Ő a kengyelt használó apa hülye gyereke aki elfeledte a kengyelt felcsatolni....:)))) Mondhatni egy korai divatdiktátor akit elkezdett utánozni a többi hun, nem tudva hogy egy ostobát utánoznak akit még az apja is szégyell...:))))
Ez a magyarázata hogy a hunok nem használtak kengyelt az európai "bevásárló" körútjaik során......
NNna... Ouzo, TE azzal vitatkozol hogy egy neves az ókorban megsemmisült könyvtár ... ...IS ((legnagyobbrészt)) a hellenizmus terméke volt, hogy az a görög kultúrkör, és nem egyiptomi.
(( Joranne Sutt tudni véli mi volt az alexandriai könyvtárban, éspedig a hellenisztikus kultúrára alapoz. S még azt is véli hogy az amúgy majdnem azonos a későbbi római tudással.
Egyértelműen ÚGY ÉRVEL, hogyaszongya
:) mivel a várost Alexandrosz alapította, a könyvtár sem lehet régebbi :) ))
((Vegyük például a baz-megyei könyvtárat: Nem régebbi teszemazt 50-60 évesnél, tehát ha valaki még fel is égetné nem beszélgethetnénk Marx Károly összes munkásságáról csak megengedem a K.-Érópai szocialista-korszakról! ))
És moost hogy ezt így felfejtettem, szerintem nyugodtabban folytathatod bármilyen érdekes álláspontod kifejtését :-)
Na ja. Kuo-mo-zso a kínai akadémia egykori elnöke szerint Hun és Han 2 testvér volt és utódaik két nagy néppé lettek. Egy keleti Hunor-Magor tesó-páros!
amelyből a szomszédos népek – kínaiak, de az európai népek – is tanultak, főleg ami a harcászati technológiát, fémművességet, államszervezést illeti.
LOL
a szomszédos népek inkább közismrt módon a kinaiaktól tanultak - lásd a türk birodalom, Kül-Tegin és Bilge.... mindketten a kinai udvarban nevelődtek :))
Érdekes, hogy ez a lista kiegészíti a belső-mongol Ucsiraltu professzor hun szavait.
Mi az hogy belső-mongol?:) Az csak olyan kicsit mongol?:) Mondjuk jól hangzik az, hogy "kiegészíti". Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs azonos szó a két listában?
Csornai Katalin: Négy égtájon barbár csillag ragyog - Az ázsiai hunok a kínai forrásokban
A négy kötetesre tervezett forráskiadvány első kötetében végigkövethetjük a hunok legkorábbi történetét egészen a Kr. u. 1. század elejéig, míg a későbbi könyvek a későbbi kínai krónikák (Han shu, Hou Hans hu, stb.) feljegyzéseit tartalmazzák, egészen az 5. századig, ameddig önálló hun dinasztiák léteztek a mai Kína területén. A kötetben szereplő forrásrészletek bemutatják a legelső pusztai állam kialakulásának történetét, a hun törzsek egyesülését és szétválását, olvashatunk különleges államszervezetükről valamint kultúrájukról, amely máig nyomot hagyott Eurázsia népeinek anyagi és szellemi műveltségében. A nemzetközi tudományos életben az elmúlt évtizedektől kezdve fokozódó érdeklődés mutatkozik a hunok története iránt, több szakcikkben és nagy nemzetközi konferenciákon jelentősen átértékelték a pusztai népek, így a hunok történeti szerepét. Ezek alapján elmondható, hogy a hunok fejlett és önálló civilizációt teremtettek az eurázsiai sztyeppéken, amelyből a szomszédos népek – kínaiak, de az európai népek – is tanultak, főleg ami a harcászati technológiát, fémművességet, államszervezést illeti. A forráskiadványból azt is láthatjuk, hogy a kínaiak sokszor elismerően szóltak félelmetes északi szomszédjaikról, és mindig pontos adatokat rögzítettek velük kapcsolatban. Ezért a most megjelent kiadvány a hunok iránt érdeklődő kutatók, de az érdeklődő műkedvelők számára egyaránt elsőrendű forrásanyag lehet. A kötet külön érdeme az, hogy a fordító, Csornai Katalin sinológus kigyűjtötte és a könyv végén listába rendezte a forrásokban szereplő hun eredetű szavakat, amelyeket a kínaiak érdemesnek tartottak lejegyezni, ezek között vannak földrajzi nevek, méltóságnevek, személynevek, de használati eszközök elnevezése is szerepel közöttük. Érdekes, hogy ez a lista kiegészíti a belső-mongol Ucsiraltu professzor hun szavait. A kötet előszavát és a kínai történeti források magyarázatát Salát Gergely, az ELTE Kelet-ázsiai Tanszékének munkatársa írta. http://www.lgye.hu/
Dr. Érdy Miklós, amerikai magyar orientalista 2001 második felében szép könyvvel lepte meg olvasóit, melyben az utóbbi évtized szívós kutatómunkájának eredményeit tárja elénk. Az izgalmas probléma lényege: van-e közük az ázsiai hunoknak – az ókori kínai írásos források xiongnu-inak (ejtsd: sungnu-inak) – az Európában a 4. század utolsó harmadában megjelent hunokhoz, vagy sem? A neves szerző régészeti források alapján keresi erre a választ, és – úgy látszik– sikerrel Visszautalva korábbi eredményeire, először a Magyarországon is megtalált, igen jellegzetes, bronzból öntött hun áldozati üstök nyomán követte vándorlásaikat Belső-Ázsiától nyugat felé. Ezeket az eredményeket angolul publikálta. A most megjelent könyvében sajátos temetkezési szokások tanúbizonyságát sorakoztatja fel a történelmi folytonosság további igazolására kelettől nyugatig. Ez az igen sajátos temetkezési szokás a részleges lovastemetkezés. Ilyenkor a halotti toron elfogyasztott lónak a bőrében hagyva csupán a koponyáját és a négy alsó lábszárát helyezték a sírba gazdája holtteste mellé. Hitük szerint a fejben lakozó "iz", vagy "árnyéklélek" képes volt a lovat a túlvilágon megeleveníteni. A részleges lovastemetkezés legkorábbi előfordulását Észak-Kínában, a hunok előtt Kr.e. a 8. században ott élt nomádok, a shanrongok (ejtsd: sanrung-ok) sírjaiban találta meg, amikor személyesen is felkereste az ottani régészeti lelőhelyeket és a feltárásokat. A shanrongokat az írott, ősi kínai források a hunok elődeinek írják le. Ezután rámutatott a részleges lovastemetkezés meglétére honfoglaló őseinknél is, ami a legendák mellett most már régészetileg vezeti a hunok felé rokonságunk szálait. Az első alkotóeleme a párhuzamoknak maga a részleges lovastemetkezés. A második vonás, illetve ősi alkotóelem az hogy a hun de ugyanakkor magyar temetőkben is három azonos alapvető sírszerkezetet talált: az aknasíros, a padkás és a padmalyos temetkezést. Mindkét nép temetőiben a sírokban lehet részleges lovastemetkezés, jelképes lovastemetkezés csak lószerszámmal, és láthatunk sírokat a lókultusz jelenléte nélkül is. A harmadik régészeti párhuzam az emberi holttestek fejéhez közel elhelyezett – egykor a túlvilágra szánt ételt vagy italt tartalmazó – kicsi ( gyakran 1O cm átmérőjű), kerekfenekű, szélesszájú agyagedények jelenléte, rovátkolt peremmel. Mindhárom párhuzam egyformán lényeges és mintegy hidat képez őseink és a hunok temetkezései között rituális tekintetben és egyuttal a közös szellemi háttér bizonyítéka. Ezeket a tárgyi jellegű kapcsolatokat korábban nem ismerték fel és nem kutatták a hun-magyar kapcsolatok szemszögéből. Érdy Miklós végigkövette a hunok útját a Sárga Folyótól és a Bajkál-tótól, a Hétfolyó-közén és Közép-Ázsia pusztáin át az Ural hegység átjáróiig majd tovább, Dél-Oroszországon át egészen a Kárpát-Medencéig. A hatalmas tér- és időbeli távolság ellenére határozottan úgy látszik, hogy az ázsiai hunok utódai sok mindent megőriztek ősi kultúrájukból az idő alatt amíg Európa közepébe értek. Olyan felfogás, hogy a hunok keleten és a hunok Európában nem ugyanaz a nép, tudományosan tarthatatlanná vált. A hun fejedelemasszonyok és előkelő nők viseletében is megtalált egy jellegzetes ékszert-státusszimbólumot, az aranydiadémet, amely a sírleletek tanusága szerint ott ékeskedett a vezetők asszonyai homlokán a Sárga Folyó terétől (Xigoupan) a Duna völgyéig (Csorna). A transzszibériai expresszvonat segitségével a szerzőnek sikerült végigutaznia – az üst leletekkel szinte azonos útvonalon – az ősi nomádok pusztába vesző útját. Erről is izgalmas leírást és érdekes, ritka fényképeket látunk a kötetben. Nyolcvan színes kép követi azt az utat a jelenben, ahol a régészeti leletek nyomjelzése szerint a hunoknak élnie és vonulnia kellett. A hun arany, ezüst és bronz övcsatokon és más díszeken megjelenő táltosló ábrázolások most először történő elemzése és az Ordos-pusztai nagy hun aranykincs és aranykorona színes képeken történő bemutatása képezi a középső fejezeteket.
Az igaz, hogy békés időszakokban a "rabszolgatenyésztés" nagyon jövedelmező volt, a háborúk idején viszont ment a pazarlás. Észak-Amerikában is az import leállítása után normalizálódtak az életkörülményeik, talán jobbak is voltak, mint a detroiti szabad munkásoké. Mindazonáltal az "elpazarolt" rabszolgák száma elég nagy, csak a Colusseumban 300000-ről beszélnek, holott csak szakaszosan működött.
Amúgy jó, hogy pont az ellenkezőjét hozod ki abból, amit irtam.. :))
A római korban a rabszolgák döntő többsége nem "tenyésztett" volt, hanem háborúk során rabul ejtett személy. Ezeket a rabszolgákat öregkorukban, vagy más jeles eseményhez kapcsolódóan felszabadították, mert jobban megérte az egykori tulajdonosnak a volt rabszolga, vagy a volt rabszolga családjától származó, libertinusként "leadott" biztos jövedelmi százalék, mint az a kockázati tényező, hogy a rabszolgaként tartott ember pl. egy betegség miatt meghal, és oda a befektetés.
Tehát a római rabszolgaság sok elemében inkább a középkori röghöz kötött jobbágyság intézményéhez hasonlitott.
sőt, pl. a katonák még aktiv korukban vásároltak egy kislányt, akit felneveltek, majd a leszerelés után felszabadították és feleségül vették.
A Colosseumban fellépő rabszolgák gladiátorok voltak, az akkori idők "sztárfocistái". Egy sikeres gladiátor a legjobb, akár senatori rendbe tartozó nőket dönthette le - akik ráadásul ÖNKÉNT adták oda magukat a sztárnak :) (már bocs a vulgaritásért) és nem kevés más, anyagi előnyökert könyvelhettek el.
A gladiátori játékok után, elrettentési céllal feláldozott hadifoglyok nem voltak rabszolgák, mint ahogy az itéletvégrehajtási célzattal oroszlánok elé vetett bűnözők (és keresztények, ez akkor szorosan összefüggő fogalom volt a rómaiaknál) sem.
A római rabszolgaságról kialakult negativ képet (jó, tudom, nem volt egy ideális mintatársadalom, de olyan sötét sem, ahogy láttatják, vagy éppen te láttatod) a korai keresztény írók alakitották ki, akik tulajdonképpen megideologizálták ezzel az egyház létrejöttét.
"a kutatások orosz, kazak, iráni, stb régészekhez kötődnek, így kiesnek a "mainstream"-ból..."
nem, pont, hogy ők a mainstream.
"Marad a kazár, amit -talán a fura vallása miatt- jobban felkaptak itt."
nézd, az előző pár soroddal csak azt bizonyítod, hogy roppantul nem vagy képben a szakirodalmat illetően, de ennek ellenére kategorikus állításokat engedsz meg magadnak.
mellesleg, és ez inkább on: a kazár államot a hun törzsszövetséggel összehasonlítani szintén alma-körte esete. teljesen más a kettő. a hunok addig se jutottak el, hogy a kazárokéhoz hasonló államot alapítsanak.
Sajnos a hun állam nyomait keveset kutatták, illetve a kutatások orosz, kazak, iráni, stb régészekhez kötődnek, így kiesnek a "mainstream"-ból... Marad a kazár, amit -talán a fura vallása miatt- jobban felkaptak itt.
Azaz az általad említett mainstream csak a források hiányát jelenti. Meg a marketingét. Itthon, raktárakban rohadnak a leletek, pedig most az autópályaépítkezések óta úgy néz ki, régészeti leletekben az egyik leggazdagabb ország vagyunk a világon. Ha a stonehenge mellett találnak egy kunyhót, az világszenzáció.
nézd, azt látom, hogy a mainstream véleményekkel szemben akarsz saját véleményt kialakítani, de azért azt a helyedben végiggondolnám, hogy a mainstream vélemények miért olyanok amilyenek. mert a te gondolatmeneted rengeteg sebből vérzik.
:) mivel a várost Alexandrosz alapította, a könyvtár sem lehet régebbi :)
"Aha, pl. remek kupolákat építettek. A csatornázást meg totál elfeledték."
mert nem volt rá szükség. de mondom még egyszer: a rómaiak hatása nem a technológia közvetítésében hatalmas.
"A török háborúk végefele. Az mikor?"
? európa gazdasági és népességi súlypontja már a 10-12. században flandriában és annak tágabb térségében (rajna mente, észak franciao, északnyugat HRE) volt. ezzel egy ideig észak itália tudott csak konkurálni.
Kicsit OFF A bizánci birodalom hálás is lehet a nomádoknak: "A kazárok országa az arab előnyomulás természetes vonalán feküdt. Mohamed halála (i. u. 632) után néhány évvel a kalifátus seregei két birodalom romjain át száguldva és elfoglalva mindent, ami az útjukban volt, elérték a Kaukázus nagy hegyi akadályát. Ha ezen túljutnak, nyitva áll az út Kelet-Európa országai felé. De a Kaukázus vonalában az arabok szembe találták magukat egy szervezett katonai hatalommal, amelyik sikerrel akadályozta meg őket abban, hogy hódításaikat ebben az irányban is kiterjesszék. A háborúnak az arabok és a kazárok között, ami több mint egy évszázadon át folyt, de amiről csak keveset tudunk, jelentős történelmi fontossága volt. Martel Károly frank hadai Tours mezején visszafordították az arab invázió áradatát. Nagyjából ugyanebben az időben Európa fenyegetettsége keleten aligha volt kevésbé kritikus... A győzedelmes muzulmánok a kazár birodalom seregeivel találták magukat szemközt, és ezek megállították őket... Nem lehet kétséges, hogyha a kazárok nincsenek, a Kaukázustól északra fekvő területeket és Bizáncot, az európai civilizáció keleti bástyáját az arabok átkarolják és ezzel a kereszténység és az iszlám történelme bizony nagyon másként alakult volna.A körülmények ismeretében talán nem meglepő, hogy 732-ben - a kazároknak az arabok felett aratott, messzehangzó győzelme után - a későbbi V. Konstantin császár egy kazár hercegnőt vett feleségül. Az ő fiuk lett - amikor elérkezett az ideje - IV. Leó császár, akit "Leó, a kazár" néven ismertek."
hun könnyűlovas.....
