Jó. Csakhogy szakmai vitát lefolytatni gyógyszer- és egyéb ügyben nem fogunk. Szakmai vitát szívesen kezdeményezek akár veled is tipográfiai vagy ofszetnyomtatási kérdésekben, könyvkiadásról, könyvterjesztésről, vagy újságírásról és szerkesztésről. Vagy kutyanevelésről (habár neveletlen a kutyánk). De a többiről csak politikai vitát tudok lefolytatni. Olyan ez, mint egy választott képviselő-testület. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy jó politikai döntést hozzál. Az újságírónak sem kell minden terület szakértőjének lenni. Mégis írhat jó cikkeket. És a cikk jóságát nem az ellenérdekelt fél dönti el, hanem az olvasóközönség. Ha szeretik és olvassák, akkor jó a cikk. És mi nem tudunk eleget nyomtatni a Lapból. Keresik, várják, tehát jó. Azoknak, akiknek készül. Neked nem. Nekem meg az nem jó, ami neked jó. De attól még mindkettő lehet jó is, rossz is. Mert ki méri objektíven? A Demokrata jó újság? Kinek jó, kinek nem.
Elmondtam, mitől fals, válaszoltam Neked, mire elbeszéltél mellettem (gyógyszergyártók és műszergyártók - Te hoztad fel, én reagáltam, mégis mellébeszélésnek minősítetted).
OK, lehetnek hasonlóan gondolkodók (így is értettem különben), de a lényeg mindig egy, akármennyire is különbözőek: szükségük van (szükségetek van) ellenségképre, akit hibáztathattok, lehordhattok mindennek, foglalkozhattok a magánéletével, aminek semmi köze a pályájához, stb. Ebben közösek a hasonlóak gondolkodók. Sajnos. Rebondo - talán - legutóbbi jó példájával élve: nem annak örültök, hogy legalább idáig támogatott volt a gázfogyasztás (pedig a Horn-kormány idején is felvetődött, hogy meg kell ezt változtatni, de a Horn már nem futott neki, az Orbán pedig - aki ugyanúgy tudta ezt - populizmusból nem nyúlt hozzá), hanem most nagy a morci, hogy átalakul a rendszer. Ez egy negatív (csak negatív) hozzáállás, ami attól függően, ki vezeti be, sötéten és automatikusan elmarasztalóan látja a helyzetet, egészen a nemzethalálig, a saját vezérrel szemben ugyanennyire elfogult, ellenkező előjellel, mondjon bármely csacskaságot is.
Ha nekem címezted az okos liberálist, azaz ezt: "Borzasztó lenne mindent tudni és mindenkinél okosabbnak lenni. Ergo: borzasztó liberálisnak lenni." - elmondhatom, tévedsz. Tudod, olyan szakmában dolgozom, amelynek témaköreit napról napra érinted. Ha tévedsz, kijavítom, akár századszor is, mert hidd el, a "félműveltség", a csak "politikai okból" pufogtatás szakmai nonszenszekkel párosítva, elég elviselhetetlen. Lehetne a tényszerűségnél is maradni, az valódi vita és érvelés lenne. Erre teszek most Neked javaslatot, ezt szeretném - ha lehet - végre elérni: tényleges beszélgetést és vitát, valós érvekkel és igazi tényekkel.
Rossz a feltételezésed. 1. Nem csak a mieinkkel találkozom. 2. Nem veszek mindent személyes sértésnek, sem sertésnek - bár az utóbbi jobban jönne egy disznótor erejéig. 3. Hasonszőrűek: tiszteld meg a másikat azzal, hogy inkább hasonlóan gondolkodóknak hívod őket. Közöttük nem a vita a lényeg, hanem az összecsiszolódás. Mert az alap azonos, de a részleetkben rengeteg a vita. Többször megírtam már, hogy a jobboldal egyik végétől a másikig ugyanolyan tagolt, mintha az MSZP közepétől től a Fidesz közepéig néznénk. Sőt, baloldali történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott pl. előbb nyírják ki a veszélyes belső ellenzéket, mint a külsőt. 4. Ha ellent mondok nektek, az nem a zaklatásra adott ütés, hanem a válasz a vitában. Úgy látszik, a liberális oldal nem szereti, ha ellentmondanak nézeteinek, és mindjárt azt hiszitek, hisztizünk. Nem. Vitázunk. Mert nekünk is vannak - minő hihetetlen felvetés - érveink. Még ha azokat rögtön téveszmének, fals információnak becézitek is. Mert én pl. nem vagyok birtokában a bölcsek kövének. Nem is szeretném. Borzasztó lenne mindent tudni és mindenkinél okosabbnak lenni. Ergo: borzasztó liberálisnak lenni. 5. Beszélgethetünk, de kettőn áll a vásár. Nem kezdem, de vissza fogok ütni, ha ütést kapok. 6. Érdekes: ha a Népszabadságról számolgatják, hányan olvassák, 3 fölötti as példányszámra vetített olvasó. Jobboldali lapoknál ez mindjárt kevesebb lesz. Pedig az évek alatt szinte minden érdihez eljutott egy-két szám. Mindenki tud rólunk, de ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki szeret. De hatásunk az van. Igaz, kevéssel nyert a Fidesz októberben, de ha ehhez 4-5%-ot hozzátettünk (és ennyit biztos), akkor az Érdi Lap volt a mérleg nyelve. Ne becsüld le a sajtót! Azt is tudhatod, hogy egy újságban másképpen kell megírni a dolgokat, mint ahogy pl. baráti társaságban előadod. Attól függ, milyen a fogadó közeg. Egy értelmiségieknek szóló folyóiratba másképp írnék, mint a Buci Maci magazinba. S a fals információkat ki kéri számon? Először közöljétek, mi a fals, mitől fals, és mi szerintetek a nem fals? Mert általában beszélni a levegőbe, könnyű.
1. Nem a fityisz győzött a legutóbbi két esetben, nem ő tette tönkre az államháztartást, ezért spekulatív kérdésekkel nem kell foglalkozni. A bűnös kérdése nem kétséges, eléggé bizonyítottan a jelenlegi koalíció.
2. A retorika a "sározzuk be a másikat is, függetlenül a felelős kérdésétől, sőt a másikat inkább jobban" alantas logikára épül.
"A kevesek által olvasott lap a maga 8000-es példányszámával - és azzal, hogy még nem találkoztam élő érdivel, aki nem ismerte volna - persze lekicsinyelhető. Mert amiről nem veszünk tudomást, az nincs. "
Feltételezem, hogy abszolút a "Tiéiddel" találkozol, talán ezért is veszel mindent személyes sértésnek és ezért is akkora a meghökkenésed és a harci kedved, ha nem jobboldaliakkal, egyetértőkkel, tapsolókkal akadsz össze, mint ezen a fórumon is. Gondolom, könnyebb - és főleg kényelmesebb, ahogy az előző hsz-emben is írtam - hasonszőrűek között ellenni, együtt egyetérteni, míg itt kicsit fel kéne kötni, már ne is haragudj (nem szánom sértésnek, remélem, nem bántódsz meg), mert itt a fals információkat számon kérik.
Továbbra is remélve, hogy nem veszed zokon (ismét nem szánom sértésnek), csak a jövőbeni könnyebb és konstruktívabb topikolás kedvéért, azt javasolnám, hogy hagyd meg inkább a Lapnak ezt a bifla-ízű, nem tényszerű stílust és beszélgessünk itt inkább értelmes emberek módjára.
Számítógép mellett ülve is bele lehet olvasni, és le lehet vonni a következtetést: elfogult, a tárgyilagosságtól rendkívül messze álló újság. Nem egyszer vaskos tárgyi tévedésekkel. Akár közveszély okozáshoz közel állóval is. Mert tudatlanok írják, dilettánsok szerkesztik. 8000 példány az kb. azt jelenti, hogy fél Érd sem olvashatja. Amúgy meg nevetségesen beképzelt vagy. Érden a jobboldal győzelme nagyon vékonyka volt. Pláne ahhoz képest, hogy Döcsakovszkyt már a saját pártja sem akarta. És ahhoz képest is, hogy az országos hisztéria hozta a szavazól több mint felét az urnákhoz. Értem én. Muszáj fényezni magad. Anélkül a polgármester nem bírná megmagyarázni a párttagjaitoknak sem, hogy mi okból nyalja ki annyira a s*det azért a semmiért.
Tudjuk. A "másik oldal" szavazói helyből tudatlan ostobák, akiknek kell egy erős kezű okos vezér. Aki megmondja nekik, hogy mit kell gondolni. A "mieinknek" meg már eleve megvan, mert ők is hülyék. Csak a vezér és legbelső köre okos, a többiek mind gyűjtöttek Isaurának. Te ismersz amúgy ilyeneket? Az én ismerőseimnek több eszük volt annál. Meg annál is, hogy az ilyen "urban legendeket" (hogy "Nyíregyházán gyűjtöttek Isaura kiszabadítására") bevegyék. Bizonyára azokból indulsz ki, akik még a lapodat is hírforrásként tekintik.
Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor te sem írogatnál itt, meg mások sem, meg nem lenne tévé, meg rádió, meg újságok, meg könyvek, meg iskolák, meg semmi, mert mindenki olyan okos lenne, hogy ihaj. Mivel én nem középen állónak tartom magam, nem akarok tutit sem mondani. Azt mondom, amit ezen az oldalon gondolok. És sokan kíváncsiak rá, a másik oldal nagy szomorúságára. Le lehet őket hülyézni, fölényesen, az igazság biztos tudatában, de tényleg úgy van?
Sok-sok éve nem zárt olyan évet Magyarország és a magyarság, mint az idei esztendő. Ezért indokoltnak látszik, hogy az idei adventi elmélkedés inkább a számvetés töprengése legyen. A számvetés nyomán érhetjük el a várakozás emelkedett hangulatát, mert az Adventhez ki kell tisztítani a szívünket és a Jónak kell átadni lelkünket.
Ebben az évben a magyarság erkölcsi mélypontra jutott. Indulat feszült indulatnak, gyűlöletek csaptak össze egymással, hazugság keveredett a valódi és hamis igazságkereséssel, az álságos az egyenes beszéddel. Sokan végleges társadalmi kettészakadásról beszélnek, mások attól félnek, hogy a politika annyira túlfűti az indulatokat, hogy nem egy békésen építkező demokrácia képét mutatja Magyarország, hanem visszatérünk a letűntnek remélt világba. Abba a korba, amikor nem volt szándék, csak mögöttes szándék, amikor a tettek és az azokat kísérő szavak köszönő viszonyban sem voltak egymással.
Mi történt velünk?
Megőrültünk? Nem, pontosabban: azt mondjuk, hogy a másik őrült meg. Mindig a másik az őrült. A szomszéd, barát vagy rokon, netán a munkatárs, aki azokra szavazott, aki nem a mi táborunk jelszavát harsogja, aki nem látja a Napnál is világosabbat: azok gazemberek, akik az életünkre törnek. Ez persze azt is jelenti, hogy mi, hibáink ellenére is a jót képviseljük. Vagyis mi vagyunk a jók. Igen, hibáink nekünk is vannak (hisz’ mi is csak emberek volnánk), de leginkább azért, mert nem vagyunk még keményebbek azokkal, mert olyan gyengék és puhák vagyunk, hogy azok még nem takarodtak el valahová. Hogy mi is a jó, amit mi képviselünk? Vannak tanulmányaink, dokumentumaink, eredetmítoszunk, megvannak a magunk hősei, és persze van Vezérünk és vannak Alvezéreink. A mi hőseink, akik Szent Györgyként harcolnak azokkal. Azok ellenségek—hát nem látod? Ennyire elvakultál? Ennyire elbutítottak az ő maszlagjaik? Talán csak megtévesztett és megtévedt szegény pára vagy; de nem: akarva vagy akaratlanul is azok szekerét tolod, mert nem a mi szekerünket tolod. Vagyis te is ellenség vagy. Tehát bolond. Vagy nevezzünk inkább kártékonynak?
Még folytathatnám, de nem teszem. Ide jutottunk. Szerencsére nem mindenki, de nagyon sokan, túl sokan is. De legalább nekünk, akik adventi gyertyát gyújtunk, akik kis közösségekben a Születésre készülődünk, akik nagy erőfeszítések árán néha, egy-egy pillanatra megpróbáljuk kiüríteni lelkünket és az egyedül fontosra, az Ő érkezésére összpontosítunk és Vele beszélgetünk, legalább nekünk megálljt kell parancsolnunk. Mert lehet, hogy csak kishitűek a gyűlölködők. Mert lehet, hogy nem érzik szívükkel és lelkükkel, hogy soha nincsenek egyedül. Hogy nem a tábor segít, nem az ad szabadulást, hanem csak Ő. Mert a gyűlölettel teli tábor fogva tart, bűnben érlel és még nagyobb tábort, még több ellenséget, még több bűnt termel. Aki a Fiút várja, hisz abban, hogy Ő az erő forrása. Ő egymagában elegendő ahhoz, hogy segítségünkkel megállítsa a gyűlölet folyamát.
A bocsánathoz bűnbánat kell, de csak Isten dönthet a feloldozásról. Ezért ne hivatkozzunk arra, hogy vélt ellenségeinknek csak akkor bocsátunk meg, ha ők bűnbánatot tartanak. Nem kell a bűnösökkel együtt menetelnünk, megvethetjük akkor is cselekedetüket, ha nem forr bennünk féktelen indulat. Legyen adventi fogadalmunk az, hogy a bennünk dúló indulatokat lecsillapítjuk, és Hozzá fordulva imádkozunk azért, hogy ne tekintsük a mégoly bűnös embertársainkat sem ellenségnek: imádkozzunk értük. És imádkozzunk magunkért is, hogy meglássuk saját bűneinket és ne legyünk elnézőbbek magunkkal, mint másokkal. Kicsi a Föld és végtelen az isteni kegyelem.
Akkor : Az Érdi Lap a legelfogulatlanabb, tárgyilagosabb, hitelesebb amit valaha kinyomtattak. Az ott írók mind széles látókörű, jó tollú igaz emberek. A szólásszabadság zászlóvivője.
