De azért nagyon csúnyán néz ki, hogy a pofájának egyik oldala teljesen kopasz. Lehet, hogy le kellene vágnom a másik felét is, hogy szimmetrikus legyen.
Kellemetlen élmény volt, hogy bármerre léptünk, mindenütt sípoló, guruló, izék hevertek. Meg minden játékát felhordta az ágyra, és gondosan elrejtette, ami megint csak kellemetlen tud lenni.
Jó ötlet, hogy szabaddá tetted a sérült területet, egyrészt szellőzik, másrészt figyelni tudod.
Egyszer egy kullancs miatt kellett levágni Bubó szakállából egy részt, csúnyán begyulladt. Mindenféle csípésre érzékeny, és ronda lessz a helye, volt, hogy allergiás lett csípéstől, és totál feldagadt szegény, ez nagyon rémisztő volt:(
Nálunk az egész lakás tele van játékkal. Olyan a lakás, mint egy elaknásított terület. A játékainak nagy része sípol. Ez azzal jár, ha éjjel helyzetet változtatok, hangos sípolással jár együtt, amit egyben játékra való felhívásként él meg Ábris. Nekem esik és játszani akar. A játékai önálló életet élnek, dobálja őket, megtalálható a lakásban bárhol, a szekrénytetejétől kezdve mindenhol. Célozva dobja, látszik rajt, hova akarja hajítani. Pár darab tűnt csak el, amit átdobott az erkély korlátján.
A pofájának arról a feléről lenyírtam a szőrt, ahol a tüske megbökte, így folyamatosan látom, mi történik a sérüléssel. Murisan néz ki, ahogy a pofa egyik oldalán hosszú szőr, míg a másikon rövid szőr van.
nálunk nincs annyi játék, de nálunk is Artúr játszik többet, neki van plüss kutyája, ami még az enyém volt, és mikor Artit haza hoztam kissebb volt mint ez a kutya:)) van egy kép a fényképezőnkön, majd ha egyszer képes leszek összekötni a gépet a számítógéppel felteszem, ahol Arti alszik a kutya meg mellette:))ott még a plüss volt nagyobb:))
Ez a plüss azóta is nagy kedvenc, bár már nincs szeme, de cipeli magával mindenhová, ha nem vagyok itthon.:)ha itthon vagyok érdekes módon nem viszi ki a szobából, csak ha elmegyek, nyáron nem egyszer az udvaron szedtem össze.
Puszinak van egy mamusza, azt mikor kicsi volt akkor kapta, egy kisbabáé volt a családban de kinötte, tudod olyan kutya forma, plüss mamuszka, ő azt cipeli magával:)
Aztán vannak a labdák, pár sípolós játék meg műcsont, Artinak van saját kispárnája, érdekes ő sem tépi ki az ilyesmit, pedig azzal is szokott játszani, igaz az is anyapótlék, mert mikor nem vagyok itthon azt is kiköltözteti:)
Aztán mindkétkutyának van mű egere, ami eredetileg a cica kapott, de neki nem kellett így Puszié lett, aztán Arti is kapott egyet, mert Puszi mindíg elvette tőle:)igy most mindenkinek van:)a macseknak továbbra sem kell:)
Ja és pattogós tömör gumi labdájuk van még, meg kötél tudod olyan csomós,
és ennyi:)) Persze ha jön az öcsém rejtéjes módon mindíg marad itt valami játék, az egy idő után a kutyáké lesz:)
Nagyon díjaznám, ha Bubónak tudnék olyan labdát szerezni, ami eltart neki egy darabig, de ezek a lasztik csak az én fantáziámban léteznek, és ha véletlen azt hiszem, hogy na... ez a labda kitart, akkor Bubó megmutatja, hogy mennyire naív vagyok a képességeit illetően;) Viszont megdöbbentő módon azok a játékok amikre azt hinné az ember, hogy na ezek hamar tönkremennek egy ilyen "rontombontom" ebnél, na azok évekig megvannak, ilyenek a plüssök és a latex játékok.
Van olyan plüssük, amit csak azért nem dobok ki (ronda már nagyon, mert elkopott, meg nem lehet már kitisztítani) mert akkor keresi... kitúrja a játékosszatyrot, és keresi a hiányzó játékot, és persze visszakapja, mert nincs szívem kidobni:)
Persze ehhez hozzá tartozik, hogy annyi játékot veszek nekik, hogy sokszor eszembe jut, vannak olyan szülők, akik a gyerekeiknek nem vasznek ennyit...
Mindíg tudja mikor viszek haza egy-egy új darabot, és annyira örül neki, hogy szinte vigyorog, napokig le sem teszi az új játékát:)
Örülnék, ha Mazsi is így tudna értékelni játékokat, de Ő sokkal többre tart egy jó vacsit +egy hosszúra nyúlt szunyókálást:) jahhh... és vakargasd reggeltől- estig, mert az is létfontosságú
halika, ok megismertem a kutyafejet, tök érdekes:)
nálunk a lasztizás össznép elfoglaltság, a túl nagy labdást Bony(ő németjuhász) kiharapja a törpék meg így meg tudják fogni, de én már nem igen veszek új lasztit, mert nálunk minden bokor alatt van egy kilyukasztott, a törpék meg azzal elvannak, amúgy a kislabdák jobbak, azokat nem harapják ki.:))na azt még kapnak időnként.:)
A dudor leapadt a pofáján, de maradt egy kicsi csomó. Abban reménykedem, kilökúdik, aztán lehet, hogy betokosodik. Nem akarom megkinoztatni, meglátom, mi lesz vele, figyelem folyamatosan.
Ha valóban beletört a tüske az komoly bajt tud csinálni, szerintem próbáld meg eltávolítani.
Egyszer Mazsinak egy tüske beleállt a talpában az ujjai közti puha részba, nem vettük észre mert nem sántított, nem rágta (eleinte), aztán mikor elkezdte rágcsálni, akkor vettük észre, hogy mi a baja, szegény kutyinak, elég csúnyán begyűlt a talpa, és valósággal körbefogta a gyulladt rész a tüskét... alig bírtam kitisztítani, szegénynek nagyon rossz volt, nekem meg lelkiismeret furdalásom volt amiért nem vettem észre hamarabb:(
Fogalmam sincs hogyan harapja ki Bubó azokat a méretes lasztikat, de még idáig minden labdát kiharapott, amit megkaparintott és nem szedtük el tőle időben...
Eleinte vettem neki mindefajta gumilabdát, de mikor láttuk, hogy 2 másodperc az élettartamuk, leszoktunk róla:) ekkor jöttek a bőr (műbőr) focik, de azok sem bírják valami sokáig
A labdáért Ábris is megőrül. Ha focizó emberek mellett megyünk el, akkor beszalad a pályára és hajtja a labdát. Általában leállnak és eljátszogatnak vele.
Amikor a kertben focizik egyedül és valami nem sikerül neki, akkor mérgében beleharap a fűbe, tiszta ideg ilyenkor. Két hete meg belerohant a rózsába, a pofájába belement a tüske, feldagadt az egész jobboldala. Szeintem még most is benne lehet, mert nem enged hozzányúlni.
Ilyen kicsi szájjal hogyan tud kiharapni egy nagy labdát Bubó? Ábris csak ezeket a könnyű felfújható reklámlamdákat szokta kisméretűvú t5enni.
Bubón csak a kosárlabdák fognak ki... de azok sem sokáig, addig ténykedik, míg ki nem csípi, ne kérdezd hogyan harapja ki, de megteszi.
A focilabdák kb. 5 percig bírják, és mér laposak is:)
Még egy ilyen labdamániás kutyát nem láttam, mindenre képes egy jó lasztiért.
Sáros vízfolyamhoz már nekünk is volt szerencsénk, minden alkalmat megragad, hogy tetőtől-talpig ragadjon a sártól, ha csak egy pocsolya, erecske, patak, tó, folyó van a közelben, biztos Bubó beleszalad, és nagy élvezettel teszi tönkre az aznapi szőrápoló tevékenységem végtermékét. Mazsola ennek az ellentétje, Ő még akkor sem tenne ilyet, ha a kedvenc kajájával csalogatnám (pedíg roppant haspárti).
Azért az nem lehetett semmi, mikor a kiállításra felkészített kutyád delegázolt a Gyöngyösbe.... huh... nem egyszerű.
Egyszer kiállítás előtti napon, egy olyan bokorba sikerült beszaladni a kutyáinknak, amin rengeteg apró kis bogáncsszerű izé leledzett.... borzasztóan vacak bolog volt ezeknek a bigyóknak az eltávolítása, ami némi szőrvesztességgel is járt, úgyhogy kezdhettem előlről a felkészítést...
Ez meg most jutott eszembe. Lolával (collie) reggel sétáltunk a tengerparton. Egy kisebb csoport állt és nézte a vízet, ami örvénylett, mozgott egy helyen és nnéha vízköd csapott ki belőle. Egyszercsak megjelent egy rendőrautó is, kiszállt belőle 4 rendőr. Tanakodtak, de nem értettük őket. A rendőr nekiállt nekünk dumálni, mire rájöttünk, hogy a kutyát akarta beküldetni a vízbe. Persze nem küldtük és vártunk, mi lesz? Egyszercsak egy búvár emelkedett ki a vízből, amiatt volt az egész. Olyan röhejes volt az egész.
Egyszer Anzit (spániel) beküldtem egy nagy felfújt pingvinért a Gyöngyösbe. Már meg volt fürdetve, mert másnap ment kiállításra. A Gyöngyös víze inkább egy sártengerre hasonlított, nem egy patak tíszta vízére. Beúszott érte, megszagolta és ott hagyta, nem hozta ki.
Gondolatnak is rossz, hogy egy ekkora törpe a szájában kihozzon egy focilabdát, meg amúgy sem nagy vízimádók a törpesnacik. Ilyen pici szájjal csak a kezemet tudja bekapni.
Igen, ez saját kép Bubó úrról, Azt a focit , ami előtte van, a hajógyárin találtuk, és aztán a további séta teljes ideje alatt velünk tartott.
Vajon az emberünk bekűldte volna a Gyöngyösbe valamely saját családtagját is, vagy csak másról feltételezte azt, hogy az Ő kedvéért vízbe zavarja a családtagját... ?
Ábris is imád focizni. Éppen a napokban történt, hogy egy parkban a focizók belerúgtak egy ekkora labdát a Gyöngyösbe (ez egy patak). Nem tudták kihalászni, hagyták a víznek elvinni, volt másik labdájuk. Egy palit viszont nagyon izgatott a labda sorsa, gondolom a gyerekének akarta megszerezni, de soha nem érte el a vízben. Odaszolt nekem, hogy Ábris nem tudja-e kihozni? Kérdeztem, mennyire gondolta komolyan a kérdést?
Gyakran előfordul, hogy az utcán megállítanak minket emberek, hogy milyen aranyos a két kiskutya...
Mikor elkezdem sorolni azokat a dolgokat ami által úgy néz ki a két kutyánk, ahogy, és ennek milyen anyagi vonzatai vannak... némelyek rendesen meglepődnek.
Volt aki azt hitte, magától olyan fazonú a kutya szőre, meglepte mikor mondtuk, hogy nem úgy van az.
Meg bírom még azt a "nekem nem kell törzskönyv a kölyökhöz.... Minek az?" hozzáálást.
A legtöbb ember úgy vesz kutyát, hogy lát egyet az utcán és tetszik neki.
Nem gondolja végig, mekkora lekötöttséget jelent az elkövetkező tizenvalahány évre. Eszébe sem jut, hogy azért tetszik neki, mert folyamatosan kozmetikázva, fésűlve, rendben van tartva, ami időbe és pénzbe kerül.
Én nem vagyok nagy szakértője a fajta védelmének. Engem inkább az zavar, hogy olyan kezekbe kerül-e, akik ebből a törpéből áradó mérhetetlen szeretetet viszonozni tudják-e?
Persze az kétélű dolog, hogy mennyire tesz jót a törpéknek, hogy így felfedezték maguknakm az emberek őket.
Ha egy fajtát felkap a Divat nevű majom, az többet árthat, mint használ.
Egyből bejönnek a képbe a szaporítók, és ontani kezdik a "termékeiket" :(((
Nálunk is egyre többet látni, egyik szemem sír, a amásik meg nevet...
Csak reménykedni tudunk, hogy nem lessz soha igazán divatos fajta a törpe, és ha mégis, akor lesznek olyanok, akik megóvják a fajta egészségét a mennyiségi termelőktől. (ha ez egyáltalán lehetséges)
