Maradok a Glyx-koncentrátum használatánál. A testvéremék is ragaszkodnak hozzá.
Csicseriborsótól az algakivonatig csupa hasznosat tartalmaz. Az összetevői között szerepel a búzasikér. Talán ez elég is, mert a beáztatott Glyxhez hozzáadandó anyagok csak simán búzaliszt, rozsliszt. A pékség megszűnéséig ott vásároltuk a hozzávalókat. Nem láttam másnak azt a búzalisztet, meg az azzal sütött kenyeret sem. Hogy a kenyerem szebb, jobb a boltinál, arról az öcsémék biztosítanak úgy is, hogy időként vesznek egyet. Akkor egy darabig nem elégedetlenkedek.
Túl vagyok az első adag pari aszaláson, de hiába volt dög meleg nagyon keservesen száradt a nagy pára tartalom miatt, úgy, hogy elő vettem a tálcás aszalót avval fejeztem be.
Ma délelőtt leszedtem megint egy adagot, aztán jött az eső, de már nem bosszankodom, most rácson besózva csepeg, holnap reggelig akkor megy az aszalóba.
A nemrég említett Limara-féle cukkinis kenyér, annyi módosítással, hogy joghurt nem volt itthon, helyette víz került bele.
Annyit hozzátennék még a kenyérsütés témához, hogy érdemes BL80-as lisztet beszerezni, próbálkoztam 2/3-1/3 rétesliszt-finomliszt keverékkel, külön sikér pótlásával, de kenyérliszttel lesz jó a kenyér.
Köszönöm az ötleteket mindkettőtöknek, áttanulmányoztam az oldalt, sok hasznos dolog van benne. Azt hiszem legközelebb ha a piacon járok benézek az itteni késeshez és megkérdezem tudnak-e tenni valamit. Ha nem, marad a barkács. Végül is a gép még jó, csak a kések tompák, egy próbát megér.
Vékony lécből kifaragni a profilt, ragasztani rá polírpaírt és mehet.
Ha nem túl pofás az él, jó lehet elsőre a polír. Ha sokat kell leszedni, akkor a polír előtt durvább csiszolópapírokkal kell kezdeni, vagy tűreszelővel, ha sikerül ilyen kicsit venni (nem reménytelen)
Hát sajnos nincs ismerős, sőt munkahelyi műhely se, mert nyugdíjas vagyok. Amíg az iparban dolgoztam ilyesmire lehetett találni megoldást, később csak a műhely maradt, mostmár az se. Magamnak kell megoldanom. Az a szikeélezési eljárás biztosan szuper!
Nekem még ez is bonyolult. Semmit nem cifrázok, szeretem az egyszerű megoldásokat. Befőttet kb. ugyanígy szoktam. A gyümölcsöt nyersen üvegekbe teszem, rászórom a cukrot, felöntöm vízzel, csavaros tetőt rá, és a gázon egy nagy edényben dunsztolom valameddig. Amíg úgy nem döntök, hogy jó. :) Másnap szoktam én is a fazékból kivenni, és mehet a helyére. Ezt még nagyanyámtól tanultam, nekem ennél egyszerűbb nincs.
Valóban csak az romlik meg, ami rosszul zár, de szintén ilyen fejreállítós módszerrel ezt még dunsztolás előtt ellenőrzöm.
A lekvárféléket meg többnyire nyersen szoktam, de akkor abba natrium benzoát kell. Nyilván a semmitől nem fog elállni. Vagy hőkezelni kell, vagy tartósítani.
Nemtom...nekem fél óra/1óra az egész. Megmosom és bele a botmixert. Utána egy egyszerű drótszitán átkavarom fakanállal. Nem csinálok valami hűde nagy passzírozást, minek? Van annyi paradicsom, mint a nyű. Nagyjából átnyomkodom, hogy a magja ne főjön bele, de azt is el tudom képzelni, hogy még ez a fázis is kimarad.
Utána felfőzöm, előszedem a már kimosva elrakott üveget, beleöntöm forrón, oldalára fektetem pár percre, oszt kész. Ez kb. 1-2 liter, attól függ, mennyire akarom sűríteni. Amikor nagy a meleg, semennyire. Ha ezt naponta megismétlem, akkor sem élem a konyhában az életem, és mellesleg közben még aznapra meg is főzök, ha szükséges.
Mindent ilyen kis adagokban szoktam, pont azért, mert az ember az életét elunja 30 kilóval mire végez. Éppen elég volt nyár elején a cseresznye, és a meggy. Abból ugye egyszerre jön le sok, mert nagyjából egyszerre érik be. A paradicsom jól viselkedik, naponta van 5-6 kiló. Ez persze még csak a koktél, később a nagy, húsos fajták jönnek, azokat sülve szoktam eltenni.
vannak egyész kicsi háromszög alakú reszelők, azzal talán tudnál élezni, bár nyilván nem ez az optimális megoldás
vannak gyémánt reszelők talán az is jó lenne, és persze ha van ismerős, akkor az majd megélezi, én a Klinikán szoktam hideg, géles eljárással éleztetni ahogy a szikéket és ollókat élezik
Én tavaly, amikor még nem volt hiperszuper passzírozóm ha csak pár üvegnyi befőzni való paradicsomom volt tettem el olyat, hogy héjjal-maggal botmixereztem és egyáltalán nem passzíroztam. Igaz, nem ivólének használtuk, hanem olaszos szószokba főztem bele. Sajnos a botmixerem kezd "bot" lenni igazán - némi élezés talán segítene rajta, nem szeretnék még újat venni. De nemigen tudom mivel lehetne hozzáférni, a kaszakő is túl nagy.
Most vettem ki a sütőből a cukkinis kenyeret. Külsőleg reménykeltőbb, mint amit vártam a nagyon laza tésztától. A felvágással még egy kicsit várok hogy hűljön. Egyébként sütőpapírral bélelt cserépedényben sütöttem, mint a kenyeret általában. Majd képet is mellékelek hamarosan.
Az én tapasztalatom az, hogy más, sokkal jobb ízű az a paradicsom amibe nem fő bele a magja. Mikor vége van már a szezonnak, és már csak kevés maradék paradicsom van, akkor úgy szoktam, hogy lehúzom a héját feldarabolom megfőzöm, teszek bele fűszereket sót, és így teszem el ezt szoktam pizza feltétre használni.
Ezt mikor megkóstolom, még fűszerezés előtt bizony nem olyan ízű mint amibe nem főtt bele a mag.
De attól még nagyon jónak tartom a Te módszered is!
Holnap teszem el az első adag szilva lekvárt, mindig 10 kg-t teszek el. Két adagban.
Ezt szeretem a legjobban készíteni mivel ez nem munka igényes.
Felfűzni szerintem szaporátlan dolog, és lehet, hogy le is potyogna. Cserényre terítettet szerintem a darazsaktól is könnyebb megvédeni, és az eső elől is könnyebb bemenekíteni.
Azt hittem, a cukkininek köszönhető a vastag héj. Túlkelésről szó nem lehetett, mert amikor nagy nehezen belejuttattam a magas oldalfalú tepsibe, azonnal elkezdtem sütni, nehogy kifolyjon(amilyen állaga volt), rákeljen a tepsi külsejére. Hamarosan megduplázódott a magassága, nem ült rá a tepsi szélére, hanem egy kicsit befelé dőlő oldallal gyönyörűen megsült. Egy élmény volt a sütése.
A paradicsombefőzés nálam a legegyszerűbb befőzések egyike.
A lemosott, előkészített paradicsomot (max. félbe vágott) a legnagyobb fazekamba teszem, kézzel levesesre jól összenyomkodom. Kis lángra alátéttel főni teszem s forrásig főzöm. Ez idő alatt időnként megkavarom egy nagy befőző fakanállal.
Ha elfeledkeznék is, nem ég oda, de homogénebb lesz az anyag átkavarással.
Ezt a felforralási akciót általában este ejtem meg, hogy a paradicsom a következő fázishoz kézmeleg legyen. Reggel is elő lehet készíteni, akkor késő délután kell folytatni.
A kézmeleg paradicsomot turmixrúddal átveretem s ezt a szép homogén anyagot egy hagyományos, tologatós paszírozóba merve kézzel átkavarom, nyomkodom s a maradékot teljesen kinyomkodom.
A kész paradicsomlét jól felforralom, esetleg besűrítem a forralással s ezután befőttes üvegekbe szűröm.
A befőttes üvegeket tisztára mosva tárolom s befőzéskor csupán meleg vízzel átöblítem.
A tele befőttes üvegeket fejre állítva száraz dunsztba teszem.
Tartósító szert nem használok.
Ez a kép 6 évvel ezelőtt készült.
Azóta a tologatót a passzírozóból már nem használom. Balra a nyeles edény elő lett léptetve merő edénnyé a feldolgozásnál.
Egy tele mérőedény űrtartalma megegyezik egy befőttes üveg űrtartalmával.
A nem rozsdásodó fémfazekat 4 darabos garnitúrában vettem egy kirakodó vásáron (made in India). Befőttek befőzéséhez is ezeket használom. A legnagyobban 9 üveg fér el egymás mellett. A többiben 3-5-7 db.
Befőtt készítésnél egy konyharuhát teszek az edény aljára összehajtogatva és arra mennek a lezárt, tele üvegek.
Ezután annyi langyos vizet öntök az edénybe, hogy a vízszint az üveg nyakhajlatáig érjen, ahol az üveg átmérője szűkülni kezd. Ráteszem a fazék fedelét és alátéttel szép lassan felforralom, aztán lezárom a gázt és az üvegeket általában másnap este szedem ki a vízből, amikor már teljesen kihűltek.
Tartósító szert semmihez nem használok.
Nálam évek óta ez a két fajta befőzési módszer vált be. Penészesedés csupán rosszul záró fedeleknél fordul elő, ritkán. Ezt általában úgy szűröm ki, hogy a lezárt üvegeket a feltöltés és lezárást követően egy gyors mozdulattal fejre és vissza fordítom s a fülem mellé emelem. Ha sípol, akkor fedelet cserélek s azzal is ellenőrzöm.
A fedeleket nem bélelem alá semmivel. Tiszta, ép bevonatú fedeleket használok.
A sérült bevonatúakat sem dobom el azonnal. Csalamádéhoz befőző celofánnal vagy sima csomagoló fóliával egy darabig még jól használhatóak.
Most hogy igy mondod a gomaszaritassal kapcsolatban, nem lehetne a kimagozott szilvat is felfuzni spargara vagy drotra? Ugy jobban, korbe eri a napfeny, es csak akkor tenni sutobe szaritani ha a nap mer nem kepes aszalni!
Én ugyanígy szoktam gombát szárítani. A felfűzve szárítottnak sokkal erőteljesebb marad az aromája, de főleg ősszel már nincs más lehetőség. Ha ló nincs, a szamár is jó.
Ha már fűtünk, akkor a gombát a radiátorokra terítem (sütőpapíron), és ott kíméletesen, akár napokig is száradhat.
Na persze szilva aszaláshoz nem biztos, hogy most be kellene indítani a központi fűtést... :o))
