"A korabeli mindennapi viseletbe öltöztetett szobrocskák igen realisztikus kidolgozásúak, még olyan szokatlan részletet is megörökítettek rajtuk, mint azt, hogy a téglakészítők keze és lába piszkos"
Ez is érdekes, mivel ilyesfajta realizmusra inkább csak Ehnaton korában találunk példát, kb. 800 évvel később.
És feltárul Henu sírja
Érintetlen sírt találtak Egyiptomban
Népszabadság • Juhari Zsuzsanna • 2007. június 2.
Belga régészek egy négyezer éve elhunyt, ókori egyiptomi, magas rangú udvari tisztviselő érintetlen sírját fedezték fel. A sírban minden úgy várta a régészeket, ahogy az eltemetők hagyták: szolgaszobrok és istenek kísérték Henut túlvilági életébe.
A Leuven Katolikus Egyetem kutatói Harco Willems vezetésével véletlenül bukkantak a rendkívül jó állapotban megmaradt nyughelyre a Kairótól délre fekvő Minya város közelében, a Deir al-Barsha-i nekropoliszban. Valójában egy másik sírt, Uky nyughelyét tártak fel, amikor a sziklafalba vágott apró ajtóra lettek figyelmesek. Miután a törmeléktől megtisztították a környéket, és sikerült az ajtót kinyitniuk, egy szarkofágot és apró szobrocskákat pillantottak meg. Noha négyezer év telt el azóta, hogy a sírt lezárták, a festett feliratok és a szobrok színei még mindig élénk fényükben ragyogtak.
A pici, ám sírmelléklettel viszonylag gazdagon ellátott halotti kamrát szinte teljes egészében betöltötte a szarkofág, amelynek az oldalaira és a fedelére Anubis és Ozirisz isteneknek szóló hieroglif szöveget festettek. Itt találták meg a halott nevét is: Henu.
A szarkofág tetejére fasarut helyeztek, hogy a halottnak ne kelljen mezítláb járkálnia túlvilági életében. A cipők mellett szolgaszobrocskák álltak, a figurák a mindennapi élet főbb munkáit végzik. Az egyik szoborcsoport gabonát őrlő asszonyokat ábrázol, a másik viszonylag ritka jelenetet örökít meg: a vályogtéglavetés egyes folyamatait végzi négy férfi. Henu a túlvilági életében is jól megépített házban kívánt élni.
A szarkofág mellett egy nagyobb méretű szobor állt, amely nyilvánvalóan magát Henut jeleníti meg. A közelében egy újabb szoborcsoport kenyeret és sört készítő asszonyokat ábrázol. A túlvilági élet legfontosabb kellékeit ők állítják elő, ezért találhatók Henu közvetlen közelében. A főtisztviselő szobra mögött egy evezős hajó áll, az evezősök szorgalmasan emelgetik evezőiket.
Előkerült Henu múmiája is. A tetem egy, a szarkofágba helyezett, nagyméretű fakoporsóban nyugodott. A múmia feje fejtámlán pihent, arra feliratokat festettek, s ezekben megint olvasható Henu neve, sőt megtudhatjuk hivatali beosztását is: tartományigazgató.
Henu főtisztviselő az első átmeneti korban (körülbelül Kr. e. 2181 és Kr. e. 2050 között) szolgálta valamelyik fáraót. Az eddig nem derült ki, hogy pontosan melyiket, s valószínűleg nehéz is lesz megállapítani, mivel meglehetősen kaotikus politikai viszonyok jellemezték azt a kort.
Henu meglehetősen szokatlan helyre temetkezett. Azokat a sírokat ugyanis, amelyekbe Henu nyughelye környékén temetkeztek, az Egyiptomi Óbirodalom vége felé (körülbelül Kr. e. 2350-Kr. e. 2200) építették. Némelyikben a sírfeliratot egy bizonyos Dzsehutinakht vésette a falba, aki azonban az első átmeneti kor vége felé volt tartományi kormányzó, s kortársa Henunak. A szövegből kivehető, hogy az ősök sírja romlásnak indult, de Dzsehutinakht helyreállíttatta azokat. Ám javításnak semmi nyoma, csak a szöveg a falon utal ilyesmire. De mivel Henu sírját egy ilyen óbirodalmi sírban építették meg, elképzelhető, hogy a régi sírokba új aknákat vágtak, és a kései átmeneti kor magas rangú halottai odatemetkeztek. Erre az újrahasználatra utalhatnak a "restaurációs szövegek" - mondta el Willems. Ha a restaurációs szövegeknek valóban ilyen szerepük volt, akkor a többi, a környéken eddig feltárt óbirodalmi sírban is lehetnek késő átmeneti kori, eddig még fel nem fedezett sírok, mivel több óbirodalmi sírban is találtak Dzsehutinakhttól származó restaurációs szöveget.
Az azonban nem valószínű, hogy még egy hasonlóan jó állapotban lévő sírt találjanak. Egészen rendkívüli dolog, hogy az egyébként igen romlékony faanyag a rá festett színekkel együtt ilyen jó állapotban maradhatott meg évezredeken át. "A korabeli mindennapi viseletbe öltöztetett szobrocskák igen realisztikus kidolgozásúak, még olyan szokatlan részletet is megörökítettek rajtuk, mint azt, hogy a téglakészítők keze és lába piszkos" - nyilatkozta Harco Willems.
„Munka” közben leleplezett sírrablók vezették nyomra a minap a régészeket a szakkarai lépcsős piramis mellett, ahol a fáraó fogorvosainak sírkamrájára bukkantak rá. A 150 éve folyamatosan zajló egyiptomi feltárások sorában ez az első lelet, amely arra utal, hogy Egyiptomban már több ezer évvel ezelőtt is fontosnak tartották a fogak épségét.
Három koporsót tártak fel rohammunkában a helyi régészek, miután Egyiptom legrégebbi piramisának, Dzsószer fáraó temetkezési helyének szomszédságában „munka” közben rajtakaptak néhány szerencsétlenül járt kincsvadászt. A megtalált sírok üresen álltak, a holttestek nem voltak bennük. A leletek korát 4200 évesre datálták, vagyis az Óbirodalom idejéből, a 4. dinasztia uralkodásának végéről, az 5. dinasztia kezdeti periódusából származnak.
Zahi Hawass, az egyiptomi Régészeti Tanács vezetője a világ hírügynökségeinek adott nyilatkozataiban felhívta a figyelmet a temetkezés helyszínének jelentőségére. „Egyértelműen arra utal, hogy a holtak egykor a királyi családot szolgálták, és az is nyilvánvaló, hogy a fáraók igen nagy tiszteletben tartották őket. A kamra bejáratának falán jól látható hieroglifa – egy agyar és felette egy szem – pedig azt jelzi, hogy a túlvilágra költözöttek udvari fogorvosok voltak” – mondta.
Kiderült az is, hogy a három sír közül az egyik minden bizonnyal a fogászok vezetőjéé volt, a másik kettő pedig az asszisztensek nyughelye lehetett. Azonban hiába töltöttek be ilyen magas tisztséget, mégsem lehettek túl gazdagok. Erre a sírok anyagából lehet következtetni, hiszen az nem tiszta mészkőből áll, mint ahogy az a korabeli felsőosztály esetében jellemző volt, hanem csak agyagtéglával kevert mészkőből.
A vezető fogorvos sírjának bejárata felett – az egyiptomi sírkamrákra jellemző módon – egy felirat olvasható, ez esetben egy szörnyű átok: „Mindenkit, aki síromba belép, egy krokodil vagy egy kígyó fogja megenni”. Ha ennek ellenére mégis bemerészkedik valaki a kamrába, csodálatos festményeket láthat a falakon és az oszlopokon, melyek a halott hétköznapi életének jeleneteit ábrázolják, sokszor a családja körében, vagy állatáldozat bemutatása közben.
A hieroglifák felfedik a királyi fogak (sz)épségére felügyelők nevét is: Ij Mrj, Kem Msw és Sekhem Ka nyugodott több ezer éven át Dzsószer piramisának árnyékában.
Egyiptomi romok rejtették a világ legrégebbi bowlingpályáját
Újabb felfedezés kapcsán derült ki a közelmúltban, hogy nincs új a nap alatt: olasz régészek ókori bowlingpályát fedeztek fel az ősi egyiptomi város, Kom Madi romjai között. Korábban még csak hasonlót se találtak sehol a világon.
Különös leletre bukkant egy olasz expedíció Kom Madi feltárása közben. Az ókori egyiptomi királyi rezidenciák városában egy nyitott csarnokra leltek, melynek padlója mészkő tömbökkel fedett, és egy 10 cm mély, 20 cm-es emelkedésű hosszú pályát alakítottak ki benne. Ennek közepén egy négyzet alakú, 12 cm-es üreg van, ami alá egy cserepet rögzítettek. A helyszínen két fényesre csiszolt mészkőlabdát is találtak a régészek: az egyik átmérője a pálya méretével egyezik meg, a másiké az üregével. A semmilyen korábbi lelethez nem hasonlító felfedezések mellett a teremben találtak még papirusztekercseket, cserépdarabokat és néhány vörösrézből készült szerszámot.
Az épület, amellett, hogy önmagában is egyedülálló mérnöki szaktudásról tesz tanúbizonyságot, elsősorban attól különleges, hogy a funkcióját tekintve ez az első ilyen jellegű régészeti eredmény. A szakértők szerint a csarnokban a mai bowlingra emlékeztető játék folyhatott, a kormeghatározás alapján valamikor a Ptolemaiosz-dinasztia uralkodásának időszakában (Kr. e. 305--Kr. e.30.). Ezután ez a fajta szórakozás nagyon sokáig feledésbe merült, s csak a 19. század legvégén jött újra divatba.
Kom Madi (vagy Kom Mady) fontos vallási és kulturális helyszíne volt ebben az időben Egyiptomnak. Két jelentős istenség temploma is megtalálható itt: Íziszé és Szobeké. Szobek az igazságszolgáltatás és a pusztítás krokodilként alakban megjelenő istene volt az egyiptomi mitológiában, Ízisz szerepe pedig közismert: kezdetben „csak” mint a főisten, Ozirisz feleségét tisztelték benne, később, az Újbirodalom korára a mindenkori fáraó anyjává vált (ezzel is hangsúlyozva az uralkodó természetfölötti származását) -- gyakran ábrázolták őt éppen szoptatás közben.
Az egyiptomi kormány már be is jelentette, hogy hamarosan megállapítják azt az összeget, amellyel támogatják az ásatások folytatását. Feltett szándékuk ezenkívül, hogy az országba érkező több millió turistának kiadott térképeken is jelezzék ezután a Kom Madi-i unikális leletet.
A Ptolemaiosz-dinasztia, mellyel a térképészet atyja, a híres alexandriai csillagász csupán névrokonságban állt (Ptolemaiosz ugyanis onnan kapta a nevét, hogy az uralkodócsaládról elnevezett észak-egyiptomi faluban látta meg a napvilágot) talán legismertebb tagja VII. Kleopárta, aki magas sorszáma ellenére az egyetlen ismert Kleopátraként vonult be a köztudatba. A legutóbbi leletek tükrében talán nem is annyira szép királynő Kr. e.51. és 30. között állt Egyiptom élén. Egy évvel korábban Octavianus római császár Actiumnál aratott győzelmet Kleopátra és Antonius egyesített seregei felett, majd a következő év augusztusában Alexandriát igázta le, római provinciává téve Egyiptomot. Az uralkodónő és szeretője, akik, ki tudja, talán maguk is szívesen „bowlingoztak”, ezután lettek öngyilkosok, hogy elkerüljék a bukással járó szégyent.
Ezt én is komoly kedvezménnyel vettem meg tavaly -- egy nagykereskedésben :)
Maga a kötet egyébként Tut-ankh-Amonra és II. Ramszeszre koncentrál (csak viszonylag rövid összekötő szöveg van a kettejük közti történeti időszakról), de -- elsősorban a páratlan képanyaga miatt -- érdemes beszerezni...
A leuveni katolikus egyetem Harco Willems vezette ásatása során bukkantak egy teljesen érintetlen sírra Egyiptomban. A Deir el Bersa déli hegyén található temetkezés i.e. 2050-re datálható, tehát a óegyiptomi első átmeneti kor végéről, a Középbirodalom elejéről származik.
A sírhelyiség eredeti lezárását érintetlenül találták meg a régészek. Miután eltávolították, egy kis méretű, de igen gazdagon felszerelt sírhelyiségre bukkantak, amit szinte teljesen kitöltött egy nagyméretű fa koporsó, oldalain egy hieroglif felirattal. A felirat egy áldozati formula, ez tartalmazza a halott nevét is, akit Henu-nak hívtak. A koporsó keleti oldalára két szemet festettek, amelyekkel Henu a felkelő napot láthatta sírkamrájából.
A koporsó tetején két, fából készült szandál volt, amiket Henu a túlvilágon viselhetett, mellette pedig a mindennapi életből vett jeleneteket megörökítő szobrocskákat helyeztek el. Az egyiken három nő gabonát őröl, a másik viszont egy sokkal ritkábban megörökített mesterséget ábrázol, a vályogtégla készítését. A sír mellett további négy szobrocskát találtak: a legnagyobb magát a halottat, Henut ábrázolja, akinek a múmiáját igen jó állapotban találták meg a koporsóban. Szobra mögött egy nagyméretű hajómodellt helyeztek el.
Az első átmeneti kor (i.e. 2150--2040 körül) zűrzavaros időszakából igen kevés olyan gazdagon felszerelt sírt találtak, mint Henu sírja, a legutolsó ilyen felfedezést több mint húsz évvel ezelőtt tették, ami a jelenlegi feltárás értékét tovább növeli. Ezen túl minden tárgy rendkívül jó állapotban maradt meg, ami különösen azért figyelemre méltó, mert nem kő, hanem festett fa tárgyakról van szó.
A sír minden bizonnyal azért tudta érintetlenül átvészelni az elmúlt négyezer évet, mert a területen sok sírt egész egyszerűen befedett a későbbi korokban rákerülő kőtörmelék, így a régészek a további ásatások során is jó eséllyel számíthatnak értékes leleletekre.
Ok,. Egyébként hagy ajánljak egy oldalt amit gyakran látogatok. Ez a www.hirkereso.hu, aminek a kezdőoldala alján van egy tudományos rovat, - van benne gyakran sok történelmi cikk is.
"Flemming Kaul, a Dán Nemzeti Múzeum munkatársa és német kollegája, Mechtild Freudenberg már hosszú ideje tanulmányozzák a bronzkori népek hajózási technikáit és vallási szokásait. Ennek megfelelően többek között az Egyiptomban és a Baltikumban elterjedt bronzkori hajótípusokat is összehasonlították, és nem várt felfedezésre jutottak: a Kr.e II. évezred közepe táján használt különböző típusú vízi járművek felépítése, kialakítása feltűnő hasonlóságot mutat a két nép között. Ráadásul a hajó mindkét civilizációnál kultikus jelkép is volt, amelynek értelmezésében és ábrázolásában szintén több közös vonás van. Például mindkét kultúrában a Napkultusz szereplőjeként jelent meg, és a fényes égitestet követve nyugati irányba haladva lett megörökítve."
-------------------
Semmi meglepő nincs ebben azok számára, akik ismerik az európai neolitikus és bronzkori kultúrák, valamint az egyiptomi civilizáció közös elő-ázsiai gyökereit.
No, ennek örömére szkeneltem egyet...
Howard Carter--A. C. Mace
Christiane Desroches-Noblecourt
Christiane Desroches-Noblecourt
Németh György
Egyiptomi romok rejtették a világ legrégebbi bowlingpályáját
Gulyás András