Goldstein, Poole &bSafco, Classical Mechanics, 3. kiadás, 13.6 bekezdés Examples of Relativistic Field Theory-ban, a 13.118 az elektromágneses mezö hatás sürüséget adja meg. Majd kiegészíti a hatásintegrállá, 12.124 és 13.125, de ezek már helytelenek.
Úgy hogy szabiku ne nagyon ugrálj a véleményeddel!
Úgy ahogy a cikkben le van írva. A ji(n)ν(x)-et át kell írni:
Furthermore, the probability current densities must be written in a bilinear form
ji(n)ν(x) = (c∙ρi(r,t),ji(r,t)) = c∙ψi(x)γνψi(x), ν = 0,1,2,3 and i = e,p,P,E, (64)
and must be inserted in I, in order to perform the variation. It is important to notice, that the four components Dirac spinors ψi(x), the adjoin spinors ψi(x) = ψi(x)T*∙γ0 and the γν matrixes come into the theory because neither the positions, nor the velocities (impulses) of the particles are precisely known.
Circula Algebra, hiába is veszed elö a feljegyzéseidet, hogy ez kibogozzad
"Tehát
E2 - p2 c2 = m2 c4
Hurrá!"
Mi az "m"? Csak nem a relativisztikus tehetetlen tömeg? És mi van a nyugalmi tehetetlen tömeggel? (Ezt azért ne kérdezd meg Dávid Gyulától, mert ö ezt nem is sejti.)
Circula Algebra, a fizikusok a mai napig nem tudták a részecskék dinamikus egyenletét meghatározni. Ez szégyenre méltó!
a megmaradó elemi részecskéket figyelembe véve. Na most a ρ(n)(r,t) és a j(n)(r,t) mozgásegyenlete meghatározása vár a fizikusokra, ha az elemi részecskéknek kétféle megmradó elemi töltése van, amik a kölcsönahtást meghatározzák.
>viszont a relativisztikus fizikában egy kicsit módosul, met dt helyett dτ van
Vigyázni kell ezzel a kijelentéssel, mert ez egy nagyon rossz kijelentés. Sok esetben nem állja meg a helyét. Pl. a Lagrange-formalizmusban szó sincs olyanról, hogy dt helyett az általad említett dτ van.
Hát most ilyen dolgokba nem akarok belemenni. A tudománynak (matematika és fizika) bizony vannak problémái a végtelenekkel, és hasonlók. Ez természetes. Mindent a matek sem tud megoldani. Vélhető, hogy hiába keresünk mindent megmagyarázó elméletet, már ebből is látható, hogy nincs tökéletes megoldás, leírás.
A részecskéknek van tehetetlensége, de a mezöknek mi az? Ez ostobaság!
A rezgő gitárhúr esetén van fajlagos tömeg és rugalmasság.
Ebből vezettünk le egy hullámegyenletet.
Ugyanilyen hullámegyenlet írható fel a Maxwell-fényre és a Hertz-rádióhullámokra.
Kell legyen valamilyen megfeleltetés a mező bizonyos tulajdonságai és a rezgő húr tulajdonságai (tömeg, rugalmasság) között.
A mező egyes pontjai között csatolás van, különben nem terjedne a rezgés. Ez felel meg a keménységnek.
Továbbá a mező tehetetlenséggel rendelkeik a változással szemben, különben a legkisebb gerjesztés végtelen térerősséget okozna. Ez felel meg a tömegnek - habár itt az analógia már nem annyira precíz.
Ezeknek csak két féle elemi töltése van, amik megmaradnak.
Addig rendben, hogy bizonyos testek között tapasztalunk vonzó/taszító kölcsönhatást - és ezt elektromos töltésnek neveztük el. Bizonyos testek ilyen kölcsönhatásban nem vesznek részt, mert - azt mondjuk rájuk - semlegesek.
(Azért semlegesek, mert egyenlő mértékben tartalmaznak pozitív és negatív töltéseket. Nem azért, met a'la natűr nincsenek benne töltések.)
Úgy hogy végtelen pontos mérések nem léteznek, a töltéseket hordozó részecskék mozgási állapota nem határozható meg pontosan, vagyis csak valószinüségekt kell használni.
ÁÁ, értem, a majd megnézem a Lagrange-multiplikátoros Planck-állandós részt is az elméletedben, arra még nem volt időm.
Amúgy sejtettem, hogy ilyesmit válaszolsz, a korábbiak alapján. Szóval akkor a te valószínűséges elméletedben nincsenek kvantumelméletes operátorok. Akkor meg hogyan jön be a képbe a valószínűség?
Te, a természetben csak a töltések kvantumosak! A Maxwell-egyenletek éppen nem csak klasszikus mennyiségekkel operálnak: az áram-töltés idöváltozása csak valószinüség sürüséggel írható le!
