Szegeden egyszer az alsóvárosi templomnál vágott pofán az élet. Egész gyermekkoromban akkor jöttem és mentem, amikor akartam. Pár éve asszonynak meg akartam mutatni milyen egy igazi templom. Egy nyitvatartási táblába vertük az orrunk, alatta meg az idegenvezetői díjazás összege volt feltüntetve.
Felmesz a Bukkbe, oda, ahol csak a madar jar, meg a szurke farkas, en meg kimegyek a Vend-videkre, oda, amit meg eppen nem vettek meg az osztrakok, oszt elvezzuk a jo levegot.
Ertem en. 1980-ban jartam eloszor Kalotaszegen, satorral mentunk fotozni, de talan egyetlen ejszakat aludtunk benne. Behivogattak hazakhoz, etettek, a kocsmakban itattak, mikor meglattak milyen cigarettank van. Korosfon kaptam egy elol rakott, vagy huzott, belebujos feher vaszoninget ajandekba, amit sokaig viseltem.
Par ev mulva mar egybeert a kirakodovasar kilometeren at az ut mindket oldalan, penzert mertek a kurtos kalacsot. Most annyiba kerul a szallas, mint mindenhol mashol, a bazarban a szalmakalap melle arulnak kamu Gucci ridikult, es kamu Ray-Ban naphemuveget, meg minden lofaszt, amire eppen semmi szukseged. Disneyland az egesz vilag.
Par eve felcipeltem magam a sumegi varba. Mikor eppen az oxigenmaszkot kerestem, egy ajtonallo vitez lovet kert a belepoert. Nem volt kedvem visszafordulni, kifizettem, bementem a varba, ahol korabeli oltozetu vitezek, parasztok, es bogyes menyecskek jottek-mentek a Scholler, Soproni, es fene tudja milyen feliratu zaszlok, es molinok alatt. Na ilyenkor szoktam szarbaharapott kepet vagni.
Kozelrol nezve minden romlik, az az elvarasunk a regi szep felvakkal, hogy maradjanok olyanok, amilyenek voltak, de nem szamolunk vele, hogy ott emberek elenek, akiknek hasonlok az igenyeik, mint nekunk. Igy aztan felkerulnek a szep parabolaantennak az erdelyi hazakra, a szines Lindab tetok a zempleni kunyhokra, vagy muparaszti reinkarnacion esnek at. Szar a vilag, tok a tromf.
