Na, végre láttam a klipet. Először azt hittem, a Madonna féle Don't Tell Me paródiája :o) És az jutott eszembe, hogy ezt miért nem lehetett a helyszínen leforgatni. Úgy utálom ezeket a stúdiószagú "kinti" jeleneteket. Valahogy a szám első hallásra olyan semmilyen volt. Ah, azok a boldog Jagged Little Pill-es idők.
Viszont az Excuses egy nagy - negatív - mérföldkő Alanis munkásságában, ugyanis a verse-je szinte teljesen megegyezik a No pressure over capuccino ugyanezen szakaszával...no nem mintha ez zavarna abban, hogy élvezettel hallgassam őket, de Alanis ilyet még nem csinált...(lehet, hogy túl jónak találta ezt a dallam -és akkordmenetet ahhoz, hogy ne tegye rá egy stúdióalbumára sem...:-))
"So-Called Chaos" actually finds Alanis Morissette as a woman becoming more comfortable in her own skin. While more musically complex than previous set "Under Rug Swept," "Chaos" has less experimentation and fewer vocal intricacies. Still, it reflects the artist's knack for smartly combining various seasonings into her rock-pop essays: Witness the electro-scribbled "Eight Easy Steps," the discordant title track and the sitar-kissed "Knees of My Bees." Her unique phrasing and lyrical confessions remain the magnets that draw listeners in; here, the words are more analytical than reactionary (such as on "This Grudge," where she attempts to shake an old grievance). For classic Morissette, spin "Everything," where she beautifully realizes the blessing she has in a lover who completely accepts her.
Most letölthető róla egy demo kazetta hanganyaga, ami JLP előtt készült, amin szerepel egy máig kiadatlan, No Avalon című szám....szerintem nagyon jó...kár, hogy nem került rá semmilyen albumra sem...
A korábbi három, három és fél éves albumközi szünetekkel szemben Alanis Morissette az Under Rug Swept után két évvel máris előáll a folytatással. „Az elmúlt néhány évem arról szólt, hogyan tehetném egyszerűbbé az életem” – summázza est.hu-interjújában, és az Everything című dallal beharangozott So-Called Chaos album is ebbe a tendenciába illik: gyors, rövid, koncentrált anyag.
A magyar származású kanadai dalszerző-énekesnő esetében nemcsak önfeltáró szövegeinek sorhosszúsága volt maratoni, de albumai is jól elnyúltak: az 1995-ös Jagged Little Pill csaknem egyórás volt, az 1998-as Supposed Former Infatuation Junkie 17 száma 72 percet tett ki, ami mellett a 2002-es lemez, a bő 50 perces Under Rug Swept akár visszafogottnak is hihető, ha nem tudjuk, hogy a vele egy időben írt és felvett maradék dalokból is összegyűlt egy külön album (ez a Feast On Scraps DVD bónuszlemezeként volt hozzáférhető). Ezek után talán meglepő, hogy Alanis – szokatlanul hamar elkészült – új albuma, a So-Called Chaos mindössze 10 dal, 42 perc. A fenékig érő haját is harmadára vágó dalszerző-énekesnő harminchoz közeledve rendet vágott életében, ebben az „úgynevezett káoszban”, amiről ez a lemeze is tanúskodik. A – saját bevallása szerint átlagosan félóra alatt írt – dalokban szembenéz félelmeivel, gyengeségeivel, és mindezt a tőle megszokott szellemesség és intelligencia mellett ezúttal jótékony öniróniával, sőt néhol maró öngúnnyal is teszi. A felsorolásszerű verzék tartalmát néha a refrének vagy a középrészek teljesen más megvilágításba helyezik, visszájukra fordítják, és könyörtelenül kihozzák zsigeri valóságot a civilizált szavak mögül.
A suttogással és kopogó ritmussal kezdő, de hamar lendületes rockslágerré növő Eight Easy Steps nyitódalban például az énekesnő tételesen szembenéz azzal, mit utál magában, de ezt úgy teszi, mintha másokat tanítana – nyolc könnyű lépésben - arra, hogyan szúrják el életüket („hogyan hazudj magadnak és ezáltal mindenki másnak / hogyan őrizd meg a mosolyodat, miközben legszívesebben megölnéd magad” stb), majd nevetségessé teszi ezen szerepkörét („kutatásokat folytattam éveken át, koptattam a seggem a nagy gyakorlatban, esküszöm, egész életemben a mostani pillanatra készültem, hogy azzá a tapasztalt vezérré váljak, akit maga előtt látsz”). Az Out Is Trough és a Doth I Protest Too Much a problémák elől való meneküléssel és az önáltatással szakít, az Excuses a kifogásokkal, melyek megóvták, de bezárva is tartották („azzal, hogy ezeket kihozom a fényre, megrendül az alapjuk és kezdek tisztán látni”), a Not All Me és a Spineless a partnerhez való túlzott alkalmazkodásnak húz határt. A This Grudge-ban Alanis ismét visszatér – ezúttal a megbocsátás vágyával – ugyanahhoz az egyenlőtlen kamaszkori kapcsolathoz tér vissza, mely a Jagged Little Pill óta folyton kísért lemezein (legutóbb és legnyíltabban a Hands Clean című 2002-es slágerben), de a játékos Knees Of My Bees már egy aktuális boldog szerelemben mutatja, az első kislemezdalnak választott Everythingben pedig önmaga – személyisége minden összetevője („én vagyok a legszórakoztatóbb nő, akit valaha is ismertél / én vagyok a legunalmasabb nő, akit valahai is ismertél”) – teljes elfogadásával és elfogadtatásával zárja a lemezt.
Alanis egyedül a lemez közepén elhelyezett címadó ban lép ki a magánéleten kívülre, a modern civilizáció terepére, ám ott naiv idealizmusa megmosolyogtatóvá teszi. Ezt leszámítva azonban a Tim Thorney és John Shanks társpoducerekkel készített So-Called Chaos egy kompakt, jól átgondolt és perfektül kivitelezett, fülbemászó poplemez, csilingelő refrénekkel, akusztikus és elektromos gitárok, élő és programozott alapok keverékével – és a külső producer nélkül készült előző albumnál egységesebb színvonalú dalokkal, melyek némelyikében (például az Eight Easy Steps verzéinek énekében, a So-Called Chaos tablás kezdésében és nagy riffjeiben vagy a Knees Of My Beesben) újra érezhetők a Supposed... album idején beengedett egzotikus keleti hatások.
8/10
ALANIS MORISSETTE
Everything
Producer(s): Alanis Morissette,
Writer(s): A. Morissette
Publisher(s): Szeretlek adm. by BMG Music Publishing International, ASCAP
Label/Catalog Number: Maverick/Reprise 101282 (CD promo)
Source: Billboard Magazine
Originally Reviewed: April 03, 2004
There is no mistaking an Alanis Morissette song. With "Everything" —the first single from the artist's forthcoming album, "So-Called Chaos"—the familiar elements are in place: intricate, provoking lyrics and quirky phrasing. The track is sung from the point of view of a person who is baffled that another can love them unconditionally, flaws and all: "You see everything . . . You dig everything of which I'm ashamed . . . And you're still here." Produced by Morissette and John Shanks, the music recalls other guitar-wielding ladies that Shanks has worked with (Michelle Branch, Sheryl Crow, Melissa Etheridge). The simple if somewhat unremarkable music acts as a supporting player to the real star of the show: Morissette's moving lyrics.
Alanis Morissette Changes Lyrics Of New Single
(LAUNCH, 03/15/2004 6:00 PM)
When Alanis Morissette was putting the finishing touches on her new album, So-Called Chaos, due out on May 18, she decided to change the lyrics to her single "Everything," for fear that radio stations and television networks wouldn't play it because it could be considered offensive. Instead of singing "I can be an a--hole of the grandest kind," Alanis changed the words to "I can be a nightmare of the grandest kind." The singer told Billboard.com,"It got to the point, post-nipplegate Janet Jackson, where they were basically saying that they wouldn't play the song. People not hearing the song, based on my shooting myself in the foot by taking a stance of 'my artistic integrity will not be f--ked with' wasn't worth it. And I understand some parents not wanting their seven-year-old or daughter hearing the word 'a--hole,' even though they probably use it already."
Alanis wasn't so sure that she wanted to use the word "nightmare." She said, "One of my worst fears would be for an old boyfriend of mine to consider me a 'nightmare.' I just feel like men use that word so much more than women do. Men say, 'Oh God, she's a nightmare!' I just want to shake them and say, 'What specifically are you talking about--that she required that you tap into your emotional self?' So it was good to use that word in the spirit of busting my own resistance to it."
Alanis just shot a video for the single in Los Angeles.
So-Called Chaos was produced by Sheryl Crow and Pink collaborator John Shanks. She recorded it in a Santa Monica studio owned by singer-songwriter Jackson Browne. Other tracks on the disc are called "Eight Easy Steps," "The Grudge" and "Knees of My Bees."
Hát, hogy is mondjam, Peru elég messze van innen...
Lehet, hogy már túl gyanakvó vagyok, de azért szívesen ott lettem volna a helyszínen, hogy a saját fülemmel halljam az ominózus szavakat (is:).
Az érces hangú énekesnő 14 ezer peruinak köszönte meg, hogy részt vettek koncertjén. Mindezt a következő szavakkal: "Thank you Brazil!".
A limai Monumental Stadionban 14 ezer rajongó hallhatta, ahogy Morisette megköszöni Brazíliának a részvételt, írta az Ananova.
Bár néhány perui lap éles kritikával illette az amerikai hölgyet, az újságok nagy része elnéző volt, és enyhe, ám annál kínosabb bakinak tekintette az énekesnő búcsúzó szavait.
Az Ojo című perui újság például így fogalmazott: "Már meg is bocsátottunk neki, annyira csodálatos koncertet adott. Egy igazi rocksztár előadását hallgathattuk, nézhettük végig. Most először történt ehhez hasonló kínos eset az országban, de tudjuk be ezt az elszólást annak a meghatottságnak, amit Alanis Morisette azért érzett, mert Peruban lehetett."
A kínos koncert előtt Alanis meglátogatta a híres inka várost, Macchu Picchut. Turnéja latin-amerikai etapjának következő állomása már valóban Brazília lesz.
akkor vagy megverekszünk, vagy Te kikapcsolod a Your Congratulation előtt, én meg skippelem az Are U Still Mad-et meg az UR-t... (bár nem szoktam) :)))
Na ne, azt nem hagyhatom...
Nagyon szép az a szám. Tény, hogy hetvenakárhány percig depizni nem egészséges, én is hosszúnak tartom, de én inkább az Are you still mad-et, vagy az UR-t hagynám le... ha muszáj lenne....
