Áldja meg az Isten a vén szenilis láncdohányos trottyot.
Ír-e még? Ki tudja? Ki tudja, milyen lenne?
Talán most a drezdai árvíz előhív belőle még valamit a nagy égéssel kapcsolatban.
Gyűjtőknek üzenem, hogy a Nyugati aluljárójában, pont a WestEnd kijáratával szemben van egy antikvár pult. Láttam a Bajnokok reggelijét és a Titán szirénjeit első kiadásban, meg egy Réber által illusztráltat (vagy a Börleszk, vagy a Börtöntöltelék).
Így megy ez
Kurt Vonnegut nyolcvanéves
NSZ 2002. november 12. Szerző: Takács Ferenc
Így megy ez.
Műveiből a rajongók valamiféle paradox üdvtant vélnek kiolvasni, hitetlen és ironikus Igét.
Ha versenyt indítanánk, hogy eldőljön, melyik a világ legrövidebb, ám leggyakrabban használt szépirodalmi idézete, akkor alighanem ez az első hallásra semmitmondó kis mondat vinné el a pálmát. Sokan vannak, akik tudják: Kurt Vonnegut 1969-ben (magyarul 1973-ban) megjelent regényéből, Az ötös számú vágóhídból indult útjára. Ott afféle cinikusan-álcinikusan rezignált refrénként húzta alá korunk sötéten mulatságos szörnyűségeit, a kínjában vigyorgó kétségbeesés legyintéseként. Valami ilyesmire használja azóta is mindenki széles e világon, a minap például Esterházy Péter Javított kiadásában láttam viszont vendégszövegként az idén harminchárom éves szállóigét.
Szerzőjét is Az ötös számú vágóhíd tette híressé, sőt világhírűvé. Honfitársai, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának ifjú amerikai lázadói, hippik és egyetemisták ismertek először a maguk hangjára benne, hogy azután máshol is visszhangot verjen ez a hang. A könyv a többi regény, A Titán szirénjei, a Macskabölcső, az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater, a Bajnokok reggelije zászlóvivőjeként világkörútra indult, s mindenhol siker volt. Hamarosan átbújt a vasfüggöny alatt, mifelénk is olvasók tömegét hódította meg (a Szovjetunióban a hetvenes évek végétől többszázezres példányszámban jelentették meg Vonnegut regényeit). Magyarországon is győzedelmeskedett a szerző: ha jól számolom, 1972 óta ekkor jelent meg magyarul az Utópia 14 tizenhét Vonnegut-könyv (tizenöt regény, egy önéletírás-féle és egy elbeszélésgyűjtemény) látott nálunk napvilágot; ez Vonnegut szinte teljes szépprózai életműve. Sokfelé valóságos kultusza támadt az írónak: a világot lelkes Vonnegut-rajongók titkos összeesküvése hálózza be, a nemzetközi szekta beavatottjai esküsznek a szerző műveire, amelyekből valamiféle paradox üdvtant vélnek kiolvasni, hitetlen és ironikus Igét.
De Vonnegut regényei az elitkultúra várait is bevették. Munkássága jó ideje monográfiák, tanulmányok, doktori értekezések és szakdolgoza-tok témája, s a hatvanas-hetvenes évek amerikai kísérleti prózájában, a már akkor posztmodernként emlegetett Pynchon, Coover, Brautigan, Barthelme és mások társaságában kivívott rangját-helyét ma már az irodalomtörténet szavatolja. Pedig ponyvaszerzőként kezdte: első regénye, az 1951-es Utópia 14 szabványos science fiction volt. Innen jutott fel vagy jutott ki oda, ahol azóta is munkálkodni látjuk. Regényei a szerkesztés többszörös iróniájával, az elbeszélés játékos önreflexivitásának keretében engedik szabadjára a science fiction egész mitológiáját, hogy ezeknek a képtelenségeknek a segítségével és szellemmel, humorral, nagy nyelvi erővel (azaz igen szórakoztató formában) állítsák ki a lehangoló diagnózist az igazi képtelenségről: a nagybeteg Amerikáról, s rajta keresztül a gyógyíthatatlan emberiségről; háborútól, vérontástól, őrülettől, hamisságtól, a halál igézetétől szabadulni képtelen fajunkról.
De könyveiben fel-felcsendül egy halk, ám reménykedő ellenszólam is: hátha egy kicsivel több jóakarat, a mostaninál méltányosabb adag szeretet lakhatóvá vagy legalábbis lakhatóbbá tehetné Földünket. Vonnegut igen bonyolult író, ravasz, okos és hitetlen, aki a kevesekhez szól; de egyszerű és őszinte író is, aki mindannyiunk érzelmeire apellál gyermeki naivitású mondandójával: a jóság dickensien áttetsző üzenetével. Vagy ahogy Salman Rushdie mondotta róla: ő az egyetlen igazán fontos és eredeti író a világon, akinek egész életművét össze lehet foglalni ebben a három szóban:
"So this book is a sidewalk strewn with junk, trash which I throw over my shoulders as I travel in time to November eleventh, nineteen hundred and twenty-two.
I will come to a time in my backwards trip when November eleventh, accidentally my birthday, was a sacred day called Armistice Day. When I was a boy, all the people of all the nations which had fought in the First World War were silent during the eleventh minute of the eleventh hour of Armistice Day, which was the eleventh day of the eleventh month.
It was during that minute in nineteen hundred and eighteen, that millions upon millions of human beings stopped butchering one and another. I have talked to old men who were on battlefields during that minute. They have told me in one way or another that the sudden silence was the voice of God. So we still have among us some men who can remember when God spoke clearly to mankind.
Armistice Day has become Veterans' Day. Armistice Day was sacred. Veterans' day is not.
So I will throw Veterans' Day over my shoulder. Armistice Day I will keep. I don't want to throw away any sacred things.
What else is sacred? Oh, Romeo and Juliet, for instance.
And all music is."
-- "Breakfast of Champions" by Kurt Vonnegut, 1973
5-6-ot sikerult megkeritenem, kettot kolcsibe kaptam, de azota semmi. antikban sosincs, vagy ha veletlenul megis, az mar megvan. de ugy tunik, a maecenas evi 2 konyvet kiad, es mivel eleg kevessel rendelkezem, jo eselye van, hogy szamomra ujdonsag.
A Vonnegut-könyvekért könyvtárba kell menni.
Nekem az ELSŐ:) a Mesterlövész volt. Utána meg persze jöttek a többiek is szép sorban: Börleszk, Macskabölcső, Éjanyánk, Börtöntöltelék, Kékszakáll... Meg még nem is tudom, hogy mi.
Egyébként érdekes, hogy az amerikai írók a legjobbak Amerika fikázásában. Nyilván mert ők jobban tudják, miért szar az az ország, hiszen ott élnek/éltek.:)
Vonnegut nem egyszerű, hanem maróan cinikus és kiábrándult. Magáévá tette azt a nézetet, hogy a világon vagy folyamatosan bőgsz, vagy folyamatosan röhögsz. Más út nincs.:)
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
(fordította Nemes László)
részlet
Az évek során gyakran megkérdezték tőlem azok, akikkel összeakadtam az utcán vagy egyebütt, hogy min is dolgozom. Én pedig rendszerint azt feleltem: a legfőbb munkám az, hogy könyvet írok Drezdáról.
Egyszer elmondtam ezt Harrison Starrnak, a filmesnek, mire ő felvonta a szemöldökét, és megkérdezte:
- Ez valami háborúellenes könyv?
- Igen - feleltem - úgy hiszem.
- Tudja mit szoktam mondani azoknak, akikről azt hallom, hogy háborúellenes könyvet írnak?
- Nem. Mit szokott mondani, Harrison Starr?
- Én erre ezt mondom: "Miért nem ír helyette inkább egy gleccserellenes könyvet?"
Ezen persze azt értette, hogy mindig lesznek háborúk, s megakadályozni a háborúkat semmivel sem könnyebb feladat, mint feltartoztatni a gleccsereket. Ezt én is elhiszem.
John Irving-nek 3 könyve jelent meg magyarul, az Árvák hercege a harmadik. A Garp szerint a világ jelent meg először, utána pedig A cirkusz gyermeke.
Nem véletlenül hasonlítják K.V.-hoz, ugyanis tőle tanult (mármint J.I. a vén láncdohányos trottytól).
Nekem mind a három könyv bejött, és sajnálom, hogy csak ennyit lehet itthon olvasni, mert úgy tudom, elég termékeny a fickó.
Kettőből egyébként film is készült. Az Árvák hercegét 1-2 éve mutatták be, néha a HBO is játsza még, a Pókemberes gyerek (nem jut eszembe neve) meg Michael Caine játszanak benne. A Garp-ban pedig Robin Williams játszotta a címszerepet.
valószínüleg ugyanarról a david irvingről van szó, ha jól tudom, a vágóhídban is utal rá.
erről jut eszembe, john irving-et ismeri valaki? az árvák hercege c. könyv leírásában megemlítik, hogy szokták vonneguthoz hasonlítani.
aztán lehet, hogy művelt ember ilyet nem is kérdez, hanem elolvas tőle valamit, aztán eldönti maga :)
Olvasom a Virágvasárnapot, és a 104. oldalon írja, hogy a drezdai bombázásról sokáig azt hitte hogy a II.vh. egy apró eseménye volt. Aztán olvasott egy könyvet David Irving-től, aki az európai történelem legnagyobb mészárlásának nevezte. Ez a szerző ugye azonos a "holokauszt-tagadó"-ként elhíresült David Irving-gel, aki itt az index fórumon is többezer hozzászólásos vitát generált?
Eredetiben nem olvastam. Ami viszont feltűnt, az az, hogy "kék alagut"-at emleget, mint a túlvilágba vezető folyosót. Ezt ángliusul nem purple gate-ként szokták emlegetni?
A Majomház borítója tényleg inkább valamelyik Alien-részhez illene.
Most olvastam el megint a Második édenkertet (a borítója szintén érdekes). Ezt annakidején az Új Vénusz adta ki. Ők ráadásul a korrektort is megspórolták, olyan is. (Arról nem is beszélve,hogy eredetileg Galápagos a címe.)
Viszont érdekesség, hogy a történetet Kilgore Trout fia meséli el, és az is kiderül belőle, hogy ki az apja Dwayne Hoover fiának, Nyuszinak
:-)
OFF
nemtudom, kb 3-4 fórumot nézegetek már csak, nagyon régóta. Ez az egyik. Van még mondjuk a Simon & Garfunkel, az 1951-es klub (ahova kicsit eltévedtem) a toltőtoll, golyóstoll, ceruza című, és asszem itt ki is fújt.. Ha gondolod, majd utánanézhetek...
ON
Úgy emlékszem, a 'Who Am I This Time?' egy novella, és benne van a Majomházban, "És ma mit játsszunk?" v. valami ilyesmi címen.
Ebből egyébként filmet is csináltak, jó régen láttam, ha nem tévedek Christopher Walken és Susan Sarandon játszották a főszerepeket.
Bizony, a Majomház azzal a szörnyű fekete-piros-narancssárga "gagyi-sci-fi-borító"-val jelent meg :(
És az előszavában csakugyan említi, hogy a novellák jórésze már megjelent abban a kanáris gyűjteményben (azért volt az olyan ismerős :-)
a majomház nekem nagyon csúnya borítóval, sci-fi-szerű kiadásban (nagyon rossznak látszik) van meg, most kapásból nem tudom, milyen kiadó, és mikori, mert kölcsönbenvan. Remélem, még visszakapom.
A borítója, megjegyzem, olyan randa, hogy amikor olvastam, és emberek közé mentem, bekötöttem A/4-es fehér papírba..
