A Fidesz szégyenteljes szimbiózisa
2007. március 06. 10:45
Gusztos Péter ma, napirend előtti felszólalásában kijelentette: a Fidesz szégyenteljes szimbiózisban él egy szélsőjobboldali, antiszemita politikai szubkultúrával.
(Alábbiakban a felszólalás szövege olvasható)
Tegnap éles szóváltás zajlott le a Ház falai között a Fidesz frakcióvezetője és a miniszterelnök között.
Meggyőződésem szerint visszafogottan és precízen fogalmazott Gyurcsány Ferenc nagy vitát kiváltó nyilatkozatában akkor, amikor azt állította, hogy a Fidesz érdekközösségben áll a hazai szélsőjobboldali, antiszemita erőkkel.
A Fidesz frakcióvezetőjének tegnapi műbalhéja - hogy a miniszterelnök nevezze meg, kiket tart antiszemitának a Fidesz frakciójából - arcátlan, amorális, képmutató akció volt. A kérdés nem az, hogy X vagy Y antiszemita-e a legnagyobb ellenzéki pártban, hanem az, hogy mi a Fidesz politikája a hazai antiszemitákkal, a hazai szélsőjobbal kapcsolatban.
Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, sajnos újra és újra el kell mondanunk, hogy a Fidesz szégyenteljes szimbiózisban él egy szélsőjobboldali, antiszemita politikai szubkultúrával. Bátorít, olykor táplál egy olyan politikai vonulatot, mellyel semmilyen közösséget nem lenne szabad vállalnia. Eltűr, nem ritkán vállon vereget, úgy általában pedig kézenfog és bevezet a politikai szalonba egy olyan politikai szubkultúrát, melynek eszmevilága a történelem szemétdombjáról lett összeguberálva.
Évek óta, végtelennek tűnő, következetes cinizmussal használják ki az emberek egy részének előítéletes gondolkodását, használják föl, napi politikai érdekeit követve, akár militáns rasszistákat is.
Az európai jobbközép pártok elsöprő többségének gyakorlatával ellentétben nem a szélsőjobbtól való elvi távolságtartás, hanem az azzal való sunyi összjáték útját választják.
A legnagyobb ellenzéki pártot abban szokták elmarasztalni, hogy nem határolódik el a szélsőjobbtól. Álláspontom szerint ennél valójában régóta sokkal többről van szó: ezt a magatartást a szélsőjobbal való kollaborációnak hívják.
Jacques Chirac kizáratta saját pártjából azokat a vidéki képviselőket, polgármestereket, akik elfogadták Le Pen támogatását. A Fidesz kormányra kerülve gátlás nélkül fogadta el a MIÉP támogatását, a Navracsics frakcióvezető úr által oly vehemensen védelmezett frakció akkori tagjai, akik közül sokan ma is a Fidesz képviselői, e Ház falai közt nem egyszer jutalmazták tapssal Csurka István megnyilvánulásait. A tavalyi önkormányzati választáson, illetve azóta az önkormányzatokban a Fidesz számos helyen működött, működik együtt a Jobbikkal.
A politizálás mindenhol, de nálunk különösen jórészt szimbolikus térben, szimbolikus gesztusokban történik. Lássunk ezekből néhány ismert példát.
Szélsőséges sajtótermékek propagálása, az azokban való folyamatos szereplés. Orbán Viktor nem sokkal azután nevezte kedvencének az egyik rádióműsort, hogy arról az ORTT mondta ki: szerkesztési alapelve a kirekesztő gondolat, az előítéletesség. A Demokrata címlapján hétről hétre láthatjuk viszont a Fidesz politikusait, és az sem zavarja őket, ha a lapban a soviniszta, antiszemita "irodalom" legalját reklámozzák. A Fidesz több politikusát sem zavarta, ha olyan rendezvényen szerepeltek, ahol nem sokkal utánuk szkinhed-zenekar lépett föl.
Hetek óta mást sem hallunk, mint hogy büszkén vállalják az árpádsávos zászlót.
De nem, nem antiszemiták ők. Épp csak számítanak az antiszemiták, rasszisták szavazataira. És lelki, kulturális közösséget is vállalnak velük. Ugyanazokat a lapokat olvassák, ugyanazokat a műsorokat nézik, nem zavarja őket, ha Márait a náci könyvek mellett találják kedvenc könyvesboltjuk polcain.
Egy a tábor, egy a zászló, egy a vezér, egy a sajtó.
A Fidesz évek óta arra törekszik, hogy az emberekben meglévő civilizációs gátlásokat oldja, mert a maga politikai esélyeit a zűrzavarban véli legerősebbnek. Nincs egy szavuk arra, ha kormánypárti politikusok lógnak szimbolikus akasztófán egy Fidesz által szervezett tüntetésen. Nincs egy szavuk arra, ha árpádsávos zászlók alól mengelézik le Molnár Lajost egy Fidesz által szervezett tüntetésen.
Elküldik ugyan legutóbbi gyűlésükről az árpádsávos zászlókkal érkező szélsőjobboldali tüntetőket, de csak azért mert azok korán jöttek. És egy szavuk sincs arra, amikor azok - immár a megfelelő időben - visszajönnek a Fidesz tüntetésére, árpádsávos zászlóval az Andrássy út 60. elé - ez utóbbi kép önmagában mutatja ezen politika abszurditását, tarthatatlanságát.
Egy a tábor, egy a zászló. Gyalázatos, hogy az egy zászló egyre inkább az árpádsávos, és hogy néha már úgy kell érezzük, előbb-utóbb fel fogja váltani a nemzeti trikolórt.
Erről a fűimádóról van szó. Ugyan, szót sem érdemel.00
Mit képzel ez az elmebeteg? Utasítgassa a családját, meg a bégető birkáit!