Az a meglátásom, hogy Unguided frappánsan összefoglalta a légi mozgékonyság előnyeit és a számunkra nem éppen kecsegtető kilátásait.
Ehhez még egy apró kis adalék, tanulságnak: A németek bevállalták az afganisztáni missziót. Most fő a fejük, hogy miként is biztosítsák a katonáik ellátását és a vészhelyzetben történő esetleges evakuációját. Ha jól emlékszem, a jelenlegi Lead-Nation, azaz a britek, valamikor áprilisban kiszállnak a buliból. Most érzik a németek, hogy mennyire hiányzik az A400M. Az öreg C-160-asaik max. Törökországig tudnak repülni. Ráadásul a szállítási kapacitásuk is igen korlátozott. A Dragonfly által felvetett problémák náluk már valósak. Az angol légi szállítás tehát időben korlátozott és ők is a saját érdekeiket részesítik előnyben. Az utóbbi az amerikaiakra is érvényes. A németek eddig is bérelték az ukrán (?) Iljusinokat, ami viszont iszonyatosan drága. Maradna megoldásnak, hogy valamelyik afganisztáni szomszéd országgal kötnének szerződést egy ideiglenes Luftwaffe - támaszpont létesítésére, ahonnan már "egy ugrásra" képesek lennének elérni az afganisztáni csapataikat és a szűkös szállítási kapacitásukkal is képesek lennének viszonylag gyorsan kihozni a fiúkat. (Rövidebb távolság, több forduló!) Persze, ez sem egy olcsó megoldás! Elég tanulságos, nem? A "Sokat akar a szarka….." -effektus. Tanulhatunk belőle! Dragonfly logisztikai jellegű felvetései teljesen jogosak. Tudtommal ez ismert a MH vezetése előtt és elvileg prioritást is élvez a dolog. Kár, hogy nincs látszata. Csak nehogy olyan hibába essünk, mint a németek!
A mi helyzetünkben talán azt kéne először is meghatározni, hogy a NATO-nak felajánlott erőinket milyen "határokig" vagyunk hajlandóak bevetni. Ez alatt azt értem, amit Dragonfly is írt: a távolságot, az akció várható időtartalmát, a tevékenység jellegét, másrészt az egyszerre bevetésre kerülő erők nagyságát. Ha csak a NATO földrajzi határait veszem figyelembe, akkor ez sem kis távolság! Ráadásul egyre gyakrabban lehet olyan NATO-akciókkal is találkozni, amelyek nem a szövetség határain belül folynak! Az időtartamról nem szabad elfeledkezni. Ha a teljes NATO-nak felajánlott erőnket "elküldjük" békemissziókba, akkor az azt jelenti gyakorlatilag, hogy a "békeállomány" harcolóinak felét küldtük "akcióba!" Az egyik korábbi agyalgásomban már fejtegettem, hogy mit is jelent egyetlen "harcoló" zászlóalj kiállítása csak a kiképzés és az itthon maradottak feladatainak szempontjából. A logisztikai biztosítás részleteibe nem akarok belemenni, mert nem igazán vagyok benne kompetens (Talán Transportnak lesznek szakmai megjegyzései!), de az biztos, hogy komoly kihívás!
Kedves Doncike!
"A nyílt és a titkos diplomácia (hírszerzés) feladata, hogy megakadályozza, illetve jelezze háborús helyzet kialakulását."
Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Véleményem szerint a fent leírt gondolataid azonosak azzal, amit én a biztonságpolitikai helyzet elemzéseként" fogalmaztam meg. Ehhez tartozik az is, amit Unguided írt. Senki sem fogja "nagydobra" verni, hogy adatokat gyűjt a szomszédjáról. Ennek az adatgyűjtésnek egyik formája az általam "favorizált" bizalomerősítés is (Pld: "Nyitott égbolt", közös gyakorlatok, cserelátogatások, meghatározott vezetők munkamegbeszélései, nemzetközi repülőnapok, stb.), ami annyit tesz, hogy bizonyos információkat kölcsönösen nyílttá tesznek a felek. Biztos lehetsz benne, hogy szakértő szemek és agyak abból is elég pontos következtetéseket tudnak levonni a másikról, amit így láttak, hallottak, vagy éppen olvastak. A nyíltság ezen foka segíthet abban, hogy elkerüljük a kölcsönös félreértéseket, amelyek konfliktushoz vezethetnek.
"Nem indulhatunk ki (értelmesen) abból, hogy egyszercsak váratlanul sok hadosztállyal ránk tör az ellen."
Pontosan ezt mondom én is. Jelen (!!!!) helyzetben nem áll fent a veszélye egy tömeges támadásnak. Ehhez mérten kell alakítanunk a "seregeinket". A rendszernek (nem magában a MH-nek!) viszont olyannak kell lennie, hogy szükség esetén egy ilyen veszély kialakulása esetén is reális lehetőséget biztosítson annak sikeres elhárításához!
A légi mozgékonysághoz: a jelenlegi tendencia azt mutatja (már elég régen!), hogy a jelen korban államok közötti fegyveres konfliktus során nem az "állásháborúval" és egységes arcvonalakkal kell számolni, hanem úgynevezett manőverező hadviseléssel, ahol mind a támadó, mind a védő mozgékony erők, mozgékony alkalmazásával igyekszik megoldani feladatát. Itt nem csak a "vízszintes", de a "függőleges" manővereknek is nagy szerepük van!
"Összefoglalva: szerintem az elso lépés annak meghatározása, hogy az egyes (földrajzi)
irányokból, a térségben ismert katonai ero által indított támadásokat hogyan (azaz hol,
kivel, mivel) lehet megállítani. Erre biztos, hogy több válasz is van, ezek közül kellene a
politikai vezetésnek kiválasztani azt, amelyik összhangban van az ország lehetoségeivel
és az állampolgárok hajlandóságával."
Szerintem is erről beszéltünk. Abban egyet értünk, hogy elsősorban a térségünket kell figyelembe vennünk, amikor a katonai potenciálokat vizsgáljuk. (Én: "Ezzel az erovel vehetnénk, akármelyik, jelenleg velünk még nem határos országot is, mert potenciálisan
veszélyt jelenthet(!!!!!) ránk nézve.) Pongyola fogalmazás tőlem! Én sem az írekre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy van olyan potenciális veszélyforrás (potenciális veszélyforrás alatt értem azokat a veszélyeket, amelyek még az elképzelhetőség határain belül vannak, de jelen helyzetben nem jelentenek valós veszélyt!) is, amely olyan országot érint, akivel jelenleg nem vagyunk szomszédok. De, ahogy Te is mondtad: Nem reális a veszélye egy ilyen támadásnak! Jelenleg a többinek sem!)
Egy kis megnyugtatásként: Most is folyik olyan katonai felkészítés a MH-ben, ahol a katonák többek között a terepet és egy reális, de mindenképpen elméleti ellenséges erőt figyelembe véve gyakorolják a lehetőségeinket. A helyzetmegítélésnél ennél még sokkal több tényezőt is figyelembe vesznek. A tapasztalatokat levonják és továbbítják az illetékesek felé, akik reményeink szerint figyelembe is veszik ezeket az adatokat!
A reális, de elméleti ellenséges erőket az ilyen gyakorlatokon úgy kell elképzelni, hogy a gyakorlat tervezői alkotnak egy ellenséges katonai szervezetet, amely egy nagy egyvelege több "potenciális" ország általunk ismert szervezetének, mint struktúrájában, mind alkalmazási elveiben, mind fegyverzetében, stb. Ez egy általános módszer más országokban is! Azon kívül, aki volt katona, az már találkozhatott az un. "más államok hadseregei" (régi nevén "idegen hadsereg ismeret") nevű kiképzési ággal, amely szintén egy számunkra elképzelhető fegyveres konfliktusban "potenciálisan" résztvevő ("barát-ellenség") országok hadereivel foglalkozik.
Még egy megjegyzés: Minden katonai elgondolás mögött az a feltételezés áll, hogy jól mértük fel a helyzetet és ennek megfelelően reagálunk. Azaz, reális esélyét látjuk annak, hogy ha veszteségekkel is, de sikert fogunk elérni. (Helikopterek lelövése!) Ha abszolút nem bízunk magunkban (információinkban, fegyvereink hatékonyságában, számvetéseinkben, stb.), akkor nincs is értelme az egésznek!
Ave mindenkinek!
Kedves Hamburger!
Nem fogalmaztam kellő egyértelműséggel, elnézésedet kérem. Nem azt hiányoltam, hogy a sereg nem szervezett puccsot, hanem azt, hogy nem szervezte meg saját magát amikor látta, hogy politikai téren erre nincs senki aki "rámozdulna". Mindenki kapirgált a maga kis szemétdombján és a nagy egésszel nem törődött. Sokkal több maradhatott volna ha egy valódi elképzeléssel lépnek elő, és kollektíve képviselik is, így jött egy marék politikus és pillanatnyi ingere szerint alakította a HM-et. Ez lett belőle.
Mi ez a továbbképzés a Zrínyin? Korosodó diplomásokat is felvesznek? Engem nagyon érdekelne!
Kedves Transporter!
Távol vala az én kicsi szivemtől, hogy megbántsalak Téged és elnézésedet kérem, ha ez, tudatlanságom okán mégis így alakult. /120/ A felvetett kérdésre azonban nem válaszoltál. Csak zárójelben tenném hozzá, hogy egy most bezupáló őrmester többet keres mint én a hét évi tanárkodásommal. Amikor rongyos talpas voltam, a sok hüjjje között mindíg volt egy-két tök eltökélt alak aki vitte a dolgokat, aki éltette bennem(bennünk) a reményt, hogy tapasztalatink ellenére létezik a sereg. Nagyon tisztelem őket és felnézek rájuk. A környezet igyekezett felzabálni őket. Én leszereltem, ők maradtak. Akikkel tudom most is tartom a kapcsolatot.
Kedves IAF!
Megértem a csalódásodat, engem is érdekelt volna egy szakmai vita, de amikor tisztázódott, hogy ez csak kampány, hagytam az egészet. Sajnálom, hogy nem szived szerint alakultak a dolgok.
Egy működöképes seregnek léteznie kell, függetlenül attól, hogy van-e ellenségkép avagy nincs. Engem mondjuk érdekelne, hogy mennyire lelkesen jönne Magyarországra harcolni és meghalni egy norvég halász, például. Nem igazán tudok bízni a szövetségekben. Túl sokat olvastam a történelemről?
Ezen érvek alapján amiket felhoztok eggyetlen demokratikus berendezkedésű ország sem tartana hadsereget, mert drága meg büdös, mert kell a pénz másra meg egyáltalán. Ezen a szélességi körön 50 évente tartanak egy háborút. Szép lenne békében élni. A hozzá való receptet megadták a régi rómaiak: Si vis pacem, para bellum.= Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ők ebben a kérdésben ott voltak a csúcson. Még egy dolog, hogy a közelmúltat be ne keverjem, a török hódoltság alól való felszabadulásunk nagyobb pusztulással járt, mint maga a hódoltság. Ráadásul a felszabadító hódítóként is viselkedett a fegyver jogán. Azzal szemben pedig meg nehéz észérveket felhozni.
Lapzártakor érkezett: informális csatornán keresztül is megpróbáltam elérni ötleteimmel illetékeséket.A válasz: ápr. 9.-ig semmivel nem foglalkoznak. Még elolvassás szintjén sem.
Nő komment.
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi.
Röviden: nem vagyok a légimozgékonység ellen és nem akarok mindenáron ellenséget.
De.
A nyílt és a titkos diplomácia (hírszerzés) feladata, hogy megakadályozza, illetve jelezze háborús helyzet kialakulását. Nem indulhatunk ki (értelmesen) abból, hogy egyszercsak váratlanul sok hadosztállyal ránk tör az ellen.
Védelemre felkészülni -- szerintem -- úgy általában nem lehet. Nem csak katonai értelemben, hanem minden olyan szituációban, ahol "támadóval" szemben kell "védőként" fellépned, ismerned kell (minél jobban) a "támadó" céljait, eszközeit és azokat a körülményeket, amelyek mindkettőtöktől függetlenül léteznek. Védekezni, a védelem megfeleő hatásfokú eszközeit megválasztani ezek ismeretében tudod. Legyen szó akár az egészséged védelméről a betegségekkel szemben, a lakásod védelméről a betörőkkel szemben, egy kormányfő életének védelméről egy merénylővel szemben, és egy ország fegyveres védelméről egy másik országgal szemben. Mindíg oda fogsz kilyukadni, hogy valami ellen kell védekezned.
Az én olvasatomban viszont ez nem azt jelenti, hogy konkrétan megnevezett "országok" ellen kell a hadsereget kialakítani. Egyrészt ez nyilvánvaló politikai és diplomáciai nonszensz, másrészt teljesen irracionális irányba vinné el az egészét. Ezzel szemben viszont (legalábbis szerintem) tény, hogy mind politikai, mind "logisztikai" okokból tényleges háborúba (ahol mondjuk mozgósítani kell) csak a szomszédos (de maximum a térség) országaival keveredhetünk. Pl. Íroszággal egyrészt nincs semmiféle konfliktusunk, másrészt azt is kizárhatjuk, hogy az írek Franciaországon, Németországon és Ausztrián keresztülmasírozva támadnának meg.
Én az egészét arra hegyezném ki, hogy hol (földrajzilag) milyen katonai erő van jelen a térségben, ezek ellen hogyan, milyen eszközökkel és doktrínával lehet megvédeni Magyarországot. Ebből a szempontból a helikopteren szállított gyalogságnak nem a "teljes arcvonal" az ellentéte, hanem (legalábbis az én meglátosam szerint) mindkettő maximum részmegoldás egy részproblémára, méghozzá úgy, hogy egy csomó körülmény alakulását eleve számunkra kedvezőnek tételezünk fel. (Jó a hírszerzés, a helikoptereket nem lövik le még mielőtt kirakják a katonákat, stb.)
Összefoglalva: szerintem az első lépés annak meghatározása, hogy az egyes (földrajzi) irányokból, a térségben ismert katonai erő által indított támadásokat hogyan (azaz hol, kivel, mivel) lehet megállítani. Erre biztos, hogy több válasz is van, ezek közül kellene a politikai vezetésnek kiválasztani azt, amelyik összhangban van az ország lehetőségeivel és az állampolgárok hajlandóságával.
Vagyok, de a jelenlegi témákban (politikai háttér, életkörülmények - élettartam, teljes mozgósítás, stb.) nem vagyok kompetens ezért nem akarok hozzászólni.
Az egyetlen kérdésem a légi szállítás - mozgékonyság témaköréhez tartozik. Itt milyen szint? légimozgékonyságról beszélünk? 50-200-1500km? Milyen jelleg? feladatokat kell az ilyen alakulatnak ellátnia? Mennyi ideig? Mekkora alakulat az, amelyet célszer? légimozgékonnyá tenni? (magyar vonatkozásban. Nem a külföldi példák az érdekesek.) Hány repül?eszközzel lehet ezeket az alakulatokat megmozdítani? (Tudtátok, hogy a A400M programban a németek a 73! gépes beszerzésüket nem hagyták jóvá?)
Jelenleg (szerintem) a világon a jelenleg tevékenyked? fegyveres er?k közül egyedül az USA-nak van meg az a szállító kapacitása, amely lehet?vé teszi a hatékony részvételét bármilyen konfliktusban. Hiba lenne hasonló elvárásokat támasztani a MH hasonló szervezetei felé, de célszer? lenne ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni. Addig amíg csak Koszovoig megyünk ez nem jelent komoly problémát, de abban a pillanatban, hogy kicsit messzebb kell menni (Afganisztán?) rögtön igen komoly logisztikai problémával szembesülnénk. Saját szállítási kapacitás híján csak küls? forrásokra támaszkodhatunk, ami jelenleg csak valamelyik NATO tagország lehet vagy valamelyik ex-Szovjet állam (Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna). Jelenleg a NATO országok közül Angli és az USA rendelkezik jelent?sebb stratégiai szállító kapacitással, de ez a kapacitás is sz?kös (A RAF 4 darab C17 repül?gépe 6-3 hónap alatt 1225 órát repült az UK célok érdekében). Az USAF számára a saját feladatai magasabb prioritásuak lesznek mint egy esetleges magyar feladat. Másik lehet?ség esetleg az AFH (Air Foyle HeavyLift) tulajdonában lév? chartere repül?gépek bérbevétele. Kérdés, hogy adott esetben ezek a gépek berepülhetnek-e egy konfliktus zónába (biztosítás, személyzet és repgép felkészítés, stb) . MALÉV esetében a probléma detto. Ez csak egy része a légi mobilitásnak. Rövidebb távon a problémák ugyan ezek csak pepitában. Merevszárnyú szállító kapacitásunk igen csekély (Szolnok) és a közeljövöben nem várható számottev? javulás ezen a téren sem. A lengyelek tavaly augusztusban jelentették be, hogy nyolc darab C-295M szállítógépet szereznek be 212USD értékben. Csak halkan kérdezem meg, hogy egy NATO misszióban résztvev? Gripen köteléket (legyen csak 4 gép) hogy an tudunk fenntartani, mondjuk valamelyik törökországi légibázison?
Már megint sokat kérdeztem. Remélem lesznek ismét válaszok.
A "légi mozgékonysági" dolgot nem teljesen értem, talán ha egy kicsit részleteznéd, hogy miről is van szó! Miért kéne későn indulniuk. Vagy Te preventív szinten gondolkozol?
Valahogy úgy sejlik bennem, hogy Te mindenképpen kreálni akarsz egy kézzelfogható ellenségképet, hogy legyen "alapunk" egy a "hadsereg" megszervezéséhez. A többség eddig elfogadta, hogy nem egy hagyományos értelemben vett, tömeges támadás jelenti ma a legfőbb veszélyt. Ebben a jelek szerint egyetértünk. Akkor miért kéne az Általad néven nevezett országokat egyik kiindulási "alapul" vennünk? Ezzel az erővel vehetnénk, akármelyik, jelenleg velünk jelenleg még nem határos országot is, mert potenciálisan veszélyt jelenthet(!!!!!) ránk nézve. Ha már készülünk, készüljünk komolyan! (Bocsánat a túlzásért!)
Lehet, hogy fordítva ülök a lovon és rosszul látom a dolgokat, de a felvázolt és jelenleg is működő folyamat elég logikusnak tűnik számomra és nem is hordoz különösebb, mások számára esetleg provokatív elemeket.
Az sem értem, hogy akkor honnan is kéne elindulnunk a "hadseregünk" szervezésénél? A NATO-követelményekben egyet értünk. Vállaltuk. A "kiinduló alap második felében viszont nem szabadna "részletekbe menni", ha egyszer a szakemberek azt mondják, hogy jelenleg nem áll fenn ilyen jellegű veszély.
Szerinted a biztonságpolitikai helyzetfelmérés mit jelent? Ez valóban egy általános megfogalmazás, ami magyarra lefordítva kb. annyit tesz, hogy kielemezzük (ahogy Te nevezted: "a diplomaták és kémek" által szállított) információkat. A valóságban ennél azért kissé összetettebb a dolog, de ezt Te is valószínűleg tudod, csak egyszerűsítetted a dolgokat. Az első lépés, véleményem szerint mindig a helyzet pontos felmérése és a probléma (cél) meghatározása. Mintha Te is valami ilyesmire gondolnál, de talán másképp látod a helyzetet és a célt.
Nem tudok azzal egyet érteni, hogy a jelen helyzetben konkrét támadó ellen kéne készülnünk. Amíg a támadás nem valószínű, addig igen is egy általános védelmi potenciált kell fenntartani, ami a társadalmunk lehetőségeinek (nők, gyerekek, HEL, általános eü állapot, stb. stb.) és a nemzetközi kötelezettségeinknek megfelel. Az alapul szolgáló biztonságpolitikai helyzet valóban nem csak tőlünk függ, de legalább mi tegyünk meg minden ésszerű lépést annak érdekében, hogy a helyzet jobb legyen és ne rosszabb.
Talán ha elmagyaráznád, hogy miért kéne "konkrét ellenségképpel borzolva" a kedélyeket megállapítva kiépítenünk a MH-t, amikor a cél a minimálisan szükséges erővel történő, kollektív (szövetségi) elrettentés. Talán már mondtam, ennek egyik alapozó eszköze a bizalomerősítés!
"Azért fog "elkésni" a helikopterrel szállított gyalogság (meg mindenki), mert csak akkor indulnak, amikor már rég ott kellene lenniük."
Kérlek bocsáss meg, hogy vitatkozom veled ebben a kérdésben, de:
A harcban - mind harcászati, mind hadászati szinten - a mozgékonyság növeli az erők hatékonyságát. Megfelelő információ birtokában lecsaphat az elg. leggyengébb pontjaira, majd amilyen gyorsan jött, távozik. Lehetőleg a harcoktól távol eső bázisára. Pihen, feltöltődik, karbantart, és újra indul, ha kell.
Soha nem fogunk tudni kiállítani olyan haderőt, ami képes összefüggő arcvonalat tartani. Lehetnek megerősített védpontok (városok), amelyeket a támadó bekerít, kikerül. Ezen támadóknak - különösen a mozgásukból adódóan - lesznek gyenge pontjaik (vezetési (CCC), logisztikai, támogató (tüzérség, légvédelem, műszaki, stb.). Ezeket támadni megfelelő gyorsasággal, csak a légierő, és a légimozgékonyságú csapatok képesek. Ideális esetben szoros együttműködésban.
Természetesen megfelelő felderítés (hírszerzés) szintén elengedhetetlen.
Sajnos a megfelelő mozgékonyság legalább 30-50%-os légiszállítási kapacitás esetén áll fenn. Az együttműködő-támogató légierővel együtt ezt az erőt fenntartani iszonyúan drága, ezért nálunk nem valószínű, hogy alkalmazásra kerülnek. A szolnoki VSzRD. kapacitása sajnos igen csekély ilyen feladatok ellátására. (már ha még megvan...)
"...olcsóbb diplomatákat és kémeket tartani. "
Az is pénzbe kerül. A hírszerzőknél ráadásul még alacsonyabb a várható életkor. De kétségkívül nagy szükség van rájuk. Ki tudja mi mindent tettek az Ország biztonságáért az elmúlt 10-12 évben. Csak nem tudunk róla...
(Talán jobb is így. Amit én itt olvasok, azt az "ELG. IS HALLJA" :)))
"Szlovákia ősszel NATO tag lesz, nemsokára Románia is."
Akkor bízzunk benne, hogy ott is olyan politikusok vannak, mint nálunk. Bevállalnak a NATO-nál szépen, amit kell, aztán leépítik a hadseregüket. :))))
Hamburger (a 84-hez még tartozom ezzel):
Azért fog "elkésni" a helikopterrel szállított gyalogság (meg mindenki), mert csak akkor indulnak, amikor már rég ott kellene lenniük.
Egyébként úgy látom, hogy ismét beleszálltunk a részletekbe (nők hadkötelezettsége, katonák halálozási aránya), anélkül, hogy minden alapot leraktunk volna.
Nem hiszem, hogy "váratlan" támadás elhárítására kellene kihegyezni a hadsereg doktrínáját. Ennél sokkal egyszerűb és olcsóbb diplomatákat és kémeket tartani.
A hadsereg békeidőben akkora erőkből áll, ami a NATO-feladatokhoz, a később mozgosítható (tartalék) erők kiképzéséhez és szinten tartásához, illetve a minimális "elrettentéshez" szükséges.
Hogy mennyi kell a NATO-hoz, az viszonylag triviális, ez le van írva. A másik kettő nem ennyire az. Ezekhez már azt is kellene tudni, hogy ki (milyen jellegű és mennyiségű erő) ellen, hol és hogyan, milyen áron akarjuk felvenni a harcot. Ehhez képest másodlagos, hogy sorozással vagy önkéntes alapon biztosítható a kellő mennyiségű tartalékos.
És még egy fontos körülmény a NATO-val kapcsolatban: a NATO csak akkor jön segíteni, ha külső (tehát NATO-n kívüli) agresszor támad. Szlovákia ősszel NATO tag lesz, nemsokára Románia is.
dehogy bántódtam meg, van benne valami, hogy nem volt pontos a kérdés. Egyébként meg mégis válaszoltál rá, bebizonyítva a mondást, hogy "nincs rossz kérdés." Köszi!
Egyébként érdekesek a szakmabeliek hozzászólásai, sok szempontot felvetettetek, ami egy magamfajta civilnek eszébe sem jutna. Jó kis topic, na! (Csak reménykedhetünk, hogy az is olvassa, aki tud tenni valamit az itt megfogalmazottak ügyében.)
A cikket elolvastam. Nem lepett meg. Sajnálatosnak tartom a dolgot. A HB-tól sem volt ott senki? A Nemzetőrség témájára nem akarok kitérni, mert van rá egy másik fórum.
Üdv Elias!
Noha valóban nem festettünk túl hízelgő képet a MH-ról, de úgy gondolom, hogy azért még van remény a jobbításra. Valaminek a jobbá tételéhez elsősorban a valós helyzetet kell tisztán látni, mert a dolgok olyannyira összefüggnek, hogy csakis átfogó változtatásokkal lehet tartós javulást elérni. Tehát, először is látni kell minden problémát, mert a jobbítás tartalmában általános problémamegoldást jelent.
Kedves Transport!
Először egy őszinte bocsánatkérés a nyá. -ú megjegyzésemért. Pontatlanul olvastam a bemutatkozásod második részét. Még mindig a "volt hadfi" motoszkált az agyamban és nem pedig a "szolgálaton kívüli."
Köszönettel tartozom a katonák átlagos halálázási körülményeinek ilyen pontos meghatározásáért! Kiemelve az általam hangsúlyozni kívánt részt: a seregen belül megöregedett hivatásos katonák átlagosan korábban haláloznak el, mint az átlag magyar állampolgár! Az Általad említett szociológiai tanulmányhoz a mi egykori "akadémiai" évfolyamunknak is lehetősége volt egy-két statisztikai táblázat keretében történő bedolgozásra. Az ott látott eredmények nem villanyoztak fel minket a kilátásaink vonatkozásában.
A soraidból úgy értem, hogy a "totális mozgósítás" ügyében egyetértünk.(?)
Szeretném hinni, hogy még megéljük azt, amikor a politikai vezetőink "felnőttnek" fognak tekinteni minket és őszintén fognak beszélni velünk, "halandó" állampolgárokkal. Néhány esettől eltekintve, ez egyáltalán nem jellemző rájuk. Véleményem szerint a politika "lényegéből fakadóan" nem őszinte. A MH-gel kapcsolatban könnyű mindenre azt mondani, hogy szolgálati-, vagy éppen államtitokról van szó! Egyébként nem emlékszem még olyan választásra, amelyet őszinteséggel nyertek volna meg, de nagyon szeretnék!
A magam részéről arra vagyok még kíváncsi, hogy a NATO mikor fog minket nyíltan megróni a teljesítések elmaradása miatt. Halasztást a teljesítésre bizonyos feltételekkel lehet kérni, de ott is van egy határ, amit nem célszerű átlépni. (A következmények nem tiszták előttem!) Értelmezni előtte illett volna, most inkább kibúvó-keresés színezete van a dolgoknak. Nem biztos, hogy a NATO megértő nagybácsiként fog velünk szemben viselkedni, ha bejelentjük, hogy nem tudjuk és nem is akarjuk teljesíteni a vállalásainknak. Ne feledjük: piacgazdaságban vagyunk, ahol ez azt jelenti, hogy valakinek helyettünk kell a hiányzó képességeket megteremtenie! Nagy népszerűségre nem számíthatunk az új szövetségeseink részéről. Aztán szükséghelyzetben ne csodálkozzunk, ha vonakodnának a segítségünkre sietni!
Ha jól értettem, akkor csökkentenéd a dandáraink számát, és a törzseiket is. Őszintén megmondom, hogy nem vagyok 100%-osan képben a dd-k jelenlegi helyzetével, de én mindkét lépést alaposan meggondolnám.
Többek között éppen a NATO-vállalásaink azok, amelyek megkövetelik, hogy legyen annyi dandárunk, mint amennyi van. Pld: a koszovói KFOR-zászlóalj kiállítása megkövetel egy bizonyos "vetésforgót", ami minimum három dandárt feltételez, mert ha mindezt egy dandárral akarnánk megoldani, akkor 2-3 év után azt vesszük majd észre, hogy mindenki leszerelt a dd-tól, mert "külföldi pótlék" ide vagy oda, egy féléves misszió bizony fárasztó a családtól távol, folyamatos"hadi körülmények között". Komoly megterhelésről van szó ezekben az esetekben, nem csak a "kivonuló" erőknél, de az otthon maradottaknál is, akikre ezáltal több feladat hárul! Ezzel kapcsolatban érdemes körülnézni, hogy mi is a helyzet azoknál a hadseregeknél, amelyek már komolyabb tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a téren. Sok helyen már átálltak a 3-as vetésforgóról a 4-ersre ezen okok miatt!
Az általunk is emlegetett "meg nem oldott" gyors mozgósítás feltételeit is biztosítani kell. Értem ez alatt például a szükséges (zárolt) harci-technikai eszközök "szintentartását", amit csupán egyetlen feltöltött dandárral nehéz lenne megszervezni. Főleg úgy, hogy közben egy zászlóalj "bevetésen" van Koszovóban, egy másik éppen piheni a bevetés fáradalmait, (szabadság, leszerelés - felszerelés, feltöltések, szakmai továbbképzések, stb., stb), míg a harmadik már készül a következő "bevetésre" (Spec kiképzés, szükséges feltöltések, stb.). Tehát jó esetben marad egy "érintetlen" "harcoló" zászlóaljunk más feladatokra. És Koszovó csak egy feladat a dd. munkatervében! Természetesen fel lehetne duzzasztani a dandárokat több zászlóaljjal, de a dd. törzs emberi és technikai képességeinek is van egy reális határa.
A jelenlegi három (három és fél a szolnoki ezreddel) dandárunk szerintem egy olyan bázist jelent a meghatározott feladatokhoz, amely az elégséges szintet nem lépi túl, még akkor sem, ha a "kivonuló" állomány egy része, a csak ebből a célból önként bevonult tartalékosokból kerül ki!
A sereg "effektívebb" részét én nem bántanám, sőt egy bizonyos fokig még növelném is a feltöltöttségüket. (Létszámkeret volna is rá, de jelentkező nem elég!) A MH feladatait ténylegesen, elsősorban ők oldják meg. Sokkal inkább azt vizsgálnám meg, hogy ésszerű összevonásokra hol van még lehetőség a magasabb parancsnokságokon és más területeken a "létszámnyerésre".) Már ha van még ilyen lehetőség.
A létszámcsökkentésekhez egy kis kiegészítés: Valóban nem lett olcsóbb. Ha egy nagy, de elavult valamiből akarunk egy kisebbet, de modernebbet csinálni, akkor az általában sem olcsóbb! Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a létszámcsökkentések a megmaradt állomány átcsoportosítását és a leszerelt állomány "emberséges" elbocsátását is magába kell, hogy foglalják. Mi mindent jelent ez? Lássuk csak: Laktanyák bezárása, máshol azok felújítása, állomány és technika mozgatása, családok mozgatása - albérleti hozzájárulás, esetleg új honvédségi rendelkezésű lakások vásárlása (nem szolgálati lakás!), feleségek keresetkiesésének pótlása, leszereltek végkielégítése, stb, stb.) Mindez rövid távon igen jelentős többletkiadást jelent a honvédelmi tárca számára! Csak hosszabb távon érvényesülhet a mennyiségből fakadó költségcsökkenés!
Igazad van: A kis "hadsereg" mindenfajta NATO - tagság mellett is, egy igen jó kapcsolatot feltételez a környező országokkal. Ez az alap (biztonságpolitikai alap) arra, hogy megengedhessük magunknak ezt a lépést!
Végezetül egy általános jellegű megjegyzés, amit magamra is értek: Komplett megoldást nehéz a jelenlegi helyzetünkből adni. Ne is várjuk el egymástól! Agyalogni, agyaloghatunk és cserélhetjük az eszméket a témában. Hasznunkra válik a látókörünk bővítése! Az igazi megoldáshoz viszont a pontos adatokra épülő átfogó (!) megoldási variációkat kéne felállítani, amelyeket egymással is össze kéne vetni, szakmai szempontokból vizsgálva és súlyozva hogy melyiknek mi az előnye és mi a hátránya. Egy ilyen témában tökéletes megoldás nincs! Legfeljebb a várhatóan legrosszabbakat szűrhetjük ki! Amit most csinálunk az egy jó kis gondolat-börze, ami viszont egy szakember számára jó kis adalék lehet a szakmai variációk elkészítéséhez. "Több szem többet lát!"
" Tehát arra, hogy hogyan lehetne szerinted ebből a csődtömegből, amit lefestettél, olyan hadsereget építeni, amely képes a NATO elvárásainak megfelelni, illetve ........"
Ha ( remélve) nem érted félre, pont ide jó az a régi mondás : " jelentem már a kérdés is hülyén van feltéve !.."
(ott voltam a mondás születésénél)
Szóval akkor bízva, hogy nem bántódtál meg, térjünk a témára:
A NATO elvárásait , először is, meg kell mondani az Istenadtának. Ennek a 10 milliónak aki fizeti most és majd a cehhet.
Úgyis megtudják csak részéleteiben. Akit érdekel ( mint a hírszerzőknek már tanítják NYILVÁNOS fórumokat olvasson, mert ott) már megírták, megírják.
Mert a katonára vonatkozik a titoktartás de a politikusra csak módjával a médiára meg még kevésbé.
lásd még = Gyevi bíró estei.
Tehát meg kell mondani, hogy 4 repülőgépet kell emelés szinten, vagy csak készültségbe tartani.
S el kell magyarázni Büdöslábú józsibácsinak is ( az Ő szintjén), hogy mi a kettő között a különbség s ez milyen módon érinti az Ő pénztárcáját.
Másodszor meg kell mondani, hogy mit vár a NATO és mit tudunk mi teljesíteni.
A Nato azt várja, hogy legyen egy éjjel-nappal feltöltött dandárunk, melyből egy zászlóalj azonnal indítható bevethető.
Mi tudunk adni kb. egy dandárnyi erőt, három dandárba szétosztva, de bevethető egységünk nincs, mert :
- nincs paripa,
- nincs fegyver,
- nincs posztó,
- nics ez
- nincs az.
Most ott tartunk, hogy mivel nem tudjuk teljesíteni amit vállaltunk, ( Hofi után szabadon : Akkó meg minek vállaltuk...) így most ÉRTELMEZÜNK.
Nem teljesítjük ( mert az nem megy) hanem ÉRTELMEZZÜK a vállalások szövegét.
Hidd el, hoggyétek el : Se Viktor se semelyik másik magasröptű tekintélye egy fikarcnyit se csökkenne ha őszintén beszélne ez ügyben (is) a választóival.
Sőt.
Nőne.
Odaállna s megmondaná az őszintét.
Józsi bácsi értékelné, hogy nííd a : ez a gyerők rájött, hogy nagyobbat akartunk szellenteni mint amekkorát tudunk.
Ez a legfontosabb.
Minden ebből következik.
ebből vezethető le az is, hogy őszintén szólnak a parlamentben a védelemről az urak, hogy őszintén beszélgethet erről képviselő és katonai felsővezető a TV képernyőn.
A megoldás ?
Most van 48-55 000 fő ""élelmezési"" létszámunk.
Minek ?
Példáil minek a 3 dandár ha nem jön ki belőle egy sem ?
A három dandár parancsnokság fenntartására ?
3 parancsnok
3 törzsfőnök
3 log.főnök
3 pénzügyes
3 személyügyes
- s így tovább jó kettőszáz beosztás van megháromszorozva.
Minden csökkentés azzal a jelszóval indult, hogy költségtakarékos lesz.
Nem lett az.
Vagy alig lett az.
Persze olcsóbb most a 48 ezret fenntartani mint '85-ben a 180 ezret.
A megoldás az :
Megszervvezni a lehető leges-leges-legkisebb vezető-törzs állománnyal a ma meglévő erőket MŰKÖDŐKÉPES, divatszóval fenntartható alakulatokká.
A társadalomnak pedig megmondani :
- védelemre nincs és nem is lesz pénzünk ezért olyan politikát ( kül- és szomszédpolitikát) kell folytatnzunk a következő 10-20-akárhány évben ( mindegy milyen szinezetű vezetéssel), hogy még a lehetősége se merülhessen fel a katonai erővel való védekezés szükségessének.
Hidd el megértik.
A NATO mely most helyettünk is biztosítja védelmünket pedig kénytelen lesz tudomásul venni ( felsőbb katonai vezetői már valószínűleg tudják is), hogy a Magyar Köztársaság a közös műveletekbe, ovos, jogász, térképész, őr, biztosító, logisztikai, hdmveleti tervezői, s hasonló területeken tud (kötelezö) segítséget nyújtani.
Következő kérdésed : Mi legyen a MH feladata ?
1./ MH a kijelölt csapataival ( ez biza minimális erő) vegyen részt a NATO műveletekben, s ezzel is biztosítsa, hogy a NATO politikai szerepvállalással tartson távol minden ellent határainktól.
2./ Felkészített keret törzseivel legyen képes ( állandó gyakorlás folytán) mozgósíani akkora fegyveres erőt mely - ha a politikai megoldások már nem segítenek - felvegye a harcot a betörővel s harcával ( valószínűsíthető önfeláldozásával) bizonyítsa a nemzetközi döntéshozóknak, hogy az ország érdemesült arra, hogy melette, az ellennel szemben fellépjenek.
3./ Tartson állományában - kis létszámban - olyan csapatot mely a civil társadalom katonaságképének kiszolgálására hivatott ( dísszázad, bemutatók, nyílt napok).
Kb. így.
Ennél több is lehet :
- elemi csapások esetén segélynyűjtás,
- bizonyos figyelő, őrző-védő tevékenységek végzése.
Amit semmilyen címen NE tegyen :
- belbiztonsági feladatok megoldása,
- rendőrség megerősítése,
- belpolitikai szerepvállalás
-
azt hiszem, IAF az 57-es hozzászólásban emlegetett HEL fórumra gondolt.
Egyébként még régebben kérdeztem, az első hozzászólásod után, hogy "akkor mi a megoldás", te pedig visszakérdeztél, hogy "mire."
Tehát arra, hogy hogyan lehetne szerinted ebből a csődtömegből, amit lefestettél, olyan hadsereget építeni, amely képes a NATO elvárásainak megfelelni, illetve képes a potenciális ellenfelekkel szemben addig ellenállni, amíg a a segítség megérkezik. (Illeve, ha ezeket a követelményeket irreálisnak tartod, akkor mi kellene, hogy legyen a feladata szerinted?)
IAF hozzászólása nem erre a topikra vonatkozott, hanem a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája által szervezett politikai vitafórumról szólt, amit korábban ebben a topikban is meghirdettek.
" Ugy tunt a forum senkit sem erdekelt. Atlageletkor 50 felett, resztvevok 90%-ban partok + a szervezok. Azt hiszem nagyreszt mindenki megerdemli hogy a katonasag egy ugyanolyan nagy sz.r maradjon mint amilyen most."
transport :
Kérem segíts. E pár sort nem értem.
Melyik fórum ?
Ez ?
Hisz itt van 123 hozzászólás.
Miért hiszed a hivatalosakat érdekelné ?
Az átlagéletkor 50 felett van, akkor én az 50 évemmel az átlag alatt vagyok ?
s kik a töbség ?
Ők inkább 60-70 évesek ?
Szeretném ha tudnád NEM cikizés, tényleg nem értem.
talán az ellenezzük/szüntessük meg helyett a "hogyan tegyük működőképessé" kérdést kellene (kellett volna) feltenni. Úgy reálisabb lenne, és talán nem lenne a kampány része sem.
Ugy tunt a forum senkit sem erdekelt. Atlageletkor 50 felett, resztvevok 90%-ban partok + a szervezok. Azt hiszem nagyreszt mindenki megerdemli hogy a katonasag egy ugyanolyan nagy sz.r maradjon mint amilyen most.
" Az én olvasatomban hadiállapotban is lehetőség van az alternatív katonai szolgálatra a fel nem függeszthető és nem korlátozható 60.§ (1) alapján. (A 2. Vh-ban is volt rá lehetőség Angliában és az USA-ban!)"
transport :
Stimmel.
De.
A lehetőség nem kötelezettség, az állam szempontjából.
Lehet ilyet tenni de nem köteles az állam ilyet tenni.
Totális mozgósításnak egyszerűen nincs értelme.
Pár ország próbálta pár hétig, nem ment.
Értelmetlen.
Nincs MIVEL végrehajtani.
A hadra kelteket is el kell látni, s jobb ha a pék kenyeret süt mintha bevonul és helyette a kohásszal próbálunk meg kenyeret süttetni.
Sok tévhit él a civilekben és a katonákban is ! ez ügyben.
"a" = élnek mint Marci hevesen a Kiemelt nyugdíjukkal !
vagy
"b" = még a nyugdíjat sem éli meg a többség, akkora ( az elsősorban pszihikai hajtás) így a másik oldal.
vagy
"c" = elisszák az eszüket persze, hogy halnak, így a harmadik.
Lássunk tisztán.
A katonák átlagéletkoráról Mo.-n senki nem tud semmit.
A HIVATÁSOS katonák átlagéletkoráról viszont többé-kevésbé pontos információkkal rendelkezünk.
Ez ügyben 1988-1994 között számos felmérés készült.
A ( volt) ht. állomány döntő többsége megéri a civil nyugdíjkorhatárt. Pár évvel túl is éli azt.
Ami igaz a katonák morgolódásában, hogy valóban csak pár évig nyugdíjasok a civil értelemben.
Ami igaz a civilek hozzászólásaiban az pedig az, hogy mivel 5 évvel korábban mehetnek el nyugdíjba így majdnem annyi ideig nyugdíjasok mint civil társaik.
A képet a KÖZELjövőben ill. a közelMÚLTban kettő dolog árnyalta/árnyalni fogja.
Elébb a múltról.
1990-1994 között igen sok ( több ezer ????) embert rehabilitáltak mint tisztet.
A dolognak inkább politikai mint jogi igazságvetülete volt.
Ezek nagy része életének döntő szakaszát ( aktív élete 90 %-át) civilként élte, s egészségi állapota is megfelel a civil értelmiségiek egészségi állapota ÁTLAGának. Ők amikor ma elhalnak a valóban katonaként élők halálozási évszámához képest jó 10 év plusszal mennek el.
Ez majd ill. mostanában (úgy 6-8 éve) lényegesen emeli az elhaló katonák átlag életkorát.
A másik ok :
- 1988-1999 között a 180 000-es Magyar Néphadseregből csináltak egy 48 000 -es Magyar Honvédséget. Az elbocsátottak legalább fele NEM volt nyugdíj korú de nyugdíj jogosult volt. Elküldték a főtörzsőrmester urat 39 évesen nyugdíjba ( mert már megvolt a 25 év szolgálati viszonya) mondjuk Nagyatádon, s Ő most éli a civilek aktív vagy inaktív életét. Ő is el fog halni majd 20 év múlva, s várhatóan jó 10 évvel többet fog élni mint az a főtörzsőrmester társa aki bennmaradt a seregben egy másik alakulatnál.
Igen ám de mikor mindketten elhalnak akor a statisztkában csak az fog megjelenni, hogy :
- Y.X. fötörzsőrmester élt 79 évet,
- X.Y. főtörzsőrmester élt 69 évet.
Azt már csak benfentesek tudják , hogy a 79 évet élt főtörzs az élete utolsó 40 !! évében csak TV-ben látott katonát.
megj: tudtommal ezek az anyagok is nyíltak. A ZMNE Szociológia Tanszék közreműködésével készültek, s minden különösebb engedély nélkül elolvashatok a könyvtárban.
off,2.
Nem vagyok aktív, nem vagyok nyugállományú.
on
Először talán bbtermi hozzászólásának egy részletére reagálnék :
bbtermi válasz erre | adatok | e-mail 2002-02-14 11:47:32 (107)
.."......hogy a főtiszti réteg, tisztelet a kivételnek, ... bele, hogy mi lesz, mert ő hamarosan leszerel a kiemelt nyugdíjával ..........."
Azért tartom fontosnak erre reagálni mert ez egy széles körben elterjedt BUTASÁG ( hogy visszafogott legyek.)
1971 óta NINCS kiemelt nyugdíjuk a nyugállományba vonuló katonáknak.
Addig volt.
Nem okoz e butaság cáfolata gondot olyan családban ahol még képen se láttak soha katonát, de anyuka SZTK ügyintéző, esetleg a nyugdíjfolyósítónál papírkislány, adóhivatalnál ezaz vagy tanácsnál-önkormányzatnál tologatja valamilyen címen a papírokat, esetleg valamilyen hasonló helyen dolgozik.
Ők kapják a jogszabályt ( már 31 éve), s naponta alkalmazniuk kell.
Ők tehát ilyen sületlenséget nem hisznek mert TUDJÁK a valót.
Mégis terjed e butaság.
E (nyugdíj)jogszabályok nyíltak.
Igaz olvasni fárasztóbb mint :
- azt hallottam a szomszéd ángyától, hogy..........
- az utcánkban lakik egy olyan ember akinek a másodunakatestvérének a komája mesélte...........
- láttam egy olyan embert akinek a negyedik szomszédja hallotta, hogy..............
A társadalom egyes szakmák nehézségeit igyekszik kompenzálni. A nyugdíjszabályoknál is.
De !
Nincs külön katonai nyugdíjjogszabály.
Már több mint 30 éve nincs.
Mi van akkor tehát ?
Van nyugdíjkorkedvezmény :
- 5 évvel hamarabb ( férfi esetén 57 évesen) mehet nyugdíjba : mozdonyvezető, az autóbuszvezetők egy része, a bányász, a kohász, a katona, és még sokan mások.
- 25 év szolgálat után nyugdíjba mehet : a balettáncos, a katona, és még sokan mások.
De semmilyen külön vagy előnyös feltételekkel.
olyanokkal mint mások.
Amennyiben nyugdíja mellett dolgozik akkor a normál adó szabályok vonatkoznak rá is.
Oszlassuk a ködöt !
Szüntessük a "népi" legendákat.
Ismertessük meg a valót , mert ( például ez a kérdés) már jó 30 éve se nem titok, se nem bunda, hanem NYÍLT.
Ezeket csak azért, hogy mindenki maga is láthassa, hogy mennyire bonyolult a jogi szabályozás. Az elméleti lehetőség és a gyakorlati valószínűség valóban nem ugyanaz. Elméletileg "végszükségben" ugyan lehetséges ilyen megszorítás, de gyakorlatilag ennek az esélye 0. Úgy gondolom, hogy ebben egyet is értünk. Szerintem ez valóban egy olyan kérdés, amelynek világos értelmezéséhez "alkotmányjogász" kellene. Az én olvasatomban hadiállapotban is lehetőség van az alternatív katonai szolgálatra a fel nem függeszthető és nem korlátozható 60.§ (1) alapján. (A 2. Vh-ban is volt rá lehetőség Angliában és az USA-ban!)
Transport: "A hadra kelt sereg mozgósítása = mozgósítás. Magyarul a ma meglévo keret alakulatainkat feltöltjük. A totális mozgósítás az MÁS. Akkor a hadrakelt sereg (harcban) elfogyott alakulatai helyett, azok vagy pótlására vagy megerosítésére új alakulatokat szervezünk. Ez két külön dolog."
Pontosan! Én éppen a második verzióra gondoltam a "totális mozgósítás" kifejezésemmel, ami alatt az ország végső személyi és anyagi mozgósíátásnaklméleti lehetőségét értettem, ahol a 8.§.(4) alapján talán azt is elrendelhetik, hogy a nők (nem terhes és nem kisgyermekes - ki dönti el?) és normál esetben nem hadköteles férfiak meghatározott csoportja is "fegyverre kelljen". Ezzel viszont éppen az akartam mondani, amit Te világosabban megfogalmaztál: Erre nem lehet szükség. Ha már ehhez az eszközhöz kéne nyúlni, akkor bizony már veszve van minden! Mindemellett az alternatív katonai szolgálat és a polgári szolgálat általam alkotmányellenesnek érzett esetleges felfüggesztését sem tartom elképzelhetőnek ilyen helyzetben. (Mi értelme lenne? Azok az emberek akkor sem harcolnának, ha megparancsolnák nekik!)
A kiképzett tartalékosok fogalmát inkább nem definiálnám. Én háromszor éltem át tartalékosok bevonultatását. Ebből az elsőnél, mint "kopasz" szakaszparancsnok az avartás után rögtön a táborfalvai gyakorlótérre vonultam be az alakulatomhoz, ahol egy összekovácsolási gyakorlat után végrehajtottuk a VSZ talán utolsó EFE (Egyesített Fegyveres Erők) -bemutatóját. A tapasztalataim vegyesek. Ennél az első estnél a beosztottaim kivétel nélkül idősebbek voltak mint én, de nagyon élveztem a velük folytatott munkát. Ők még valóban kiképzettek voltak. Ott voltam azon az ominózus Hajdúhadházi (Nyíregyháza mellett) esetnél is, ami valóban csak egy nagy show volt. Attól én sem voltam elragadtatva. A 2000-es The Military Balance szerint Mo-nak van 74.900 fő szf-i és 15.400 "légierős" tartalékosa, akik 50 év alattiak. (1999-es adat!) Az ezen a téren jelenleg lévő hatalmas kiképzési és átképzési elmaradást valamilyen ésszerű módon be kellene pótolni! Ráadásul, ha tényleg átállunk a "hivatásos" (inkább önkéntes!) hadseregre, akkor a tartalékos képzés még inkább gondot fog jelenteni. Megoldás? Nemzetőrség?
110-es írás:
A nemzet értelmezésében igazad van, de ne még a "nagyok" is elkövették ezt a hibát, amikor például olyan fogalmat alkottak, mint a "Nemzeti Katonai Stratégia" (Lásd: Fehér Könyv a Nemzeti Katonai Stratégiáról, az 1997. Október 10-11.-i tudományos konferencia anyaga)
A lobbizásról és az első számú katona "ellenállásáról" már szóltam és osztom a véleményedet. A "fabatkás" példádat nagyon díjazom.
111-es írás:
Ha nem tűnt volna ki egyértelműen a piszok hosszú agyalgásomból: A MH sorsa szerintem is a társadalom kezében van. Ugyanis egyedül a társadalom tudja ebben a témában befolyásolni a politikusokat, hiszen a társadalom választja őket. Semmilyen más reális következményét nem látom az elrontott katona-politikai döntéseknek, mint hogy a társadalom tájékoztatása után esetleg visszahívják a felelős személyeket. Ehhez viszont valóan kellene egy olyan "lobbi", amely az ilyen reális tájékoztatási programot tűz a zászlajára. Valahol egyébként ez lenne a Honvédelmi Bizottság feladata is! Lehet, hogy őket kéne egy kis "szaktudással" megtámogatni? Azt már fejtegettem, hogy véleményem szerint ez a lobbizás miért nem indulhat belülről. Maradnak a "külsősök", akiket nem kötnek a szabályzatok, maximum az "általános titokvédelmi előírások".
Először egy idézet a II.VH - Nagylexikon című CD-ről. (Nem magamtól vagyok ilyen "okos"!):
"Rongyosgárda: 1938. ápr.- szeptember között a felvidéki revízió érdekében létrehozott titkos szabadcsapat. Mivel a ->Honvédség felkészületlensége folytán nem vehetett részt egy esetleges német-csehszlovák háborúban, Honvéd Vezérkar főnöki utasításra a Honvéd Vezérkar 5. osztály vezetője, Homlok Sándor ezredes és ->Kozma Miklós irányításával felállításra került egy 19 lövészzászlóaljból álló, körülbelül 9 000 fős szabadcsapat. Személyi állományát önként jelentkező tartalékosokból és tényleges szolgálatot teljesítőkből válogatták ki. Szervezeti alegységük az 5-10-15 fős harccsoport volt. Kiképzésük részben a sorezredeknél, részben vasárnaponként sportversenynek álcázva történt. Feladatuk diverziós tevékenység volt, elsősorban a ->csehszlovák kiserődrendszer elemei ellen, azok hátulról történő megsemmisítése, illetve az arcból támadó főerők segítése. Szeptemberben a rongyosgárda felvonult a határra: 2 zászlóalj Mosonmagyaróvár, 1 zászlóalj Komárom, 1 zászlóalj Esztergom, 1 zászlóalj Szécsény, 2 zászlóalj Bánréve, 5 zászlóalj Rétság - Romhány, 1 zászlóalj Salgótarján, 4 zászlóalj Gönc - Sátoraljaújhely térségébe. Okt. első felében a magyar-csehszlovák határtárgyalások megindulása nyomán 11 zászlóaljat leszereltek, 8 zászlóaljat átirányítottak a ->kárpátaljai határszakaszra. Ekkor vonták be a szervezésbe Héjjas Ivánt, a ->Magyar Fajvédők Országos Szövetsége vezetőjét, az 1919-1921-es fehérkülönítmény-parancsnokot. Okt. 6-án Tarpáról Beregszász - Derczen térségében vetették be az első századot, amely 11-én harcba keveredett a csehszlovák csapatokkal. Héjjas 10-én este átdobott további 3 századot, amelyek 11-12-én Borzsova - Salánk körzetében kerültek harcba. A harckocsikkal is rendelkező csehszlovák erők a határon áttett 4 századot felszámolták, illetve szétszórták. További tömeges alkalmazásukra az ->első bécsi döntés miatt már nem került sor. Nov. 21-én este 1 zászlóalj Nagyszöllősön keveredett harcba csehszlovák csapatokkal, amelyeket (a határon túlról) román tüzérség is támogatott.
Dec. elején a rongyosgárdát hivatalosan feloszlatták, de tagjai 1939. márciusig, ->Kárpátalja visszacsatolásáig kisebb akciókat hajtottak végre. Ilyen volt Munkács védelme jan. 6-án. A két incidensben a Rongyosgárda 52 halottat és 380 foglyot veszített."
A fenti írás szerzői: Ravasz István, Szántó Mihály hadtörténészek. Talán Héjjas Iván miatt ugrott be Bbterminek az 1919-es évszám? Ezt csak egy kis ismeretterjesztésnek szántam.
Ha nem haragudtok, akkor időben visszafelé haladnék a hozzászólásaimmal. Mindenesetre Transportot hagyom a végére!
Kedves Unguided!
Ha minden igaz, akkor még működik a HM Panasziroda, ahova elvileg bárki bekopogtathat a MH-gel kapcsolatos problémáival. Nem hiszem, hogy túl sokan tettek ott bejelentést azért, mert a hozzátartozóik nem kapták meg a törvényben előírt (!) kiképzést! Pedig lehet, hogy valaki elgondolkozna már a HM-ben is, ha tömegével érkeznének az ilyen jogos bejelentések. A helyzet viszont az, hogy kevés a katonai szolgálatra motivált fiatal, aki nehezményezné a fenti dolgokat és inkább gond nélkül csak "túl akarnak lenni" a katonai szolgálaton. Utána meg nagyon nem érdekli már őket a dolog. Sajnos!
Szervusz Bbtermi!
Azt hiszem, hogy most már felesleges kerülgetnem a forró kását, mert "kibújt a szög a zsákból" és egyértelművé vált az eddigi esetleges feltételezés, miszerint én egyfajta "benti" nézőpontot képviselek az eszmecserében.
A Transzport-hoz írt hozzászólásodra (114) szeretném elővezetni a meglátásomat: A katonák már csak "neveltetésüknél" fogva sem igazán aktívak a közéletben. A hadsereg rendszerváltás utáni "depolitizálásával" a katonákból "kiölték" a politikai aktivitást. Szerintem ez így is van rendjén, bár azt úgy sem lehet megakadályozni, hogy a katona, mint magánszemély, ne legyen politikailag elfogult ("egyenruhás állampolgár"). A hadsereg viszont szerintem sem szabad, hogy politikai csatározás színtere legyen, mert az működésképtelenné tenné. A katonáknak be kell látniuk, hogy állampolgári jogok ide, vagy oda, de a hadsereg rendszerénél fogva bizonyos jogaikban (pld.: politikai jogok, szólás és véleménynyilvánítási szabadság) korlátozottak. A hivatásos és szerződéses állomány esetében ez önkéntes vállalás! Tehát el kell, hogy fogadják, hogy politika csak a laktanyán kívül engedélyezett számukra és ott is csak bizonyos szabályok alapján! Ez viszont azt is jelenti, hogy el kell fogadniuk azt is, amit a demokratikusan (!) választott politikai vezetés mond. Ha valaki ezt nem tudja elfogadni valamilyen oknál fogva, akkor le kell szerelnie. Ez elméletileg így kéne, hogy működjön!
Ezzel akartam bevezetni azt, hogy a katonák nem támadhatnak csak "úgy" bele az üres helyzetbe (a balkáni válság idején valóban volt egy olyan időszak, amikor ki lehetett volna használni a MH szükségességének "érzetét"!), mert egyes személyektől eltekintve erre nincs feljogosítva az állomány. Azok a személyek pedig, akik ilyen helyzetben vannak, legtöbbször éppen azért vannak ilyen helyzetben, mert az ő véleményüket találták a leginkább kormány-elképzelésekhez közelinek. Szerintem az elmúlt évek történései ezt alátámasztják. Abban teljesen igazad van, hogy a Honvédség érdekeinek védelme a MH vezérkari főnökének is (de ezt várná az ember a minisztertől és az államtitkároktól, stb. is!) feladata lenne, noha ez talán sehova sincs leírva, csak a különféle jogi szabályzók azon részében, ahol az elöljáró beosztottjaival szembeni kötelességeit tárgyalják. A gyakorlat azt igazolja, amit Transport is mondott: Ha valaki ebben a vezetői pozícióban nem hajtja végre maradéktalanul a politikai utasításokat a Honvédség érdekeire hivatkozva, akkor mennie kell. Lesz, akit találjanak a helyére! Volt már ilyesmire példa. Noha a vkf. és az államigazgatási államtitkár beosztása elméletileg szakmai. Ez a szakmai gárda kéne, hogy biztosítsa a Honvédség működésének folyamatosságát a politikai "váltógazdaságban". Ennek ellenére gyakorlatilag minden új kormány új személyeket is jelent ezeken a posztokon, ami azt tűnik igazolni számomra, hogy az új vezetés nem bízik (Jogosan? Jogtalanul?) a régi szakmai vezetésben és a "saját" embereit akarja ezeken a posztokon is. De ezzel a példával nincs egyedül kis hazánk!
A politika elsőbbsége a hadsereg felett minden társadalmi rendszerben érvényesül, így a demokráciákban is. Ez általános helyzet a politika és a hadsereg viszonyában minden országban. Ugyanakkor más hadseregek felelős gondolkodású katonáinak is az motoszkál a fejében, hogy meddig terjedhet a "civil kurázsijuk" és hol van a katonai engedelmesség határa. Ők is úgy érzik, hogy a politikusok nem nem veszik figyelembe a hadsereg érdekeit és túl is terhelik a katonáikat azáltal, hogy nem érik fel ésszel, hogy az adott szervezeti és anyagi keretek mire is teszik képessé a hadseregüket. Olyan feladatokat állítanak eléjük, amit már egyszerűen nem képesek sikeresen megoldani. (Ilyen probléma van például jelenleg a németeknél az afganisztáni missziójuk kapcsán!)
Megoldás a problémára? Nézzük csak! Ilyen lehetne egy "öncélú" katonai puccs. A hadsereg prioritása a civil politikával szemben. (Isten ments az ilyen "elvetemült" gondolattól!) Ezt katonai diktatúrának nevezik, ami azért még sem kívánatos! De egy kevésbé "hatékony" megoldás lehet az is, hogy a már leszerelt (pld nyugállományú! Halló, Transport!), magukat kompetensnek érző és elhivatott katonák politikára adják a fejüket. Nehezen tudnék elképzelni egy "Honvédség Pártot", vagy valami hasonlót. Függetlenként nehezen boldogul az ember, ha pedig nem független, akkor megint pártérdekekhez kell igazodnia, és nem biztos, hogy meg tudná valósítani azt, amiért politikára adta a fejét. Egy ilyen politikai célkitűzéshez szerintem még nagyobb elhivatottságra van szükség, mint hivatásos katonaként szolgálni. (A korábbi mondás ismét: "Ma már csak két féle tiszt van a Honvédségben: aki "tök" hülye és sehol máshol nem tud boldogulni, illetve a teljesen megszállott!) Ezt tekintsétek önkritikának is!
Mi marad akkor? Egyrészt ott van a mindenkori ellenzék és maradna az, hogy az állampolgárok éreznék fontosnak a Honvédséget és követelnék meg annak "előírásos" működtetetését. A jelenlegi helyzet viszont azt bizonyítja, hogy a mai választásokat nem honvédelmi programokkal szokták megnyerni! Az embereknek van más és súlyosabb gondjuk is, mint a Honvédség helyzete.
A katonák szükségességét általában csak akkor szokták érezni, amikor baj van és szükség van a katonák segítő beavatkozására. Az első jugoszláv válság idején állítólag volt olyan polgármester az ország déli részén, aki szabályszerűen követelte a magyar csapatok demonstratív jelenlétét a településén. A közhangulat megnyugtatására nemzeti színű zászlóval "fellobogózott" PSZH-k "járőröztek" a határmenti településeken. Akkor fontos volt a hadsereg. (Ki gondolta volna azt megelőzően kb. két évvel, hogy ez egyszer így lesz?)
A békében az dominál, hogy a "sereg" nem egy "effektív termelő" egység, hanem csak "nyűg"! A Honvédség sorsát nem a katonák fogják eldönteni, hanem az ország lakossága, aki a döntéshozókat választja (már ha elmegy szavazni!). Egy "normál" katonabácsi csak annyit tehet, hogy él ugyanezen állampolgári jogaival és elmegy szavazni arra, akitől azt várja, hogy majd egy "jobb hadsereg" feltételeit fogja biztosítani.
Lehetne lobbizni? Biztosan, de ehhez nem értek. A katonánknak lehet cikkeket írniuk, nyilatkozniuk, stb., de csak engedélyhez kötötten (elvégre nem minden katona tudja eldönteni, hogy mit mondhat és mit nem!?) és persze úgy, hogy ne maga alatt vágja a fát. Ez természetes emberi reakció. A magánvéleményt persze mindenkinek joga van elmondania, még a katonának is, de soha sem lehet tudni, hogy mikor sérti vele a "szolgálati érdekeket", amit könnyű az egyenruhás ember orra alá dörgölni.
Egy másik "közvetetett" utat látok még a megoldásban abban, hogy a döntéshozó politikusokat beültetném a Nemzetvédelmi Egyetem egy "gyorstalpaló" (minimum 1 hónap!) biztonságpolitikai kurzusára, ahová szerveznék melléjük minden állománykategóriából egyenruhás "osztálytársakat" is. (Nem ártana ez a nevezett katonáknak sem!) Addig nem is engedném őket hivatalba lépni, amíg ezt el nem végzik. Ebből a szempontból nagyon jó ötletnek tartom azt a kezdeményezést, hogy A ZMNE-n (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) van már civileknek szóló képzés, ahol remények szerint a jövő civil (!) katonai szakértői és közigazgatási szakemberei tanulhatnak. Ezek a fiúk és lányok talán némileg több érzékenységgel fognak viseltetni a Honvédség iránt, mint egy "átlag" mai döntéshozó. Mindennek persze az a feltétele, hogy színvonalas képzést kapjanak! Ismereteim szerint van a témában néhány "nagy koponya" a Zrínyin.
És, hogy azért az aktív katonák se érezzék magukat felmentve a "lobbizás" alól - ők is "lobbizhatnak" a maguk módján: Tenniük kell a tőlünk telhető legjobbat. Ezzel lehet növelni, nem csak a személyes megbecsülésüket, de a "sereg" megbecsülését is, ami által talán a "nép" is fontosabbnak és sajátjának fogja érezni ezt a fegyveres szervezetet. Tudom, ez nem egyszerű! Transport "fabatkás" példája nagyszerűen érezteteti a helyzetet! Annak viszont nem látok reális esélyét, hogy "belülről" egy politikai téren hatékony katonai lobbi alakuljon ki, amelynek fő célkitűzése a Honvédség általános helyzetének javítása lenne. Egy ilyen lobbi, szerintem csak kívülről: civilekből és leszerelt ill. nyugállományú katonákból szerveződhetne.
A katonai oktatás területén dolgozó oktatói állomány zöme meglátásom szerint "megszállottságból" teszi a dolgát. De nem csak ők teljesítenek erőn felül. A csapatoknál még nehezebb a helyzet. Lehet-e kiképzést folytatni, ha nincsenek meg a feltételek? Talán igen. Megszállottakkal igen. De, most ne csak arra gondoljunk, hogy nincs üzemanyag, nincs alkatrész, nincs lőszer. Ezek mellett a tényezők mellett valóban lehet még mást is csinálni (menetelni, "gyalog-harcászkodni", futni, fekvőtámaszozni, lövészteknőt ásni, a jó öreg lőkik-ládákkal gyakorolni, (vannak azért újabb ketyerék is!), stb., de ez nem éri el még az un. általános katonai kiképzés színvonalát sem. Persze az is valami, de nem fogja pótolni a szakkiképzést, ami a fegyvernemek és szakbeosztások "lényegi" ismereteit tartalmazza. Ez még kevés lenne egy korszerű hadsereghez. Ezt most nem mentségként akarom mondani, hanem azért, hogy lássuk meg a kiképzés anyagi feltételei mellett az emberi tényezőket is. És ne csak a kiképzendőkre, de kiképzőkre is gondoljunk!
Amikor kimarad a mindennapos melegvíz a "vizesblokkokban", amikor egyre ritkábbak a tisztacserék a raktárakban, amikor a gyakorlaton éhesek maradnak a fiúk, mert az ebédre kapott 1 db hideg "gyíkhússal" nem lehetett jól lakni a félnapos rohangálás - kúszás - mászás után, amikor egy hónapra a szd. 3 db felmosórongyot és 2 kg ultrát kap (összesen) takarító anyagként, akkor nehéz megkövetelni, hogy mindezek mellett még mindenki lelkesen mást se csináljon, mint az egyébként nagyon hasznos "általános katonai kiképzést".
Az igazi gond azért mégis akkor kezdődik, amikor a feltételek hiánya már a "békekiképzést" is életveszélyessé teszi. Az abroncsok elkopnak és nincs pénz az újra, a fékhengerek tömítései elszállnak és nincs pénz az újra. A követelmények pedig nem lesznek alacsonyabbak, sőt! A MH új feladatai egy sokkal magasabb színvonalú kiképzést tennének szükségessé. Az általános felfogás nem változott, a Honvédségnek bizonyítania kell felkészültségét és ennek jegyében végrehajt olyan gyakorlatokat, amelyek "szemetgyönyörködtetőek". Vegyünk például egy "hagyományosnak" nevezhető éjszakai éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatot (a nyomjelzős sorozatok valóban látványosak!), ahol azért nem csak "beásva" lövöldöznek a csapatok, hanem némi "manővert is visznek a dologba". Éles lőszer, kézigránát, valamint mindenféle pirotechnikai eszköz a "soros katonabácsiknál", akik talán akkor látnak életükben először olyat. Eleve izgulnak és nem könnyen előfordulhat, hogy valamit nem előírásszerűen fognak végrehajtani. (Lőszer marad a csőben a manőver közben, nem biztosítják be a fegyvereiket, stb. stb.) A vezetők és irányzók talán akkor használnak életükben először infraberendezést. Azt megszokni és szakszerűen használni nem két nap, de még talán nem is egy hét! Mi ez, ha nem hazardírozás az emberek életével? És akkor még nem is szóltunk a hidegvíz okozta esetleges tüdőgyulladás, a nem megfelelő higiéniai feltételek okozta egyéb megbetegedések és más tényezők "közvetett" hatásairól! Ahogy már írtam: a szolgálati törvény előírja, hogy a katonának joga van a megfelelő kiképzésre és az ahhoz szükséges feltétek meglétéhez. A hivatásosak elvileg ezzel tisztában vannak, de nagyon sokszor nem rajtuk múlik a dolog. Ők őrlődnek a felülről kapott parancs és a katonáik iránti felelősség között. Ahogy már mondtam: Elhivatottsággal és hazaszeretettel csak egy bizonyos határig lehet a végrehajtási feltételek hiányát pótolni! Van aki könnyedebben éli meg ezt, van aki gyomorfekélyt, szívinfarktust, agyvérzést és hasonló "jókat" szerez ennek következtében. (Tudjátok, hogy mennyi a hivatásos állomány átlagos halálozási életkora?) Ezért írtam már korábban azt, hogy a fejekben történő "frissítés" mellett elsősorban az élet (elhelyezés, ruházat, étkezés, stb.) és szolgálati (kiképzés, stb.) körülményeket kéne rendezni. Sajnos ez ez megint a modernizáció rovására megy, de meg kell határozni a prioritást kell. Teljesen egyetértek azzal, hogy áldatlanok az ilyen és talán még ennél is elképzelhetetlenebb állapotok. De ezt felismerték a megfelelő helyen és ha meg tudjátok nézni a MH fejlesztési koncepcióját, akkor ez valahogy így is van. Terv tehát van és talán jó is. Kérdés részemről ismét az, hogy következetes lesz-e a végrehajtás?
A feladat - végrehajtás (parancs) feltételeit az elöljárónak tehát biztosítani kell (!!!!!!!!!) Ezt a szolgálati szabályzat is előírja, ami a katonák "bibliája". Ennek ellenére, szívesen elfeledkeznek róla. A legnagyobb gond az, ha ez a feledékenyég magas szinten történik. És a SzSz. csak a katonákra vonatkozik, a politikusokra nem! Mi írja ezt elő a politikusoknak? Van egyáltalán ilyen jogi szabályozás? Komolyan nem tudom!
Ja, és a legfontosabb! Ha normális kiképzés van, akkor kevesebb a gond a beosztottakkal is. Nekem mindig a "Híd a Kwai folyón" szokott eszembe jutni példaként: amíg valamiféle, legcsekélyebb értelmes célt tudunk kitűzni a katonáink elé, addig van fegyelem még a legnehezebb helyzetekben is. A "nihil" viszont egyértelműen a fegyelem rovására megy, hogy a parancsnokok és rajtuk keresztül a MH megítéléséről ne is beszéljünk. Itt ismét szeretnék arra emlékeztetni, hogy mennyire fontos a vezetői állomány motiváltsága. Csak motivált ember tud másokat motiválni!
És megint a vesszőparipám: a feladatorientált vezetés elterjedésének fontossága: Nem csak a katonák körében! A civil vezetéstudomány is bebizonyította már, hogy a termelői szféra is hatékonyabb tud lenni, ha a felkészült (!) munkahelyi vezetőknek megadják a "szabad kezet" (döntési és cselekvési szabadságot) a saját szintjén, amit nála jobban talán senki sem ismer. Ez a vezetésfelfogás talán az egész társadalmunknak hasznára válhatna, noha nem vagyunk igazán hozzászokva. "Mindenki" azt várja, hogy lépéről-lépésre megmondják neki, hogy mit is kell csinálnia a cél elérése érdekében. Amikor pedig elmarad a "parancs", akkor megáll a rendszer, mert nem tanultak meg önállóan döntést hozni. (Ez az un. parancsorientált vezetés nagy hátulütője!)
A feladatorientált vezetésnek viszont van egy komoly előfeltétele: minden vezető pozícióban olyan személy legyen, aki arra alkalmas. Azaz legyen szakmailag és emberileg jól felkészült, hogy rá lehesse bízni azt a területet. Ez az alapja annak a bizalomnak a "főnök" részéről, ami nem teszi szükségessé az állandó ellenőrzést, csak akkor, ha az eredmények azt bizonyítják, hogy valami a nagyobb szervezeti egység céljait veszélyezteti. Ekkor viszont be kell avatkozni és ha az alsóbb vezető felkészületlensége a kiváltó ok, akkor bizony le kell váltani, függetlenül attól, hogy "ki fia - borja". A felkészültség az alulról felfelé irányuló bizalomnak is az alapja, mert ez teszi "szavahihetővé" a főnököt a beosztottjai előtt, akik csak így fogják elismerni, hogy amit a főnök mond, az úgy is van és érdemes azt tenni, amit ő mond, mert ő van leginkább tisztában azzal, hogy mi is a magasabb cél, aminek érdekében a beosztottak céljait meghatározza. Ez a kölcsönös bizalom a másik működtető "motorja" a feladatorientált vezetésnek. Erről is ennyit. (Nagyon bonyolult?)
A politikai vezetés és a hadsereg szintjén ez kb. annyit tenne, hogy miután a politika világosan (!) megszabta a MH feladatait és biztosította (!!!!!!) az ahhoz szükséges feltételeket, akkor onnantól kezdve egy minimális civil kontroll mellett engedtessék már meg a katonáknak, hogy maguk döntsék el, hogy miként is oldják meg a katonai feladatokat, hiszen ők ismerik a katonai viszonyokat, nekik van meg a legnagyobb rálátásuk ezen a téren, nem pedig azoknak a politikusoknak akik esetleg "csak" sorkatonák, vagy jó esetben tartalékos tisztek voltak (voltak?) és nem is adatott meg számukra a nagyobb rálátás lehetősége. Ezt be kéne látniuk nekik is! De belátják-e?
Valamilyen érdekes oknál fogva, nem akarják belátni. Úgy gondolom, hogy ez Transport szavaival élve valóban "önminősítés". A politikusokat normál esetben viszont csak négy évente lehet leváltani! Eddig hány kormányunk élt meg egymás után két kormányzati időszakot? Ha tehát a demokrácia működik, akkor ez azt jelenti, hogy a többség szerint nem tették jól a dolgukat. A többség döntése persze "átlag" és nem részterületekre (pld: Honvédség) koncentrál. De észrevételeim szerint a katonák többsége sem szavazta volna meg újra az honvédelmi tálca eddigi vezetőit.
Helló Dragonfly!
A 104-es hozzászólásod jó összefoglalója volt az eddig elhangzottaknak és szerintem reálisan tükrözi a szf-i csapatok fejlesztésének (el-)várható irányát is. Az ország biztonsági helyzetének felvázolásában is igazat adok Neked.
És utoljára, de nem utolsó sorban: Kedves Transport!
Mivel az egyes írások elég szorosan összefüggnek tartalmilag, ezért néhány témát már a Te hozzászólásaidból is érintettem.
Azért még van néhány gondolatom. Kezdem a 105-ös írásoddal:
Én voltam az, aki azt írta, hogy a kint vannak az álcafestékek a raktárokban. Úgy gondolom, hogy a kölcsönös bemutatkozás után elhiszed nekem, hogy hajdanán (úgy 10 évvel ezelőtt) a századom raktárában járművenként (10 PSZH + 1 Rába MAN) egy teljes készlet (1x téli - 1x nyári) ilyen festék is ott volt. Az álcázást tárgyaló műszaki foglalkozáson ezeket a készleteket kinyithattuk, hogy megmutassuk a tartalmukat. Felhasználni viszont nem volt szabad! Azt nem tudom, hogy mi volt a helyzet korábban és később, de a személyes tapasztalatom ez volt. Ezek a készletek "műszaki anyagot" képeztek, és nem fújásra szolgáltak, hanem a készletben lévő "marokecsettel" a kezelőknek kellett felvinniük a vizes bázisú festékeket a "zsirtalanított" felületre. Az első jugoszláviai válság idején egy járművön ki is próbáltuk, hogy miként működik a dolog a valóságban. A festék ugyan elég volt, de a színekkel és az eredménnyel nem igazán voltam elégedett. (Próbált már valaki némi vízzel és gyökérkefével PSZH-t zsírtalanítani?) Ettől függetlenül a száradás kivárását követő lemosás után a Pöszin még hónapokkal később is kivehető volt az egykori "foltozás" nyoma. A járművek átfestését állítólag azért "fújták le fentről", mert megrémítette volna a civil lakosságot (nem a járművek kinézete!), hogy "ennyire komoly" a helyzet. Azt hallottam, hogy vannak speciális, műanyag bázisú festékeink is, amelyek némi sugárzáselnyelő képességgel is bírnak, de azokhoz nem volt szerencsém, csak egyszer, amikor egy miniszteri látogatásra a dd-műhelyben átfújták a századom egyik gépét.
108-as hozzászólásodhoz:
Úgy gondolom, hogy amit leírtam a MH feladatának meghatározásáról az megállja elméletben (!) a helyét. A politika meghatározó szerepét már feszegettem fentebb is. Mivel a jelenlegi szabályzók szerint, hacsak a politikus valami nagyon nagy ostobaságot vagy törvénysértést nem követ el, akkor általában csak négy évente mérettetik meg. Négy év pedig elég sok idő ahhoz, hogy ne akarja ugyanazt csinálni utána, mint amit korábban. Tehát semmi sem történik, ha nem biztosítja a feladatvégrehajtáshoz szükséges feltételeket. Nem igazán látom azt, hogy a politikusaink "motiválva" lennének a maximális teljesítményre. Megoldás? Fogalmam sincs. Alkotmányjogi alapismereteim hiányosak ehhez.
A "légierő" és hasonló magyar katonaterminológiai kifejezések mögött rejlő valós tartalmat általában csak a katonák ismerik. Szerinted a politikusok szívesebben használnák a légvédelmi- és repülő csapatok kifejezést, mint a légierőt? Nekik teljesen mindegy. Igazad van, hogy a "légierő" meglehetősen nevetséges és túlzó dolog a részünkről, de a civileknek ez kell.
A szakértői gárda általi tervezést én a jövőbeni fejlesztésekre értettem. Ismerve a fejlesztési koncepciót és a viszonyokat, el tudom fogadni a szakszerűségét. (Várom a már sokszor emlegetett következetes végrehajtást!)
Egy kis "szakmai" kiegészítés a rajlövészethez. A "raj kötelék-lőgyakorlatokon" (Vagy Te esetleg a raj egyéni lőgyakorlataira gondoltál?) az "én időmben" a szakaszparancsnok volt a lőgyakorlatvezető, míg a lövészetvezető a századparancsnok. A raj-köteléiknél a rajparancsnoknak is a helyéről kellett vezetnie a raja tüzét, ezért nem vezethette ő a lőgyakorlatot. (A lőgyakorlatvezető fő feladata a biztonsági előírások betartatása!) És hasonló okok miatt kell mindig egyel magasabb szintű parancsnoknak vezetnie az egyes kötelékek lőgyakorlatait. A szolgálati hierarchia értelmében ő az aki igazán beavatkozhat, ha a köteléke élén "csatasorban" lévő parancsnok valamit "bénázi" és az a biztonságot veszélyezteti. (Csak a kevésbé járatosoknak: löv.vez az a szolgálati személy, akinek hatásköre a lőtér egészére kiterjed, ahol esetleg más lövészetek illetve gyakorlatok is páhuzamosan futhatnak, míg a lőgyakorlatvezető csak egy lőtérszektorért (a lőtér egy sávjáért) - egy fajta lőgyakorlatért felel. Nem tudom, hogy a szerződéses rajparancsnokok elterjedésével mennyit változott a helyzet, de tapasztalatból tudom, hogy a németeknél is csak tiszt és "őrmester" (Feldwebel) rendfokozatú vezethet éles lőgyakorlatot. (Az egyénieket is!)
Az Általad említett bizalmatlanság a parancsorientált (centralizált) vezetés egyik jellemzője. (A főnök azt is jobban akarja tudni, amit a beosztott dolga!) A főnök mindent a beosztottja fülébe rág és utána is folyamatosan ott áll felette, hogy ellenőrizhesse a végrehajtást. Ezzel a módszerrel egy gyorsan változó helyzetben nem lehet hatékonynak lenni! Mindenképpen meg kell tanulni a másik vezetési felfogást is és a helyzethez igazodva kellene őket alkalmazni (a centralizált vezetési felfogásnak is vannak helyzetspecifikus előnyei!). Az elsődlegesnek a feladatorientált vezetésnek kellene lennie. Az olyan ember, aki önállósághoz van szokva, még különösebb probléma nélkül tud alkalmazkodni a centralizált vezetési stílushoz, míg fordítva ez nem megy nagyobb nehézségek nélkül, mert az önállóságot csak hosszabb nevelési folyamaton keresztül lehet elsajátítani!
A terveknél én a MH fejlesztésére készült és közzétett terveket értettem. Annak "jóságát" sajnos csak az idő fogja eldönteni. A HKSZ-tervek általam ismert szintjén (dd) azért mindig volt és talán most is van begyakorlás, amelynek során az érintettek megismerték a feladataikat és begyakorolták azt. A "próba riadók" pedig azt hivatottak szolgálni, hogy lemérjék, működik-e a terv. Az felsőbb szintű ellenőrzések szintén "erre utaztak". Arra vonatkozóan nem rendelkezem ismeretekkel, hogy magasabb szinten miként működik a dolog, csak sejteni merem, hogy hasonlóan. A nemzetgazdaság jelenlegi mozgósítási terveivel kapcsolatban végképp semmit nem tudok. Gondolom, hogy ott ez "kissé" bonyolultabban működik már csak a piacgazdaságra történő átállás miatt is.
"A haza fegyveres védelme és a védelem minden fajtája minden Magyar állampolgár
Feladata:
Ez alól - békében - kivételes szabályok alkothatók.
E szabályok többsége már a minosített helyzetek kihirdetésével érvényüket vesztik. Onnan
kezdve pedig síma kormány rendelettel lehet ezt szabályozni.
Más a béke szabályozás és más a minosített esetenként való szabályozás.
Nem kell 5 millió magyar asszonyt loni tanítani.
De azt el kell mondani, (hogy tudja), hogy ez is benne van a pakliban.
Nem kell de lehet."
Én még mindig másképp értelmezem a törvényt és az első mondatoddal sehol sem találkoztam. Hol kell keresnem? Én a következőket tanultam a témáról:
Személyes honvédelmi kötelezettségek rendszere:
- olyan általános állampolgári kötelezettség, amely alapján mindenki erejéhez, képességeihez és lehetőségeihez képest a honvédelmi feladatokat elősegítő magatartásra kötelezhető
- MKA/70/H.§ (1) "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége." (Ez az én olvasatomban nem kimondottan fegyveres védelmet jelent!!!!!)
Személyes honvédelmi kötelezettségek:
- hadkötelezettség: 17-50 év, (dec.31) férfiak (nők és 17 év alatti gyermekek nem !!!!!)
· tájékoztatási,
· bejelentési,
· megjelenési,
· szolgálati kötelezettség
- polgári szolgálati kötelezettség
· rendkívüli állapot idején a károk elhárítására, mentési fea-k
· 16-60 férfiak, 18-55 nők
- polgári védelmi kötelezettség:
- honvédelmi munka kötelezettség:
· 16-65 férfiak, 18-65 nők, képességek és eg. állapotnak mf
· kijelölt munkahelyen történik, fizikai vagy szellemi munka
- gazdasági és ag-i szolgáltatásra kötelezettség: (jogi sz, személyiség is)
· szolgáltatás, igénybevétel tűrése,
· tevékenységtől tartózkodás,
· vagyoni hátrányért kártérítés jár
MKA/ 8.§. (4) "Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapveto jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapveto jogok kivételével - felfüggesztheto vagy korlátozható."
"60.§ (1)A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára."
"66.§ (1)A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nok egyenjogúságát minden polgári és
politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2)A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elott és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.
(3)A munka végzése során a nok és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják."
"67.§ (1)A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a
társadalom részérol arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelo testi, szellemi és erkölcsi fejlodéséhez szükséges. ……"
Felhasznált irodalom:
- Dr. Simon S: Az ország honvédelmi felkészítésének főbb területei és feladatai - jegyzet, ZMNE, Bp. 1999
- Az alkotmányról szóló 1949. évi XX.tv. és módosításai
- Magyar Hadtudományi Lexikon, MHT, Bp. 1995
- A honvédelemről szóló 1993.évi CX. törvény
- Az országgyűlés által elfogadott nemzetbiztonsági és honvédelmi alapelvek, 1993
Az alkotmány 8.§. (4) elméletileg feljogosít a legszigorúbb korlátozásokra is néhány kivételtől eltekintve. A később, az alkotmány szellemében, született törvények azt bizonyítják, hogy pld. a nők fegyveres katonai szolgálata és a lelkiismereti okokból fegyveres katonai szolgálatot megtagadók felfegyverzése gyakorlatilag soha sem fog belekerülni "a pakliba"! A hadkötelezettség és egyéb kötelezettségek korhatáraival ugyan minden további nélkül lehet valamit végszükség esetén variálni, de nem hiszem, hogy ennek lenne bármi különösebb értelme. Folyt köv!
transport:
"Tartom annyira az ország felnőtt lakosságát, hogy meg mondhadtjuk nekik ..."
Te igen. Na de a hatalom...
Ők mikor nőnek fel ahhoz, hogy felnőttnek tekintsék a polgárokat? (ld. pl. fegyvertörvény)
Jelenleg ki lehet érdekelt abban ,hogy a most rendelkezésünkre álló lehetőségeket jobban kihasználjuk? Alászállhatna, mondjuk, a mennyekből valami megváltó a honvédelmi tárca élére. Szép lenne.
De nincs ennek valami szervezeti garanciája? Nem lehetne bekopogtatni valami konkrét ajtón, és az asztalra csapni, hogy: "A fiam egész nap csak lógázza a lábát bent a kaszárnyában. Nem tudnak vele semmi értelmeset kezdeni?" ?
Vagy valami hasonló...? Hmm ?
Csak úgy heccből nem tagadhatná meg valaki a bevonulás, mert nem látja biztosítottnak a megfelelő kiképzését? Állítólag törvény kötelezi a honvédséget, hogy megfelelő módon felkészítse a harcra a katonát. Csak a papíron meglevő kiképzési tervek teljesítését kellene kierőszakolni. Ezzel már meglenne az első lépés. Ha kellő visszhangot kapna az, hogy vannak akik szívesen bevonulnának, csak legyen értelme, tartalma, onnan már könnyebb lenne továbblépni. Mondjuk kineveznének egy olyan laktanyát, ahova azokat vinnék, akik vállalják, hogy reggeltől napestig alakiznak, fedezéket ásnak, menetgyakorlatoznak, fegyvert tisztítanak, szerelnek, tanulnak, stb. . Így elválna az ocsútól az értékes termény, és sokkal demokratikusabb is lenne. Megkérdezni a bevonulót: katona akar e lenni, vagy unatkozó fókamotor.
Erről mi a véleményetek?
" . Nem akarok "csipöböl" valaszolni, mert akkor tovabb nöne köztünk a felreertes, noha az a sanda gyanum, hogy ugyanazon az oldalon allunk, ugyanazt mondjuk, csak nem egeszen tudjuk ugy megfogalmazni, hogy a masik meglassa benne a közös gondolatot. "
tp : Szerintem még félreértés sincs.
Te benn vagy, kötöttebben mondhatod.
Ez a természet rendje.
Hamburger : " Ha nem haragszol, akkor a Dragonfly-hoz irt soraidhoz is lesz egy-ket gondolatom."
tp.: Dehogy haragszom.
Örülök neki.
Nekem az internet egy szabad egyetem. Kicseréljük gondolatainkat, s nem szervezett formák között legalább annyit tanulunk egymástól, civilektől is, mintha isibe járnánk.
Hamburgher :
".., nehany szo magamrol, amivel talan tartoztam volna mar korabban is: 36 ev, ht. katonatiszt (gl.), semmi "felelösebb" beosztas, nemi csapat- es tanintezeti tapasztalattal. "
tp.: Kölcsön visszajár.
50 év, négy diploma , ebből egy katonai, az Akadémia 3 éve nappalin, szolgálaton kívüli mk.alezredes, semmi felelős beo. ez stimmel itt is,
- önálló, feltöltööt zászlóalj TÖF.H ( töf nélkül)
- tanintézet,
Kedves Transzporter!
Ne érts félre, nincs és nem is volt szándékomban senkit megbántani de ez kibukott belőlem. A hadsereg nagy hibája, hogy "nem támadott bele" at üres helyzetbe, nem vette át a kezdeményezést amikor erre lehetősége volt, cca. 15 éve. Nem használták ki, hogy sem az első, sem a második polgári kormánynak nincs igazi elképzelése a seregről és nem látták el megfelelő emberekkel, nem "vezették meg", őket hogy Téged idézzelek. Azt most ne elemezzük, hogy a maszopita kormányzatnak lett volna erre embere és megfelelő információkkal is rendelkezik már vagy negyven éve.
Ha megtekinted a NEMZETI GÁRDA c. topicot / Fegyverek, emberek, félelmek/ ott kapsz néhány választ a jelenlegi kérdéseidre, lehet, hogy nem alkalmazzák őket, de legalább leírtuk. Ha meg se próbáltuk nem vagyunk jobbak azoknál akik elbaltázzák a sereg hitelét, pénzét, értékes hivatásos állományát, a bevonulók lelkesedését. Nem fényezném a glóriámat de eddig két miniszternek és négy államtitkárnak küldtem meg az elképzeléseimet, / mint társadalom/ edddig egy sem bírt válaszolni. / Simicskó még függőben van./ Ja egy plusz államtitkár le volt nyűgözve de neki sok köze nincs a sereghez, sajna. A másik, a hadsereg nagy része nem kerül pénzbe, mint a futás, fekvőtámasz, elméleti képzés. Helyben megoldható, a katona ugyanannyit fogyaszt ilyenkor, mintha valamilyen I. vh.-ból ittmaradt szolgálatot adna. Esetleg nem azzal szerelne, hogy elszúrt az életéből X időt.
Bajtársi üdvözlettel: bbtermi.
Köszönöm a reagalasodat az iromanyomra. Most lementem floppira, mert ugy gondolom, hogy a valaszom is "nemi" felkeszülest igenyel. Nem akarok "csipöböl" valaszolni, mert akkor tovabb nöne köztünk a felreertes, noha az a sanda gyanum, hogy ugyanazon az oldalon allunk, ugyanazt mondjuk, csak nem egeszen tudjuk ugy megfogalmazni, hogy a masik meglassa benne a közös gondolatot.
Ha nem haragszol, akkor a Dragonfly-hoz irt soraidhoz is lesz egy-ket gondolatom. A valaszt nem igerem a hetvegenel elöbbre, mert sajna van egy egy halaszthatatlan feladatom, ami valoszinüleg a meg a holnapi napom ejszakajat is igenybe fogja venni.
En igyekszem majd többször atolvasni a hozzaszolasodat mielött remenyeim szerint megfontolt valaszt adok ra. Minden egyes olvasasnal igyekezni fogok a dolgok möge latni.
Hogy egy kicsit segitsek a Te helyzeteden is az "inditekaimat" megerteni, nehany szo magamrol, amivel talan tartoztam volna mar korabban is: 36 ev, ht. katonatiszt (gl.), semmi "felelösebb" beosztas, nemi csapat- es tanintezeti tapasztalattal.
Köszönöm válaszod.
Igen hasonlóan gondolkodunk sok dologról.
Nézzük a részleteket.
" Igazad van a számarányokban de én úgy gondolom a topicot látogatók hisznek abban, hogy lehet és kell is Magyarországon valódi és nem operethadsereget szrvezni. "
tp.: Ebben én is hiszek.
Amiben nem hiszek, hogy ezt a társadalom kizárásával, kirekesztésével lehet megoldani ( mert ugyan már miért tartozna rájuk ????)s a végén a cilinderből előhúzni a nyulat.
A hadsereg szervezése NEM bűvészmutatvány, hogy elég legyen látnod a végeredményt de ne tudd, hogy az milyen társadalmi és pénz áldozatok árán jön létre.
a másik :
Nem hiszek a hazugságokban. Tartom annyira az ország felnőtt lakosságát, hogy meg mondhadtjuk nekik :
- Emberek ! Van egy dandárunk ez tud ma védeni 10 km-t. Az ország (körbe) 2822 km-t. Ezért elrendelem, hogy a többi védelmére sűrűn imádkozzon mindenki.
vagy
- Emberek ! Van ennyi határunk. Nem számolunk semmilyen támadással, külföldre nem küldünk katonát, tehát lecsökkentjük a MH-t egy dísszázadra. Az viszont olyan nyalka lesz, hogy na ! ....(...mielőtt valaki eből gúnyt érezne ki, közlöm : ez sem hülye megoldás)...
vagy
- Emberek ! Felkészülünk arra, hogy legalább egy határszakaszunkon eséllyel felvegyük a fegyveres harcot EGY támadóval szemben , ADDIG amíg a nemzetközi közösség ( 3-6 nap) le nem állítja a támadót. Ehhez, hogy ezt megtegyük ennyivel többet költünk védelemre, azaz ennyivel kevesebb jut fogyasztásra. Tegye fel a kezét aki egyetért, köszönöm, most pedig az aki nem ért egyet, köszönöm.
Legalább ilyen öszintén !
Ami nem tetszik : hazudni, hamis biztonságérzetet sugallni.
bbtermi :
" Amire nem gondoltok, az az, hogy a mostani döntéshozók szintén "alulról" látták a sereget, és a katona nem mindíg olyan hülye mint azt gondolják róla. Nem voltak lenyűgözve a látványtól és ezt hozzák magukkal most is. Egyszerűen nincsenek meggyőződve a hadsereg hasznosságáról és az, hogy a főtiszti réteg, tisztelet a kivételnek, ... bele, hogy mi lesz, mert ő hamarosan leszerel a kiemelt nyugdíjával az kevéssé vigasztalja az ilyen "rongyos talpast" mint amilyen én is vagyok. Ahogy elnézem, titeket se.
Bajtási üdvözlettel: bbtermi. "
tp .: Kedves bbtermi !
Köszönöm az üdvözletet.
Ha átveszek egy fodrász üzletet mert rosszul ment a bót akkor a felvirágoztatásnak nem az a módja, hogy megszüntetek még három szolgáltatást az üzletben hátha attól jobban megy a bót.
A mai döntéshozók (fele se) valóban alulról látta a sereget. De ha csak annyit tanult ( értett) meg belőle, hogy ennek semmi értelme akkor az Önminősítés.
Ha már annyit értett volna meg, hogy ennek ÍGY semmi értelme akkor már jó volna.
De ez az Ő dolguk.
Elsősorban azokra a kérdésekre válaszolok amiben nem vagy csak részben értek Veled egyet.
Amiben igen azokban a tiszteletköreimet ( utólagos engedelmeddel) elhagyom.
blue: ". Nem érzem magam kompetensnek minden témában, de az eddig elhangzottak olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek minden olyan emberke érdekl?désére számottarthat, ekit egy picit is érdekel kis hazánk fegyveres szervezete."
tp.: Az ország fegyveres szervezete még nem került itt szóba de azt is megtárgyalhatjuk.
Itt eddig a Magyar Honvédség volt a téma.
blue :
" Egyet értek, hogy egy országnak el?ször a környezetét elemezve a nemzeti biztonsági stratégiáját kell meghatároznia, majd a katonai stratégiát?stb. "
tp.: Nem értek egyet.
Ne határozzunk meg NEMZET-biztonsági stratégiát.
Bár magyar állampolgárként magyar nemzetiségű (is) vagyok, de tudom, hogy csak a 92 %-os többséghez tartozom.
A másik 8% magyar állampolgár, ki örmény, szlovén, német, cigány, fenetudjamilyen nemzetiségű ugyanúgy tart jogot a védelemre mint én.
Ehhez neki is joga van.
Lehet , hogy felmenői régebbi polgárai a hazának mint az enyémek.
Jó ha van állam- vagy ország- biztonsági stratégiánk, de ha lesz NEMZET biztonsági akkor az az 40-50 000 román nemzetiségű magyar állampolgár kihez forduljon védelemért ?
Mi kizártuk őket saját ( 92%-os) védelmünkből .
Forduljanak "anya"nemzetükhöz ?
Ha nemzetbiztonsági a stratégiánk akkor a nemzetünk de nem országunk tagjai hozzánk forduljanak ha védelmükre kiváncsiak ?
Ők a nemzetünk tagjai. El nem utasíthatjuk őket, mert milyen jogon ?
Új-Zélandon 2 000 vannak, itt Belgimban úgy 20 000-en. Az Ő biztonságukat is mi szavatoljuk ?
blue :
" Az egész folyamat mellett azonban a törvényhozóknak a követelményigények mellé oda kell tenniük a teljesítéshez szükséges hátteret is."
tp.: .....és ha nem teszi akkor mi a büntetése ?
Hülye marad a katona mert értelmetlen dolgokat csináltat a kiskatonával mert az értelmes dolgokhoz ( kiképzés) nem adtak se paripát se fegyvert ?
Láttál már ( szült már anya) olyan politikust aki ilyenkor kiállt és azt mondta :
..." mi szabtuk el, nem a tisztek......."
blue :
"Amikor ezek a feltételek (anyagi bázis) nem adottak, akkor a végrehajtó szervezeteknek (HM vezetés az MH (VK f?nök) tájékoztatása alapján) a törvényhozók ? követelménytámasztók ? felé jelzeniük kell, hogy igényeik nem teljesíthet?ek."
tp.: OK. jelzik.
A politikai pártok irodáiban odateszik a "jelző" papírt a többi mellé, s két nap múlva alátámasztják vele a szekrényt mert amúgy is billeg.
Mi történik ha jelzik, s a jelzésre vagy nincs válasz(évek óta) vagy ugyan ilyen, alátámasztós a válasz ?
Nincs következmény.
blue :
" Ez jelen pillanatban (az elmúlt 12 évben ? err?l vannak els?dleges adataim) nem így m?ködik. A politikát nem igazán érdekelte a ?sereg?. Ez valahol a katonai vezetés felel?ssége, hogy nem lobbizott megfelel?en a tisztességesebb kezelés érdekében."
tp.: A politikát jó 25 éve nem érdekli már a sereg. Se Fock Jenő se.......se.......se.......a mai....... se a holnapi nem látja értelmét.
Pénznyelő.
Felesleges.
Mondják ( ma már) nyíltan.
Amiben egyetértek Veled, hogy a (katonai) felső vezetésben mindíg nagy volt az igény a még egy csillaggal több című örökbecsű újra játszására és ezért mindíg akad olyan másod v. harmad vonalbeli tábornok aki szívesen leváltja azt az első számú katonai vezetőt aki ellent mer mondani a napi politikusnak.
blue : "
1. Milyen objektív kiválasztási rendszert tudtok elképzelni az személyi állomány toborzásához? "
blue : " 2. Milyen objektív értékelési rendszert tudtok elképzelni az el?remeneteli rendszer m?ködtetéséhez?"
- kinek ?
- melyik kategóriának ?
blue : " 3. Milyen kiképzési, oktatási rendszert tudtok elképzelni a kis létszámot igényl? specifikus területekre (1-2 f?/év igényre)"
tp.: mondjuk meteorológusból 10 évente kell kettő. Azt elég katonai ösztöndíjjal támogatva a polgári életből beszerezni.
térképész se sokkal több kell. hasonló módon lehet megoldani.
vasútforgalmi mérnök is elég négy évente öt fő.
hasonlóan.
Mi itt a gond ?
Piac képes legyen az ajánlat. A hadsereg ajánlata.
Ha csak annyit kínálsz mint a civil élet, megbuktál.
van erre egy tanpélda, ha megengeded ideírom :
Van két gimnáziumi matek tanári végzettséget szerzett fiatal. az egyik elmegy tanítani X.Y. gimnáziumba matekot.
A másikat kapacitálja a sereg, hogy tanítson ott matekot, az egyik iskolájában.
A gimnázumi matek tanár kap "a" fizetést mondjuk 100 fabatkát.
A seregbe kapacitált tanár is kap 100 fabatkát.
De a seregbe kapacitáló humánerőforrásmenedzser ( leánykori nevén : személyügyi tiszt) őszinte ember és kezdi :
- tanár úr ! az a helyzet, hogy önnek a matekon kívűl néha tanítania kellene fizikát is !
- Ok. mondja a jelölt, kérek 110 fabatkát, megtanul, tanítom.
- igen de folytatja a szü.tiiszt, nálunk nem "x" óra hanem "2x" óra az éves kötelező óraszám.
- ok. mondja a jelölt, kérek 170 fabatkát és rendben.
- igen de nálunk havonta kettőször (a munkáján felül) 24 órás ÜTI szolgálatot is kell adnia, s megmondom az őszintét az érte járó szabadnapot NEM tudjuk kiadni mert Önnek akkor is órája lesz.
- ok. mondja a jelölt, kérek 220 fabatkát és rendben van.
- igen de szeptemberben 320 napra ki kell Önnek költöznie a homokba, sátorba és matek helyett, ágyazni, mosakodni, sorba állni, futni-menni, lőni, robbantania kell tanítania a hallgatókat.
- ok. kérek 260 fabatkát mondja a jelölt.
- igen de nyáron amikor szabadságon lenne tanár úr, akkor augusztus elsejére a tiszthelyettes hjallgatókkal kell masíroznia ( mint osztályfőnök) egyik szép magyar városunk főterén ( előtte egy hét próba) , utána elmehet szabadságra de augusztus 10-re jöjjön vissza mert a tiszti hallgatókkal masírozik 10 napot, hogy a mindenkori miniszterelnök előtt is verhesse a vigyázzt a Kossuth téren.
- ok. kérek 300 fabatkát és rendben, mondja a jelölt.
- igen részünkről is rendben mondja a személyiügyi tiszt ( humán menedzser) de erre nekünk van 80 vagy 90 fabatkánk.
Szeretném ha ezt minden politikus, döntéselőkészítő, döntéshozó ismerősödnek elmesélnéd, és szana meg szét terjesztenéd.
