Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Engem alhasi fájdalommal és magas CRP érték miatt vittek be a kórházba, ahol vakbélgyulladásra gyanakodtak. Miután azt kizárták a nőgyógyászatra vittek le, ahol a miomám nézegették. A nőgyógyászok szerint az nem indokolta a magas CRP-t és lázat sem, mivel évtizedek óta meg van, viszont az utóbbi időben növekedni kezdett.
A kórházban nem sikerült megoldani a CRP okát, viszont antibiotikumra eltűnt., CT sem mutatott semmit.
Piszkált a gondolat, és elmentem egy magánorvoshoz, aki azt mondta, hogy vigyázzak, mert 70 éves korban nem szabadna nőni a miomának. Inkább műttessem meg. Elküldött a barátjához a Kékgolyóba, aki viszont azt mondta, hogy ő laparoszkóposan nem csinálja meg.
Könnyebb lenne a műtét, viszont ha ráksejteket is tartalmaz a mioma, de a 10 cm-es miomát és tartozékait csak felszeletelve tudná kivenni. akkor a felszeletelés során a ráksejteket is bele aprítja a hasüregbe.
Hasi keresztbe vágást csinált bikini vonalban.
Gyönyörűen egybe volt minden, így könnyen ki tudták venni. Persze én 70 éves vagyok, gyereket se akar már ilyenkor az ember, továbbá már 20 éve nem is menstruálok, hormonzavar se lehet.
Nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert nagymamám méhrákban halt meg 77 évesen, iszonyú fájdalmak közepette.
Most nagyon jól vagyok, sőt, mintha meg is sokszorozódott volna az energiám. Az első 2-3 hét volt csak kellemetlen, de az is csak az állandó felfúvódás miatt. Állítólag ez velejárója a hasi műtéteknek, pedig a belemhez nem is nyúltak. Kaptam egy étrend listát, hogy miket ehetek 2-3 hétig.
Azért írtam csak ezt most neked, mert kérdezd meg, hogy a laparoszkópos műtét esetén ha darabolniuk kell, nem darabolják-e be a ráksejteket.
Én annak is nagyon örülök, hogy mindent kivettek, nincs rá gondom. Persze ez attól is függ, hogy hány éves vagy.
A mellettem levő ágyon levő 45 évesnek ezt 2 lépésben csinálták meg, mert az első nem sikerült. A petefészek kivétele után a méhén is megjelent valami, és a laparoszkópos műtét során derült ki, hogy a pár hónappal ezelőtti műtét után még összenövései is lettek. Nagyon nehéz, többórás műtéte volt. Nekem az orvos szerint fél óra se volt, az altatás, ébresztés, megfigyelés volt hosszabb, mivel COPD-s vagyok.
Hónapok óta most tudtam csak feljönni az oldalra. Nagyon el voltam, és sajnos vagyok még mindig foglalva párom miatt, de ezt muszáj elmesélnem.
Páromat december 23- án műtötték hólyagrákkal és prosztatával. Szeptemberben már mutatta az UH, de csak ide-oda küldözgették, beraktak a veséjébe egy csövet, amin keresztül egy zacskóba ment a vizelet.
Végül december elején a fiam elvitte egy magánredelőbe, onnan rögtön egy kórházba került sürgős műtétre, mert már a prosztatát is befonta a rák. Műtét után mondták, hogy a lehető legtöbbet kivették belőle, még a nyirokmirigyeket is, mindenhol volt rák.
Kemo és sugárkezelést nem kaphatott, mert annyira sovány, és rossz a vérképe, hogy műteni is vér adásával tudták.
December végén kijött a kórházból. Igazából szinte ágyban volt egész nap.
Egy hónapja kezdett rosszabbul lenni, nem evett, nem akart inni sem, és megjelentek a fájdalmai a hasában, amit ő vastagbélgyulladásnak tituált. Felhívtam a kerületi onkológiát, ott júniusban augusztus 18-ra tudtak csak időpontot adni.
Kértem egy CT-t a kórháztól, ahol műtötték. Július 18-ra adtak is egy időpontot, de mondták, hogy előtte otthon egy teljes labort kérjünk, főleg vese értékkel.
mivel nagy fájdalmai is kezdtek jönni, kértem az Onkológiai Intézet Fájdalomambulanciáját, fogadjanak már bennünket.
Bementünk magánmentővel, mert már személyautóban nem tud ülni. Vittük a laborleleteket is. Ott ránézett az orvos, és azt mondta, hogy menjünk innen, ő nem tud segíteni rajta . A magán mentős mondta, hogy csak 1-2 óra múlva tud visszajönni érte, mert egy címre kell mennie most. Az orvos közölte, hogy ő csak betegszállítói mentőt tud hívni, sürgősségit nem. A betegszállító mentők pedig 6 óra múlva is van, hogy ideérnek, éms csalinkáznak vele több beteggel. A fiam erőszakkal fellépett a mentőkkel szemben, ahová végül ls kiküldték a sürgősségi mentőt, de elmondták, hogy szabálytalan egyik kórházból a másikba sürgősségivel átvinni a beteget. Ezek után leültek a párom mellé, és megkérdezték tőle, hogy hol akar meghalni, mert rövidesen meg fog halni, ez lesz az utolsó útja, ha egyáltalán kibírja. A párom köpni-nyelni nem tudott. Azt mondta, nem tudja. Mondták, hogy nyilatkoznia kell.
Én szóltam közbe, hogy én vállalom az ápolását, de azt ne kivánják tőlem, hogy a jajgatását tétlenül nézzem, hallgassam. A körzeti orvost felhívtuk, aki adott egy beutalót a körzeti kórházunkba, és elvitték oda július 13.-án.
Azóta adják az infúziókat, vért, fájdalomcsillapító tapaszokat. A vese értékei helyreálltak, a gyulladásos értéke a CRP a 429-es értékről 210-re lement. Szerettek volna CT-t is csinálni, de nem tudja kinyújtani a lábát. A hetekig tartó, orráig felhúzott térdeit nem tudja kinyújtani.
Amit szerettem volna ezzel elmondani, hogy tudjuk, hogy elég súlyos az állapota, de nem fáj már a hasa, és jelentősen javulnak a laborértékei.
A doktornő szerint egy erős gyulladás volt a szervezetében.
Engem nagyon kiborított, hogy a szemébe vágva megkérdezték, hogy ott azonnal döntse el, hol akar meghalni, mert órákon belül megtörténik. Fájdalomcsillapításért mentünk, és vártuk a CT időpopontját, hogy mi baja van.Ő bizakodott és még most is bizakodik. Továbbá haza küldték volna iszonyú fájdalmak közepette meghalni.
Neked üzenem koma, hogy virtuálisan ugyan, de én fogok a Te sírodon táncolni. Amúgy had kérdezzem már meg: minek jársz Te erre a fórumra, ha így csöpög Belőled a jóindulat?
Költői kérdés volt , úgy sincs Benned annyi kurázsi, hogy bemutatkozz. Hozzád képest a meztelencsiga egy gerincoszlop...
Rendben vagyok, folytatom az írást. Sok kritikát kaptam, bár néhányan még sunnyognak.
A gyógyszeres beállítás is sikeres, fájdalom alig, napi két Curidolra váltottunk. Néha így is bambán nézek magam elé, mint Győzike a Rubik kockára, de ez legyen a legnagyobb gondom.
Vagyok, olvasok, de valóban szinte nics. Lehet minden rákostársam jól él? Akkor örülök, bár sajn8s kétlem. Én úgy érzem rendben vagyok, pedig 2 éve az orvost is elhanyagoltam. Pipa lettem mert a covid időszakban nem is fogadtak. Aztán lecsitult podemia hiszti, erre május 1-én bekaptam én is a covidot. Orvost hívtam napokig, fel sem vették a relefont. Maradt a kuruzslás. Szerencsémre meg
volt a 3 védelem, szervezetem legyűrte. Zabáltam a lázcsillapítot, folyadék8t, vitaminokat, pillanatok alatt (másfél-2 hét) lefogytam 6 kg-ot. Közel 2 hónap alatt lettem nagyjából rendbe, de a gyors fáradság sajnos megmaradt.
Rákom elmúlt 6 éves, bár fogalmam sincs, hogy van vagy valahol lappang, de már nem is érdekel. Elhatározram, bármi lesz orvoshoz többé önként nem megyek. Gyógyszereim kérésemre eddig szinte bármit felírják, az e-receptet megkapom, szolgai módon lenyelem.
Tudomásul veszem, hogy ma már Magyarországon nem a legfőbb érték az ember.
Szerintem tedd fel az elérhetőséged a helyére, az "Adat lap"-odra, akkor nem kell "pötyögni" automatikusan elvisz a levelezési oodalra. Én sem szeretek körbe járni a célhoz.
Évek óta nyomon követem a topicot,kezdetektől ismerem a történetedet. Szivesen elolvasnám én is az életrajzot,csak nem tudom, read only üzemmódosként lehet-e. Köszönöm,ha válaszolsz,Látens!
Inkább levélben, mert ha tetszett, akkor nén nélkül, de a kiadónak mellékelem, mint olvasói véleményt, ha meg nem tetszett, akkor tudok rajta javítani.
Csak érdeklődnék, hogy kivel mi van. NagyHelga, Japipapi, Syssy, Boszorka, hogy vagytok? Chilloutról sincs semmi hír.
GeriSoft? Meg Mindenki. Olyan csendes lett a fórum...
Kedves Hundo P! A "sörre fel!" jelszónak eleget téve, tegnap ittam mindnyájótok egészségére egy 3%-os "vesemosó" sört. Hiába, na, tudok én élni ☺️.
Nekem a műtétemre megtörtént az egynapos béltisztítás, be is feküdtem a kórházba, és vártam a soromat. A harmadik lettem volna aznap, de sajnos a második műtét elhúzódott és aztán már nem volt aneszteziológus, így a műtét elmaradt... Hát nem volt kellemes érzés, de mit tehet az ember, ha itt tart az egészségügy?... Mégis kire haragudjak? Senkire. Az orvos nem tehet róla, a kórház sem, úgyhogy szépen hazajöttem. Szeptember 15-ére halasztottuk a műtétet. Addig tumormarker ellenőrzés, újabb ultrahang és a nyugalom lett "felírva".
Várom azoktól a kemény és kíméletlen kritikát, akiknek elküldtem az irományokat.
Ha pedig tetszett, akkor azt is. Ugyanis - természetesen név nélkül! - de a kiadónak mellékelném, mintegy marketing céllal. Már van 17 kritikám, és ebből csak egy volt negatív, de csak bizonyos szóhasználat miatt.
Azt pedig már javítottam.
Amúgy sajna elég szarul vagyok. Egyre erősebb a fájdalom, főleg a peritoneális területen. És arra nem jó a morfin.
Próbálok sebészt keresni, aki esetleg ezt megoldaná.
