„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Hülyeséget képzelsz, írsz. Nem lep meg, mert hívő vagy.
Humanizmus! Segíteni kell, aki elesett, aki bajban van, aki segítségre szorul!
Ha megteheted, tedd! Hasonlóan rászorulhatsz, és a sok példa nyomán elnyerheted a segítséget.
Nem is igazán jó érzés segíteni, mert ütköztet azzal, hogy a világunkban elesettek lehetünk, betegek és mi is ápolásra és támaszra szorulhatunk.
Csak az ostoba nem látja át. És önös érdekünk adni, mert mi is csak az által várhatunk támogatást, hasonló helyzetben.
Nem imák, nem az „áldás” hanem a jól átgondolt cselekedet kell, hogy vezérelje az embert.
A hülye szlogen, hogy „segíts magadon, majd Isten is megsegít” csak hívőknek jelent valami talmi alapot. Vagy képes vagy, segíteni magadon, vagy rászorulsz.
Aki rászorul, láthatóan, vagy jelzi, azt kutya kötelessége segíteni annak, aki teheti és képes rá.
De még egyszer hangsúlyozom, talmi és álságos a jó érzése.
De akár át is járhat. Ám ha belegondolsz, a világunk helytelen működése, visszásságai okozzák, és szomorúnak kéne lennünk, hogy ilyen megesik.
Ti istenkéztek, angyalkáztok, alaptalanul, mivel a Bolygónk minden négyzetméterén élet-halál harc folyik. A természet teszi a dolgát, a társadalomban könnyen perifériára kerül a gyenge.
Az élet konfliktusai sokunkat kiütnek. Nem számíthat kitalált lényekre, mesebeli figurákra, csak az embertársaira. Könnyen szorulhat az adakozó, a segítő is másra. Tudjuk. Nem hisszük.
"A vallásos ember, ha tényleg hisz, biztos benne, hogy Isten nézi a jó cselekedetét, ezért biztos az érte járó jutalomban is."
A vallásos ember, ha tényleg is hisz, jóllehet biztos benne, hogy Isten nézi a jó cselekedetét, de ettől még NEM FÖLTÉTLENÜL biztos az érte járó jutalomban. Kivéve ha olyan buta, hogy azt hiszi, Istennel csereüzletet kötött. Holott olyan nem is lehetik.
„A vallásos hívő, aki NEM a jutalomért hisz Istenben, na az már jó.”
„Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Mt 6,4
A vallásos ember, ha tényleg hisz, biztos benne, hogy Isten nézi a jó cselekedetét, ezért biztos az érte járó jutalomban is. Pénzért teszi a jót, ingyen nem dolgozik. Kivéve az ateistát.
Csakhogy a keresztény ember képtelen annak a bizonyítására, hogy nem a jutalomért teszi a jót.
Azért mert ha hisz Istenben, akkor abban is hisz, amit Isten ajánl neki, ez pedig a jutalom.
Ahhoz, hogy bizonyítani tudja, hogy a jó tevése nem a jutalom miatt történik, ateistává kellene válnia.
Tehát egy ateista, embertársán könyörülő ember, sokkal magasabb erkölcsi fokon áll, mint a keresztény.
Itt az valójában az a kérdés, hogy Isten (már ha van egyáltalán), miért venné magához a jutalomban bízó keresztényt, és nem az erkölcsileg magasabban álló ateistát?
Mert ebben az esetben Isten igazságtalanul döntene.
Ha Isten igazságos és létezik a menyország, akkor a keresztény jutalomban reménykedő ember, pofára fog esni, mert nem jut be sehova, az ateista meg csak ámul, hogy hova került, és mégis van menyország.
2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.
5Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? 6 Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától?
8Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? 9Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, 10 s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. 11Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk?
14Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
26 Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, 27 és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Intő példák az Ószövetségből.
7Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?
15Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. 16 Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.
21Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket.
Nekem nem kell magyarázkodnom egyetlen mitologia bárgyúságai miatt sem.
- nevet-
Majd a biblia cuclizok elmagyarázzák egymásnak, hogy melyikük tévelyeg és melyikük követi az "egyetlen igaz útat".
Az a nyilvánvaló tény, hogy ugyanazon történet alapján mindegyik szekta , felekezet mást lát bele, egyetlen dolgot igazol: hogy a biblia egy tökéletelen zagyvaság, aki azt lát bele, amit csak akar.
Igy aztán általában csak egy kv-t szoktam kérni, amikor mondjuk egy HGY-s okoskodik egy adventistával.
