A balliberális tábor újra tanubizonyságot tett beteges önazonosság-tudatáról. Most éppen Megyesi Gusztáv dicsekedett el arról, hogy ő bizony letagadja magyar voltát külföldön, mert szégyenli azt.
Ha Slota tudná, hogy miket írt szegény Teleki a búcsúlevelében, akkor nem habozna azokat a keserűen igaz szavakat kihasználni - hiszen a mai szélsőjobb söpredék pontosan ugyanígy nem látszik képesnek arra, hogy felismerje a kontextuális jelentést Gyurcsány miniszterelnök szándékoltan sarkított, durvaságával és egyoldalúságával sokkszerűen hatni kívánó buzdító monológjában.
A tévé székházát nem kellett volna ugyanígy félteni? Hát Budapest belvárosát? Hogy ne mondják vissza a külföldiek a szálloda-foglalásukat, merthogy egy puskaporos balkáni szarfészekbe inkább nem jönnének?
Vagy a csalással hatalomra került magyar miniszterelnök, aki párttársainak még be is vallotta, hogy végig hazudta a választást, csak hogy hatalomra kerüljön - ez is okot ad a szégyenkezésre, nemde?
Ha a jelződnek az idézett cikk adná a magyarázatát, akkor egy kicsit elhamarkodtad.
Megyesi azt fejtegeti, hogy a magyarnak rossz híre van külföldön. Talán a legrosszabb.
Persze ez nem kizárólag mai keletű dolog: a világirodalom magyar alakjai (talán az egyetlen Sándor Mátyás kivételével) mind megvetendő figurák. Erre az elmúlt évek eseményei csak rásegítettek.
Nincs miről vitatkozni. Megyesi leírása pontos, én is soxor érzem ugyanezt.
És egy pillanatra se érzek késztetést arra idegenben, hogy engem az ottani híradók magyar-képével azonosítsanak.
Az utcai hőbörgők, a sajtó elmeháborodott munkatársai, a parlament (civilizált világban példátlan) kivonuló ellenzéke, az Európai Parlamentben a sajátjaira rágalmakat szóró pártkatonák, a szomszédokkal állandóan konfliktust kereső ("Szar Szlovákia") csürhe miért is lenne méltó a magyar öntudat ápolására külföldön?
" Európában minden országról kialakult egy kép, Szlovákiát mintaállamnak tartják gazdasági fejlődése és a korábbi külpolitikája miatt, rólunk azonban lesújtó a vélemény - nyilatkozta Balázs Péter a 168 Órának. "
Csak azt nem tette hozzá, hogy kiknek a körében alakult ki az a kép abban az "Európában", illetve, hogy ki is az a "rólunk".
Na, beugrott. Egyfeszt emlékeztetett valamire engem ez a megátalkodott ostobaság, ami itten a Megyesi-cikket övezi. A szövőnőből miniszterré avanzsált Ratkó Anna fejébe próbáltak meg anno egy gyorstalpalón belenyomni némi szaktudást, amire Tarján Imre akadémikus így emlékszik vissza:
"Alig, hogy elkezdtem mondanivalómat – írta utóbb a tudós –, Ratkó jelentkezik, és kétségbe vonja, amit a munka definíciójaként megfogalmaztam: erő szorozva az irányába eső elmozdulással. Ha ez igaz lenne, vélekedik Ratkó, akkor a ló vagy egy gép is képes lenne munkát végezni, márpedig a munka tervszerű tevékenység, munkát tehát csak az ember tud végezni. Ő ezt így tanulta egy marxista–leninista tanfolyamon. Az előadó tehát súlyos ideológiai hibát követ el, állapította meg Ratkó."
Na, pünkt ezt látom itt és most is, mutatis mutandis, persze. Egy közepesen felkészült nyolcadikos bír akkora műfajismereti tudással, hogy kellően felvértezve essen neki egy szatirikus írás elemzésének, de a topiknyitó és társai úgy látszik csak a szövőnőképzőig jutottak el.
