Legyen ez egy olyan topic, ahol nem az utazási és szállásfoglalási lehetőségek dominálnak, hanem azokról az élményekről, szépségekről, emlékekről írunk, amik arra készettek minket, hogy Olaszország elkötelezett rajongóivá legyünk. Legyen az a szép táj, a művészetek, a hegyre épült csodás kis városok, vagy Róma..., esetleg a finom fagyik vagy egy emlékezetes hangulat, szóval minden, amire ha visszaemlékezünk, akkor összeszorul a szívünk és nagyon vágyunk újra átélni a régi emlékeinket!
És legalább annyira szeretnénk ezt az érzést másokkal is megismertetni.
Viszont ennél fontosabb, hogy mikor és hova utazzunk.Rokonék egyedül nem tudnak ( csak magyarul beszélnek, el sem mernének egyedül indulni. Az a korosztály, aki oroszul tanult, ill csak tanították nekik) Különösebb történelmi ismeretek és alapok nélkül Velence lehet a jó megoldás. Rómában már voltak.
( Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már el sem tudom, képzelni milyen lehet annak, aki tényleg csak magyarul beszél. Most olvasom pl. sorban újra a összes angol nyelvű krimimet. Ruth Rendell, P.D. James, Mary Higgins Clark. Eszméletlen jók és csak néhány jelent meg magyarul. Ez ronda beképzelt szöveg, erre tényleg megérdemlem a mínuszokat)
Elég hülye ötlet volt a fejlesztőktől ez a névtelen kattintgatási lehetőség. Valószínűleg valami csökkent értelmű pszichopata szórakozik a mínuszolgatással. Végül is magát minősíti vele. De egyetértek, szüljön sünt!
Olaszország elismeri azt a a Green Passtis, amely igazolja, hogy birtokosa az EMA által nem engedélyezett vakcinával végzett elsődleges oltási ciklus után harmadikként felvett egy EMA által engedélyezett m-RNS-vakcinát is.
az, hogy nem növeli csak sejtés, mert nincsenek nagyon ilyen keresztkutatások több vakcinatípussal... az, hogy az mrns-ek nagyobbat dobnak meg eddig is tudtuk, de ezt asszem kutatták is...
astrára astra növeli, johnsonra johnson növeli... ezeket már igazoltan kutatták és vektorvakcinák ahogy a szputnyik is... ebből logikusan nekem az következik és ebben végül az oltóorvos is megerősített, hogy biztos, hogy segít, de esélyesen egy moderna jobban segítene... ezért szól így az ajánlás (bár önmagával ellentmondva meg astrára kérhetsz harmadik astrát?!?!)
amúgy - mivel az is ott van az ajánlásban, hogy az oltóorvos dönt - lehet kapni oroszra johnsont, oltóponttól függ, hogy beadják-e (nekem első helyen nem, másodikon kis beszélgetés után beadták)
(cserébe nekem viszont a tervezett osztrák sielésem így is bukónak néz ki, mert ott januártól nem fogadják el a johnsont sem csak ha mrns-el felüloltják (és a korábban 90napig érvényes antitest vizsgálati eredményt sem fogadják már el))
omikronban meg talán tényleg lehet bízni, hogy fertőzőbb lesz és enyhébb... hamár az emberekben nem bízhatunk :D :D
Ha így haladunk a mutációkkal, tavaszig simán aktuális lesz a negyedik oltás, és meglesz a két mRNS oltásod. Én a dokira bíznám, hogy mit ad, a legfontosabb, hogy rendesen megvédjen.
A védettség sokkal fontosabb, mint az utazás. Több ismerősöm lett beteg 2 oltás után. Nem haltak meg, sőt még kórházba sem kerültek, de mindegyik nagyon rosszul volt és kisebb-nagyobb szövődményeik maradtak. Egyiküknél akkor kezdődött, amikor már be volt regisztrálva a 3. oltásra.
Az a baj, hogy az egész EU-ban csak a magyarokat érinti ez a probléma. Azt olvastam, hogy a köv negyedévben dönthetnek a Szputnyik elfogadásáról
Igen, én is gondoltam erre, de csak az utazás miatt nem adatok be olyan oltást, ami nem javasolt, mert nincs megfelelő hatása, hiszen azért nem ez az elsődleges szempont. Kíváncsi vagyok, hogy tavaszig lesz-e erre valami megoldás, mert ez nyilván sokakat érint és nagyon hátrányos helyzetbe hoz minket.
Többen azt mondják/írják, hogy a 3. oltásként kapott Pfizert elfogadják. De ez valószínűleg csak azért van, mert rosszul van beállítva a kütyü. És persze bármikor változhat/változtathatják.
Mi az unokaöcsémmel futjuk ezt a kört. Felmerült, hogy a Szputnyikra kéri a janssent. Amit szabáyosan nem kaphat. És persze a a legnagyobb baj vele, hogy az nem növeli a védettséget.
Jelenleg nem tervezek utazni, de tavasszal nagyon szeretnénk majd Rómába menni és őszintén szólva elég bizonytalan vagyok most így már sok mindenben. Főleg így, ha a tesztelés már nem lesz elég, ugyanis én be vagyok oltva, viszont két orosz oltásom van, ami a fő és arra nem lesz elég, ha beadatom a harmadikat,(arra csak két fázisút kaphatok) mert jelen állás szerint akkor is az orosz fog számítani. A húgom jobb helyzetben van a két kínaival, mert arra kérhet Janssen-t, ami egy körös, így azzal ő már kaphat green pass-t. Szóval ez az egész annyira, de annyira sz*r és egyben igazságtalan, mert hát én is ugyanúgy be vagyok oltva, mégsem leszek jogosult a GP-ra...:/
Miután a "green pass" lassan a mindennapi élet szerves része lett, az ország közvetlenül a "szuper green pass" bevezetése elött áll. Ez azt jelentené, hogy csak az oltottak és a Covidból felgyógyultak kaphatják meg ezt, a teszteltek nem. Ezáltal egyre nehezebb lesz az oltást elutasító egyének mindennapi élete. Idöközben a viszonylag magas fertözöttségü és alacsonyan oltott lakosság által lakott területeken ismét visszatérnek a lezárások. Ez egyelöre Dél-Tirol föleg németajkú lakosai által lakott néhány kisebb településre vonatkozik, ahol viszonylag nagy az oltástagadók aránya. Itt 20 kisebb településen esti kijárási tilalom, elörehozott zárórák és kötelezö FFP2 maszk a tömegközlekedésben. Kétséges, hogy mi lesz ott a közelgö síszezonban. Miután Ausztria lezárt, sokan reménykedtek abban, hogy a síturisták inkább Dél-Tirolt választják majd, de a helyi lakosság egy része keményen elutasítja az oltást, ezért a járványhelyzet rosszabbodik és lehet, hogy a síelök is elmaradnak. Mindenesetre elkezdték már a szezonális síbérletek árusítását, amit szintén csak oltottként lehet megvenni.
Sokan ódzkodunk a vezetésektől, némileg igazunk is van de - ha túllendülünk azon, hogy alkalmazkodni kell -, akkor nagyszerű élményeket lehet szerezni. Én még nem találkoztam olyan vezetővel, aki - ha látta az érdeklődést - ne beszélgetett volna még egy kicsit a túra után. És az mindig nagyon jó volt. Arról nem beszélve, amikor egyedül vagyunk a vezetett túrán :)))) Februárban egy Medici villában :)
A múzeumokhoz még valami: Van, aki megengedheti magának azt a "luxust", hogy többször visszajárjon valahova, de pl. az Uffizit szerintem csak így lehet "megismerni". Már el sem határozom, hogy miket nézek, csak bemegyek és hagyom, hogy vezessen.
A Bargelloban például háromszor vagy négyszer voltam és egyszerűen képtelen voltam eljutni a legfelső emeletre, annyira imádom a földszintet, így legutóbb ott kezdtem. Hát ja, így a földszintre nem maradt erőm...
Saját tempóban persze , hogy jobb. De olyan templomokban jártunk, amelyek csak mise idején vannak nyitva.
Én elég sokszor voltam különböző vezetéseken ( több, mint 100 alkalommal), ha csak úgy lehet bemenni, akkor tényleg nincs más választás. És a legtöbbször a tárlatvezető mond olyan dolgokat, amit egyik könyvben sem lehet olvasni.
Salamanca gyönyörű. A Dómnál ott is van későbbi betoldás. Keresd meg a jobb oldalfalon az asztronautát ábrázoló faragást.
A tervek szerint az Ermitázs jövőre lesz programban Nagyon régen voltam ott.
Köszönöm, ez a séta jó ötlet, de csak a saját tempómban, vezetés nélkül.
A Sienai Dóm tényleg csodálatos, imádom a csíkos templomokat. de egy egész nap azért túlzás - szerintem.
Salamanca jövő hétvégén lesz aktuális, bizonyára nem fogok csalódni.
Hogy a vallomásokhoz csatlakozzak, én is úgy gondolom, hogy elég a másfél óra egy múzeumban.
2 óra után már megszólal a telítettségjelzőm. Ez sokszor hátrány, pl. az Ermitázsban sokszor 2 óra is kevés lett volna. Sajnos nem láttunk mindent, mert csak egy alkalomra szólt a belépőnk.
Imádok elvegyülni a helyiek között,éttermekben figyelni őket,együtt tömeg közlekedni velük.Végigjárni a kitaposott turista útvonalaikat .Megpihenni egy csendes hűvös templomban. Megkóstolni valamit a termelői piacukról.A sétáló utcán hallgatni az utca zenészeket.A legdrágább kincseikre rácsodálkozni .
Én imádok mindent, ami szép. Az óvárosok girbe-gurba utcáit a zsalugáteres házakkal, a régi tárgyakat, amiknek a készítésénél még az esztétikum is fontos szempont volt, vagy pl. Renoir festményeit. Szeretem a kis galériákat is, ahol mindenféle csodatárgyakat állítanak ki. Templomok közül viszont nagyon kevés fogott meg. A legtöbb egy kaptafára készült, nekem túl sok benne a csicsa, hidegen hagy a rengeteg alak a falakon, mennyezeten, nem mondanak nekem semmit. Ha valahol vezetés is van, kimenekülök, mert nem érdekel a hosszas magyarázat arról, ki kicsoda. Ugyanakkor például a párizsi Notre Dame-ba minden nap bementünk, amíg ott voltunk. Lenyűgöztek a faragott kövek, imádom a szörnyecskéket a tetején, hiába tudom, hogy a 19. században utólag rárakott giccsparádé.
Én hamar rájöttem, hogy mi nem érdekel. Sok minden.
Nem megyek semmilyen műszaki múzeumba, sem közlekedési múzeumba, sem mezőgazdasági múzeumba, sem botanikus kertbe, sem vadászati kiállításra. A falon levő agancsoktól visítok. Néprajzi kiállításokon csak a ruhákat és a bútorokat nézem meg.
Nem szeretem a nagy méretű barokk festményeket. A 19. század festményei közül az impresszionizmus előtti korszakból csak nagyon kevesek tetszenek. Nem bírom Dalit. Nagyon nem. Moholy Nagyot pontosan addig értem, ameddig nem volt világhírű. Akkor elveszítem a fonalat.
Nem szeretem Rubens képeit, csak a tájképeket és portrékat, a vallásos képeit nagyon nem. Picassonak csak a kezdeti képeit bírom. Azokat utálom, amikor a nő egyik melle a térdén van , a másik a könyökén.
És sajnos nem bírom a neo dolgokat. Neoromán, neogótikus, neoreneszánsz. Nagyon szépnek kell lennie, hogy elfogadjam. A Parlament és az Operaház azért pont ez a kategória.
Utálom a piacokat, mostanában már a kajapiacokat is. Végül is van 4 féle üzlet: Hús, zöldség-gyümölcs, hal, tejtermék. Ha már mindegyikből láttam kettőt, már láttam mindet. A Porta Portese jellegű piactól szintén visítok. Gyűlölöm a fő sétáló utcákat,mint a Váci utca vagy a Kartnerstrasse.Utálom a szuvenír boltokat.
Mivel kijegyzetelek 3-4 útikönyvet ( és csak a legjobbakat), igazán fontos vagy szép nem marad ki. A könyvek alapján azt is biztosan tudom, hogy engem mi nem érdekel, oda nem megyek . És azt is biztosan tudom, hogy mi az ami nagy valószínűséggel tetszeni fog. És általában bejön.
Múzeum ügyben egyetértek, egyhuzamban 2 órát lehet kibírni. Egy kávé után még egyet. Kivétel a Louvre, ahol annyi különféle dolog van.
Az Uffizibe korábban és kétszer mentem, most már lehet, hogy 3 részre kellene osztani a látogatást.
Egészen másként nézek meg egy olyan helyet, ahol már jártam. Ott szívesen járkálok céltalanul. Ahova először megyek vagy tudom, hogy többet sohasem, ott tényleg igyekszem mindent megnézni.
Na akkor jövök okoskodni, mert biztos már csak én hiányzom :)
Eddig a felkészülésben és tervezésben is a vélemény-féle vonalat képviseltem.
Az utazás során semmit nem bíztam a véletlenre. Mindent tudtam, még mielőtt láttam volna. Ha valami nem úgy sikerült, azt hittem összedől a világ, hogy ha nem látom azt a templomot/freskót/szobrot/épületet, akkor már megszületni is fölösleges volt. Aztán valami megváltozott.
Azt hiszem, őszintének kell lenni magunkkal. Bár imádom a művészetet, de fölösleges két óránál többet töltenem bármilyen múzeumban, mert annyit bírok befogadni. Ami utána van, már nem hasznos. Addigra leold az agyam.
Bizony, bizony, nem érdekel minden templom. Bemegy, körbenézek, ha tetszik maradok, ha olyan, mint a többi, megyek. Ha nem tudok egy félreeső kápolnában lévő világhírű festményről, akkor így jártam.
Már szeretek céltalanul bóklászni és valahogy "megjutalmaz" a város. Mindig találtam valamit, ami csak úgy elém került.
Lehet, hogy eddig sznob voltam. Már ki merem mondani, ha valami nem érdekel. Akkor sem, ha mások szerint az fontos/érdekes/hiánypótló/kihagyhatatlan. Néha rosszul döntök, néha jól. A Vezúvra úgy mentem, mint akinek a fogát húzzák, és az egyik legmaradandóbb élményem volt. Az Amalfi-partnak pedig még a nevét sem akarom hallani soha többet. Arról a szentségtörésről ne is beszéljünk, hogy Provence-ba sem vágyom vissza. Hát na, tényleg nem vagyunk egyformák. De ha mindenki legalább ilyen őszinte lenne magával, akkor nem kellene órákat sorban állni az Uffizi előtt és a Vatikáni Múzeumokban sem kapnánk pánikrohamot. Ha tényleg csak azt néznénk meg, ami érdekel...
Akkor minden templom mániásnak ajánlom az Imagine Budapest Toronyiránt- a Belváros rejtőzködő templomai című sétáját. Az egyetlen séta, amelyen már kétszer is voltam.
Én Sevillaban és Salamancaban töltöttem el 4-4 órát a katedrálisban. Alig tudtam kijönni. Az egyik angol nyelvű könyv viszont a Sienai Dómról írta, hogy egyetlen templom, ahol egy hard core templomrajongó el tud tölteni egy egész napot.
Én is templom mániás vagyok, úgy szintén nem vallásosként. Már tudom értékelni a másodvonalbeli oltárképeket is, vagy az adott környék valamilyen névtelen alkotóját. Toledóban délután 2-kor léptem be a katedrálisba, aztán majdnem lekéstem az utolsó vonattot Madridba. A részletek tartottak fogva.
Első Madridi utamon szakadt az eső, és mégis: hazaérve a reptérről egyenesen a laptophoz mentem, és megvettem a repülőjegyemet a következő útra. Valami nagyon megfogott abban a városban. Sose fogom tudni megmagyarázni, mi volt az, de nekem bejött.
És én is nagyon szeretek csavarogni a városokban. Számtalan római utam után is hosszú még a meglátogatandó múzeumok és műemlékek listája.
