 2. pontban már említett duzma ‘gőgből vagy haragból eredő felfúvódás’ szó többi jelentése. A duzma második jelentése ugyanis ‘tajték, hab’ – amely a víz tajtékzása során keletkezik, harmadik
jelentése pedig ‘gőzön párolt étel; felfújt.’ A jelentéstani kapcsolat ismét a tövek alaki összetartozását látszik igazolni.
4.2. A túr igével kapcsolatban felvetődik a túr főnévvel való rokonításának kérdése. A mára már elavult, inkább csak a „Közös lónak túros a háta”közmondásunkban 114 Németh Renáta élő túr főnév mai jelentése ‘emberen lovaglástól, állaton hám, iga, nyereg dörzsölésétől keletkezett seb.’ A túr főnév etimológiai szótáraink szerint szlovén eredetű, a tvorъ ‘kelés’ szó átvétele. Meglehet azonban, hogy ismét arról van szó, hogy az eredeti névadó jegy elhomályosulása miatt nem látjuk a túr igével való etimológiai kapcsolatot, és így a finnugor eredetet. És persze azt is számításba kell venni, hogy amennyiben hangutánzó tőről van szó, amely több nem uráli nyelvben is megtalálható, és az emberi gondolkozás, metaforaalkotás mechanizmusai hasonlóak voltak, akkor a közös tőből a szlávban is létrejöhetett egy olyan lexéma, jelen esetben a tvorъ ‘kelés’, ami a magyarban vagy nem volt meg, vagy eddig nem tudtuk, hogy nyelvünkben is meglehetett, ezért idegen nyelvben keressük a gyökerét. Ez utóbbi esetben pusztán konvergenciajelenségről van szó. Az ÚMTSz. cédulaanyagában ugyanis a túr főnév jelentése: ‘a seb kiállós, leszáradó teteje, var.’ Ebben az értelemben beszélnek a seb túr-járól. 4.3. Ha elfogadjuk, hogy a túr főnévként eredetileg a ‘kiálló, trapéz keresztmetszetű var’-t jelentette, ez a lexéma is nomenverbumaink sorát látszik gyarapítani. Ezt a feltevést támogatják olyan szavaink, mint a túr, túrás, turzás, turolás, torlás, amelyek részben egymás szinionimáiként is használatosak, nomen actionis, ill. nomen acti jelentésükben egyaránt. A közös jelentéselem mindkét esetben felfedhető. A cselekvés, történés megnevezéseként maga a toló, túró mozgás ragadható meg. Ezt a gyakorító -l, -z képző erősíti.4 A turzás például bányászati szakkifejezés, jelentése: ‘a hasznos ásványok, ércek (fel)kutatása (próba)ásással.’5 Nomen acti értelemben a közös névadó jegy az anyagra ható toló, túró mozgás eredményeképp létrejött térforma: kicsiben a vakondtúrás, nagyban a jégtáblák egymásra torlódása révén kialakult trapéz- vagy háromszög keresztmetszetű jégtorlasz: turolás, ill. tavakban, tengerekben a part közelében a hullámzás (‘tajték’!) és az árapály hatására keletkező hosszú, keskeny, a parttal párhuzamos sziget vagy víz alatti gátszerű kiemelkedés: turzás.
5. Összegzés Dolgozatomban a tol ige rendkívül terebélyesnek tűnő szócsaládjába igyekeztem alaktani és szemantikai érvekkel megtámogatva további elemeket bekapcsolni. Módszertani szempontból fontosnak tartom megemlíteni, hogy az etimológiai vizsgálatokban fokozott szükségét érzem a nyelvjárási anyag alapos tanulmányozásának. Nem tértem ki az afféle „titokzatos” etimológiájú kifejezések magyarázatára, mint amilyen a dúr tő kapcsán előkerülő dérrel-dúrral. Ezeket nyelvészeink hajlamosak a játszi szóképzés címkével illetni, ahelyett hogy esetleg feltételeznék, hogy a kifejezés megalkotói „értelmes”, azaz jelentéses kapcsolatot láttak a két szó között, hiszen az ikerítés különféle válfajai a hangrendi párhuzam nyelvünkbéli működését igazolják. A nyelvjárási dercedurcáskodik ‘makacskodik’ (SzegSz.), der-dúr (sőt dir-dúr) ‘zsémbeskedő, zsörtölődő’, dérendóc ‘durcáskodó’ lexémák például elvezetnek a derce és a der- > dér tőhöz, ez pedig a fonológiai oppozíciók mentén és a szemantikai összefüggés alapján visszakapcsol bennünket a dur- tőhöz (vö. durcás ‘makacs’), ráadásul a derce ‘a kenyér kidudorodó, ropogósra sült része, gyürkéje’ jelentésben is használatos (vö. durca ‘ua.’).
A kutatásaim nyomán szemem előtt kirajzolódó kép bizonyos tekintetben – mondhatni – ijesztő, ugyanakkor csodálatos is, úgyhogy pontosabb lenne „szent borzadályról” beszélni. Az etimológiákon való elmélkedés – még ha néhány összefüggés nem is állja meg a helyét, vagy legalábbis egyelőre nem támogatható meg a mai tudományos kritériumoknak megfelelően (s tán soha nem is lesz az) – az élő nyelvet tárja elénk. Megkockáztatom: magának az Életnek a princípiumát engedi közelebbről megismerni, azt, ahogy az Egy szaporodni kezd, és önmagát, saját anyagát sokszorozza meg, létrehozva így a különbözőséget. Az új egységek mélyén azonban mindig az eredeti Egy bújik meg. Csak fel kell fedezni.
A *T3R3 : T3L3 TÖVEK ETIMOLÓGIAI ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL NÉMETH RENÁTA
"miután a hivatásos történészek, az egyetlen írott forrásokban is fennmaradt "szkíta-hun-magyar" - identitástudatot - közösségtudatot - nem hajlandó elfogadni... a "finnugorságot"... meg nem tudja bizonyítani."
A "hivatásos történészek" bármit készségesen elfogadnak, amennyiben az igazolható. Ha a "finnugorságot" (jaj de szerencsétlen fogalmazás) alatt a nyelvrokonság kérdését érted, azt nem történészeknek kell bizonyítani. Az kérem szépen nyelvészeti kérdés, nem mellesleg tudományosan igazolt.
Vannak alánok, bolgárok, szlávok, kazárok stb., viszonylag jól elkülöníthető agyagi kultúrával.
De, hogy ezek közül kiknek a leszármazottai lehettek honfoglalók -- nem tudjuk. :)
Ez a "nem tudjuk" - a magyar őstörténetkutatás legnagyobb szégyene... !!!
670 - 870 - tudjuk, hogy ott kellett legyenek a Don - környékén... de a régészek nem találják őket... ez az ő szégyenük ... !!!... pedig elég pénzt kaptak a kutatásra... csak azt a "finnugor szemellenzőt" - tudnák már feledni!!! - de nem... !!!... minden kis szalmaszálba belekpaszkodnak és nem engedik... addig gyömöszölik, míg "finnugor" - nem lesz... ha belegebednek is.
Akiknek mind a 7 törzse EGYÜTT ment nyugatra Levedivel lakni az Etelköz nevű helyekre."
Tévedés!
Nem tudjuk, hány törzs ment Levedivel, mert hogy:
"Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik."
Vannak alánok, bolgárok, szlávok, kazárok stb., viszonylag jól elkülöníthető agyagi kultúrával.
Hát nem érdekes, hogy legtöbb esetben, csak a magyarok hiányoznak!... azok mindíg csak úgy "elvannak" valahol... mindíg "máshol"...!!! de főleg csak az Urál vidéken... azután meg "nagyhirtelen" - belépnek a KM - be (861 ) és onnan azután százévig fosztogatják egész Európát. Hát nem fura???... pedig ma már sem alánok... sem bolgárok... sem kazárok... csak magyarok... vannak... roppant érdekes, és persze tanulságos.
Ahogy korábban írtam a világosnak egyetlen lépése (e4) van a halálig, kényszerből, mert egyszerűen nem tehet mást.
És nem azt írtad, hogy: "Bocs, tévedtem, benéztem...", hanem fröcsögtél egy hatalmasat, miközben te vagy az, akit pont ilyen trollkodás, fröcsögés miatt tiltottak ki sokadjára (!) a Magyar őstörténetből. (Már nem is számolom, talán 6.-nál tartasz.)
"A topiklakók többsége pontosan tisztában van a régészeti paradigmaváltás lényegével, a sokkal kisebb jelentőségű nyelvészeti váltás szükségességével stb."
A nyelvészeti paradigmaváltás szükségessége elodázhatatlan, és a lehető legsürgősebb feladat a magyar "őstörténet" - kutatás területén.
Amíg nincs megegyezés, a magyar nyelv eredete kérdésében, addig lehetetlen a magyar őstörténetről, mint nyelvtörténetről tudományosan is értelmezhető módon beszélni.
A magyar nyelv eredetének kérdését ki kell zárni a magyar őstörténet kérdésköréből, miután bebizonyosodott, hogy a magyar nyelvészet ( történeti ismeretek nélkül) képtelen megállapítani a saját maga felállította szabályai szerinti "magyar nyelv eredetét"... így (ebből adódóan ) képtelen levezetni a magyar nyelv történetét.
A magyar nyelv finnugor besorolása egy erőszakolt, tudománytalan feltevés ( a homeopátia hígításos módszerével azonos elv ) eredménye... !!!
"Ezért tulajdonképpen jogosulatlan az államalapításig tartó korról mint »őstörténetről« írni."
A "finnugriszmus" - szerint valóban értelmetlen a magyar őstörténetről bármit is állítani ... hiszen azt sem tudjuk, hogy az tkp. miről is szóljon.
Ha az "őstörténet" - a "magyar nyelv" - beszélőiről szól ... akkor nem tudjuk, hogy azt kik is beszélték.
Ha a "honfoglaló elit" - történetéről szól - akkor nem tudjuk hogy közülük kik is a magyarok...???
Azt sem tudjuk, hogy a "honfoglalók"... milyen nyelven beszéltek... sőt... azt sem tudjuk, hogy miképpen is gondolkodtak magukról... !!!... miután a hivatásos történészek, az egyetlen írott forrásokban is fennmaradt "szkíta-hun-magyar" - identitástudatot - közösségtudatot - nem hajlandó elfogadni... a "finnugorságot"... meg nem tudja bizonyítani.
"De igen az bizony bizonyíték, hogy nincsennek a magyarban olyan szubsztrátumok mint pl az angolban. Nincsenek benne olyan különbségek, amik a svájci németben két szomszédos falu között megjelennek. De még olyanok sem, ami az alemann és a fríz között kimutatható az újkorig.
Ki lehet mutatni számottevő szláv hatást, jelentős törököt, németet latint, de ennyi. Tudományosan akkor feltételezhetnél több gyökeret, ha ki tudod mutatni, addig meg maradunk az egynél amit alátámaszt a DAI, alátámaszt a korai nyelvemlékek egységes magyar volta, és Julianus magyarjainak nyelve. Alátámasztja a régészeti leletek egységes volta.
Tudjuk, hogy jelen voltak a kavarok egy törzzsel a nyolcból, de még azoknak sem találjuk a nyomát Hol vannak akkor a többiek, hol van a nyomuk, hogy feltételezhessünk bárki mást is? Ennyi erővel dothtrakiakat is nyugodtan feltételezhetünk, meg a hétfejű sárkányt."
A magyar nyelvben kimutatható iráni, török, szláv hatások, akkor is értelmezhetőek, ha a magyar nyelv a KM - ben keletkezett és mindég is a KM - ben élők beszélték. A magyar nyelv fennmaradása ekkor pont ugyan úgy értelmezhető, mint a bolgárok történetében a szláv nyelv átvétele, csak itt a magyar=bolgár... vagyis a "KM - helyi nyelvet"... kezdték "magyarnak" - nevezni... a domináns elit neve ( moger= megyer = vezér ) megnevezése után.
Ez az érvelés manapság kezd véglegesen igazolódni amikor a környező szlávság is kezdi átvenni az "uhorszko...vengerszki... stb" - helyett a "magyar"... megnevezést. A Prágai piacok pl. - tele vannak "magyar kolbásszal"...!!!
Mindég is világos volt számomra, hogy egy "profi TROLL" - vagy... !!!
Nekem "aktív nyugdíjas nagypapaként" - sincs annyi időm a fórumozásra, mint neked... aki - "doktoranduszi tanulmányai után szépen elhúzott a magánszférába"... a jelen állás szerint a "hivatásos TROLL" - szerepében keresve a kenyerét.
(NO!!! - problem...!!!!) -... de végre ezt is tisztáztuk... a hóhér is a gyerekeit tartja el a fizetéséből - azok meg erről mit sem tudnak!... neked sem róható ez fel ... "a remény hal meg utoljára"...!!!!
"Ha abból indulunk ki, hogy épp a világos lépett és neki csak ez a gyalog van a táblán, valamint érvényesek a sakkszabályok, akkor pont egylépése van a halálig."
Tehát a világos még egy lépéséről beszéltem, ami után egyértelműen leverik.
Nem pedig arról, hogy a játszmában összesen ennyi lépés lenne!
Világos lépett. Lépni fog a sötét. Kénytelen lépni a világos és ez az utolsó lépésé. Leverik.
Gondolom, innen már magad is elboldogulsz a "feladvánnyal" ;-D
"Azt, hogy a közös alapszókincs, a nelvtani rendszer egyezései és egyéb közös tipológiai vonások nagymértékű egyezése a (nyelvészek által definiált közös eredetre visszavezethető) nyelvrokonság bizonyítékai."
A nyelvrokonság alapja a "közös alapszókincs"... sajnálatos módon azonban a finnugrisztika, még egyetlen egy "uráli" - nyelvnek sem állította össze az alapszókincsét... amiket azután össze lehetne hasonlítani... akár a világ bármellik nyelvének alapszókincsével... !!!
"Egy élő nyelv esetén a morfológiát és tipológiát lehet elemezni, nem kell " rekonstruálni".
A magyar és a manysi, udmurt, északi számi hasonlóságok nem a nyelvészek valamiféle rekonstrukcióját , hanem a mai beszélt nyelvek tényleges közös vonásait tükrözik."
Csakhogy ... a morfológiai és a tipologiai hasonlóságok, azonosságok az IE- és a Török - ( sőt szinte a világ összes nyelvével ) vannak! Ezek alapján nem lehet nyelvrokonságot megállapítani. ( Ez a problémám az "agenetikus nyelvrokonsággal" is. )
Nyelvrokonságot kizárólag az alapszókincs ( ami ugye (a finnugrisztikában) NINCS ) vizsgálatával lehet megállapítani. A morfológiai és a tipológiai vizsgálatok csak megerőssíthetik, vagy gyengíthetik, a már megállapított nyelvokonságot. ( Fejes László cikkeit javasolnám tanulmányozásra. A "tudományos ismeretterjesztő" színvonalnak ( amit mi itt képviselünk ) éppen megfelelnek...!!!
Az illusztrációd nagyon jó. Benne megtalálhatjuk azt a nyelvrokonsági problémát, amit GKI feszegetett.
A nyelvroknság kritériumai:
a) közös alapszókincs, amelynek tagjai szabályszerűen felelnek meg egymásnak;
b) a nyelvtani rendszer egyezései, nagyjából hasonló hangmegfelelések alapján;
c) közös tipológiai vonások.
A genetikus nyelvrokonság:
„Két nyelv genetikai rokonságban áll egymással, és ugyanahhoz a nyelvcsaládhoz tartozik, ha mindkettő közös őstől származik, vagy az egyik a másik leszármazottja.” Azaz, a közös ős – elengedhetetlen feltétel.
Az agenetikus nyelvrokonság:
"Ha fennállnak a nyelvrokonság fennebbi kritériumai... de nincs, vagy nem lehet bizonyítani a közös őst!
Az én "feszegetéseim" - elsősorban arra vonatkoznek, hogy hogyan és miképpen lehet bizonyítani a fenni a-b-c-kritériumokat. Sőt arról szólnak, hagy ha a nyelvészet még nem állította össze a különféle nyelvek alapszókincsét... márpedig azt nem állította össze... a minden nyelvre vonatkoztatott Swadesh - litákat pedig nem tartaja kompetensnek... akkor végül is mi alapján sorlja bena nyelveket nyelvcsalládokba.
Szeretném már látni.
1. - a IE - nylevek alapszókincse
2. - a Török - nyelvek alapszókincse
3. - az Uráli - nyelvek alapszókincse
és az ezeken belül létező összes nyelv alapszókincs - nevezetű listákat, és az ezen listák alapján történő tudományos alapossággal megírt besorolási dolgozatokat. Ezek nélkül az egész nyelvrokonítás egy "tudománytalan hubug"... miután még a saját maguk felállította kritériumokat sem képesek produkálni... Alapszókincs...!!!... - ami NINCS...!!!
"A kevert nyelvek azok a nyelvek, amelyekben különböző alrendszerek különböző nyelvekből származnak" - Nosza akkor mutasd be és bizonyítsd, hogy a magyar nyelv egyes alrendszerei milyen különböző alrendszerekből származnak ! (főnévragozás indoeurópai, névszóragozás török etc.?)
A magyar nyelv egy szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű, közép-európai nyelv. - Pusztay János
Egyébként pedig minden nyelv "kevertnyelv" - de a nyelvtudomány az "eredet, származás" - tekintetében nem fogadja el a "kevert" - kifejezést, miután egy nyelvnek csak (a nyelvrokonság definíciója szerint minden nyelvnek) csak egyetlen egy "elődnyelve" - lehetséges. Miután azonban a nyelvrokonságot elsősorban az "alapszókincs" - vizsgálatával lehet megállapítani, így csak azok lehetnek "kevert - eredetűek" amelyeknél a szókincs vizsgálata kétséges. A magyar nyelvnél azért kétséges az eredet, mert a magyar nyelvészet még nem volt képes összeállítani a "magyar nyelv alapszókincse" - nevezetű szókészlet listát...holott a "nyelvrokonság" - megállapítása enélkül a lista nélkül lehetetlen... vagyis a "finnugor" - besorolás nem más mint önkényes tudománytalan dogma.
( Talán érdemes volna - e tekinetben Fejes László tudománynépszerűstő cikkeit elolvasgatni. )
"Ha csak néhány tucat bizonyíthatóan finnugor (uráli) eredetű szavunk lenne, de azok ebbe a rétegbe tartoznának, a magyar nyelv akkor is egyértelműen finnugor (uráli) eredetű lenne. A számok tehát ebből a szempontból nem igazán számítanak." - Fejes László
Ugye ez az a bizonyos állítás amiről a GéKI bebizonyította, hogy ez a homeopátiás hígítás elvével azonos, tehát a finnugrisztika a homeopátiával azonos elbírálás alá esik, arról pedig a tudományos közvélemény megállapította, hogy nem releváns, vagyis az így előállított "szerek" hatástalanok, gyógyításra ezért alkalmatlanok.
Később megválltoztatta az állítást az alábbi módon:
„ így a nyelveket sokszor meglehetősen nagy biztonsággal lehet nyelvcsaládokba csoportosítania” – hat azért ez meg így bizony már nem a „be van bizonyítva” – szerű álláspont.
Nagyon is úgy tűnik, hogy igaza van Szilágyi N Sándornak és a finnugor nyelvrokonság „…hovatovább amolyan hitbéli meggyőződés és elkötelezettség kérdésévé vált, és ez eléggé meg is látszott rajta. Akárcsak az egyházaknak, ennek is kialakultak a kánonalkotó (akadémiai) intézményei (a kánonokat sokszor dogmáknak is nevezhetnénk), a más felekezetűekhez pedig – vagy akár az ártatlan kételkedőkhöz is – sokszor úgy viszonyult, ahogy az egyház szokott a tévelygő és veszedelmes eretnekekhez” ... és egyáltalán nem tudományos tény.
A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket. Az igazság azonban az igaznak tartott nézet melletti elkötelezettség, amely magában rejti a tévedés lehetőségét is. Sajnos, az uráli nyelvészetben úgy néz ki, mintha csak az innovátorok tévedhetnének, a hagyományos tanok képviselői nem, még akkor sem, ha esetleg akár egy éven belül megváltoztatják véleményüket. A kockázat és tévedés vállalása nélkül nem lehet tudományt művelni.” (Pusztay János: A magyar nyelv eredetéről )
Hitelesebb lenne a bírálat, ha Honti úr ( és a többi finnugrisztikus ) végre előállna a "magyar nyelv alapszókincse" - nevezetű szókészlet listával. Amíg azonban nincs ilyen szótőlista, addig a magyar nyelv finnugor besorolása egy "kacsa"... tudományos alapok nélkül, így az egész előadás nem más mint, mások kutatási eredményeinek értelmetlen kirohanásoktól hemzsegő - szapulása.
Vannak ugyanis igen erős kétejek is a nyelvrokonítás területén:
„A hangfejlődési törvények nagy száma, és rendkívüli rugalmas alkalmazása teszi lehetővé, hogy egyáltalán beszéljünk az uráli nyelvcsaládról. Nagyon úgy néz ki, hogy az uráli nyelvcsalád prekoncepciójához születtek a hangfejlődési törvények és nem fordítva. A kivételkezelés ilyen gazdag tárháza mellett, akár távolabbi nyelvek rokonsága is „bizonyítható” volna. A közös uráli nyelvtani keretek rendkívül tágak, azok lényegében megegyeznek az altáji nyelvekével. A közös szókincs sem meggyőző. Összesen nyolc olyan szó van, amely az összes uráli nyelvcsaládban jelen van, de más nyelvben egyben sincs meg. Ezek közül is csak egy tesz eleget szigorú értelemben a szakmai kritériumoknak. Ez a fészek szó (finnül pesa).” - Angela Marcantonio
Volna tehát min dolgozniuk a finnugrista urakoknak.
„A vitapartnerek, még ha a tudományon kívülről érkeztek is, és felkészültségük valóban erősen hiányos, joggal kérhetik ki maguknak az ilyen hangnemet. Úgy vélem, tehát, hogy ez az efféle megnyilvánulás, semmilyen szerepet nem játszhat a finnugorellenes elméletek visszaszorításában, sőt, könnyen támadási felületet nyújthat. A szakmának viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve nem mondhatjuk, hogy csak a finnugorellenes oldal gyalázkodik.” - Fejes László
Bizony... bizony!!!... a gyalázkodás vissza is üthet - olykor.
"Három hagyományos alapszókincs-listát, a Swadesh 100-at (Swadesh, 1955), a Swadesh 200-at (Swadesh, 1952) és a Lipcsei-Jakartai listát (Tadmor, 2009) gyűjtöttük össze, összesen 226 különböző jelentéssel. Amint megjegyezték, hogy az alapszókincs változó ütemben változik a különböző nyelvcsaládokban (McMahon et al -2005), ezek az univerzális alapszókincs-listák nem feltétlenül optimálisak egyetlen nyelvcsalád vizsgálatához, ami jelen esetben is fennáll. Valójában a szabványosított listákat nem gyakran alkalmazzák önmagukban anélkül, hogy a problémás jelentéseket kiiktatnák a listából. Syrjanen és munkatársai (2013) kizárták a jelentett kölcsönszavakat a 17 uráli nyelv bármelyikében a 226 kombinált szókincs jelentéséből, ami egy 100 elemből álló listát, az „Ura100”-at eredményezett, amelyre kb. A jelentések 1/3-a különbözött a hagyományos 100 tételes listáktól (Swadesh 100) és Lipcse-Jakarta."
( Kár, hogy azt az Ura100 - at nem közölték... legalábbis én nem találtam meg. )
TT – kiemeli, hogy teljes genom elemzés mennyivel pontosabb, mint a korábbi módszerek (Y-DNS, mtDNS). Ott a 100-as minta az ideális, itt pedig egy 10-es alapján kiváló elemzést lehet végezni. Conq_Asia_Core = 12 minta volt.
A teljes genom elemzésről azonban a Pamjav – könyvben ezt olvashatjuk:
„A nukleáris DNS – vizsgálatával képtelenség végig követni egy leszármazási vonalat, hiszen 1000 év alatt ( 25 év egy generáció ) minden embernek 1billió független felmenőjének kellene lennie. Ennyi ember összesen sem élt a földön – tehát 1000 – év után már mindenki mindenkinek a leszármazottja… a populáció genetika egyik tanulsága tehát az, hogy minden ember rokona minden embernek... az emberiség egy nagy család, bizonyos időbeli távolságban akármelyik emberrel találhatunk közös őst."
TT: "A manysik ősei lehettek ősei a hf-nak, de viszont nem." (16:26)
Ez teljességgel ellentmond a Pamjav – féle genetikai eredményeknek. A Pamjav vizsgálatok szerint a manysi érfiak 87% - egy olyan Y-DNS - gént hordoz ( N-P43 ) amelyet sem a mai, sem a hf. magyarokban egyálltalán nem találtak. Természetesen lehetséges, hogy a HF – ig az N – genetika kihalt… no de miért pont az N…
Még a TT – tanulmány szerint is az 50% . nyi N (szamojéd gén) … fogyatkozott meg 13% - ra… miközben a mezsovszkja maradt ugyan úgy 50% - körüli, mint az elváláskor.
Pamjavék, kijelentették, hogy a genetikai eredményeik nem igazolják a manysi-magyar „kulturális közösséget”… együttélést… az is elképzelhető, hogy csak „egymás közelében” – éltek.
Az tehát teljességgel kizárt, hogy a manysik lehetnének a magyarok ősei… a magyaroknak és a manysiknak lehetnek közös ősei… ennyi … a TT – itt hibás logikát alkalmaz.
"A nyelvészetileg rekonstruált ugor alapnyelvet a genetikailag rekonstruált proto-ugor ősnép beszélhette." [24:58]
"Mindenesetre nincsen semmi komolyabb probléma, mert a mezsovszkaja eleve ugor nyelvű..." [30:28]
Kérdezem én... hogy miféle nyelvi modell az, amelyet Törökék um. - genetikailag igazoltak?
A tanulmány szerint a "proto-ugor” népesség az ugor nyelvet beszélte, amely tehát TT – szerint s mezsovszkaja nyelve is volt. Ha tehát a genetikei szerint a prot-ugor=mezsovszkaja+szamojéd… kérdezem, hogy mellik nyelvészünk írta le azt, hogy a magyar nyelv és nép és a manysi nyelv és nép úgy alakult ki, hogy az ugor nyelvhez és néphez … hozzáadódott egy szamojéd nyelv és nép.
A finnugrisztika szerinti elfogadott nézet az, hogy a magyarelőd uráli alapnyelvből a szamojéd nyelv ie.4000 körül elvállt. Ha a TT szerint – a genetikai manysi (akik egyben a magyarok ősei is…??? ) ősök kialakulásához a genetikai szamojéd ősökre volt szükség akkor nyilván a manysi nyelv és így a magyar nyelv létrejöttéhez is szükséges volt a szamojéd (nganasszan) hatás. A finnugrista nyelvi modellben azonban ennek nyoma sincs. A szamojéd – nyelv „urálosítása”.. csak a legújabb kor terméke… és oly távoli nyelvi kapcsolatot tételez fel, hogy az teljességgel kizárja az 50% mezsovszkaja + 50% nganasszan = szamojéd összefonódást.
Egy esetben képzelhető el a genetikai és a nyelvi modell azonossága, ha az összeolvadó mezsovszaja és nganasszan - ősök (genetikai különbözőségük ellenére) egy és ugyanazon nyelvet ( az ugor nyelvet ) – beszélték.
Ekkor azonban az a nyelvi modell lett igazolva, hogy a magyar nyelv valóban a sztyeppei nyelvek alapnyelve… vagyis a szkíták nyelve volt (nyelvészetileg a uráli-alapnyelv) amit aztán erős hun (török) nyelvi hatás ért…. vagyis a magyar nyelv (eredete) igen is a szkíta-szarmata-hun-avar- gyökerekből nevelkedett „magyar nyelvcsaládfává”…!!!!
A szkíták- szarmaták... tehát nem iráni nyelvűek voltak, hanem bégsősoron "magyar"... nyelvűek...!!!
( Vagyis a Törökék a G. S. Krantz eredeti elképzelését igazolták - mi szerint a magyar egy mezolítikus nyelv) - tehát egy ősi "kárpáti nyelv"...!!!... amelyet ma "magyar" - nak hívunk...!!!
A "nyelvrokonság" értelmezése valóban régóta vitatott téma, de a manapság elfogadott tézis szerint az alábbi:
„A nyelvrokonság azt mutatja meg, hogy az adott nyelv mely nyelvből ered, amelyet az alapszókincs mutat meg, azok a szavak, amelyek a legkevésbé hajlamosak a változásra, amelyeket a leggyakrabban használunk. A közös ősre visszavezethető nyelvtani elemek és a szerkezeti hasonlóságok legfeljebb megerősíthetik a már megállapított rokonságot" - Fejes László
A nyelvrokonság fogalmának átértelmezése - "IS" - persze lehet, legitim téma... !!!...???
A magyar nyelv besorolása, azonban a manapság érvényes terminológia alaján is kétséges, miután a magyar nyelvészet a mái napig, nem volt képes összeállítani a "magyar nyelv lapszókincse" - című szókészletlistát - amely a sajátmaga felállította követelményrendszer szerint is, az alapját képezi a nyelveknek, nyelvcsaládokba történő besorolását.
Pusztay János - „A magyar nyelv szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű, középeurópai nyelv.” - Tehát "keverék nyelv"... ha úgy tetsztik "karaván nyelv"... vagy mások megfogalmazása szerint a "proto-kárpáti" - nyelv.
* Épelméjű nyelvész nem állítja, hogy a magyar valami kevert nyelv lenne."
* Ha a magyar ilyen lett volna -- mondjuk komolyabb mennyiségű grammatikai szerkezetet kölcsönzött
volna más nyelvekből --, akkor ezt már régen észrevette volna a tudomány.
Teljes félreértése a nyelvészet állításának. Minden nyelv így a magyar nyelv is "kesvert" - nyelv ahogyan a genetikánk is kevert!
Ami a finnugor nyelvészet véleménye szerint "nem kevert" az a magyar nyelv eredete...!!!
Éppeszű nyelvész legyen aki kimerné jelenteni, hogy az 500-uráli, a 300-török, a 700- IE és a több ezer "ismeretlen eredetű" - szókészletű magyar nyelvről, hogy az nem kevert szókészletű. A nyelvtanáról, a mondatszerkezetéről, vagy a tipológiájáról már nem is beszélve.
Éppen ezek miatt van az, hogy a nyelvrokonság kimodásához, az alapszókincsre van szükség.
„A nyelvrokonság azt mutatja meg, hogy az adott nyelv mely nyelvből ered, amelyet az alapszókincs mutat meg, azok a szavak, amelyek a legkevésbé hajlamosak a változásra, amelyeket a leggyakrabban használunk. A közös ősre visszavezethető nyelvtani elemek és a szerkezeti hasonlóságok legfeljebb megerősíthetik a már megállapított rokonságot" - Fejes László
Az épelméjű finnugrista nyelvészek, tehát már régen észrevették, hogy a magyar IS - kevert nyelv... mint a világon minden nyelv... ezért ennek az ellenkezőjét nem is állítják... természetesen... ezt csak a hozzánemértő finnugrisztikusocskák terjesztik.
( Már többször leírtam, hogy a magyar nyelv nem "finnugor nyelv" - hanem - finnugor eredetű nyelv. A finnugor nyelv úgy ie. 4000 - körül megszűnt létezni, amikor felbomlott finn-permire, és ugorra.)
Ezeket azért már illene tudni, ennyi év őstörténeti fórumozás után, még akkor is ha tudjuk, persze hogy laikus vagy.
„Veszem fel a tyeplákit meg a botászkit, oszt reggelire benyomok három párkit horcsicával, meg csinálok magamnak egy sumenkát.”
Teszem fel a kérdést... naivaként - "magyarul" van- é ez a mondat!... értié eztet egy alföldi betyárok szülötte, villamosmérnök?
Meg merem kockáztatni, hogy egy árva kukkot sem... !
Valóan úgy tűnik, mintha itt magyar beszédet hallanánk!... no de az szavak... számunkra "alföldi betyárok számára".... teljességgel érthetetlenek. Szerintem ez az a "köztes nyelvi állapot... amikor a ma még magyarnak tekintett nyelv ... átfordul... szlávba... románba... szerbbe... németbe.
Mi lészen az a pillanat, amikor eldől, hogy ezek a nyelvek, vagy a magyar egy "leánnyelve" lesznek... vagy azt fogjuk mondani... hogy "kihalt" - nyelvekké válnak... de ugye mi fog itten kihalni... a magyar nyelv ( reméljük nem ) de ollant meg, hogy "felvidéki-kárpátaljai-székely-délvidéki-burgerlandi" - magyar meg azértnem bír kihalni mert nem is volt.... vagy mégis csak van – vagy majd lesz…???
Egészen biztos, hogy ezek a "felvidéki-kárpátaljai-székely-délvidéki-burgerlandi" - nyelvek, majd, jobban fognak hasonlítani a "szláv-román" - IE - nyelvekhez... de nem leszenek vele azonosak... tehát végül is a magyar nyelv leánnyelvei lesznek... a finnugrisztikus todomány szerint... hiszen abból származnak... ennek ma már írott forrásai lesznek. De mi "alföldi betyárok"... egyikből sem fogunk megérteni egy árva kukkot sem.
A kérdés viszont tehát az.... hogy ki is beszél itten akkor magyarul???... mi a "betyárok"... vagy azok a leánnyelvű "kintiek"... ???... vagy esetleg még azt is kilehet hozni, a mi - a betyárok nyelve - a "leánnyelv.
( Tételezzük fel, hogy a "székely-románt"... lesz aki a magyar nyelv rokonaként ismeri el.. és azt bizony 30-milliónyian beszélik... a "betyár-magyart"... meg csak 10- millió...!!!!)
