Az írásaidból azt hittem, hogy gyakorlod, innen az ismeret. Felmerült bennem az a kérdés, hogy miért vagy azokban biztos, amiket írsz, mire alapozod?
Nem gyakorlom.Külső szemlélője voltam ilyen eseményeknek,láttam megszállott embert és azt,hogyan kell kiűzni belőle a szellemet (ezek nem feltétlenül rosszak ám,legtöbbjük azt se tudja,hogy hol van),vmint hasonló esetekből van a tapasztalatom.
Ebben csak az a zűrös, hogy, ha Isten megtiltotta az embereknek ezeket a dolgokat, és azt mondta, hogy tőle kérdezzünk, akkor a jó angyalok ezt a tiltást messzemenően tiszteletben tartják->szellemidézéskor Ők biztos nem jelentkeznek, csak a bukott angyalok.
Nem,ez úgy van,hogy aki halottidéző,az nem vmi bukott angyalt idéz meg,hanem egy halott embert,de az általában ugye rokon.
Ezért kell szakértőhöz menni,hogy tényleg azzal a rokonnal tudj kapcsolatba kerülni,a szakértő tudja a védelmet,nincs veszély a megszállásra.A megidézett lelket le kell tesztelni olyan kérdésekkel,amiket csak te meg ő tudhat. Nem olyat,hogy mikor születtél,mert ezek az adatok benne vannak az asztrál testében a halott rokonnak és ezt bmilyen más szellem ki tudja olvasni,hanem pl olyat,hogy ha volt beceneved,akkor arra kérdezel rá,hogy az mi volt,mert az ilyen dolgok a mentál testbe mennek,ami az érzelmi test és ezt már egy másik szellem nem képes látni és "beleolvasni."
Ez volt az 1. kategória,amikoris vkinek a halott lelkét idézik meg. (Nem szellemet,ez az elnevezés terjedt el,igazából a lélek az,amit megidéznek)
Az ilyen jellegű szellemek csak és kizárólag táblával,3om lábú székkel idézhetőek meg,mert ők még nagyon közel vannak a fizikai síkhoz,ami azt is jelenti,h nem állnak olyan magas fokozaton,h tanítást tudjanak adni.
A 2. kategória a tanító szellemek csoportja,akik csak és kizárólag médiumon keresztül tudnak kommunikálni.Az ilyen kis gyűléseket komoly tudású emberek végzik.Erre a célra vannak a médiumok,akik közül páran azért vállalták a leszületést a Földre,hogy a tanító szellemek rajtuk keresztül tudjanak az embereknek tanításokat leadni. A médiumoknak több fajtája van,de a leglényegesebbek a beszélő és író médiumok. Ehhez nagyon tiszta erkölcsű embernek kell lenni,mondhatni apáca szintű életet kell élni. Azért, ha a médium gőgös, büszke, szívtelen, parázna, hazug, irigy, emberszóló vagy dorbézoló, attól nem lehet jót várni. Azért az ilyenek közleményeit mindig erős kritikával kell fogadni. A médiumot csak az alázatossága teheti jobb szellemek központjává. Mindenkor az ember jelleme a fő, mert a jó bort rossz hordóba nem töltik. Ami értékes, csak azt becsülik meg. Ha egy médium nem tiszta,akkor megszállhatja egy alantas szellem.
A beszélő médium az olyan,aki átadja a testét egy szellemnek és ez a szellem a médium hangján keresztül beszél. Az író médium az ugyanez,csak ott a szellem a kezét irányítja a médiumnak. A tiszta szellemek,akik tanító célzattal szállják meg a médiumot,sosem mondják meg a nevüket,mert a szellemvilágban a név nem fontos. Ez már egy jel,hogy tudjuk alantas szellemmel,vagy magasabb szellemmel van-e dolgunk,mivel egy alantas szellem simán kimondja,hogy pl. ő Buddha.
Tehát első feltétel, hogy a közlés valóban manifesztáció legyen, nem pedig animizmus; a második feltétel, hogy feleljen meg az igazságnak. Ezért csak azt kell elfogadni, ami mindenképpen lelki haszonnal jár, mert ha ez hiányzik, akkor az ülésezés céltalan.
miből gondolod, hogy Isten nem pusztítja el a teremtményeit?
Amit már írtam: mert Isten maga a szeretet,olyannyira,hogy még a bukott Lucifert sem pusztította el.
Mondok egy egyszerű példát,h ezt a szeretetet csak egy kicsit is meg tudjam közelíteni: neked van egy fiad. Az a gyerek bűn rossz,bánt másokat,felnőtt korára bűnöző lesz. Te,mint az apja: tudnál neki ártani?El tudnád-e ő pusztítani mondván,h káros az emberiségre? Gondolom nem. Hát Isten is így van velünk és tudja jól,h egy nap mindenki visszatalál hozzá és mindenki megjavul.
"A bűn zsoldja a halál", az nem azt jelenti,hogy meghalsz,ha bűnt követsz el, hanem azt, hogy belátjuk a végső következményét annak a bűnnek,amit tenni akarunk.
Szorosabb értelemben véve a bűnt úgy határozhatnánk meg, hogy az a megismert rosszhoz valóragaszkodás. Ezért kell az embernek sokszor születnie, hogy a rosszat rossznak ismerje meg, és a jót mint jót teljesen a tudatába vegye, asszimilálja.
Tehát itt a földi világban elhelyezett rosszat meg kell semmisítenie és fel kell bontania, hogy ebből a meglévő rosszból a megismert jó elve szerint jót alakítson ki magának.
Amikor az emberszellem természetében felmerül annak a tudata, hogy hibás és helytelen úton halad az ő elveivel, és érzékennyé válik a lelke a hit iránt s keresni, kutatni kezd a láthatatlan világban azok után a lehetőségek után, amelyeken keresztül tévedéseinek következményeitől megszabadulhatna: akkor már a karma durva törvényéből kinőtt s hitével Isten felé orientálódik.
Isten adja az ismeretet, az erőt, a lehetőségeket és mindazokat a változásokat, amelyek a léleknek előrejutását munkálják.Kegyelem nélkül pedig mindeznem létezik. Tehát Isten felfüggeszti a bűnbocsánattal a bűnkövetkezményeit, de a bűn következményét, amelyet elszórtunk, meg nem történtté tenni nem lehet, hanem feloldani a jóval és minden részletében át meg átdolgozni.
A kegyelem az Isteni szeretet közvetítő fokozata, mellyel a legalsóbb régiókba is lehajol és ott is érezteti mentő és újjáteremtő hatását. Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet, nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle. A kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ad a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja.Az ember önmagában, a kegyelem nélkül a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak martaléka, de a kegyelem által Isten gyermeke. És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben, mert a múlt sötét, lejárt alkalom már, melyet sem visszahozni, sem megváltoztatni semmiféle hatalom nem képes. A jövő pedig még nem a miénk, azt Isten kegyelme tartogatja számunkra. A jelen a fontos, mert az a miénk.
Istent nem úgy kell nézni,mint ha ő ugyanolyan szemmel nézne minket,mint,ahogy mi nézzük a másik embert. Mi szeretünk ítélkezni,gyorsan megbélyegezni vkit,nem adni egy második-harmadik-ezredik esélyt. Isten a szeretet szemüvegén át néz minket.
Ha valaki azt gondolta, hogy majd lesz valami, ami visszahozza őket, láthatja, hogy ez nem működik: a döntés végleges.
Pedig egy nap visszatérnek ők is Istenhez,mivel egyszer eljön az a nap (millió évek múlva persze),amikor minden bűnös lélek Istenhez akar fordulni és a "pokol" kiürül. Akkor Lucifer is beadja a kulcsot.
Vannak dolgaink, amikről látjuk, hogy nem jó, de valamiért még tesszük.
Mert a hajlam még megvan bennünk. Ezen kell dolgozni.
Ha valaki véglegesen elfordult az igazságtól, azon nem segítenének évmilliárdok sem.
De segít szerencsére:) Csak ezeket az évmilliárdokat ne egy újra ismétlődő földi életben képzeld el,hanem egy másik napkörben,ahol a szellemek öntudatlanul be vannak sűrűsödve az anyagba. Majd ezután a pár évmilliárd után Isten kegyelme az,aki megint életre hívja őket,de még akkor sem a földre,hanem egy nagyon alacsony szférába,ahol megkezdhetik a fejlődést.És majd megint pár évmilliárd mire eljutnak egyáltalán oda,hogy testet ölthetnek itt a földön,de hát a föld is bukott szellemek hazája,így gondolhatod mennyire nem jó a helyzet:)
A következőt olvasom itt: a Biblia azt írja , hogy a gonosznak vége pusztulás, Te pedig azt írod, hogy nem.
A gonosznak olyan értelembe lesz vége,hogy a Föld megtisztul tőlük (ők mennek szépen egy másik napkörbe) és 1000 évig nem lesz a gonosznak lehetősége a Földön munkálkodni. Majd aztán megint jön egy megmérettetés,ahol a gonosz eloldatik fogságából.
Ő csak megpaskolta a zsebében lévő Bibliát, és annyit mondott: Én azért inkább ennél maradok. Egy életre megjegyeztem magamnak a mondatát.
:))))))
Az agykontroll tényleg jó. Melyiket próbáltad?A Silva félét?
Nem a reinkarnációról szól (nem emlékszem, hogy egyeltalán említi-e), viszont a démoni világot, és azt, hogyan akarnak bennünket megkaparintani, és elveszíteni, azt jól bemutatja.
Az ajtó mögött rengeteg szellem van. Azok alig várják,hogy meg tudjanak nyilvánulni.Aki ezt minden tudás és védelem nélkül teszi,az kinyitja ezt az ajtót és akkor jönnek csőstül.Ez veszélyes és jogos a tilalom.Én nem is szoktam idézni,vhogy nem is vonz ez.
Az írásaidból azt hittem, hogy gyakorlod, innen az ismeret. Felmerült bennem az a kérdés, hogy miért vagy azokban biztos, amiket írsz, mire alapozod? Mert, ugye a keresztények a Bibliát veszik alapul, de ezzel kapcsolatban is felmerülhet, hogy megbízható alap-e? Ha meggyőződtem erről, csak utána érdemes alapnak tekinteni.
Isten jobbnak látta megtiltani egységesen,mert tudta,hogy ha nem tenné,akkor nagyon sokan a rossz szellemvilággal kerülnének kapcsolatba. Ennek ellenére én ismerek egész(!) Mo.-on két (!) olyan embert,akik hitelesek,akikhez lehet menni,ha vki kapcsolatba szeretne lépni egy halott szerettével,de nem akar megszállot lenni és bajba kerülni.
Ebben csak az a zűrös, hogy, ha Isten megtiltotta az embereknek ezeket a dolgokat, és azt mondta, hogy tőle kérdezzünk, akkor a jó angyalok ezt a tiltást messzemenően tiszteletben tartják->szellemidézéskor Ők biztos nem jelentkeznek, csak a bukott angyalok.
Egy nagyon nagy igazságot megtanultam: Isten nem pusztítja el a teremtményeit,senkit,aki belőle lett,ő annyira szeret minket,hogy számára csak a javulásunk a cél és hogy hozzá visszataláljunk.
Több gondolatom is van ezzel kapcsolatban. Az első: miből gondolod, hogy Isten nem pusztítja el a teremtményeit? Természetesen nem most hallom először ezt a dolgot, egyik barátom is kifejtette már ezt nekem sok évvel ezelőtt. Megértem, hogy ez kemény dolog. Pontosan azért hozott Jézus ekkora áldozatot értünk, hogy ne kelljen meghalnunk. A mondat vége igaz: ő annyira szeret minket,hogy számára csak a javulásunk a cél és hogy hozzá visszataláljunk. Van viszont két dolog. Az egyik a bűn. A bűn a törvénytelenség/a törvény áthágása. Az élet törvénye a szeretet. Az önzés, és minden, ami ebből kiindul, a halál törvénye. A bűn zsoldja a halál. Isten időt hagy, hogy megmutatkozzon a bűn valódi arca, hogy hová vezet: mindenki megértheti, meggyűlölheti. Viszont nem véletlenül írtam ezt feltételes módban. Nem mindenki gyűlöli meg. Itt jön be a másik fontos dolog, a szabad akarat. A szeretet szabadságot is jelent. Szabadon dönthetünk, hogy melyik utat választjuk. Sátán, és a többi bukott angyal már döntöttek véglegesen: Ők színről-színre láthatták Istent, ismerhették jóságos, szerető lényét, mégis elfordultak tőle. Tudták, mit utasítanak el. Ha valaki azt gondolta, hogy majd lesz valami, ami visszahozza őket, láthatja, hogy ez nem működik: a döntés végleges. Súlyos dolog a bűn! Bennünk még zajlik a küzdelem. Vonz bennünket a jó, de a rossz is. Vannak dolgaink, amikről látjuk, hogy nem jó, de valamiért még tesszük. Még nem hoztunk végleges döntést. Isten látja azt, hogy ki mikor, és hogyan dönt. Az ezeréves ítélet sem azért lesz, mintha neki ennyi időre lenne szüksége: teremtményeinek kell ez az idő, hogy megértsék, kit milyen indítékok vezettek a tetteiben, és mivé vált. Ha valaki véglegesen elfordult az igazságtól, azon nem segítenének évmilliárdok sem. Sajnos. Ez nem Istenen múlik. Nem a türelme, vagy a kegyelme fogy el.
Amikor mindenki válaszott, röviddel utána zárul le a földi történelem, Jézus visszajön azokért, Akik Őt válaszották. Van egy ige: nem lesz kétszer veszedelem. Isten azért is hagy ennyi időt a bűnnek, hogy mindenki megértse, hová vezet a bűn. Senki se félelemből kövesse, mindneki meggyőződhessen azzől, hogy Istennek van igaza, tényleg tökéletes a törvénye, azon nincs mit változtatni.
De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.-
De aki nem tért meg,azzal az lesz,amit már fentebb írtam: megy a 7ik napkörbe több millió évre.
A következőt olvasom itt: a Biblia azt írja , hogy a gonosznak vége pusztulás, Te pedig azt írod, hogy nem.
Eszembe jut egy történet. Középiskolás koromban mindenféle érdekelt. Pl az agykontroll is. Katolikus baráti körbe jártam. Sokszor a kapucinus szerzetes is eljött. Kedveltük. Nagy lelkesedéssel beszéltem neki az agykontrollról, hogy az milyen jó, mennyire hasznos, stb. Ő csak megpaskolta a zsebében lévő Bibliát, és annyit mondott: Én azért inkább ennél maradok. Egy életre megjegyeztem magamnak a mondatát.
"Ha vki engem a hsz-imből ilyennek fog elkönyvelni-hát könyveljen." - Márpedig a fórumon az ez ember lenyomata. Nagyon kevés, aki személyesen ismer másvalakit, a többség csak olvasásból.
"Ha elkezdem magamat "védeni",azt nem hiszem,h elismernéd" - De bizony, hogy elismerném, sőt örülnék neki, mondván: megint egy tartalmas, masszív ellenfélre találtam. Az ilyeneket én megbecsülöm, elraktározom ínséges időkre, és ha úgy adódik, népszerűsítem és dicsérem is őket.
"te a bocsánatkérésemet ismerted/fogadtad el,de még ez sem elég,többre vágysz." - Miről beszélsz?
"Amikor "megmásítottam a szavaidat",amit nem is direkt csináltam [...] akkor leírtam,h mi volt az oka." - Le bizony, és egy füst alatt vissza is pörköltél nekem, hogyaszongya, első ráfogásodra reagálván nem is tettem szóvá, mert ott még valószínűleg tudtam, hogy nem annak szánod. Aztán erről a visszapörkölésedről is kisült, hogy egyszerűen nem tudod értelmezni a saját hozzászólásodba (több bekezdéssel később) tőlem beszúrt idézetet, és azt hiszed, hogy az a tőlem átvett bekezdés a tiédre reagált. Menj vissza, nézd meg, hogy csakugyan így volt. Erre azóta sem feleltél, és ez csak az egyik szál, amelyen cudarul állsz.
"A célod úgy irányítani a beszélgetést,h mindig reagáljak?" - No még a végén én leszek a hibás, ha te makacsul "reagálsz."
"Engem nem kell felszólítani,hogy bizonyítsak" - De bizony, hogy kell. Mert nem tetted meg a bizonyítást egy sor érvszálon, még a számba adott ráfogásaidtól és azok cibálásától függetlenül sem.
Ez hetyke pofátlanság. Miért gondolod, hogy nem kéne a nézeteidet revidiálni?==
Miről gondolod hogy más vallásos irodalmat nem olvastam?
Arra mondtam hogy "nem hiszem", hogy azt mondtad : csodálkoznék más vallásos irodalmon.
Egyetértek Pascal megállapításával e téren:
„Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert azt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról... Ha soha, semmi módon nem hallottam volna beszélni a Messiásról, a világ sorának ily csodálatos és nagyszámú beteljesült megjövendölése után mégis megérteném, hogy Istentől való dolog ez.” (Blaise Pascal: Gondolatok, a 639. és 734. töredék)
Ha vki engem a hsz-imből ilyennek fog elkönyvelni-hát könyveljen.
Ha elkezdem magamat "védeni",azt nem hiszem,h elismernéd,te a bocsánatkérésemet ismerted/fogadtad el,de még ez sem elég,többre vágysz.
Amikor "megmásítottam a szavaidat",amit nem is direkt csináltam -ezt már mondjuk kifejtettem,de látod,erről beszélek,hogy neked ez nem elég- akkor leírtam,h mi volt az oka.
A célod úgy irányítani a beszélgetést,h mindig reagáljak?
Engem nem kell felszólítani,hogy bizonyítsak-elnézést kértem,ha ezzel a büszkeséged még nincs kielégítve,akkor tényleg sajnálom.
„Én pont abban látom sokszor a problémát, hogy Isten és az Ő igazsága keresését ugyanúgy képzeljük el, mint az érettségire vagy államvizsgára készülést. Ebből a képzetből születnek a kész, lezárt elméletek, amelyek a továbbiakban épp azt a képzeletteli gondolkodást kötik meg…”
„Ahol múlt, jelen és jövő együtt van egy csodálatos, időtlen pillanatképben, amelynek minden pontján új és új felfedeznivalókat találhatunk. Ki-ki a maga módján mászkálhat benne, de ha mereven elkezd ragaszkodni egyetlen ösvényhez, bezárja magát egyetlen pavilonba, akkor az ösvény kifelé vezet a parkból, a pavilon pedig múzeummá válik.”
Egyet értek, annyit azért hozzátennék, hogy ennél sokkal többről is szó van itt, a meglátásom szerint. Ez pedig a nyitottság, a nyitottság kérdése. Jézus egyértelműen és világosan mondta:
"Ámen, mondom nektek, hogyha meg nem változtok (fordultok) és nem lesztek olyanok(ká) mint a (kis)gyermekek, (egyáltalán) nem mentek be az Egek (Istenének) a Királyságába,
aki tehát megalázza magát (kicsi lesz) mint ez a kisgyermek, az a nagyobb az Egek (Istenének) Királyságában." Mt13
Jézus megfogalmazása szerint az-az alázatos aki nyitott –és tanulékony, mint egy gyermek. Az sztem nem alázat amit a középkori Biblia értelmezések elterjesztettek, vagyis a feljebbvaló, vagy előjárókkal szembeni engedelmesség, -ami inkább csúnya szóval a stréberségre, szolgalelkűségre neveli a híveket, és a „bárányokból birkákat nevelnek”.
Tehát mindig keresni kell a JÓT, mert a jónál is mindig van jobb, és ráadásul úgy kiállni a meglátott JÓ mellett, hogy nyitottnak maradni annak a JOBBNAK irányában, amely Jézussal, az evangéliumok alapján szinkronban van.
Sztem aki nem nyitott, aki nem keresi a jónál is jobbat, hangsúlyozom azzal a jóval, ami az (evangéliumban megismerhető) Jézussal alátámasztható, az bemerevül a Biblia értelmezés és egy spciális vallásba (mindegy milyen felekezethez tartozik).
Ez a tanulás, sztem örökké tart.
Az nem alázat, amit a középkori Biblia értelmezések elterjesztettek, vagyis a feljebbvaló, vagy előjárókkal szembeni engedelmesség, -ami inkább csúnya szóval a stréberségre, szolgalelkűségre neveli a híveket, és a bárányokból birkákat „nevelnek”. Azok akik inkább uralkodtak semmint szolgálták az embereket, nagyon megfelelt ez a megmerevült, a nyitottságra képtelen Biblia értelmezések, de főleg a külsődleges vallásossági formai dolgokban elvesző vallásos emberek tömegei.
„Sztem az Isten-ember kapcsolat változásai nem fűzhetők fel egy ilyen lineáris madzagra. Nincs szigorú sorrend, egymásutániság, és főképp nincs egyformaság. A küszködve megérteni akarásba egyszercsak belevilágít egy Istentől kapott felismerés; vagy: egy egész valónkat megrázó-meggyújtó élmény Istentől elindít a fáradságos keresés útján…”
Az Isten mindig, minden körülmény között segít ez ok, de szerintem azért az Isten velünk és értünk mindenre képes, de helyettünk semmire sem. Tölcsérrel nem töltheti bele a fejünkbe a tudást.
Persze, mert mindig rosszkor hívsz. Amikor biciklin ülök (kb. 3 és 6 között), a telefon a csomagtáska mélyén cincog, meg se hallom. Az adataimnál megadott emil viszont él.
"Nem hinném,h rajtam fog ragadni,max te fogsz elkönyvelni ilyennek." - Én is így gondoltam. De rajtam kívül bárki elkönyvelhet téged etikátlan vitázónak, aki elolvassa a vitakrónikát.
"Na bumm. Legalább nem fogunk többet vitázni." - Te eddig se nagyon vitáztál velem: sokkal inkább érzelmi alapon csapkodtál, kapdostál.
"nincs értelme veled szemben bmit is írnom,mert úgysem fogod elismerni" - Ezt ne vedd olyan biztosra. Amikor pl. elismerted, hogy félreolvastál valamit, és elnézést kértél érte, azonnal elismertem.
"Ahelyett, hogy igyekeznél a szeretet törvénye szerint cselekedni, a legkisebb alkalmat is kihasználod arra, hogy a lelkedben élő önző és gőgös természet szóhoz jusson és kielégülést nyerjen" - Ugyan már. Csak szeretném, ha a szavaimat és érveimet nem másítanád meg. Olyan nagy szeretetlenség ez?
"Most,az,h itt ezen a fórumon vki,akit nem is ismerek,ezt mondja rólam,szted mennyire számít?" - Elfogadom, hogy te elsősorban nem az igazság, hanem a kapcsolatok felől közelíted meg az ügyet. Ettől persze a vitakrónika továbbra is azt fogja mutatni, hogy etikátlanul a számba adtál szavakat, álláspontokat, és mikor felszólítottalak ezek igazolására vagy elhagyására, te az én szeretetlenségemről abajogva összerogytál.
Ezt a szellemidézéses dolgot sztem hagynunk kéne,mert nem tudunk dűlőre jutni.
Jézus nevének energiája van,olyan nagy,hogy arra nem esküsznek meg a szellemek és itt most azokról beszélek,akik médiumon keresztül akarnak megnyilvánulni.
Régebben,mint Saul korában is,bizonyára nem eskették meg a szellemet Jézusra. Sőt én megkockáztatom,h Salamon szelleme volt tényleg,aki Saullal beszélt,de,mint tudjuk egy halott ember lelke (Salamon) tanítást nem tud adni,viszont arra jó,h földi kérdésekben választ adjon.Amit Saul tudni akart,azt megtudta Salamontól,mert az földi dologra vonatkozott.
Két külön dologról beszélünk, én a tartalomról, hogy mit állít az Írás, te meg a nyelvtanról. Én a tartalomból, azaz azállításokból indultam ki, és tettem következtetéseket, erre mondom, hogy az "Írás" ezt állítja. Ha rossz a fordítás, mutasd ki, miben is rossz annál a résznél, ahol Jákób a Seolt említi. Teljesen mindegy, hogy sírnak fordítjuk, vagy akár oda tesszük, hogy "Seol", Jákób egyértelműen az elmúlására és a halálára utalt, és ebből következik, hogy ő a Seolt tartotta a saját nyugvóhelyének. Ha viszont oda csak a gonoszok kerülnek, ahogy vélekedtél, akkor Jákób gonosznak vélte magát, és fiát is, szerintem ez elég egyértelmű következtetés, nem?
Na várj: én itt azt akartam mondani,h a magyar Írás tartalma az megegyezik a héber Írás tartalmával,mivel a héber az eredeti.Tehát az állításoknak ugyan azoknak kell lenniük,csak előfordul,hogy bizonyos szavakat héberről máshogy fordítottak. A hébernek megvan az a sajátos jellege,hogy vannak szavak,amiknek van 5 magyar megfelelője,jelentése,köszönhetően a magyar nyelv sokszínűségének,sőt,függ a szövegkörnyezettől is,ráadásul pl ugyan az a személynév takarhat nőt is és ffit is. Mai napig.
Azzal mutattam ki a fordítás hibásságát,hogy a Seol alvilágot jelent héberül és nem sírt. A sír héberül חמור (chamor), míg a Seol az שאול. Két teljesen külön szó. Lehet még a Seolt feneketlen mélységnek is mondani.
Javítanám magam,hogy csak rosszak kerülhetnek oda,mert nem vagyok benne 100%ig biztos,ezt amiatt következtettem,mert az alvilágot azt mi magyarok ált. a pokollal hozzuk összefüggésbe.Ezért mondtam,hogy,amint lesz lehetőségem beszélni vallásos izrael ismerősömmel,megkérdezem,h mi is az a Seol.
De bizony ki kellene állnod saját rámfogásaid védelmében, mert ezeknek az elkövetését részletesen kimutattam és szemedre hánytam hosszú hozzászólásaimban. Ha e szálakon nem felelsz (keresd a "ráfog", "hazu", "számba" szavaat, szótöredékeket, ha lusta vagy végigolvasni), akkor rajtad ragad, hogy etikátlan vitázó vagy, mert álláspontomat megmásítva próbálsz rajtam fogást keresni.
Nem hinném,h rajtam fog ragadni,max te fogsz elkönyvelni ilyennek. Na bumm. Legalább nem fogunk többet vitázni.
Meg eleve rájöttem,h nincs értelme veled szemben bmit is írnom,mert úgysem fogod elismerni,így oly' mindegy,h mit és hányszor írnék le a magam védelmében,az eredmény ugyan az lenne.
Én nem tartom magam sem etikátlannak,sem hazugnak,de már kinőttem a bizonygatásokból.
Ahelyett, hogy igyekeznél a szeretet törvénye szerint cselekedni, a legkisebb alkalmat is kihasználod arra, hogy a lelkedben élő önző és gőgös természet szóhoz jusson és kielégülést nyerjen.Alig várod,hogy belémköthess,nem tudsz szó nélkül hagyni semmit.
Ha te engem hazugnak tartasz-akkor tarts annak,nem foglak győzködni az ellenkezőjéről.Van nekem épp elég ismerősöm és barátom,akik tudják,h nem vagyok az. Az ő véleményük,ami számít.Most,az,h itt ezen a fórumon vki,akit nem is ismerek,ezt mondja rólam,szted mennyire számít?
„Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek” (Kol 3,16; Ef 5,19)
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fenn van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.” (M Törv I. 4,6)
Magyarázat:
Az első parancs ószövetségi szövegében Isten egyértelműen mint szabadító nyilatkoztatja ki magát. Számunkra is szabadító Ő, aki Egyiptomból, vagyis a bűn és halál szolgaságából SZABADÍTOTT MEG minket. Ebben a minőségben tart ránk igényt, hiszen a megváltással az Ő „tulajdona” lettünk. Ezenkívül Isten számunkra – a minden.
Isten a mi TEREMTŐNK – az Atya
Isten a mi MEGVÁLTÓNK – a Fiú
Isten a mi MEGSZENTELŐNK – a Szentlélek
Isten a mi ÖRÖK BOLDOGSÁGUNK
Isten, aki felfoghatatlanul szeret minket, közösségre vágyik velünk, hogy Atyánk lehessen. Ezért kéri, hogy az ember fogadja be és imádja Őt. Az első parancs tehát felszólít minket: „Gondosan és éberen tápláljuk hitünket és vessünk el mindent, ami vele ellenkezik .” (K 2088)
Mit tilt az első parancs?
Azt, hogy az igaz Isten helyett, vagy Ő mellette más isteneket, más személyeket, vagy dolgokat imádjunk, és azokat tekintsük boldogságunk, egészségünk, erőnk és életünk forrásának. A hamis isteneket a Szentírás bálványoknak nevezi. „Bálványimádás mindannak istenítése, ami nem Isten. Bálványimádás az, amikor az ember egy teremtményt Istenként tisztel és imád, legyenek azok például hindu-istenek vagy démonok (idetartozik a sátánizmus, az ördögimádás), vagy a hatalom, a gyönyör, a faj, az ősök, az állam, a pénz, a szexualitás stb. Csak Istennek adhatjuk át, és szolgáltathatjuk ki magunkat maradéktalanul!
ISTEN TILTJA A HAMIS HITEK KÖVETÉSÉNEK MINDEN FORMÁJÁT, ÉS AZ EZEKKEL VALÓ MINDEN FOGLALKOZÁST!
A babonaság!
„A babona homályos, értelemmel alá nem támasztott, valláshoz hasonló (de a vallással ellentétes) magatartás és viszony az ember és az elképzelt személytelen hatalmak között” (B. Haering: Krisztus törvénye II. 1870.)
A babona valláspótlék. A babona két megnyilvánulása a jóslás és mágia (a varázslás).
Mágia, boszorkányság, okkultizmus, jövendőmondás: emberek, élőlények, tárgyak befolyásolása démoni erők segítségével. Ide tartozik minden olyan titkos „tudás” megszerzésére való törekvés is amely nem a tiszta kinyilatkoztatásból származik, hanem a gonosz lélektől.
A Szentírás – Isten szava – a leghatározottabban eltilt minket mindenféle okkult, mágikus gyakorlattól és praktikától. (Vö.: Mtörv 13,1-8; 18, 9-15)
A második idézetben (Mtörv 18,15) a 15. vers Jézusra vonatkozó prófécia: „Őrá hallgassatok!” Jézus tanításában minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges és Szent Lelke által mindent tudtunkra ad.
A mágiával, okkultizmussal való radikális szakítás azért is elsődleges fontosságú, mert ezeken keresztül komoly démoni befolyás alá kerülhetünk. A szabadulás előfeltétele az okkultizmus minden formájának megtagadása!
ÉLETGYÓNÁSRA KÉSZÜLVE IMÁDKOZZ A SZENTLÉLEKHEZ, HOGY MUTASSA MEG MINDAZOKAT A BŰNÖKET, AMELYEKKEL VALAHA IS MEGTAGADTAD ISTENT, AZ EGYETLEN URAT.
Amit megmutat majd neked a Szentlélek, azt írd fel, hogy mindent hiánytalanul el tudj mondani a lelkiatyának.
Segítő kérdések a tízparancsolat alapján:
Hittem-e valaha hamis istenekben (Buddha, Krisna, hindu istenek, esetleg egy magam teremtette „isten” stb…)? Jártam-e sátánisták, vagy krisnások összejöveteleire? - Részesítettem-e valaha bármely élő vagy holt személyt Istennek kijáró imádatban (például egy általam istenített embert, indiai gurut, popsztárt, híres embert, vallási vezetőt)? - Elfoglalta-e valaha bennem valamilyen dolog az Istent megillető helyet (például: a pénz, a hatalom, a bosszú, a szex, élvezetvágy, saját testem, szépségem, tehetségem)?
Volt-e életemben olyan szenvedély, amely teljesen lefoglalt önmagának? (alkoholizmus, kábítószer-függőség, játékszenvedély)
Hittem-e olyan tanokban, amelyek ellentétben állnak a keresztény kinyilatkoztatással? (Például: reinkarnáció, önmegváltó gondolkodás, a természeti jelenségek és égitestek istenítése, a bűn tagadása, a New Age személytelen istene, „magasabb intelligencia”)?
Foglalkoztam-e olyan keleti küzdősportokkal, amelyek „önmegváltó” filozófiáját is magamévá tettem? Belevittem-e ezekbe a dolgokba másokat?
Mit tanácsol az első parancs?
Hogy imádat hassa át az a mély tisztelet Isten iránt, ami megilleti Őt, mint Teremtőt, Megváltót és Megszentelőt. Mi keresztények a Szentháromság misztériumában mondjuk imáinkat: bennünk a Szentlélek imádkozik (Róm 8,26), dicsőíti az Atyát, Jézus által. Mi ebbe a csodálatos imafolyamatba kapcsolódunk bele.
Az imádság lehet egyéni és lehet közösségi. Isten különös áldását adja a közösségben végzett imára: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ilyenkor, mint Isten családja, mint Isten népe a szeretet egységében fordulunk Istenhez. Ezért különösen fontos, hogy a család együtt imádkozzon esténként, és hogy mindenkinek legyen imaközössége, vagy imatársa.
Segítő kérdések az Újszövetség fényében:
Mennyire jellemzi imáimat a hálaadás és Isten dicsőítése?
Törekedtem-e teljes szívemből imádni Istent? Napjaimat az Ő jelenlétében élem-e? Közbenjárok-e másokért, bajban lévőkért, betegekért, tisztítótűzben szenvedőkért?
Gyakorlom-e az imádság különféle formáját, (szemlélődő ima a Szentírás egy mondatával, zsoltárok, éneklés, spontán ima, szentségimádás, rózsafüzér, zsolozsma), hogy figyelmem frissességét meg tudjam őrizni? Ima előtt tartok-e bűnbánatot, hogy tiszta szívvel imádkozzam?
Olvasom-e rendszeresen a Bibliát? Engedem-e, hogy Isten Igéje alakítsa életemet?
Ha igazán szeretem az Urat, figyelek-e rá napi elfoglaltságaim közben? Szívesen beszélgetek-e vele a napi imáimban?
Megteszem-e azt, amit kér tőlem? Igyekszem-e örömet szerezni neki? Kérem-e vezetését, tanácsát, segítségét problémáim megoldásában, és emberi kapcsolataim nehézségeiben? Vádolom-e Istent sikertelenségeimért? Imádkozom-e az Egyház és az ország megújulásáért? Imádkozom-e rokonaim megtéréséért?
»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»
A bibliaolvasás szorosan hozzátartozik a lelki élethez! Aki először veszi kézbe a Bibliát, annak ajánljuk, hogy a Lukács evangéliummal kezdje, majd az Apostolok cselekedeteivel, utána Pál apostol leveleivel. Az Ószövetséget pedig először a próféták írásaival kezdje, majd a zsoltárokkal, bölcsesség-könyvekkel, és utána térjen rá a nehezebb történeti könyvekre. De a lényeg mindig az, hogy mit üzen nekem ma az Úr? Miben kell változnom?
„Krisztus nyilvános tevékenységét negyven napig tartó ima előzte meg. Életének minden fontos eseményére imával készült fel, mint ahogy erről az evangéliumok tanúskodnak. A világ üdvösségéért feláldozott életét az utolsó vacsora termében mondott főpapi imájától a getszemáni kertben való vér-verítékes imáján át, a kereszten kiejtett utolsó sóhajtásáig az ima lelkülete hatotta át. Imádkozott a csöndes magányban, imádkozott tanítványaival. Lelke legmélyét ujjongó imája hatotta át. Így még senki sem imádkozott a világon. Egyéni imája mellett azonban népe megszentelt imaformáit sem utasította vissza…Krisztus az ima nagy tanítója és példaképe. Semmit sem kötött nyomatékosabban tanítványai lelkére, mint a kitartó, alázatos, könyörgő, örömteli, hálaadó imát.
Az ima részesedés abban az örök párbeszédben, melyet Isten Igéje folytat az Atyával a Szentlélekben...A keresztény ember csak a Krisztustól elküldött Szentlélek által tud helyesen imádkozni.
Az ima az ember egész vallásos életének kifejeződése. Isten tisztelete ima nélkül elképzelhetetlen. A kötetlen ima a szív mélyéből tör fel. Ebben az imában úgy beszélget az ember Istennel, mint általában embertársával. A kötetlen imának a közösségi imában is nagy jelentősége volt, különösen az ősegyházban. Az ima tartalma szerint megkülönböztethetünk dicsérő, hálaadó, és kérő imát. A dicsérő ima Isten fensége és jósága feletti csodálat, elragadtatás, öröm és ujjongás. Az Isten kegyelméért és jótéteményeiért folytatott kérő imának mindig bele kell torkolnia a bűnbánatba, az engesztelő imába. A kérő imának mindig ki kell terjednie az örök boldogságra, és az e szempontból szükséges földi javakra.” (Haering: Krisztus törvénye II. 209-210)
"nem neked szólt különben,annyit írtam,hogy sztem sem volt Jézus Isten" - Akkor ki az, akihez képest te a magad "sem"-jét mondtad? Tudod: a "sem" akkor helyénvaló a mi nyelvünkben, ha már van a beszélgetők vagy az általuk említettek között legalább egyvalaki, aki "nem" hiszi Jézust Istennek. No ki az?
"hogy most te ebbe miért kötsz bele azt nem tudom,lehet,hogy nagyon unatkozol,vagy jó érzés,ha kötekedhetsz-nem tudom.Vagyis,de sejtem." - Rosszul sejted. Egyszerűen kényes vagyok a becsületemre - ennyi az egész. És ha valaki a számba akar adni álláspontokat, hát megvédem magam.
"Ezt nagyon egyszerűen ki lehet korrigálni." - Meg is tettem rögtön az első ilyen rámfogásakor, de ennek dacára megismételte. És ez utóbbinak dőltél be te.
"Nem érett be a "mérgező vetése" Vándorlósnak,mert azzal,hogy odabiggyeszted,hogy szted is Isten volt Jézus,egyből kitisztult a kép." - Hogy tisztult volna ki? Hiszen te magad is elhitted a rámfogását, annak dacára, hogy egyszer már kiigazítottam!
De bizony ki kellene állnod saját rámfogásaid védelmében, mert ezeknek az elkövetését részletesen kimutattam és szemedre hánytam hosszú hozzászólásaimban. Ha e szálakon nem felelsz (keresd a "ráfog", "hazu", "számba" szavaat, szótöredékeket, ha lusta vagy végigolvasni), akkor rajtad ragad, hogy etikátlan vitázó vagy, mert álláspontomat megmásítva próbálsz rajtam fogást keresni.
"Maximum vita partner,mi itt nem háborúban vagyunk" - Ellenfelek sem csak háborúban vannak.
"Nem csak rám vannak jelzőid,hanem mindenkire,akivel ellenkezik a véleményed" - Tévedsz. Nagyon sok ilyen emberre nincsenek (elítélően minősítő) jelzőim. De leírtam már sokszor, kiket szoktam élesen minősíteni, s ha mélyebbre süllyednek, kendezni. Legutóbb a Miért durvulnak el a viták? c. topikban.
"És más is szóvá tette ezt neked,nem csak én" - Én pedig mindre meg is feleltem.
"Megpróbált vmit megmagyarázni,amivel nem értettél egyet és ezért ő most inkorrekt?" - Olvasd újra azt, amire ezt felelted. Vándorlós azt próbálta rámfogni, hogy nem hiszem Jézust Istennek. Ezzel ugyan valóban nem értek egyet, de nincs mit magyarázni rajta, hiszen szimplán hazugság.
"mert ez egy törvény a szellemvilágban,vmint a gonosz szellemek Jézust elutasítják,így nem fognak a nevére esküdni,vmint,ha esküdnének is és haudnak,annak súlyos következményei lennének." - Én abban, hogy "nem fognak" egyáltalán nem vagyok biztos, márhogy figyelembe veszik a következményeket, ugyanis annak is megvolt a következménye, hogy a sátán angyalai Isten parancsát (amit törvény) áthágták, és elhagyták lakhelyüket, így éppen a törvénytelenségükből kifolyólag cselekedhetnek, tehetnek hamis esküt, ahogy azok is szellemi törvényt hágtak át, Isten parancsolatát. Ráadásul a sátánra az jellemző, hogy a világosság angyalává változtatja át magát, mennyivel inkább az ő szolgái. Saul szellemidézése is éppen azt bizonyítja, hogy a tisztátalan szellem kiadta magát egy igaz szellemének, még a Istentől való jogos ítéletet, tehát igazat is elmondja. Ha nem tudnánk az előzményeket, s csak Saul szempontjából nézzük, akkor látható, hogy Saul el is hitte, hogy igaz ember szellemével társalog, ami a szándéka is volt. Ennyire erős a hitető démon módszere, hazugsága az emberrel. Aki játszik ezekkel a veszélyes, nálánál nagyobb dolgokkal, szerintem rossz következményeket von maga után, szembe megy Isten akaratával, és vétkezik. Egyértelmű törvényszegésnek tartok minden varázslást, minden szellemidézést, minden okkult dolgot, amivel az ember Istent megkerülve próbál a szellemvilágra hatni, abból információt szerezni stb. Isten szerinte nem a halottaktól kell tudakozódni, hanem az élőktől, nekünk testvéreink közül prófétát támaszt, olyat mint Mózes, mint Krisztus. Jézus "gazdag és Lázár" példázatában is az van a feleletben, hogy van Mózesük és vannak prófétáik, őket hallgassák, és ha rájuk nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül támad fel. (de ugyanígy igaz lehet, hogy ha szólna valaki a halottak közül, mégis nem erre kell figyelni, hanem akik közöttünk vannak és élnek)
"Ha egy alantas szellem szállja meg a médiumot idézés közben,az félreismerhetetlenül magán viseli az alantasság,erőszakosság jeleit,céját szavai egyből eárulják." - Saul szellemidézése kapcsán nekem ezzel pont ellentétes véleményem alakult ki, a veszély ebben pont ez, hogy nem tudhatod abból, hogy hogyan viselkedik.
"Ha Isten nevére esküszöl az nagy felelősséggel jár,mert ha hazudtál,akkor annak súlyos következményei lesznek." - Sátán démonai szerintem mit sem törődnek a következményekkel, az embergyilkosság is következményekkel jár, sátán mégis embergyilkos kezdettől fogva.
"Ezt ne vedd a képhez,mert írtam a szellemvilág az máshogy működik,mint az emberi világ. Ezért van az,hogy ha pl egy ember a Bibliára esküszik és hazudik,az a halála után nagyon komoly büntetést kap. Így van ez a szellemkkel is: nem lehet büntetlenül esküdözni és ezt ők tudják." - Ha másképpen működik, akkor a következő mondatodban miért a hasonlóságot hozod fel, másrészt nem tagadom a következményeket, csakhogy az ellenoldal ponthogy mi sem törődik amikor érdeke úgy kívánja ezzel, ugyanis törvényszegők, mint atyjuk.
"Akkor felhívom a figyelmedet arra,hogy Mózes 5 könyve az a héber Tóra,ami a zsidók Bibliája,vmint nekik ott eredeti héber nyelven van a szöveg,így nem is értem,hogy miért írsz olyat,hogy te az Írást tartod alapnak,amikor ezt a magyar Írást,az eredeti héber Írás szövegből (Vagyis a Tórából) fordították le. A kettő ugyan az. Csak maximum köszönd a fordítónak,hogy tudott héberül és ezért most olvashatod magyarul." - Két külön dologról beszélünk, én a tartalomról, hogy mit állít az Írás, te meg a nyelvtanról. Én a tartalomból, azaz az állításokból indultam ki, és tettem következtetéseket, erre mondom, hogy az "Írás" ezt állítja. Ha rossz a fordítás, mutasd ki, miben is rossz annál a résznél, ahol Jákób a Seolt említi. Teljesen mindegy, hogy sírnak fordítjuk, vagy akár oda tesszük, hogy "Seol", Jákób egyértelműen az elmúlására és a halálára utalt, és ebből következik, hogy ő a Seolt tartotta a saját nyugvóhelyének. Ha viszont oda csak a gonoszok kerülnek, ahogy vélekedtél, akkor Jákób gonosznak vélte magát, és fiát is, szerintem ez elég egyértelmű következtetés, nem?
Viszont a gondolkodást és a szellemi munkát nem szabad összekeverni a fantáziálással.
Nem gondolnám, hogy összekevertem volna.
Nem úgy van, hogy előbb jönnek a kegyelmek vagy jelek, utána a tanítvánnyá levés, tehát az állapotszerű tanulás vállalása, hanem úgy, hogy előbb jön a kemény szellemi munka, és utána a kegyelmek.
Sztem az Isten-ember kapcsolat változásai nem fűzhetők fel egy ilyen lineáris madzagra. Nincs szigorú sorrend, egymásutániság, és főképp nincs egyformaság. A küszködve megérteni akarásba egyszercsak belevilágít egy Istentől kapott felismerés; vagy: egy egész valónkat megrázó-meggyújtó élmény Istentől elindít a fáradságos keresés útján - és aztán ez a két dolog váltakozik, kergeti egymást, egymásba torlódnak, majd mind eltűnik és bambán élünk bele a háromdimenzióba, míg egyszercsak egy hang, egy kép, egy szó megint elindítja a folyamatot...
Én pont abban látom sokszor a problémát, hogy Isten és az Ő igazsága keresését ugyanúgy képzeljük el, mint az érettségire vagy államvizsgára készülést. Ebből a képzetből születnek a kész, lezárt elméletek, amelyek a továbbiakban épp azt a képzeletteli gondolkodást kötik meg, amiről Chambers beszél. És ez megállít az úton. Mert ez a Bibliát könyvtárszobává, irattárrá szűkíti az életünkben, ahol a gondolkodásunk és képzeletünk által létrehozott elméletekre igazolásokat és bizonyítékokat keresünk.
A Biblia nem ez. Hanem találkozóhely. Egy gyönyörű park, amelyben öröm kószálni, és lehetőség nyílik találkozni Jézussal. Ahol múlt, jelen és jövő együtt van egy csodálatos, időtlen pillanatképben, amelynek minden pontján új és új felfedeznivalókat találhatunk. Ki-ki a maga módján mászkálhat benne, de ha mereven elkezd ragaszkodni egyetlen ösvényhez, bezárja magát egyetlen pavilonba, akkor az ösvény kifelé vezet a parkból, a pavilon pedig múzeummá válik. És az, aki addig vezetett, csak vár és vár a következő kereszteződésben, a következő pavilonnál, de hiába: elvesztettük Vele az összeköttetést.
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében.”Ézs. 26.3
Istenre támaszkodik-e képzeleted, vagy egészen megdermedt? A képzelet megdermedése a kimerültség egyik fő forrása, egyszersmind aláássa a keresztény munkás erejét. Ha pedig eddig még sohasem használtad a képzeleted arra, hogy Isten színe elé állítsd magad a segítségével, kezdd el ezt most! Hiába várod, hogy Isten jöjjön, míg el nem fordulsz bálványaid arcától. Nézz Istenre, és meg vagy mentve! A képzelet Isten legnagyobb ajándéka, amelyet azonban egészen Neki kell szentelnünk. Ha minden gondolatodat foglyul ejted, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak, ez a hit legnagyobb tartalék tőkéjévé lesz a kísértések és megpróbáltatások idején, mivel hited és Isten Lelke összedolgoznak. Tanuld meg, miként kell az Istenhez méltó gondolatokat a természet mindenféle jelenségével: a napkeltével és a napnyugtával, a nappal és a csillagokkal, a változó évszakokkal társítani, és képzeleted sohasem lesz a pillanatnyi indulatok játékszere, hanem mindig Isten szolgálatában fog állni.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt... és elfeledtük... : Ha így van, végy egy tőrt, és üsd át vele azt a helyet, ahol újra megfeledkeztél magadról. Éppen most nem szól hozzám Isten, de kellene, hogy tegye. Emlékezz rá, kié vagy és kinek szolgálsz. Szedd össze magad és emlékezz: ezáltal tízszeresére fog növekedni Isten iránti szereteted. Képzeleted nem fog többé megdermedni, hanem eleven és gyors lesz, reménységed pedig kimondhatatlanul ragyogó.
A képzelet ábrázolásra csábít, és mindegy, hogy ezt verbális vagy vizuális eszközökkel tesszük. Tévútra vihet.”
„Csak engedd, hogy a gondolataid közé hatoljon, és megvilágítsa az írott üzenetet. Ha így teszel, biztosan nem kezdesz neki elméleteket gyártani sem Istenről, sem az Ő országáról.”
A képzelgés, és fantáziálás sztem sem egészséges,ez inkább menekülés a valóság elől. Az ősellenség a fantáziára nagyon tud hatni, ezért a fantáziálás veszélyes.
Viszont a gondolkodást és a szellemi munkát nem szabad összekeverni a fantáziálással. A gondolkodásnak nagyon is helye van a HIT gyakorlásában. Csak gondolj bele abba, ha pl. van egy öttalálatos lottó szelvényed a hátizsákodban, de te erről nem tudsz, mert nem gondoltál rá, akkor semmit sem jelent ez a főnyeremény a számodra, viszont ha gondolsz rá, az-az tudomásod van róla… lényegében erről van szó. Mert, ha a gondolkodás által nem építed be önmagadba Isten ajándékait, nem tudsz róla, hogy a lelkedben „főnyereményeket” hordozol.
Egyébként meg az imádság is lelki munka, a gondolkodás pedig szellemi munka. Először meg kell tanulnunk jól látni befelé, ez is szellemi munka következménye. Jézus kétezer évvel ezelőtt két „fegyvert” adott nekünk, hogy tanuljuk meg használni. Az egyiket okosságnak, a másikat óvatosságnak nevezte. Legyetek okosak, mint a kígyó, és óvakodjatok az emberektől. Az okosság nem terem magától. Szellemi munka következménye. Aki tud erőt venni magán, és vállalja az önképzés kemény munkáját, az gyakran ki tud bújni olyan sötét erők szorításából is, melyet sokszor nem könnyű elkerülni. Az a láthatatlan ellenség, mely jelenleg sok embert gyötör, csak a fantáziára tud hatni, de a fegyelmezett gondolkodásra nem. Míg a fantázia gyakran szárnyalni képes, az értelmes szellemi munka néha olyan nehéz, mint mikor valaki súlyos terhet kényszerül fölvinni meredek hegyre. Mink akik ezt a fajta munkát végzzük hinnünk kell abban, hogy a hegycsúcson nemcsak a levegő lesz tisztább, nemcsak a kilátás lesz varázslatosabb, de ott vár ránk a fáradságos munkánk GYÜMÖLCSE is a mi Urunk Jézus Krisztus.
Tehát nem fordított a sorrend. Nem úgy van, hogy előbb jönnek a kegyelmek vagy jelek, utána a tanítvánnyá levés, tehát az állapotszerű tanulás vállalása, hanem úgy, hogy előbb jön a kemény szellemi munka, és utána a kegyelmek.
Akik kikerülik ezt a szellemi munkát valójában azok sem tudják ezt maradéktalanul kikerülni, mert a szenvedések vissza „kanyarítják” Illetve csak olyan szenvedések árán lesz fejlődésük, melyeket ki lehetett volna kerülni bizonyos önként felvállalt szellemi munka elvégzése által!
Figyelem a beszélgetésteket a reinkarnációról. Na, látod, pont ezért vagyok én óvatos a fantáziatevékenységgel.
A reinkarnáció, a swedenborgizmus, a Mária-kultusz, és hasonlók sztem mind egy tőről fakadnak: az ember megkísérli az ismeretlent a maga képi és verbális világának eszközeivel megjeleníteni. Sztem az ábrázolási tilalom pontosan ezért, emiatt van: Isten óv bennünket attól, hogy a megsejtett titkokat a materiális világ nyelvére lefordítva új és még újabb utakat, jövőképeket alkossunk és hirdessünk nyilvánosan. Egy materiális bizonyítékunk van: Jézus Krisztus. Ő az, akit kaptunk, aki az út Istenhez, akiben átélhető a teremtő Isten, az Ige, Ő az, akit szeretni tudunk és akit faggathatunk. Az Ő élete, tanításai, halála és feltámadása az, amiben számunkra Isten és a teremtett világ együtt átélhető. Ez is a hatalmas kegyelem megnyilvánulása: ha embermódra kínzóan kíváncsi vagy, ha mindenáron "látni" akarod Istent, hát láthatod. Nem kell képzelődni.
A képzelet ábrázolásra csábít, és mindegy, hogy ezt verbális vagy vizuális eszközökkel tesszük. Tévútra vihet.
Isten - Lélek. Lélekben és igazságban kell Őt imádni.
János Jelenései belekerültek a Bibliába. Én úgy vélem, egy nagyon fontos áttételes üzenetet is tartalmaz az a könyv: ha felismerést, látást kapsz Istentől, ne akard érthetővé tenni! Csak mondd el úgy, ahogy kaptad, mindig tudva azt, hogy amit mondasz, nem fedi tökéletesen azt, amit kaptál. Ne töltsd ki a hézagokat, ne teremts összefüggéseket, csak mondd el, amennyire a saját eszközeiddel tudod. És hagyd, hogy ki-ki a maga módján értse, és találjon benne tájékozódási pontokat.
Vagy akár el se mondd. Csak engedd, hogy a gondolataid közé hatoljon, és megvilágítsa az írott üzenetet. Ha így teszel, biztosan nem kezdesz neki elméleteket gyártani sem Istenről, sem az Ő országáról.
Én csak arra voltam kíváncsi,hogy bár lehet,hogy nem sugallja azt a Biblia,hogy van reinkarnáció,honnan jött az,hogy akkor az már az ördögtől van?
Természetesen a reinkarnáció gondolata sem az "ördögtől van", hanem az embertől. Úgy, ahogy a Prédikátor könyvében olvassuk:
Préd 7,29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.
A Biblia a hívő ember számára a Kijelentés könyve. A Kijelentés pedig Jézus Krisztusban testesült meg. A Bibliában sokminden van leírva, és a Szent Lélek az, Aki ihlette azokat, így a Bibliának tanítása összhangzásban van egymással - az előforduló ellentmondások látszólagosak -, így a reinkarnációra vonatkozóan is elég egyértelmű álláspont olvasható ki belőle. A feltámadás után valóságos emberi testet kapunk - olvasd Jézus szavát feltámadása után: "a léleknek nincs húsa és csontja", stb.
Az "ördögtől van" kifejezés azt akarja jelenteni, hogy minden olyan gondolat hátterében, amely Jézus tanításával nem egyezik, az ördög őkelme áll - végső soron.
Az, hogy Vándorlós hamis álláspontot költött rám, te meg emellé tetted a magad meggyőződését. És nem azt mondtad: "Akár Isten Jézus Nemo szerint, akár nem, szerintem nem az."
A legjobb dolog ebben,hogy a hsz-re válaszolt és én meg úgy az övére. Mondom,hogy nem neked szólt különben,annyit írtam,hogy sztem sem volt Jézus Isten,hogy most te ebbe miért kötsz bele azt nem tudom,lehet,hogy nagyon unatkozol,vagy jó érzés,ha kötekedhetsz-nem tudom.Vagyis,de sejtem.Mert így az jött le,hogy szted Jézus nem volt Isten,holott szted az volt.Ezt nagyon egyszerűen ki lehet korrigálni.
Nem érett be a "mérgező vetése" Vándorlósnak,mert azzal,hogy odabiggyeszted,hogy szted is Isten volt Jézus,egyből kitisztult a kép.Nincs is mit ragozni a továbbiakban.
Az Istennek többféleképpen is felismerhető. Ha a lelki világ felől nézzük: FÉNY. Ha az értelmünkkel „érzékeljük” akkor: IGE. Ha mint "szándékot" figyeljük meg, akkor: SZERETET.
És ezzel egyet is értek.
Leírtam,hogy miért nem hiszem,hogy Jézus maga Isten volt,bár ettől függetlenül írásod nagyobb részével szintén egyet értek,mint pl.:Az ami Jézusban meg van, az bennünk emberekben is megvan (a teremtő erő kivételével)Az eredeti és tiszta lelki állapotunkban (bűntől megtisztított) sztem nagyon sok mindenben Jézusra hasonlítunk mindannyian, természetesen a csak ránk vonatkozó az egyediségünkkel együtt is.Vagyis mint ahogy nincs két egyforma fű szál sem, két egyforma ember sincs, azzal együtt, hogy mindenki Jézusra hasonlít.
Ehhez csak annyit fűznék még hozzá,hogy az emberek azok másodteremtett szellemlények voltak,akik lebuktak,de egyszer majd visszatalálunk és megint olyan tiszták leszünk,mint,amilyenek voltunk.
továbbá hagyod megszáradni az arcodon a "hazug rágalmazó" szégyenbélyegét is.
Hidd el,ha ez tényleg így lenne,akkor védeném magam,de nincs így,ezért nem is kell kiállnom magamért.
ellenfél
Maximum vita partner,mi itt nem háborúban vagyunk.:)
kényszerűleg rámondtam, minek tartom őkelmét.
Nem csak rám vannak jelzőid,hanem mindenkire,akivel ellenkezik a véleményed,így igazából nincs min meglepődnöm,hogy minek tartasz engem,mert mással is így beszélsz,aki veled vitába száll.És más is szóvá tette ezt neked,nem csak én.
Vándorlós inkorrekt ráfogása
Megpróbált vmit megmagyarázni,amivel nem értettél egyet és ezért ő most inkorrekt?
