A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Amint azt a különböző, de egyaránt a mai Univerzumhoz vezető inflációs modellek egymástól meglehetősen eltérő szcenáriói mutatják, nagyon sokféle tulajdonságú skalármező, nagyon sokféle kezdeti feltétel kombinációjával lehet univerzumnyi energiát kreálni, egy skalármező vákuumfluktuációjának egyetlen pici térrészében elegendő nagyra növő energiasűrűségű amplitúdójából. Csak hát ez először bitang gyorsan felfúvódik, aztán utána nagyon sokáig, úgy 380000 évig tart, míg legalább egy stabil hidrogénfelhő lesz belőle. Még ettől is sokkal sokkal hosszabb idő, mire annyira csomósodik, hogy beindulnak az első fúziós fotonsugárzó erőművek. Aztán irtó sok idő, mire ezekben annyira tovább strukturálódnak az anyagformák, hogy keletkezik némi stabil fém is. Ekkorra lesznek ugyan már különbözőfajta anyagcsomóink és koncentrált energiaforrásaink, de az egész szerkezet átlagosan rendkívül híg, kis sűrűségű, így kényelmetlenül nagy helyet foglal el. Sokszorosan túlterjeszkedik a kozmológiai horizonton.
De hogy a legelején mennyi időt kell várni arra a bizonyos nagy fluktuációs amplitúdóra, arról nem sokat tudunk mondani. Úgyhogy az energiatermelésnek ez a módja tényleg nem emberi léptékű hasznosításra alkalmas folyamat.
Feketelyuk közelébe kell menni lakni, mert a Világegyetemből minden irányból érkező protonok ott felgyorsulván intenzíven sugároznak. Energia ott aztán van dögivel, és ha minden jól megy, az idők végezetig kitart.
Csak éppen 'örökmozgót' még senkinek nem sikerült csinálnia.
Az áltrel alapján meg tudod mondani, hogyan kellene a kezdeti feltételeket kondicionálni ahhoz, hogy folyamatosan energiát csatolhassunk ki egy önfenntartó rendszerből?
Szokásod szerint megint butaságokat beszélsz. Alig pár napja (mint ahogy már korábban is sokszor) felhívtam rá a figyelmedet, hogy az Univerzum energiái a kozmológiai infláció során keletkeztek az üres (vagyis gerjesztetlen) Higgs skalármező zérusponti energiájából. Azáltal, hogy ez a negatív nyomású skalármező gravitációsan tatszító hatású, s a tér ettől beinduló tárulása során nem változik az energiasűrűsége. Tehát nem a semmiből, hanem egy jól meghatározott energiamennyiségből indulva jött létre a ma belátható Univerzumban lévő minden energia. Mert az energia, az általános relativitáselmélet több mint száz esztendős felismerése szerint, görbült téridőben egyáltalán nem megmaradó mennyiség. Keletkezhet is veszhet is, sőt mindez függ még a megfigyelő rendszerétől is. Mert az energia egyáltalán nem invariáns skalár, hanem vektorkomponens. Ráadásul még a lokális és a globális megmaradás sérülése is egészen különböző dolog.
Aki a relativitáselmélet ilyen alapvető összefüggéseiben tájékozatlan, az nem lehet képes értelmesen hozzászólni a kozmológiához. Pláne nem kritikailag.
Nem mellékesen a "kezdeti időpillanat" a kvantumgravitáció hatáskörébe tartozik, amely elmélet nincsen kidolgozva, ezért SENKI SEM ÁLLÍTHAT ERRŐL A KORRÓL, VAGY ENNÉL KORÁBBRÓL SEMMIT.
Éppen az az egyik hibája, hiányossága a fősodorbeli elméletnek, hogy a tágulás kezdeti pillanatáról, s ennek előzményeiről nem mond semmit. A nem tudás hangoztatása nem tudományos elmélet, s elég destruktív megközelítés.
Pontosan az ilyen esetekben kell megnézni azokat a hipotéziseket, amik a nemtudás helyett javasolnak valamilyen épkézláb megoldást.
A "semmiből teremtődés" meg az "idő keletkezése" pedig csak a te fejedben létező tévképzetek, ilyeneket a valódi hozzáértő kozmológusok nem állítanak.
Márpedig ez nem az én tévképzetem, mert akkor nem állítottam volna ilyeneket, ha nincs tudomásom ilyen kijelentésről.
Hadd idézzek Hawking A Nagy Terv c. könyvéből:
„A különböző testek, például csillagok vagy fekete lyukak nem tűnhetnek elő egyszerűen csak úgy, a semmiből. Az egész univerzum viszont megteheti ezt.”
Egyébként az általad nagy szakértőnek tekintett construct szerint is lehetséges a semmiből keletkezés.
"Semmivel sincs több bizonyíték a szingularitásra, vagy a semmiből teremtődésre, s az idő keletkezésére."
A szingularitás csak az általános relativitáselmélet extrapolációja olyan tartományba, ahol az általános relativitás már biztosan elégtelen. (Kvantumgravitációs kor)
A "semmiből teremtődés" meg az "idő keletkezése" pedig csak a te fejedben létező tévképzetek, ilyeneket a valódi hozzáértő kozmológusok nem állítanak. Úgyhogy mindhárom esetben SZALMABÁBOKKAL hadakozol.
"A kezdeti időpillanatra vonatkozó fősodorbeli elképzelés sem több hipotézisnél,"
Na, az aláhúzott kifejezés makacs használata jelzi, hogy zizi vagy, ebben a témában beszámíthatatlan.
Nem mellékesen a "kezdeti időpillanat" a kvantumgravitáció hatáskörébe tartozik, amely elmélet nincsen kidolgozva, ezért SENKI SEM ÁLLÍTHAT ERRŐL A KORRÓL, VAGY ENNÉL KORÁBBRÓL SEMMIT. Még a személyes prófétád Smolin sem!
Ezzel ellentéteben az inflációs korszakig visszamenően egészen pontos a modell, például az, hogy a hamisvákuum-állapotú skalármező negatív nyomással exponenciális tér-tágulást okoz, miközben az energiasűrűsége nem hígul a térfogattal, következésképpen a belátható univerzumban most található anyag és sugárzás gyakorlatilag az infláció áltrel mechanizmusából származik.
Csak azt felejted el figyelembe venni, hogy ez mind HIPOTÉZIS, amelynek igazságáról se pro, se kontra semmiféle bizonyítékunk nincs!
Semmivel sincs több bizonyíték a szingularitásra, vagy a semmiből teremtődésre, s az idő keletkezésére. A kezdeti időpillanatra vonatkozó fősodorbeli elképzelés sem több hipotézisnél, de ha szigorúbban fogalmazok, akkor inkább mitikus, mint tudományos megközelítés. A mítoszokban, mesékben vannak teremtések, varázslatos előtűnések a semmiből és hasonlók.
Ha azt veszem, a visszapattanó ciklikus modellhez – a fősodorbeli modellhez képest – sokkal kevesebb olyan feltételezésre van szükség, amit tudományos módszerekkel közvetlenül nem lehet bizonyítani.
"a kérdésem az, hogy van-e létjogosultsága annak az elképzelésnek, hogy a mi 3D-s terünk, egy 4D-s hipergömb 3D-s felülete.
azaz, ha "elég ideig egy irányba nézünk" a 3D-ben, akkor a saját tarkónkat látjuk meg."
Mindennek van "létjogosultsága", ha sikerül kimagyarázni a MÉRÉSI TÉNYEKKEL szembeni ellentmondását.
Mérési tény: az univerzum terének görbülete "globálisan" NULLA.
Az univerzum tere "globálisan" sík, azaz az általad emlegetett triviális "hipergömb felület" megoldás biztosan nem jó a véges de határtalan 3D tér létrehozásához. Topológiailag van még számos szóbajöhető sik-kompaktifikáció, amelyek közül a sík-hipertórusz a legegyszerűbb: ha hengerbe hajtasz egy papírlapot akkor a 2D felülete továbbra is síkgeometriájú marad, ha a maradék két élt 4D-ben hajtod egymáshoz, akkor az alakzat 2D felülete továbbra is sík marad. Na ezt képzeld el hat dimenzióban!
De ami a lényeg: a különféle sík-kompaktifikációknak vannak matematikai előrejelzései, amelyeket például a háttérsugárzás mintázatában ellenőrizni lehet, és ezt TERMÉSZETESEN A VALÓDI TUDÓSOK MEG IS TETTÉK. Negatív eredménnyel:
Nem győzőm elégszer hangsúlyozni: szemben a XX. század nagy részével - amiben az itt hozzászólók többsége szocializálódott - a KOZMOLÓGIA MÁRA PRECÍZIÓS MÉRÉSI TUDOMÁNY LETT, és nem kötetlen LSD-s fantáziálás a vakvilágba! Kőkemény mérési tények vannak, aminek az összes modellnek meg kell felelnie. Ha pedig valaki annyira outsider, hogy a precíziós mérési adatokat sem ismeri, akkor javasolt, hogy ne kezdjen ötletelni, mert hiábavalóság amit művel.
A modell egy a tudományos kutatásban használt fogalom, amely a nagyon pontosan megfogalmazott hipotéziseket és hipotézis-rendszereket (összetett hipotéziseket) jelenti. Az egyazon jelenség vizsgálata céljából bevezetett alternatív hipotézisek együttesét hipotéziának, a hipotéziának megfelelő modellek együttesét modell-családnak tekintjük. A modellezés során a valóság egy meghatározott szeletéből kiemeljük a számunkra adott szituációban fontos, ismert vagy feltételezett elemeket és azokat hipotézisünknek megfelelően kapcsolatba hozzuk egymással. Az így elkészített modellt tesztelnünk kell. Ha a modell úgy viselkedik, ahogyan a modellezni kívánt rendszer vagy objektum, (tehát predikciói egybevágnak a közvetlen tapasztalatokkal) akkor azt mondhatjuk, hogy a modell jó (céljának megfelelő keretek között használható), ha eltér attól akkor a modellt tovább kell fejleszteni vagy el kell vetni. A modellnek a valós tapasztalatokkal való összevetését a modell tesztelésének (validálásának esetleg verifikálásának) nevezzük.
Az emberi gondolkodás lényegét, működését szintén tágabb értelemben vett modellezésnek tekintik.
Azért mondom, hogy statisztikai alapon, nem pedig hogy statisztikai jelleggel.
Az empirikus tény, hogy a lehetséges dolgoknak van valamiféle hajlamuk arra, hogy létezzenek. Szerintem Occam borotváját szigorúan használva a legminimálisabb feltételezés az lenne, hogy minden létezik.
Persze, az is lehet, hogy csak ez az egy Univerzum létezik. Csak ez a feltételezés tartalmaz egy plusz dolgot: azt a különbségtételt, hogy vannak létező, és vannak nem létező dolgok a lehetséges dolgok között. És van egy konkrét határ a kettő között, ami véletlen pont ott van. Ez szerintem egy eléggé fantasztikus feltételezés, és semmi szükség rá.
Nem, hanem hogy nem görbe. Ha meghajlítasz egy papírlapot, annak a felülete attól még két dimenziós marad, de nem lapos. Vagy a földgömb felszínén élő kétdimenziós dolgok is egy kétdimenziós világban élnek, ami viszont nem lapos. Amit meg tudnak mérni, mert nem 180 fok a háromszög szögeinek az összege.
Persze, a külső szögeit kell mérniük, mert nem tudnak bemenni a háromszög belsejébe. Mert két dimenziósak.
