"A fiúk öten voltak, a legidősebb is csak 10 éves, a gyerekeket szüleikkel együtt beidézték a rendőrségre, de eljárást nem lehet indítani ellenük, mert egyikük sem éri el a büntethetőség alsó korhatárát." Megoldás? Skóciai minta! Büntethetőség 8 éves kortól!
pontosan! az agresszív rajzfilmeken, az esti filmekben megjelenő szexjeleneteken és a dvd-ken, pornőfilmeken, amit a család esetleg megvásárol, de a gyerek már óvodáskorában remekül tudja kezelni a készülékeket.
nem tudom, hogy látta-e már valamelyikőtök a "ne a tv nevelje fel a gyereked" reklámot?
tegnap pont azt a részt láttam, ahol a 8-10 éves kisfiú bármulja a 8-10 éves kislányt a metrón, és közben arról fantáziál, hogy a lány sztriptízel neki...
a büntetés mértékének önmagában nincs visszatartó ereje...
ez tény...
(ha lenne, akkor ott ahol halálbüntetés van, nem lenne az adott bűncselekményt elkövető ember(vagy csak nagyon kevés lenne)...kérdem én...van olyan ország ahol ez megvalósult? pl iránban kivégeznek ha alkoholt vagy illegális drogokat csempészel be...megszűnt az illegális drogpiac iránban? hm?)
basszus, azon töröm a fejem, hogy van-e, vagy volt-e ezeknek az agresszív hozzászólóknak nyolcéves gyereke.....
:-(
az egyszerűen elképesztő, hogy ebben az országban micsoda agresszivitás van, verbálisan és tettekben megnyilvánuló, egyaránt.
és akkor csodálkozunk, hogy a nyolcéves gyerek is utánozza a felnőtteket.... és ezek itt börtönről és kiherélésről beszélnek, ahelyett, hogy komolyan elgondolkoznának, mit csinálunk rosszul, kommunikációban és példamutatásban.
MOST OLVASTAM A HÍREKET, ÉS CSAK MOST TUDTAM MEG, MIT ÍR A SAJTÓ ! AZT NEM TUDOM HOGY MIKET ÍRNAK ITT, DE LEÍROM A SAJÁT VÉLEMÉNYEM A DOLOGRÓL. EGY=AZT NEM HISZEM , HOGY EZ BIOLÓGIALIAG NEM LEHETSÉGES ! KETTŐ= AMIT A SAJTÓ- BÁRMELYIK FORMÁJA-MEGÍR, AZ MEGÉR LEGALÁBB EGY NAGYON ERŐS ELLENŐRZÉST !!
arra, hogy nem összevissza kellene csökkenteni vagy növelni a büntethetőségnek a korhatárát, hanem egy szakembert kellene megkérdezni, hogy mennyire beszámítható a vádlott...
(mondjuk általában meg is kérdezik erről a szakembereket, csak ez nem jut el a parasztig... :)) )
ja...és van, hogy néha valaki megveszi magának a szakemberek véleményét... :))
politikai téren viszont a szakmaiság helyett a népszerűbb intézkedéseket választják...
(gondolok itt a jelenlegi drogpolitikára és a "szakma" szembenállásra)
te egy nyolcéves gyereket ugyanúgy büntetnéd, mint a nagykorúakat, és már most kimondod róluk, hogy a társadalom söpredéke lesz és ezért ivartalanítanád.
"A nagy kérdés az, hogy mikor következik be az a pillanat, amikor már felelősek a saját tetteikért, sorsuk alakulásáért."
Na igen, ez egy jó kérdés. És szerintem nem is lehet egyértelműen megállapítani. Gondolom ezért is szület(het)ett az a kompromisszumos megoldás, hogy akkor 18 éves kortól már mindenki maga felel a tetteiért. Hogy aztán tényleg tudatában van-e 18 évesen tettei következményének, az már egy más kérdés. Mint a jogsi. Oké, hogy valaki elérte azt a bizonyos korhatárt, hogy jogosítványt szerezhet, de vajon agyilag van-e annyire fejlett, hogy képes legyen felelősségteljesen közlekedni. Kicsit olyan szerencsejátékszerű ez a dolog. :)
"Ez egy teljességgel megalapozatlan vélemény és a bűnügyi szakirodalom rendszeresen cáfolja is a hatásosságát."
Akkor valószinüleg az csak véletlen, hogy a magányos nök, öregek, gyerekek elöbb esnek áldozatul, mint a 120 kg-os bengák. Vagy talán velük szemben mégis a félelem attól, hogy nagyobbat kap vissza, mint amit adott megálljt parancsol?
A 70-es vagy 80-as években is úgy gondolták a szülők, hogy mindent megpróbálnak anyagi téren előteremteni. Akkor sem volt több értékük, sőt. Ateizmus volt a hivatalos "vallás", kezdett megjelenni a "kulcsos gyerekek" tömege, akik az anyák erőszakos foglalkoztatása miatt maradtak egyedül, a renitens gyerekeket kezelés helyett egyszerűen kivágták az iskolákból, stb. Nem volt akkor semmi, tizede sem a mai módszereknek. Saját gyerekem példáján látom, ezerféle lehetőség van a gyerekek javítására, míg az én időmben alig volt valami.
Nem verek meg gyereket, se másét, se a sajázomat. Felnőttet sem, pedig ahhoz néha lenne kedvem :) Olyan iskolában dolgozom, ahol lassan 30% a HHH-s gyerekek aránya. Nincs különösebb fegyelmezési gondom.
A gyerekek áldozatok. A nagy kérdés az, hogy mikor következik be az a pillanat, amikor már felelősek a saját tetteikért, sorsuk alakulásáért.
Egyébként nem értem, miféle fegyelmezési eszközt vettek ki a pedagógusok kezéből? 30 évvel ezelőtt sem lehetett (volna) gyereket megütnünk. A különbséget inkább abban látom, hogy akkoriban a szülők többnyire partnernek tekintették a pedagógust. Ma meg...
