Romsics Ignácnak van egy XX. századi magyar sorsfordulók című könyve, illetve a Rubicon magazin 2012-ben teljes lapszámot is szentelt Horthy, a Horthy-kor és a Horthy család szerepének, tetteinek, körülményeinek megtárgyalására.
Ezek ismeretében nem hiszem, hogy bárki kategorikusan nemzeti hősnek vagy hazaárulónak tekinthetné. Volt olyan korszak az életében, amire büszkék lehetünk mindannyian és olyan is, amire egyáltalán nem,
Olyan jó lenne, ha a témával kapcsolatos topicban a hazaárulózás/legnagyobb államférfi Szent István óta kinyilatkoztatás helyett szofisztikáltabb vélemények jelennének meg.
Pont azt kifogásolta a Kúria, hogy az ítéletben magánvélemény van megfogalmazva. Érdekes a kettőslátásod.
A MAL ügyben pedig nem döntött a parlament, valamit félreértettél. A károkozót nevezték meg annak idején, az meg nem kunszt, semmi újdonság nincs benne, mindenki tudta, hogy a MAL-é volt a tározó.
A te magánvéleményed az, hogy 'a bíró a saját politikai véleményét fogalmazta meg az ítéletben'. A kúriai titkárnak is van magánvéleménye. Nekem is van magánvéleményem. Speciel hármunk közül egyedül a titkár úrnak kellett volna magában tartania a magánvéleményét, ehelyett pont ő nyilatkozott a sajtónak.
Magánvéleménye persze mindenkinek lehet, csak vannak olyan beosztások, amiknél az embernek nem illik a magánvéleményét a sajtó előtt hangoztatnia. Pláne nem hivatalos állásfoglalásként.
Pont ezt mondtam, hogy a Kúriának (illetve a titkárának) nincs ilyen jogköre és feladata, hogy az elsőfokú ítéletet kritizálja. Ha eljut az ügy másodfokra (mondjuk a megyei bíróságon), ott majd megváltoztatják vagy helybenhagyják az ítéletet... (Magánvéleménye persze mindenkinek lehet, csak vannak olyan beosztások, amiknél az embernek nem illik a magánvéleményét a sajtó előtt hangoztatnia. Pláne nem hivatalos állásfoglalásként.)
Amire te gondolsz, az az, amikor a Parlamentünk szavazással "döntött" például abban, hogy a vörösiszap ügyben a MAL volt a bűnös... az valóban egy csúcsa volt a jogállamiságnak, majdnem akkora, mint amikor valamelyik amerikai állam a PI értékét törvényben határozta meg...
Még a pápa csalhatatlansága sem úgy igaz, hogy bármikor bármit mondhat, az szükségszerűen igaz, hanem csak akkor, ha hivatalosan nyilatkozik a hit kérdéseiben...
Valami ilyesmi van is a bírói szinteken is: az igaz, hogy a másodfokú bíróság megváltoztathatja az elsőfokú ítéletet, a megfelelő eljárás lefolytatása után, a szabályok betartásával; de a Kúria titkára nem közölheti a magánvéleményét cáfolhathatatlan igazságként a sajtóval, még akkor sem, ha a honfibú elöntötte az agyát...
(Mármint persze jogállamban nem lehetne, de Félázsiában ezt is oké.)
