halihó!
most olvasom A hallgatag asszonyt, de valahogy úgy tűnik, hogy az állítólagos tárgyilagosság helyett túlságosan negatívként állítja be Sylviát...persze lehet, hogy tényleg ilyen volt...de ez most nagyon úgy jött ki, hogy van a jó és van a rossz oldal - pedig szerintem ennél komplikáltabb a helyzet...
a végére kiderül.
Ti hogy érzitek ezt?
the woman is perfected.
her dead
body wears the smile of accomplishment,
the illusion of a Greek necessity
flows in the scrolls of her toga,
her bare
feet seem to be saying:
we have come so far, it is over.
each dead child coiled, a white serpent,
one at each little
pitcher of milk, now empty.
she has folded
them back into her body as petals
of a rose close when the garden
stiffens and odors bleed
from the sweet, deep throats of the night flower.
the moon has nothing to be sad about,
staring from her hood of bone.
she is used to this sort of thing.
her blacks crackle and drag.
jaj, igen greenwood, azt hiszem te írtad azt, hogy ilyen kifejezetten női író a sylvia, és tényleg. pontos ez az, ami olyan jó a verseiben, hogy olyan finomak, olyan puhák, tudod.. hogy még a legdurvább képeket is puhán festi le, talán így még jobban is fáj.
és példéul ez a kövér aranyórás is, hogy nekem annyira bejönnek az ilyen sorok, tudjátok, ezeket mondjuk tipikusan mindig amerikai lírásoknál látni, withman, meg eliott is olyan gyönyörűen fogalmaz, persze más... tudom. sylvia-ban pont az a gyönyörű, hogy amiért tud nőként írni, azért annyira őszinte. hogyha elolvassa egy nő, akkor megérti rögtön, megérzi. csudálatos.
A madárkás sztorit nem hiszem, hogy elfelejtetted -- inkább az lehet, hogy még nem olvastad el. Ha jól emlékszem, a könyv második felében van. (Én meg azt hittem, már kiolvastad rég...)
A madárkás sztorit nem hiszem, hogy elfelejtetted -- inkább az lehet, hogy még nem olvastad el. Ha jól emlékszem, a könyv második felében van. (Én meg azt hittem, már kiolvastad rég...)
"és most is közeleg egy hasonló történet" - ez fogalmam sincs mire akar utalni, de ha nem akarod, hát ne magyarázd meg...
Mikor fele volt az az madaras kaland, szerintem még a feléig se jutottam el, vagy éppen afele tartok. Az agyam meg most egyébként sem fog egyáltalán, úgyhogy az is lehet, hogy olvastam már...
Jaj. Nagyon sajnálom... Szörnyű, amikor megszeretünk egy élőlényt, és el kell veszíteni. Jártam már így, kismacskával... és most is közeleg egy hasonló történet -- inkább hagyjuk.
on
Emlékszel Sylviáék madaras kalandjára a Naplóból?
És még egy megjegyzés. Azt hiszem, ha meg kéne fogalmazni, miért szeretem SP verseit, akkor valami olyasmit mondanék, hogy: mert kifejezetten női versek. Sok költőnőről csak a nevéből tudom, hogy nők, de ezekből a versekből sugárzik a nőiesség.
Meg persze sok más miatt is szeretem:)
Igen, éppen ma reggel olasgattam ezt a versét, azt hiszem, ez az első a kötetben. Sokszor-sokszor elolvastam, ezért is lepődtem meg kicsit, hogy éppen ezt választottad ki :)
De ez magyarul is gyönyörű!!! Még emlékszem az első pár sorra, valami ilyesmi, hogy "Elindított, kövér kis aranyórát, a szeretet. Talpon paskolt a bába, pőre sírásod helyet foglalt az elemek között." Imádom azt a "kövér kis aranyórát" -- annyira kifejező. Meg van benne olyan, hogy "tehén, virágos viktoriánus hálóingben" (mármint Sylvia maga).
Úgy látszik, mégsem hülyültem még meg teljesen, ha ilyesmire emlékszem:)
Hát igen, kicsit ellentétesek voltak a vélemények, hogy mit is kéne olvasni tőle először, így a leghelyesebb, tényle, ha azt olvasod, ami először a kezedbe akad:))
Annyi "haszna" már biztos van a topiknak, hogy egy-két ember érdeklődését felkelti SP iránt. Ez nagyon jó! Érdemes őt megismerni...
OK, köszi a válaszokat, akkor majd azt olvasom el először ami bent van a könyvtárban :-) a topikot meg olvasom továbbra is, mert tényleg felkeltettétek az érdeklődésemet ezzel a nagy lelkesedéssel :-)
