Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Egyáltalán, több téren. Nem bírom, amikor kérdezősködnek pl hogy hol voltam, mit csináltam, stb. S felhúzzák az orrukat, ha erre azt mondom, hogy: "nem tartozik rád". Az orrfelhúzás után következik, hogy idézem gyurcsányelvtársat: "el lehet menni".
A legjobban hangzó válasz itt a "csak" lenne. :-) Ám egyszerűen arról van szó, hogy tapasztalatom szerint (saját részre) az érzelmi alapon hozott döntések kivétel nélkül negatív mérlegűek lettek. Másnak lehetnek természetesen más tapasztalatai.
Dehogyis. Nagyon imádom őket. : ))) A legcsodálatosabbak a világon. : )))
De ez az emóciós érv. : )))
(Én itt nem "úgy" írok ezekről a dolgokról, mint aki nem akarja csinálni, vagy sajnálja már, hanem csak úgy, hogy raionálisan nem lehet megmagyarázni, hogy mi ebben a jó. : ))) )
Szerintem ezen már mindannyian rég túlvagyunk. Nem is lehet az érveket-ellenérveket mereven szétválasztani és csoportosítani racionálisakra és nem-racionálisakra. Ez hülyeség.
Mindenki véleménye szubjektív. Akár pro, akár kontra.
Most a gyerek-kérdéstől függetlenül, asszony (élettárs) nem hiányzik neked? A szerelem?
Hogy veled éljen valaki? Hogy minden reggel mellette ébredhess? Hogy ő csinálja meg neked a reggeli kávét? Aki téged őszintén szeret, érdekel, hogy te ki vagy és téged mik foglalkoztatnak, akinek hasonló érdeklődése lenne mint neked, talán még lelkesedne is a hobbijaidért (vagy ha nem is, semmiképpen nem fikázná, nem lenne intoleráns), aki ugyanoda szeretne menni (úgy is, mint kirándulás, üdülés, de átvitt értelemben, az életcélok vonatkozásában is) ahová te is? Akivel egy rugóra járna az agyad, egy hullámhosszon rezonálna a lelked?
Nem hiányzik? Kielégítenek pusztán a birtokolt (vagyon)tárgyak, különböző tevékenységek?
Szerintem a szeretet és a szerelem hiánya, a megkeseredettség az, ami öregíti és elcsúfítja az emberek ábrázatát. No meg a dohányzás, italozás.
Az egyik legjobb barátnőm őszinte szeretetre, kölcsönös bizalomra, harmóniára és az egymás szüleivel való jó viszonyra alapította a házasságát. Két kicsi gyermekük van. A barátnőm soványabb, mint a szülések előtt, és szebb az alakja mint nekem. A melle sem lóg. A gyerekek észrevétlenül "tornáztatják". :) Én meg csak ücsörgök egy helyben a seggemen és punnyadok. :P
Eme barátnőmmel vagyok olyan bizalmas viszonyban, hogy tudom: a szülések (egyik sem császár) nem hoztak negatív változást, sem testit, sem pszichikait a szexuális életükben.
A mindig duci unokatesóm is elöl deszka, hátul léc lett a két gyerkőc világra hozatala után, lógnak rajta a nadrágok.
Egy másik unokatesóm, aki ugyan a szülései (szintén 2) előtt átlagos testalkatú volt, de nagyon pattanásos arcú, kivirult, gyönyörű a haja és teljesen sima az arcbőre.
Kolléganők, akik gyesen vannak, de néha bejönnek "pofavizitre", szintén úgy néznek ki várandósan a 2. vagy a 3. gyerekkel, illetve kismamaként, mintha egy szépségfarmon kúrálták volna magukat előtte.
Olyan nőt is ismerek, akinek tényleg felborult a hormonháztartása a szülések után és kórosan elhízott, de imádja a férje, népes és boldog családja van.
És ismertem olyat is, aki elváltan, gyermektelenül, munkamániásként önpusztította magát (cigi-pia-gyógyszerek) és már 40 évesen úgy nézett ki, mint egy lumpenproli 60+ és nem érte meg a 45. születésnapját. :P
Ha valakit tényleg szeretsz, akkor azt szereted akkor is, ha menet közben meghízik, lefogy, megőszül, kopaszodik, kihullik a foga, stb.
Talán ezért is van az, hogy egy friss kapcsolatnál, ismerkedésnél-párkeresésnél mindenki igyekszik minél előnyösebb külsejű férfival/nővel összejönni. Hogy ha az évek során ebből a vonzerőből valamennyi elvész, még mindig maradjon elég ahhoz, hogy ne undorral tekintsen rá. ;)
Persze aki sosem hosszú távra tervez, annak mindig új, a legszebb, a legjobb, a leg-leg kell.
Nem lehet, hogy az egyik szélsőségből átvergődve a másik szélsőségbe, előbb utóbb középen kötsz ki, és időnként engeded magad -érezni- nem csak gondolkodni?
Racionálisan sehogy (illetve dehogynem, de az 100 éve lefutott irányzat :-) ). Ám tapasztalatom szerint (mint már írtam) emócionális eredetű döntésekből nem lehet jól kijönni. Így marad a racionalitás (lehetőség szerint). :-)
Ez genetika kérdése. Nem a gyereken múlik, bár azt mondják a későn bevállalt gyerek fiatalít. Szerintem nem csak a későn bevállalt, hanem mindegyik, főként agyilag.
A családomban mindenki fiatalosabban néz ki, mint a kora. Szerencsés vagyok. Mellesleg eléggé sportos is, és ez is számít. Most ugyan éppen nem, de általánosságban hetente 3x futni járok. Ez is fiatalít.
Szóval ne általánosítsunk.
Ha valaki elhanyagolja magát, akkor valóban öregasszony lesz. De miért kéne elhanyagolnia magát, ha van gyereke? Ugyanúgy lehet jó frizurája, ugyanúgy lehet ápolt, mint előtte. Szerintem.
//Ugye, a pasik is benne voltak a rettenetes látványban? :)) Mert az ám a sokk az osztálytalálkozókon, a sok toka, térdig lógó has. általában ök sokkal jobban elhanyagolják magukat, pedig még gyereket se szülnek, hogy arra fogják.De ez off//
Az elözö listád viszont egyértelmüen durva túlzás. Nem azt állitom persze, hogy hazudsz, nincsenek is olyan barátnöid... hanem, hogy amit sugall, akkora csúsztatás, mint ide Lacháza.
Egyébként ha ilyen durva komplexusaid érzelmeid vannak a gyerekszüléssel kapcsolatban, ajánlom Simone de Beauvoir A második nem cimü könyvét. Gyönyörüséged fog benne telni. Ilyeneket olvashatsz, hogy pl. a gyerek egy undorító, élösködö polip, aki anyjában növekszik, véréböl táplálkozik táplálkozik, kiszívja még a meszet is a fogaiból. (lásd listád idevágó pontját)
Komolyan mondom, én se voltam kutya anno, pár évvel ezelöttig én se rajongtam a mindenáron való szülésért, nem értettem a minden babakocsiba beleprüntyögö kortársaimat, vagy aki alig várta, hogy esküvö után gömbölyödjön a hasa, de amit töled olvasok, azon még nekem is leesik az állam.
Hehe... lehet, hogy most ilyen "száraz kóró" példákkal vagdalkozol (gondolom, jobb nem jut eszedbe) de éppen az előző hozzászólásomban szereplő osztálytalálkozó áll eleven példaként előttem:
akinek nem volt gyereke, az gyakorlatilag mindegyik jobban nézett ki, mint érettségi idején (beleértve magam is). Az általános iskolai találkozón ugyanezt tapasztaltam.
Mielőtt félreértés esnék:
azért hozom éppen az osztálytalálkozókat példaként, mert ott nem lehet "válogatni", hogy ilyen vagy olyan baráti kört alakítottam ki magamnak - és azért ilyenek.
Azt hiszem Neked komoly komplexusaid vannak. senki nem állítja, hogy könnyű a terhesség és könnyű a szülés, de azt váltig állítom, hogy a terhesség és a szülés nem csúfítja el a nőket.
Sőt azt is állítom, hogy azok a nők, akik túl vannak a harmincon és még nem szültek, azok összeszáradnak mint a kóró, vagy legalább is ez a száraz kóró aura lengi be őket.
Nos ez sem nagyobb és bántóbb általánosítás, mint a tiéd.
