"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Igen, a rossz érzést ki lehet fejezni megszégyenítően is. A tapasztalatom az, hogy ez és így az elsődleges és észre sem veszi a nő hogy ez megszégyenítő - amíg ő csinálja másokkal.
És ha valaki összeszed annyi tapasztalatot hogy ezt megfogalmazza, akkor első reakció az hogy ez egy hülyeség, második az hogy ez a kivételes viselkedés, a harmadik az hogy egyre nőgyűlölőbb ez az egész hülye világ.
Szóval a férfiszerep által magabiztossá pumpált nők, illetve a saját férfijuk által magabiztossá pumpált nők képesek objektív véleményt mondani a másik nőről. Hm.
Szerintem a nőgyűlölet az az, ha gyűlöli valaki azokat az embereket akiktől ő férfinak érzi magát.
A cikk meg tapasztalatról szól. Amikor elegendő tapasztalat gyűlik össze (elegendő számú életből), abból előbb utóbb valaki levonja a tanulságot.
Aztán aki egyetért az egyetért - aki nem, az vitatja.
Nem kell oldalakat összeírnod, én az egyetértést keresgélem és az ellenérveket. Annyi elég ellenérv tőled, hogy ezt te nem tapasztaltad - és arra én sem mondok mást mint hogy ne is kelljen megtapasztalnod.
Amúgy azt gondolom, hogy az a férfi, akinek minden nő így túljár az eszén, az meg is érdemli... szépen menjen haza egyedül az üres, sötét lakásába, és verje ki. Nőben ugyanez, vegyen egy cukkinit.
Szeretek a végletekig leegyszerűsíteni dolgokat: ez a párválasztósdi egy (amúgy baromi klassz) társasjáték. A megfelelő szabályokkal mindenki örömét leli benne. Aki nem tartja be a szabályokat, egy dobásból (vagy mindből) kimarad.
Az, hogy egy kapcsolatban, házassáhgban áldozatokat hozunk a másikért, alap. Nem leszel papucs tőle, egy nő is mit meg nem tesz az uráért?!
Tényleg meg vagyunk sértve férfiúi büszkeségünkben, hogyha a nejünk "neheztelése" miatt nem mehetünk haza a haverokkal végigmulatott szerdai buli után hajnali fél háromkor seggrészegen, miközben a nyolc éves gyermekünk másnap hétkor kel, és megy suliba?
Egy mondatos válasz jó lesz? Orbitális nőgyűlölő faszság, az objektivitás még nyomokban sem fellelhető benne, és a nődnek részben igaza van, hogy az ilyen nők (már akiről a cikkíró papol) a társadalom igen kis százalékát alkotják.
Bővebben meg oldalakat írhatnék tele, hogy sok dolog miért nem úgy van, ahogy állítja. Részigazságok előfordulnak benne, és ebből kiválló konteót lehet összeszkábálni, sikerült is a faszinak, de ha lehámozod a nyilvánvalóan túlzó állításokat, te is láthatod, hogy ez egy csomó családra nem, vagy nem így, vagy csak részben igaz. Jól mondták neked, eszetlenül általánosít, ha egy sokat csalódott, gyakran pofáraejtett, kis magabiztossággal megáldott férfi olvassa, gyorsan felmentést is adhat magának:
"Naugye, tudtam én! nem én vagyok a kudarcokért felelős legfeljebb részben! hiszen ez a "tudományos" cikk is leírja, milyen körmönfont módon mesterkednek a nők több tízezer éve. Ime a bizonyíték: beérett az aknamunkájuk, lassan csak ülve pisilhetünk a vécén. Micsoda gyalázat! Kedves pofáraejtett férfitársaim, fogjunk össze a nők ellen"
...stbstbstb
Az az igazság, Endre bátyja, hogy mi, férfiak is nyakig benne vagyunk az elbaszott kapcsolatok minőségében.
Ja, és simán összerittyenthetne egy eszetlen ribanc is egy cikket arról, hogy minden férfi disznó, és hogy csak a farkuk után mennek.
És abban is rengeteg féligazság lenne, de ostobaság lenne ráhúzni minden egyes férfira. És hülye lenne az a férfi, aki aztán kikérné magának. Konkrétan házhoz menne a lófaszér' mert egy-egy állítás bizony rá is igaz lenne.
Ha az emberek megbecsülnék egymást, és azt az ajándékot az élettől, amit a család jelent, nem lenne ennyi hanyatló kapcsolat. De mivel önző barmok vagyun, és ahogy mondja: kirakatvilágban élünk, hagyjuk elveszni ezeket az értékeket, holmi tízpercnyi csillogásért. De hogy kizárólag a nőké lenne a felelősség? Kötve hiszem. Csak így kényelmesebb. Mert a megszeppent kisfiú tovább játszhatja a macsót... miközben ugye, papírnadrág, csúzli a farzsebben, lopjunkcigitapukabátjából:)
Ó, a rossz érzés kifejezése megszégyenítés? Mondjuk, kétségtelenül kifejezhette volna másképp. Nem lehet, hogy a rossz érzését már próbálta párszor elmondani, de te “nem vetted a lapot”?
Attól tartok, bizonyos dolgokba többet/mást igyekszel belelátni, mint amennyi benne van. Talán, hogy alátámaszthasd az “eleve elrendelt” véleményedet.
Az az érzésem, olyan vagy, mint az a tanár, aki, ha beállít egy tanulót kettesre, akkor az bárhogy felel, kettest fog kapni.
Objektív véleményt? Olyan nőtől, aki férfiszerepben van, én úgy gondolom, biztos.
Meg olyan nőtől (gondolom én), aki jól érzi magát és magabiztosnak érzi magát a férfi mellett. Aki tudja, hogy nem lesz kirúgva a következő ilyen-olyan kinézetű miatt, hanem van annyira fontos, mert olyat tud, olyat adott évekig pl. És ezt a férfi tudatosítja benne
Amikor nőtől kértem véleményt a cikkről, akkor hevesen tiltakozott az általánosítás ellen, hogy nem ilyenek ááám a nők, csak vannak közöttük ilyenek is. (a cikk közepétől tárgyalt viselkedésűek)
Én azt vetettem ellene hogy általában ilyenek a nők, csak vannak köztük egyen-ketten nemilyenek. De neeeem-neeem.. ő nem ilyen, és bár ismer ilyen viselkedésűt is, ő az általános és nem az az OLYAN.
Aztán mikor meghallotta hogy egy angyallal találkoztam, egyből az jutott eszébe hogy ő persze csak pinát képes adni, ilyen csodát nem.. Önkéntelenül és azonnal igyekezett megszégyeníteni. közben pontosan és világosan tudja és érzi és bizonygatná hogy ő aztán abszolúúút nem olyan mint amilyennek a nőket írja a cikk.
A véleményedet arról szeretném kérni, hogy szerinted lehet-e nőktől nőkről objektív véleményt várni.
Az éjjel hazafelé még teli volt ez a terv száz "sose gondoltam volna" -val, de most már aludtam rá egyet - így csak a tények. Angyal szállt le hozzám. Nem fénykörben hanem.. hm.. a tompított lámpáim fényében láttam meg szembeszaladni a peronon ahonnan éppen indultam. De ennek a látványnak meglassítottam, és intettem hogy aki így elkésik annak ide tessék. Föl. És föllépett és nevetett és amíg le nem szállt olyan valószínűtlenné változott az a teljesen hétköznapi út, hogy azt azóta is csak próbálom szavakba önteni.
Peeersze, beszélgettünk (tíz másodpercet nem hallgattunk egyfolytában) de nem arról szólt a beszélgetés hogy jajj hadd tudjak meg minél többet rólad hogy mihamarabb találkozhassunk újra - neeem.
Megtudtam hogy a második fiam és a Csipetlányom közötti időszakban született, én meg elmeséltem neki hogy milyen könnyű az angol nyelvet gyakorolni ha eltévedt turisták szeretnének információhoz jutni. Meg azt hogy amikor én kezdtem a cégnél akkor mindenki dohányzott, most meg a maradék cigis előre bocsánatot kér hogy él. Meg azt hogy a Down-dada Szolgálat milyen lehetőséget adott nekem az angolt gyakorolni. Meg hogy az INDEX -en Dorka uram szintúgy.. És hogy ő is ismeri az INDEX Fórum -ot. És közben látva láttam hogy nem nő, hanem egy jelenség..
Ugyan nőnemű, és nappal lehet hogy kívánatos lenne és biztos bele szoktak szeretni akik szembe mennek vele a járdán - de nekem másról szólt az élmény mint hogy jó lenne ha jó lenne.
Csalódhattam én már mindenféle nőtípusban és tudom hogy a saját szabályaik szerint kiismerhetők ők is - de angyallal talán ha egyszer találkoztam. Régen volt, jobb lett volna ha nem derül ki róla hogy nő (mert a róla szóló ábrándjaimban is csalódnom volt muszáj) - hát ebben az angyalban nem fogok. Még az utolsó pár kilométeren megbeszéltük hogy itt utánam olvashat és már ott is voltunk. És megint láthattam hogy ő valami más..
Van egyfajta saját módszerem a gépről lelépésre, látványos és gyors. Leléptem előtte hogy most aztán a fényekben jól megnézem. Valami önkéntelen mozdulattal tartottam a kezem hogy kapaszkodjon - és megfogva a kezemet olyan egy mozdulattal lelépett a gépről hogy nem láttam semmit a megnézni vágyott alakjából, csak megint az a csillogó mosoly és szemek és szőkeség.
Soha.. senki nem csinálta utánam.. mióta kitaláltam ezt a módszert, sokan megnézték de soha senkitől nem láttam hogy így lépett volna le onnan fentről. Férfiak se.. kollégáim se. senki. Mosolygott, elköszönt, intett és eltűnt a lépcsőn.
Se név, se cím.. és mégis valamit nagyon helyretett bennem. Nem azért mert majd itt utánam olvas és jelentkezik magánban vagy regisztrál CharleySzőka Angyala nicknéven - mert úgyse.
De láthattam azt hogy lehet valami önmagáért szép, fel tudtam kelteni a kíváncsiságát, meg tudtam mosolyogtatni, el tudtam gondolkoztatni.. és azt képzelhettem hogy én voltam aki el tudtam engedni a tenyeremből.
Mondtam már neked az életem egyes számú tapasztalatát?
Soha semmi nemolyan. (mint ahogyan elképzelik)
Nyolcvan méterre lakik, bármikor mehetek a kölkökhöz, a tűzifafűrészelés meg az árokkaszálás díja két tepsi kókuszkocka volt, mind a mai napig vele a legjobb a szellemi összhang ha bármi civil helyzetet meg kell beszélni.. és mióta van aki eltakarja a szemem elől az emlékeimben élő kinézetét, azóta nem ábrándozom azon hogy még most is helyre lehetne hozni a házasságunkat.
És ha melletted szokik le a dohányzásról és a pezsgő iránti rajongásáról?
És ha az első gyereketek nem akkor születik amikor ő követeli, hanem képes megvárni azt hogy benned is elkezdjen dolgozni a hiányérzet?
És ha középsúlyos fogyatékosnak születik az első fiú, de a te elhatározásod után közös akarattal hazahozzátok, és egy évre és tizenhárom napra rá megszületik a második fiú vasegészségesen, és egy évre rá elindul a negyedik diplomájáért, és még egy évre rá megismeri a nálamnál eggyel jobb ajánlatot tevő nemrég szabadult gengsztert, és két hónap együttélésük után a férfi meghal mélyvénás trombózisban.. szóval te nem akartad volna a következő tizennégy évet vele élni, újabb két gyereket vállalni és a változásokat az őfelette gyorsabban múló időnek tulajdonítani?
Inkább megpróbáltál volna valami sokkal szebb és sokkal okosabb nőben reménykedni aki hátha szembejön valahol az utcán?
Nnna az lett volna az igazán nagykalap szerencse..
Azt azért hozzá szokrtam tenni, hogy kell hozzá szerencse is egy kalappal. De alapvetően keresni kell a nőkben azokat a tulajdonságokat, amik a közös élethez szükségesek. Ha a csajszika huszonpárévesen seggrészegre issza magát hétvégente egy buliban többnyire menetrendszerűen, azzal nem vállalunk hosszútávra. Egy körre jöhet, de aztán mehet isten hírével.
Irigyellek a lényeglátó képességed alapvető szintje miatt.
Nekem úgy tűnt hogy teljesen normálisan mennek a dolgok körülöttem.. de az én esetem az albínó elefánt népsűrűségével vetekszik. Ez miatt is a helyes szemléletmód csak a szétköltözés után kéthárom évvel kezdett bennem kialakulni.
Neked jobb életszemlélet jutott - katasztrófa nélkül is.
