A hazugság szó után ez a kettő a legtöbbet használt szó a fórumokon.
Tudja-e valaki egzakt módon a mai kornak megfelelő jelentésüket?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Leginkább azért mert nem Európában történt. A kommunizmus áldozatainak felsorolásához ki kell tekinteni az országból, míg a nácik rémtettei határon belül is nagyok.
Ráadásul a törtélemet a gyõztesek írják: pusztán az elkövetett dolgokat figyelembe véve néhány szövetséges hadvezérnek is bõven ott lett volna a helye a nácik mellett a vádlottak padján. Másrészt amit utána a németekkel és velünk magyarokkal tettek (kitelepítések a kollektív bûnösség alapján) annak pont annyi jogalapja volt mint a náciknak a zsidók kiirtására. Azaz semennyi. És ha jól tudom ma, 2006-ban is van olyan tagja az EU-nak aki ezt a kollektív bûnösség elvét ma sem tagadta meg...
Mert a kommunizmussal szemben nem folyik holocaustipar. Senki nem tart félóránként emlékünnepélyt a kommunizmus áldozatairól, sokkal kevesebb a kommunizmus áldozatairól szóló film és az sokkal ritkábban kerül a közönség elé. Nem is csoda: míg Hitler haláltáborainak áldozatai a nácik földbe döngölése után közismertek voltak (és akkortájt még nem volt túl "edzett" ilyen témában az átlag médiafogyasztó) addig Sztálin elftárs és kollegái hasonló ténykedése közel sem volt ennyire dokumentálva, különösen képekkel. Végül pedig, míg egyeseknek nagyon is megéri hogy a nácik áldozatai lépten-nyomon megjelenjenek addig ugyanez a kommunizmus áldozataival kapcsolatban már nem igaz - sõt, sokaknak az az érdekük hogy az egészet minél elõbb elfeledjék. És itt nem csak Fletóról és kollegáiról van szó hanem a nyugaton a komcsik által pénzelt poltikusokról és más értelmiségiekrõl is.
Miért nem folytatták még le a kommunizmus nürnbergi perét? - teszi fel a kérdést Courtois, aki szerint egyes kommunista államok bôségesen kimerítették mind az emberiség elleni bûntett, mind a háborús bûntett, mind pedig a béke elleni bûntett fogalmát. Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai, illetve különbözô etnikai indítékú mészárlások kapcsán? Hiszen a számok magukért beszélnek Courtois szerint: a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot írhatunk, míg a kommunizmuséra ennek majdnem a négyszeresét, méghozzá a következô geográfiai elosztásban: Szovjetunió: 20 millió áldozat; Kína: 65 millió; Vietnam: 1 millió; Észak-Korea: 2 millió; Kambodzsa: 2 millió; Kelet-Európa: 1 millió; Latin-Amerika: 150 000; Afrika: 1,7 millió; Afganisztán: 1,5 millió; a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó (14. o.). Mindösszesen tehát közel járunk a százmillióhoz. Courtois elismeri, hogy okoz bizonyos nehézséget egyszerre történészi, tényfeltáró munkát végezni és ítélkezni, az áldozatok számának nagyságrendje miatt mégis jogosnak véli a felelôsség kérdésének felvetését. Nemcsak közvetlen felelôsségrôl kell beszélnünk szerinte, hanem vizsgálnunk kell a nyugat-európai kommunista pártok felelôsségét is: bátorították-e mindezt; de ezen túlmenôen még az események szándékos ignorálását is bûnnek tekinti. Courtois szerint számos oka van annak, hogy a kommunizmus áldozatai kisebb helyet foglalnak el Nyugat-Európa történelmi emlékezetében, mint a nácik áldozatai: kevesebb információ áll rendelkezésünkre, sok a még feldolgozatlan archívum. Megemlíti a kommunista sajtókampányokat a "kipakolók" ellen, a nem-kommunista, elôbb náci-, majd amerikaellenes baloldali értelmiség szándékos közönyét, valamint azt, hogy a holocaustot a róla megemlékezôk a világtörténelem egyedi eseményének tekintik, így közvetett módon lehetetlenné teszik, hogy a hasonló (vagy még nagyobb) méreteket öltô genocídiumról az ôt megilletô módon beszéljünk.
Courtois kettôs feladatot tûzött maga elé: megakadályozni a felejtést (travail de mémoire); megvizsgálni, milyen szerepet foglal el a kommunizmus mûködésében a bûn, az erôszak, a gyilkosság. Az utószóban két fontos tényezôt említ e vonatkozásban: a kommunista szcientizmust, a bizonyosságot a teória mûködôképességében és a fényes jövôben, amely ígéret mellett jelentéktelennek tûnhet az áldozatok száma. Másrészt kifejti (memoárrészletekkel, a kegyetlenségekrôl szóló részletes leírásokkal alátámasztva), hogy a kommunizmus, a nácizmushoz hasonlóan, mintha tagadná az egységes emberi nem létét: az emberek és "ellenségeik" mintha nem is ugyanazon fajhoz tartoznának, ez utóbbiakkal szemben tehát bármi megengedhetô. A kommunizmus által elkövetett gyilkosságokra Courtois a politicídium (politicide) terminust javasolja (a faji alapon elkövetett genocídium kifejezéssel párhuzamba állítva): a burzsoázia elpusztítása politikai okokból elkövetett tömeggyilkosságként értelmezendô.
(Stéphane Courtois-Nicolas Werth-Jean-Louis Panné-Andrzej Paczkowski-Karel Bartosek-Jean-Louis Margolin. Le livre noir du communisme. Éditions Robert Laffont, Paris, 1997. 843 old.)
A luxusfogyaszto nyugat is szennyezett ,de eppen nem a luxusfogyasztas ,hanem a tomegtermeles es tomegfogyasztas miatt,viszont ok 3 evtizeddel korabban eszbekaptak ezen a teren es kezdtek komolyan kornyezetvedelemmel foglalkozni,nemcsak a zoldek miatt.
El kellene döntei hogy a marx által megálmodott de soha meg nem valósuló utópiáról vagy a létezõ cuculizmusról beszélünk. A létezõ cuculizmus bizony szennyezett, méghozzá jóval inkább mint a "luxusfogyasztó" nyugat. Méghozzá azon egyszerû oknál fogva hogy a környeztvédelem mint olyan nem igazán létezett. Ennek pedig alapvetõen két oka van: egyrészt mert a környezetvédelem tipikusan civil mozgalom (más kérdés hogy a háttérbõl kik mozgatják ezeket a civileket) és ilyen egy dikatatúrában nemigen van, másrészt a környezetvédelemhez tartozik egy bizonyos szintû jólét. Ha ez nincs meg akkor az emberek magasról szarnak a környezetre.
"Dolgozz a képességeid szerint, fogyassz a szükségleteid szerint!"
Ha ehhez tartom magam, kommunista létemre akár tőkés is lehetek, ha ugyanis a "kizsákmányolással" szerzett nyereséget viszzaforgatom az üzletbe, vagy jótékony célokra forditom, továbbá luxus nélkül, puritánul élek, eleget teszek a fenti követelménynek. "
Es ha valakinek a szuksegletei azert tobb mint a puritan elet akkor mi van es ha raadasul penze is megvan hozza.
Mellesleg ha a gazdagok luxusfogyasztasat megszuntetnenk azzal iparagak es munkahelyek tomegei szunnenek meg.
A korai komenizmusban probalkoztak vele, csod is lett belole.
Hogy mi a kommunizmus? megtudhatjuk az idegen szavak szótáréból:
kommunizmus (lat.) - az a társadalmi rend, amely a proletárforradalom győzelme és a proletariátus dikta¬túrájának megalapítása, valamint a Marx - Engels-Lenin-Sztálin láng-eszű tanításával felfegyverzett kommunista párt vezetése alatt győzelmesen fel¬épített szocializmus eredményeképpen a kapitalizmust felváltja. A K az emberek társadalmi együttélésének legmagasabb formája, melyben nem létezik az embernek ember általi ki¬zsákmányolása, a termelési eszközök társadalmi tulajdont képeznek és a termelési viszonyok teljesen össz¬hangban vannak a termelőerők álla¬potával. A K-ban határtalan távlatok nyílnak meg a termelőerők fejlődé¬sére és minden feltétel megvan az egyéniség szabad kibontakozására. A K.-nak két fejlődési fokozata van: a szocializmus (amely már megvalósult a Szovjetunióban) és a K. "A kommunizmus (EIve az, hogy a kom¬munista társadalomban mindenki ké¬pességi szerint dolgozik, a fogyasz¬tási cikkekben pedig nem az általa végzett munka arányában, hanem a szükségletei, a fejlett kultúrember szükségletei arányában részesül" (Sztálin). A K második, magasabb fokozatán az emberek között semmi¬féle osztálykülönbség nem lesz; a kapitalizmusnak az emberek tudatá¬ban lévő minden csökevénye meg¬semmisül, véglegesen eltűnik a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség, a tudomány és művészet soha nem látott módon felvirágzik, az emberiség kulturális színvonala soha nem látott magas¬ságra emelkedik, a munka nem lesz már csupán az élet fenntartásának eszköze, hanem elsőrendű létszükség¬letté válik: " . . . az egyének minden¬irányú fejlettségéveI a termelőerők is növekednek... és a társadalom felírhatja zászlajára : mindenki ké¬pességei szerint, mindenkinek szük¬ségletei szerint 1" (Marx). A Szovjet¬unió új fejlődési szakaszba lépett: az osztálynélküli szocialista társadalom befejezett felépítésének és a szocializ¬musból a kommunizmusba való foko¬zatos átmenetnek a szakaszába. A szocialista társadalom építése befeje¬zésének és a teljes kommunizmusra való áttérésének eszköze a szocialista állam. A marxizmus-leninizmus taní¬tását továbbfejlesztve Sztálin elvtárs rámutatott, hogy a teljes kommunista társadalom felépítése a kapitalista környezet feltételei között is lehet¬séges egy országban és hogy ilyen feltételek mellett a kommunizmus magasabb fázisában is megmarad az állam; az állam "nem marad meg és elhal, ha megszűnik a kapitalista környezet, ha szocialista környezet fogja felváltani" (Sztálin). Hadi K.: "azoknak az átmeneti jellegű intéz¬kedéseknek rendszere, melyeket az ország védelmének rendkívül nehéz viszonyi tettek szükségessé” A hadi K. a polgárháború esztendei alatt -1918-1920-ig - volt érvényben. A szovjethatalom a nagyiparon kívül a közép- és a kis¬ipart is ellenőrzése alá helyezte, be¬tiltotta a gabona magánkereskedel¬mét, bevezette az általános munka¬kötelezettséget annak az elvnek az alapján, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék"; utópisztikus K.: (lásd utópista szocializmus címszó alatt). EZ VOLT 1951-ben: Szikra Könyvkiadó, Budapest ________________________________________ 1994-ben, 50 évvel később: kommunizmus /at el. 1. a rnarxista elmélet szerint a termelési eszközök társadalmi tu¬lajdonán alapuló osztály nélküli gazdasági rendszer, amelynek alapelve: "mindenki képességei szerint, mindenkinek szükség¬letei szerint" 2. ennek elmélete
A katonaknak,mivel tulnyomo tobbseguk parasztgyerek volt adtak akkoriban aratasi szabadsagot,az iparban fizetett szabadsag a pekeknel es a nyomdaszoknal volt.
Fél évszázad elteltével és egy rendszerváltás után tizenkét évvel a magyar diákok még mindig ilyesmit tanulnak tankönyveikbol. Volt egyszer egy rabszolgatartó ókor, egy feudális középkor, egy kapitalista újkor... csak éppen azt nem teszik hozzá mindehhez, hogy melyik is lesz a következo korszak. Talán nem csak történész kollégáim értenek egyet velem abban, hogy mindent meg kell tennünk az efféle leegyszerusíto történelemszemlélet ellen - nem (csak) azért, mert marxista-leninista, hanem azért, mert elavult, idejét múlta, a történettudomány régen meghaladta már. Ne használjuk hát nyelvezetét sem! Ezért lenne jobb az 1945 elotti magyar hagyományokat és a mai külföldi tudományos gyakorlatot követve meghagyni a "feudalizmus" fogalmának legrégebbi és legszukebb jelentését (vazallus-dominus viszony, földért teljesített katonai szolgálat). Ha pedig más jelenségeket kívánunk megnevezni, nyugodtan használhatjuk a "középkor", "régi rend", "jobbágyság", "földesúri rendszer" vagy "rendi társadalom" elnevezéseket. Meg vagyok gyozodve róla, hogy az ön kiváló könyvei is csak nyernének e jóval pontosabb, egyértelmubb s marxista "áthallásoktól" mentes fogalmak használatának következtében.
